Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

1963. május 19. 7 Vasárnáp „Hová mentek a nyáron?11 — „A börtönbe!" Folytatódik az Egyesült Államok néger lakosságának harca az egyenlő jogokért Birmingham Hírügynökségi jelentések sze­rint pénteken viszonylagos nyu­galom uralkodott Birmingham- bam, a faji egyenjogúságért küz­dő négerek legutóbbi nagy tünte­téseinek színhelyén. A városban továbbra is megerősített őrjára­tok cirkálnak, de a washingtoni kormány által Alabama államba vezényelt szövetségi csapatok nem vonultak be a városba, s a 25 fő­nyi szimbolikus szövetségi egysé­geit is öt főre csökkentették. Burke marshall, Robert Kennedy igaz­ságügyminiszter különmegbízott- ja elutazott Ah városból és jelen­London Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: ' Macmillan miniszterelnök Da­vid Ormsby-Gore Washingtonból hazarendelt nagykövete társasá­gában szombaton reggel vidéki rezidenciájára vonult, hogy a hét végét az angol—amerikai nézetel­térések áttekintésének szentelje A chequersi tanácskozásához va­sárnap csatlakoznak a nukleáris politika kérdéseiben közvetlenül érintett miniszterek és tanács­adók: Lord Home külügyminisz­ter, Thomeycroft hadügyminisz­ter, Godber külügyi államtitkár, Nagy-Britannia képviselője a gen­fi atomleszerelésd tárgyalásokon és Zuckerman, a hadügyminiszté-. rium tudományos szakértője. Jelen lesz Heath lordpecsétőr, a kormány közös piaci ügyekkel megbízott tagja is. A lordpecsétőr legutóbb Nyugat-Németországban és a strasbourgi Európa-tanácsban leg nincs szó arról, hogy hamaro­san visszatér. Robert Kennedy pénteken be­szédet mondott az észak-karolinai Asheville városában. Kijelentet­te: Mindenkinek be kell látnia, hogy az amerikai négerek „nem fogják vég nélkül tűrni a faji megkülönböztetésből eredő igaz­ságtalanságot. A tüntetések, áme­neknek a legutóbbi hetekben tanúi lehettünk, nem az utolsók és valószínűleg nem is a legna­gyobbak”. Az amerikai elnök öccse hozzáfűzte, hogy „a négerek tiltakozása jogos és a mi felelős­ségünk világos”. folytatott puhatolózó tárgyaláso­kat egy angol—francia—nyugat­német részvétellel megvalósítan­dó nukleáris európai védelmi kö­zösség tervéről. A chequersi megbeszélések cél­ja, hogy végső formába öntsék a jövő szerdán összeülő NATO-ér- tekezleten követendő brit takti­kát. A szokatlanul magas szintű előkészületeknek az a magyará­zata, hogy az angol kormány ve­szélyeztetettnek látja a NATO miniszteri tanácsának ottawai ülése elé terjesztett brit nukleáris javaslatok sorsát. A multinacio­nális vagy, ahogy újabban neve­zik, „szövetségközi” NATO atom­haderő angol tervezete ugyan for­málisan a NATO-értekezlet napi­rendjének élén szerepel, de a hát­térben Washington igyekszik el­gáncsolni az angol kezdeménye­zést és saját polarisflotta-fervé- hez toboroz híveket. Robert Kennedy jóslatát iga­zolja James Beveps néger lelkész prédikációja. James Beveps Mis­sissippi államból érkezett Bir- minghamha, hogy részt vegyen a faji egyenjogúságért vívott küz­delemben, mivel ezt a várost te­kintette a legfontosabb „hadszín­térnek”. Birminghamot, az Egye­sült Államok néger lakossága „Bombinighamnak” nevezi, mert az elmúlt hat évben 18 bombámé, rényletet követtek él a fehér faj­védők a néger negyedekben. Ez a legnagyobb olyan déli város, ahol eddig szigorúan betartották a faji elkülönítést: 341 000 lakójának 40 százaléka néger. Beveps lelkész kijelentette, hogy a faji elkülöní­tés elleni tüntetések az összes dé­li államokban tervezett nyári kampány kezdetét jelentik. A lel­kész feltette a kérdést néger hall­gatóságának: Hová mentek a nyáron? A tömeg kórusban vála­szolt: A börtönbe! (Mint ismere­tes, Birminghamban a tüntetések során több mint kétezer négert tartóztattak le.) A faji elkülönítés ellen küzdő mozgalom máris kiterjedt mqs amerikai városokra. Anniston vá­rosában a tüntetések megelőzése végett a fehér hatóságok azonnal beleegyeztek egy vegyesbizottság felállításába. Madison megyében elhatározták, hogy eltávolítják a faji elkülönítést feltüntető jel­zéseket Huntsville városának bí­róságáról. Az észak-karolinai Greensboroban pénteken a jogai­kért küzdő néger fiatalok eltorla­szolták több színház és kávéház bejáratát. A rendőrség 225 sze­mélyt őrizetbe vett azzal a vád­dal, hogy akadályozzák a forgal­mat és megsértik a tűzrendészen előírásokat. (MTI) Az angol kormány taktikai előkészületei a NATO-értekezletre A véres kezű szerelmes Az egykori felvétellel a Quick című nyugatnémet lap hasábja­in találkoztunk: Himmler, a tör­ténelem legkegyetlenebb véres ke­zű szervezetének, a Gestapónak a főnöke kedélyesen virágot szed a tavaszi mezőn. A képet abból az alkalomból mutatták be, hogy a francia dokumentum központból különös iratok kerültek elő: Himmler, a tömeggyilkosok vezé­rének szerelmeslevelei. S bár a titkárnőjével folytatott viszony­nak következményei is voltak — két gyermek —•, az idillre nem lenne érdemes különös figyelmet fordítani, de az nem közömbös, hogy a szirupos hangulatú iromá­nyokkal pontosan egyidőben Himmler még milyen más termé­szetű iratokat szerkesztett és azoknak milyen „következményei” lettek. Csak néhány példa: „Az idegenfajtájú keleti népek (nem német vérűek) számára a jövőben a legmagasabb tanul­mányi képzettség csak négy osz­tály lehet. Aláírás: Heinrich Himmler. 1S40. május 16.” Ugyanezen a napon: „Drágám! Az első levél, amit születésnapo­don felnyitsz, legyen az enyém. Mindaz, amit egy emberi szív ajándékozni tud, az tőlem feléd árad. Egyetlen vágyam a te bol­dogságod. Aláírás: A te Hein- rich-ed.” „Parancsba adom az összes kon­centrációs táborok parancsnokai­nak: a hullák aranyfogait össze kell gyűjteni, a nők haját le kell vágni. Akiket nem lehet betegség miatt gázkamrába szállítani, azo­kat tarkón kell lőni. Aláírás: Heinrich Himmler. 1942 június.” Ezzel egyidőben: „Drágám! Beész éjjel rád gondoltam. Tele­fonon is többször kerestelek. A mi szerencsénk és jövőnk a gyer­mekben tovább ól, nagyon szeret­nélek titeket látni, de a köteles­ség visszatart. Aláírás: A te Hein- riched.” És így tovább és így tovább. Ügy véljük felesleges folytatni. Az egészhez még csak annyit: AzJ említett nyugatnémet lap azt is 'közölte, hogy a s^rkesztőség is­meri Himmler volt szeretőjét, oti él valahol Nyugat-Németország- ban, de egy tekintélyes személyi­ség felesége és ő maga is tiszte­letnek örvendő hölgy. Diszkrét­nek kell lenni. Nincs vége a véres komédiának. Cooper: Csak a iáktól nem láttam saját házamat.•• Gordon Cooper őrnagy, a Mercury Faith—1 utasa, teljes • űröltözetben a kilövés színhelyére indul, kezében a hordoz­ható — ruhájába szerelt — légkondicionáló berendezés. (MTI Külföldi Képszolgálat) Honolulu Húszcsomós sebességgel halad Honolulu felé az Egyesült Álla­mok Kearsarge repülőgép-anyaha- jója, amellyel Cooper őrnagy uta­zik családjához. Orvosai elégedet­ten állapították meg, hogy már teljesen kipihente az űrutazás fá­radalmait, egészségi állapota ki­elégítő. Pihenés köziben interjú­kat is adott azoknak az újságírók­nak, akik engedélyt kaptak, hogy a Kearsarge-on várják meg, amíg Cooper huszonkétszeres Föld körü­li útja után leszállt. Az űrhajós elmondotta, hogy a repülés alatt szerencséjére igen kedvezőek voltak az időjárási vi­szonyok. Látta a Himalája csú­csait, s még a tibeti kémények füstjét is. 177 kilométer magas­ságban szállhatott űrhajója, a Faith—7, amikor Cooper a Texas állambeli Houston város Clearlake kerülete fölött száguldott el. Itt lakik Cooper. Az űrhajós látta az ismerős utcákat, s még saját há­zát is látta volna, ha nem takar­ják el a fák. • Cooper elmondotta, hogy szov­jet űrhajóselődei példáját követ­te, amikor a program szerint el kellett aludnia a Faith—7 kabin­jában. Az amerikai űrhajós is rögzítette kezét, nehogy alvás közben valamelyik műszerhez ér­jen, és így jóvátehetetlenül meg­változtassa a Faith—7 irányát. A Cooper család már meg is érkezett Honoluluba. Az amerikai űrhajós nemcsak Honoluluban és Cape Canaveral- ben, hanem New Yorkban is pará­dés fogadtatásban részesül. Robert Wagner, New York város polgár- mestere közölte, hogy szerdán, május 22-én a Cooper-család az amerikaiak hagyományos diadal­menetében hajtat végig a Broad- way-n. Az ENSZ Világűr Bizottsága pénteken táviratban gratulált Cooper őrnagynak. Az amerikai és a francia tele­vízió pénteken este bemutatta filmről, hogyan emelték Cooper kabinját a Csendes-óceánon a Kearsarge anyahajó fedélzetére. A hajóról a filmet repülőn szállí­tották Amerikába, ahonnan a Re­lay távközlési műhold segítségé­vel Európába sugározták az adást, kitűnő eredménnyel. (MTI) Elnök, ingatlannal Libériában választásokat tar­tottak a minap. Persze demok­ratikus választásokat, hogyanis lehetne ez másképpen egy olyan országban, amelyet a múlt szá­zadban filantróp amerikai szer­vezetek erkölcsi és anyagi támo. gatásával teremtettek, hogy „szabad és független” hazát ad­janak a felszabadított rabszol­gáknak. A nemes szándék és az alapí­tás sikere óta sok minden meg­változott Libériában. Az egyen­lőség például már régen a múlt- té: az élet minden területén előnyt élveznek az „államalapí­tó” rabszolgák leszármazottai az „újonnan jöttékkel” szemben, Tubman köztársasági elnök tu­lajdonképpen diktátor és így to. vább. Ami változatlan maradt az alapítás óta, az az Egyesült Ál­lamok gyámkodása az ország fe­lett, ami ugyebár önmagában is garancia arra, hogy kizárólag demokratikus választásokról le­het szó. Íme, a bizonyság: Libériába* választójoga van minden buszon, negyedik életévét betöltött és in­gatlannal rendelkező polgárnak. Az elnökjelöltnek legalább hu­szonötezer dollár értékű ingat­lannal kell bírnia. Tubmannal ez a feltétel adva volt, meg is vá­lasztották szépen újra. Igaz, eb­hez talán az az apróság is hozzá­járult, hogy más elnökjelölt raj­ta kívül nem indulhatott... (—ha)

Next

/
Thumbnails
Contents