Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-16 / 87. szám

1953. április 14. 2 I Vasárnap A csillagok és a Föld magja Egy szovjet csillagász felfedezése Évszázadok óta sok ország tu­dósai igyekeznek megállapítani, milyen szerkezetű Földünk belse­je, elsősorban a Föld magjáé, hogy meg lehessen oldani olyan problémáikat, mint a hasznos ás­ványok települése, a vulkanizmus, a földrengések stb. Mindmáig az ember közvetlen módon a földgolyónak csupán igen kis részét tudta vizsgálatnak alávetni: mindössze nyolc kilomé­teres mélységig. Igen ám, de mi van ennél mélyebben. Hiszen a Föld magja bolygónk tanulmányo­zásában különböző módszereket: szeizmikus, elektromágneses, gra­vi metrikus és egyéb módszereket alkalmaznak. Mindezek azonban csak 2900 kilométeres mélységig adnak felvilágosítást a Föld mé- hénől, vagyis addig a helyig, ahol a földmag kezdődik. (Egyébként éppen ezekkel a módszerekkel ál­lapították meg, hogy a mag ponto. san 2900 kilométeres mélységben kezdődik.) Ennél mélyebben erő­sen megváltoznak az anyag tulaj­donságai és azok nehezebben vizs­gálhatók. Még a szeizmikus, tehát lentéktelen és a mai napig senki­nek sem sikerült megfigyelnie. Nemrégiben Mihail Molo- gyenszkij szovjet tudós, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja bonyolult elméleti számítá­— A Föld forgó mozgásának mechanikája azt mutatja, hogy a Föld magjának gömb alakja len­ne, a mag és a burok határán pe­dig nem lenne súrlódás, akkor az ilyen mag nem gyakorolna hatást Sok látogató kereste fel a napokban a moszkvai csillagvizs­gálót, mivel a moszkvaiakat közelebbről is érdekli az új szov­jet rakéta, a Luna—4. útja. A képen: a csillagvizsgáló látogatói a Hold-gömböt nézik. (MTI Külföldi Képszolgálat) a leghatásosabb vizsgálati mód­szer névén is csak korlátolt mér­vű adatokhoz juthatunk a Föld magjára vonatkozóan. Ma általánosain az a vélemény, hogy a Föld magjának bonyolult a szerkezete: két részre oszlik, külső és belső részre. De milyen a felépítése, folyékony-e vagy szi­lárd? E tekintetben nem alakult ki egységes vélemény. Most azután Nyikoláj Popov poltavai csillagász, a fizikai és matematikai tudományok kandi­dátusa befejezte huszonhárom éves munkáját. Ennek eredménye­képpen kiderült: a Föld külső magja — folyékony, nem vesz részt a burok rezgéseiben az úgy­nevezett „szabad nutációban”. Nyikoláj Popov hosszú évekig figyelte a csillagokat és ennek alapján tette meg felfedezését. A Föld méhe — és a csillagoki Ugyan mi közük lehet egymás­hoz? Kiderült azonban, hogy a Föld tengelye, tehát a pólus is több oknál fogva (a Nap és a Hold vonzása, a Hold-pálya stb. síkjának a megváltozása) megvál­toztatja helyzetét Ezenkívül, a tehetetlenségnél fogva a Föld pó­lusa a felületen igen bonyolult csigavonalszerű görbét ír le, amely nem jön ki a 26 méteres oldalú négyzetből. A csillagos ég „megismétli” ezeket a mozdulato­kat. Már a múlt században bebizo­nyították, hogy a Föld tengelyé­nek teljes napi mozgására, egyéb okok mellett, a magnak is befo­lyást kell gyakorolnia. Igaz vi­szont, hogy ez a befolyás igen je­A világ energiaszükséglete Merre Chatenet, az Euratom elnöke egy bécsi konferencián bejelentette, hogy 1910-ben a nyugat-európai ener­giahiány eléri az 510 milliárd kilowatt­órát, s azt mondta, hogy „ezek szerint a nukleáris energia felhasználása alap­vető problémává válik”. Ugyanezen a napon Load Robens, a brit országos szénbizottság elnöke egy sajtóértekez­leten megállapította, hogy nem keli le­mondani a szénkitermelésről, mert a világ még 2000-ben sem lesz abban a helyzetben, hogy ezt az üzemanyagot az atomenergia helyettesíthesse. „Év­századunk végéig a világ energiaszük­séglete a négyszeresére növekszik” — mondotta Lord Robens, sok alapján arra a következtetés­re jutott, hogyha a Föld magva folyékony, akikor a földtengely egyik rezgési periódusának, az úgynevezett teljes napi szabad nu- táoiának egyenlőnek kell lennie 23 óra 52 perc 58 másodperccel. A rengések tényleges nagyságát, azaz a földtengely helyzetének a változását csak fáradságos csilla­gászati megfigyelésekkel lehetett meghatározni. Épp ezt tette Nyi- koláj Popov, a poltavai graivimet- rikus csillagvizsgáló munkatársa. Több mint húszesztendős munká­ját nagy siker koronázta. Felfe­dezte a földtengely nutációs rez­gését, amelyet már kimondott a folyékony magvú Föld forgó moz_ gésának az elmélete. Zinaida Akszentyeva, az Ukrán Tudományos Akadémia levelező tagja így kommentálta az ukrán tudós felfedezését. I a burok forgására. De feltételez- I hető, hogy a mag és a burok közti határon a gravitációs kölcsönha­tás és a hidrodinamikai nyomás bonyolult folyamata játszódik le. Ez hatást gyakorol a Föld bur­kára, és a burok úgynevezett „nu_ tációs” mozgását idézi élő. Nyi­koláj Popov a nutáció egyik faj­táját fedezte fel, amikor elemezte a poltavai szélességi fokon je­lentkező rezgésekkel kapcsolatos csillagászati megfigyeléseinek az eredményeit. Ez a nutáció arról tanúskodik, hogy a Föld magja — folyékony. Popov felfedezése ezenkívül le­hetővé teszi, hogy meghatározzák például a mag zsugorodását, pon­tosabbá tegyék a Föld belsejében lévő tömegek eloszlásának törvé­nyét, felbecsüljék a mag tehetet­lenségi nyomatékét és más érté­keket Valerij Luc fáj Á hozzáértő vezető A VIII. pártkongresszus nagy figyelmet szentéit a vezetés szín­vonala emelésének. A Központi Bizottság beszámolója a többi kö­zött megállpította: Ha igaz az márpedig igaz —, hogy a jelen­legi szakaszban a szocialista tár­sadalom további fejlődése és meg­szilárdulása igen nagy mértékben attól függ, jól oldjuk-e meg gaz­dasági és kulturális életünk veze­tését, akkor igaz az is, hogy min­den vezető hely betöltésénél elő­írás kell, hogy legyen a hozzáér­tés, a szaktudás is. Közvéleményünket és nem utol­sósorban a vezetőket élénken fog­lalkoztatják ezek a kérdések. Kü­lönböző nézetek és érvek csapnak össze. Találkoztam olyan igazga­tóval, aki barátilag közölte „ma­gánvéleményét”: Nem értem ezt a nagy felhajtást a vezetés körül. Szerintem — ezt gyakorlatból tu­dom — hat vagy tizenkét évvel ezelőtt kiélezett politikai harcok közepette sokkal nehezebb volt vezetni, mint most. Ma a dolgok szinte maguktól is mennek, mint a karikacsapás. Szétvertük az ellenséges osztályokat, leraktuk a szocializmus alapjait városon és falun — ez valóban új helyzetet teremtett. De abból, hogy jelen­leg a társadalom minden dolgozó osztályának és rétegének érdeke a szocializmus teljes felépítése — ez az alapja egyébként a szocia­lista nemzeti egység politikájának — egyáltalán nem következik, hogy a feladatok és a követelmé­nyek egyszerűsödtek. Ellenkező­leg: a politikai harc döntő sikerei után a kapitalizmust sokkal bo­nyolultabb területen kell most le­győzni, a munkában. A szocializmus alapjainak lera­kásával az osztályharc nem szűn. meg, csak a frontvonalak változ­tak. A fő front jelenleg a munka termelékenységének emelése. A kapitalizmusénál nagyobb terme­lékenységi színvonalat kell elér­nünk, hogy megteremthessük a javak nagyobb bőségét. S annak a politikai energiának nagyobb ré­szét, amit eddig a volt kizsákmá­nyoló osztályok felszámolása, majd a mezőgazdaság átszervezé­se kötött le, a gazdasági építő­munka szolgálatába állíthatjuk. S ki merné állítani, hogy a szövet­kezeti nagyüzemi formák tarta­lommal telítése: a szervezett, kor. szerű nagyüzemi módszerek ki­alakítása, a gyenge szövetkezetek megerősítése, a közösségi tudat formálása stb. egyszerűbb, mint maga az átszervezés. Hasonlókép­pen az iparban is nőve­Eg* v fittes erővel Nem szorul különösebb bizonyí­tásra, hogy a tanácsi apparátusok zöme szervezetten és eredménye­sen segíti a termelőszövetkezete­ket a termelés növekedésében, gazdálkodásuk megszilárdításá­ban, Ez szinte magától értetődik, hiszen a tanácstagok zöme ter­melőszövetkezeti tag a megyében. De az életszínvonal további nö­velésének követelményei, a má­sodik ötéves terv célkitűzései, s a párt Vili. kongresszusán elhang­zott „Egy kicsit még jobban” a tanácsokra is vonatkozik. Amellett a bejelentés, mellett, hogy a ta­nácsapparátust újabb és jól kép­zett agrár-szakemberekkel erősí­tik, az is elhangzott a megyei ta­nácselnökök országos értekezletén, hogy jobbá kell tenni a mezőgaz­daság állami irányítását, s hatha- tósabbá a termelés növelésére eddig kifejtett erőfeszítéseket. Számos olyan, tanácsapparátus­ban dolgozó nevét sorolhatnánk fel, akiket hívnak és szívesen fo­gadnak, mert egyetlen céljuk az, hogy zavartalan és jó legyen a gazdálkodás, a termelés, mind a fiatal, mind a régebbi termelő- szövetkezetekben. De most nem ezek dicsérése a célunk, hanem szóvá tenni az ilyen sok jó példa néhány esetben előforduló ellen­kezőjét. Azt, hogy a tanácsappará­tusban dolgozók között akadnak, akik kiválasztottak maguknak né­hány kedvenc szövetkezetei, s ha törik-szakad, kijárják nekik a kért beruházási hitelt, úgyannyira, hogy egyik-másik korábban jól gazdálkodó szövetkezet fuldokla- ni kezdett, mert felborult az egyenlege, az agyondédelgetéstől eltúlzott hitelek miatt. Ugyanak­kor egyik-másik olyan szövetke­zet, amelyet lökésszerűen segített volna egy-egy épület, egynéhány gép vagy öntözőberendezés, nem kapott. Nagyon is időszerű napi­rendre tűzni az állami irá­nyítás javítását, az egyes tanácsi és szövetkezeti vezetők közti torzsalkodás, személyeske­dés mielőbbi megszüntetését. Akadt ugyanis olyan községi ta­nácselnök, aki csak azért nem adott a termelőszövetkezetnek építési engedélyt és telket, mert az ott épülő szolgálati lakásból az az elnök is kapott volna, akinek a megválasztásával nem értett egyet. Előfordult az is, hogy a he­lyi tanácselnök üzengetett az egyik szövetkezetbe került szakember­nek: Jobb, ha visszamegy előző munkahelyére és „nem” zsákmá­nyolja ki a község parasztságát!? A községek további fejlődése most már elsősorban a lakosság zömét tömörítő termelőszövetke­zetek fejlődésén, azok gazdálko­dásának javulásán múlik. Amel­lett, hogy a megyei és a járási apparátusban dolgozók ezután ki­vételezés nélkül és szükség sze­rint segítsék mind anyagi, mind szakmai vonatkozásban a tsz-eket, tegye hathatósabbá a szövetkezeti munkáját minden községi tanács­apparátus is. Akad javítanivaló. Egyik-másik tanácsi vezető segít­sége ugyanis ritka, futó látogatás, bál áll, hogy „no dolgoztok? Jól van, jó egészséget hozzá”, s ezzel kalapot is emel. A szakmai jó ta­nács is elkél a szövetkezetekben, de elsősorban az emberekkel va­ló bánásmódhoz, a rend betartá­sához, a jogok és a kötelességek, a törvények megismertetéséhez adjanak segítséget a helyi taná­csok, mert sokszor néhány izgága lélek bajkeverése, a meg nem ér­tés felborítja a kiváló tsz-szakve- zetók legjobb terveit is. A második ötéves terv, az élet­színvonal további növelése nagy feladatokat hárít a mezőgazdaság­raEzek megoldása megértést és szoros együttműködést követéi a szövetkezeti és a tanácsi vezetők­től, dolgozóktól. Kukk Imre fcedtok a feladatok, azzal, hogy mind a gyártás szer­vezésében, és módszereiben, mind a termék korszerűségében nem a régi tőkés üzemeink, s a már általunk is elért eredmények, hanem a világszínvonal a mérce. De ugyanígy az ipar szerkezeti átalakítása, a nemzetközi méretű munkamegosztás megszervezése elsősorban a vezetéssel szemben támaszt új, eddig ismeretlen kö­vetelményeket. A VIII. kongresszusnak a veze­tés színvonalára utaló megállapí­tásai időszerűek és rendkívül fi­gyelemreméltóak. Azt ma már senki nem vitatja, hogy minden területen hozzáértő, szakavatott vezetőkre van szükség. Előfordul viszont, hogy különbözőképpen értelmezik e nélkülözhetetlen kö­vetelményt. Van, aki azt hang­súlyozza, hogy ma a tudományos és technikai forradalom időszaká­ban korunk vezető egyénisége a mérnök, a tudományos képzettsé­gű szakember. Mások viszont az évtizedes mozgalmi és gyakorlati tapasztalatokra, a politikai ráter­mettségre esküsznek. A párt po­litikája egyértelmű a vezetéssel szembeni követelményekben: nem a politikai hűséget cseréli fel a szakmaj hozzáértéssel, hanem a szocializmus ügyéhez való feltét­len odaadás elsődleges követel­ménye mellett hangsúlyozza, ki­emeli a szakismeretek létfontos­ságú szerepét. E kettős követelmény között nincs semmiféle ellentmondás, szorosan kiegészíti egymást. A rendszerhez való hűség nem sza­vakban, politikai deklarációkban tükröződik, hanem köznapi tet­tekben. A vezetőket sem feljegy­zések és jelentések, hanem mun­kájuk szerint értékelik. Nem az számít tehát, ki, hogyan „mo­zog” és értékeli önömagát, hanem hogyan dolgozik. S az a vezető segítheti szocialista építőmunkán­kat leginkább, aki alapos szakmai ismerétekkel is rendelkezik. Meg­fordítva is igaz: az egyéni tehet­ség és rátermettség teljes kibon­takozása feltételezi rendszerünk lelkes támogatását, határozott igenlését. Hazánkban a pártfunkciók ki­vételével bármely vezető tisztsé­get betölthetnek a pártonkívüliek is. A párt ezt 1957 óta többször is leszögezte. A közfunkciók betöl­tésénél tehát nem lehet az szem­pont, hogy párttag-e az illető vagy sem, kizárólagos mérce a szakmai és politikai rátermettség. A párt vezető szerepe sem akkor érvényesül egyik vagy másik poszton — legyen az miniszteri, igazgatói, vagy személyzetis állás —, ha oda feltétlenül párttag ke­rül, hanem ha olyan ember, aki erre a legalkalmasabb, mert a leg­inkább képes megérteni és hozzá­értően segíteni a párt politikáját. Ilyen módon rendszerünkhöz hű

Next

/
Thumbnails
Contents