Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
IMS. május 17. 5 Pántok Lampionok a tó felett 300 ifjú idegenvezető — Május 23-tól 26-sg: Erkel diákünnepek Gyulán Sárospataki és keszthelyi mintára ez évben először május huszonháromtól huszonhatig nagyszabású diáktalálkozót rendeznek a Körös-vidék kulturális központjában, Gyulán. Ez idő alatt látja vendégül a 650 éves város Bács, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok megye mintegy két és fél ezer diákját, akik a meghirdetett vetélkedők során mérik össze tudásukat. A nagyszabású kulturális szemle pályázatára beérkezett csaknem félezer dolgozatot, képzőművészeti alkotást már elbírálta a rendező bizottság mellett működő zsűri és javában folynak az előkészületek a városban a vendégek méltó fogadására is. A helyi Erkel Ferenc Gimnázium 300 diákja Gyula város színeit viselő kék-fehér karszalaggal „ellátott“ idegenvezetőnek csap fel erre az időre. A kulturális vetélkedők és baráti találkozók színhelyén — a szabadtéri színpadnál és a várkörnyékén — diákok százai serénykednek az ünnepséget megelőző napokban. Tökéletesítik a szabadtéri színpad világítását, gondozzák a vár környékének virágait, száznál több lampiont szerelnek a mesterséges tó fölé és egy — hétszáz színes égővel kirakott — nagyméretű KISZ- jelvényt szerelnek a vár homlokzatára. Épül a kozmosz múzeum Kaluga: Még áss idén megkezdik a kozmosz múzeum építését, amelyhez az első követ a város díszpolgára, Jurij Gagarin tette le. A képen: a kozmosz múzeum makettje. (MTI Külföldi Képszolgálat) Á L Á C YEZET Nyíri Tibor színműve a Jókai Színházban Kibővített ülést tartott a KISZ megyei bizottsága AMIKOR A FALUSI HÁZAK- és a fiú közötti ádáz BAN valóságos szélvihart kavart A KISZ KB Intéző Bizottsága néhány héttel ezelőtt megvitatta és határozatba foglalta a felsőoktatási intézmények KlSZ-szerve- zeteinék néhány új feladatát. A fejlődés megköveteli, hogy a főiskolákon, egyetemeken céltudatosabb eszmei, politikai munkát fejtsenek ki az ifjúsági szervezetek a fiatalok körében. Ugyanakkor nagy szükség van arra is, hogy a középiskolákban fokozódjon a világnézeti nevelés hatékonysága, s a továbbtanulók elbírálásának mércéje a rátermettség, tehetség, tanulmányi eredmény legyen. Az eddiginél gondosabban kell megvizsgálni az egyetemekre, főiskolákra készülő diákok életkörülményeit. Dr. Dankó Imre, a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója levéltári adatok és a szájhagyomány alapján nemrégiben megírta egy kihalt helyi népművészeti ág, a gyulai fazekasművészet történetét mind a kettőt egyformán magasnak látom — felete Henriette, — aligha hiszem, hogy görbén állna a zongora.” „Istenem — sóhajtotta a kisasszony, — egyáltalán nem tudsz különbséget tenni a hangok között?” „Nem bizony” — felelte Henriette. — Legfeljebb annyit, hogy az egyik jobbról volt, a másik meg balról.” E szavakra a mopszlikutya felkelt a helyéről, komótosan végigment a törökmintás szőnyegen és minden hang nélkül bemászott a szék alá. Néhány hét múlva Titus bácsinak eszébe jutott, hogy meggyőződik róla, mennyire haladt a zongorázásban a kis Henriette. Henriette leült a zongorához és minden tudását beleadva játszani kezdett. „Kissé csalódtam benned — mondta Titus bácsi, — hisz ilyen hosszú tanulás után csak a Boci boci tarkát tudod eljátszani”. „Ez nem a Boci boci tarka volt” •— felelte Henriette. „Persze, eleinte én is azt hittem, hogy ez a Szeretnék szántani című dalocska.” „Tévedsz Titus bácsi, mert ez Kecskebéka felmászott a fűzfára” — védekezett Henriette. — De úgy hiszem, hogy kissé falsul fogtam a hangokat.” — Titus bácsi kis ideig jobb cipőjének orrát figyelte, maid így szólt: „Azt hiszem, ennek nincs sok jelentősége.” „Ohó — szólalt meg a kisA KISZ megyei bizottságának tegnapi kibővített ülésén erről a határozatról Pillér Sándor, a megyei bizottság középiskolai felelőse tartott referátumot. Elmondotta többek között azt is, hogy az egyetemeken új ösztöndíjrendszert vezetnek be. A szociális segély mellett tanulmányi díjat kapnak a jó, jeles és kitűnő rendű hallgatók. A KISZ Központi Bizottságának új nevelési irányelveiről Pet- rovsizki István, a megyei bizottság ágit. prop. titkára tájékoztatta az ülés résztvevőit. A nyári vezetőképzésről és az ifjúsági tábor építéséről Baukó Mihály, a megyei bizottság titkára számolt be. A nyolc nyomdai ív terjedelmű munka, mely népművészeti és hely- történeti vonatkozásban egyaránt érdekes dokumentumokat tartalmaz, a múzeum kiadvány-sorozatában hamarosan napvilágot lát. ne hagyja magát becsapni, uram, Henriette az egyik legtehetségesebb tanítványom. Nálam a legnehezebb szonátákat is el szokta játszani.” „De miért nem játsza itt?” — csodálkozott Titus bácsi. „Tetteti magát” — hazudta Sa- watzki kisasszony. — „Direkt csinálja, mert nem szeret tanulni.” Titus bácsi elnevette magát: Akkor hát, Henriette, ez sem segít rajtad, szépen tovább fogsz tanulni. Aznap este Titus bácsinak dolga akadt a szomszéd faluban s amikor hazafelé tartott az erdőn keresztül, már késő éjszaka volt. Hirtelen a távolból hangokat hallott. Ügy tűnt, mintha kutyák ugattak, vonítottak volna. Titus bácsi beugrott egy bokorba és látta, hogy az erdei úton egy falka kutya fut. Egyesek koszorúkat, mások meg egy kurta koporsót vittek a hátukon. Titus bácsi elindult a falka nyomában és egy nyitott sírhoz ért, amelybe a kutyák nagy sírás-rívás közepette leeresztették a koporsót. Az egyik kutya, amelyben Titus bácsi Heidentaufer lelkész fekete dakszliját ismerte fel, a sírhoz lépett, összekulcsolta kezét és megtört hangon így szólt: „Tisztelt gyülekezet, kedves hölgyeim és uraim. Ezen a napon visszaadjuk az anyaföldnek egyik kedves az 1956-os év őszének az utána következő évre is átkúszó zűrzavara, amikor még sók ember fejében káosz uralkodott, akkor kezdődik az „Alacsony mennyezet” története. Az időpont és az a küzdelem, mely a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyt az emberekben és az emberekért, már előre sokat sejtet; előre feltételezi,, hogy mélybe hatoló, igazi drámai konfliktus kibontakozásának és megoldásának leszünk tanúi. így is történt. Az író kiválasztott egy családot, Sondorékat, és az 5 portájukon, a régi „alacsony mennyezet” alatt indítja útjára a cselekményt Különös emberek ezek a Sándorok, büszkék, gőgösek, jószerével mindig végletekben mozognak, gyűlölik egymást, a fiú nemzedékeken át az apja farkasa, az öreg szüléket a vizeslócára ültetik, kilökik az udvar végi kisházba, ahol megtűrtén pergethetik tovább életük napjait, mígnem az egy Sondor András rá nem döbben arra, hogy nem jól van ez így és nem terjedhet az ember világa a kerítésig, sokkal távolabbra kell tekintenie. sokféle összetételből, lelki rezonanciából és elmúlt évtizedek (vagy talán évszázadok) ittmaradt üledékéből igazodik egésszé a nagy konfliktus; az apa barátunkat. Sok jó tulajdonsága volt, de a legnemesebb tulajdonsága: nagy zeneimádata a vesztét okozta. Gazdája, Sawatzki kisasz- szony házában az élet szenvedéssé vált a számára. Nap mint nap kínozták érzékeny füleit a csúnya lányok, akikből hiányzott a legcsekélyebb zenei tehetség. E lányok egyike vélgül is gyilkosa lett. Zongorázásától megszakadt szegénynek a szíve!” E szomorú beszéd után hat kutya állt a sír mindkét oldalára és hátsó lábaival kaparni kezdte rá a földet, míg egész sírhant nem domborult fölötte. Emlékművet állítottak a sírra. A sápadt holdvilágnál bárki elolvashatta a feliratát. Titus bácsi elolvasta nyomban: „Itt nyugszik Fidelio mopszli. A zenéért élt és Henriette miatt halt meg.” Másnap délben, amikor Henriette hazajött az iskolából, Edison képe már-a gramafonon állt. „Hol a zongora?” — csodálkozott. , Rájöttem, hogy nem illik a fényképhez” -— felelte Titus bácsi. „Végeredményben Edison a gramafont találta fel, nem pedig a zongorát. Mondd csak, nem tudod, miben halt meg Sawatzki kisasszony mopszlija?” „Szívelhájasodásban” — felelte Henriette. — Aki annyit zabái, mint ez a mopszli, nem zabái sokáig.” Fordította: Sárközi Gyula ellentét, az új életforma hite és gőgös gyűlölete. A kettő szinte egymásból táplálkozik és sokszor túlságosam is bonyolult formában jelentkezik, annyiféle szálon, úton-módon bontakozik a végkifej lésig, hogy irtott már fárasztó, és ha tehetné az ember — minit a hasonlóan bonyolított regényeiknél teszi — szívesen „visszalapozna” néhány jelenetet, hogy világosan értse azit, amit lát és hall. Az egyébként határozott következetességgel felépített dráma előadása után úgy érzem, az igazság valahol ott van, hogy az „Alacsony mennyezet” kissé bőbeszédű. Kevesebb szöveg több lett voL na vagy inkább: jobban szolgálta volna az író mondanivalóját. Az olvasva nagyon ízes-szép dialógusok a színpadon a szereplők szájából többször nehézkesnek hatották — milyen kár! Látszólag ellentmondásnak 'tűnik, de az is tény, hogy kissé gyorsabb cselekményszövésre lenne itt szükség, ugyanakkor a szereplők ©gy-egy nagy, drámai kitörésének alaposabb (írói-színészi) előkészítésére. Hogy ez nem egy helyen hiányzik,' egyrészt azért tűnnek mesterkéltnek — elsősorban Sondor Andris nagy hevületű, sodró kitörései. (Az már más lapra tartozik, hogy a színész mit adhat hozzá ehhez, hogyan tudja ő maga is előkészíteni ezeket.) SOKAN KÜLÖNÖS egy családnak tartják Sondorékat. Ennyi rossz, egymásra torzsalkodás, bizony még embertelenség is nem lehet belesűrítve még a Sondor- féle belső méltóságtól szálegyenes tartású, rátarti, bűnhődni, megtörni nem tudó embereikbe sem. Van ebben igazság: az író palettájáról összehasonlíthatatlanul töb-b sötét színt használt fel, mint bizakodó, örömteli világosat, villo- gót. De az is igaz, hogy mégis voltak (és vannak!) hasonlók. Ha pedig vannak és mindaz, ami velük történik tanulságos, akkor helyük van a színpadon, hogy elmondják tragédiájukat, megismertessék velünk azt az utat, amelyen iffy is jártak, amíg kiértek a szélesebb, tágabb horizontú, tiszta színeikben fénylő egybeigazodott határba. Azt már csak éppen megemlítem, hogy a dráma utolsó — nagyon is direkt — jelenete elmaradhatott volna és valamivel előbb vagy sűrítettebben megoldani Sondor Andris elhatározásának közlését, mert az utolsó kép nagy drámai csúcsa az Erzsi és Sondor András közötti párbeszédben jelentkezik. (Köszönhetek?... stb.) A másik: Balajti Gyurka figurája nem világos Ki ő? Mi ő? Az utolsók között lép a közösbe és máris olyan szava van, hogy „kiszántathat” szőlőket? Vagy csak azért alkotta meg az író, hogy — az egyébként szintéin nem sokat cselekvő — Vakulya Katával azt az egyébként igen szép szerelmi jelenetet eljátszhas- sa? Adódnak tehát problémák az „Alacsony mennyezet” körül, bizonyára hasonlókon sokat vitatkoztak már. AZ ELŐADÁS — Miszlai István rendezte — két olyan nagy színészi alakítással ajándékozta meg a közönséget, amilyenre ritkán van példa. Körösztös István hatalmasan megragadó Sondor Andrása az egyik és Szendrey Ilona Sondornéja a másik, Körösztös művészetében fénylő álló. más ez és minden eddigi — rendre sikeres, elmélyült, színvonalas — alakítását Sondor Andrása egy csapásra elhomályosítja. Ilyen eszköztelenül és ilyen óriási elhitető erővel csak nagy, színház- ünnepnapokon találkozik az ember. Szendrey Ilonáról sem lehet mást mondani: kitűnő. Tóth Miklós a fiatal Sondort játszotta. Néhány szóban már említettük: sodró hevületű kitörései nem mindig táplálkoztak megfelelő színészi előkészítésből: és sok helyen a tapasztalathiány is kiütközött játékából. Így aztán nem mindig tudott apjának olyan ellenfele lenni, ahogyan azt az író elképzelte. Horváth Magda otthonosan mozgott Erzsi szerepében, előfordult azonban, hogy adósunk maradt; az utolsó képben tetszett igazán. Romvári Gizi (Vakulya Kata) és Szoboszlay Sándor (Balajti Gyurka) csak azt az egyetlen, szép jelenetet oldhatták meg színvonala, san, a már említett okokból. Borhy Gergely (Gyenes Jóska) Kürti Lajos (Zsigái Ambrus) és Sándor Imre (Deák János) egy- egy jól megragadott figurával gazdagították az „Alacsony mennyezet” bemutató előadását. Sass Ervin A Gyomai Földművesszövetkezet azonnali belépésre utca; fagylaltárust keres (férfit vagy nőt), fagylaltkocsit vagy triciklit adunk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Gyomai Földművesszövetkezet központi irodáján, Kossuth u. 33. Telefon: Gyoma 106. ________________________ 208 T anulmány jelenik meg a gyulai fazekasság történetéről asszony, aki szintén jelen volt, —
