Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-10 / 82. szám
tKt április í. 3 K«M Nagy gondot okos a napospulykák elosstása íz elmúlt évek sarán megyénk tez-ei megkedvelték a jól jövedelmező és igen gazdaságos pulykanevelést. Ezt elősegítette az is, hogy kormányzatunk léét forinttal növelte a pulyka kilogram. monkéntS átvételi árát, és 5 kilogramm takarmányt is biztosít minden leszerződött pulyka után. Nem csoda tehát, hogy a tsz-ek legtöbbje jelentős számú árupuly- laa nevelést tervezett, méghozzá korai napospulykából. Mindez igen örvendetes, azonban, mikor a megyében lévő két Bamevál képviselői az ősszel felkeresték a járási tanácsokat és a tsz-eket pulykatöras beállítása céljából, igen kevés tsz vállalkozott a feladatra, a tanácsok mezőgazdasági osztályai sem nyújtottak ehhez kellő segítséget. Ennek ellenére a vállalatok áldozatos munkája egyes tsz-ek megértése és a Magyar Nemzeti Bank segítsége folytán hozzávetőlegesen, sikerült annyi pulyka törzset beállítani, hogy az évi tenyésztojás-szükség- let egy része a tsz-ekből kerüljön ki. A rendkívüli kemény tél miatt most újabb problémák vetődtek tel. Rendes körülménye^ között a pulykák már február végén elkezdik a tojásrakást, A négyhetes keltetési idő figyelembevételével április elején már az első kispuly. kák napvilágot látnak. Az idén viszont a nagy hideg hatására másfél hónapot késik a tojásrakás, a keltetők élőreláhatólag' csak április közepén kapnak tojást, ami azt jelenti, hogy leghamarabb május közepén lesz napospulyka. Ez az időbeni eltolódás önmagában nem volna baj. Az viszont gondot okoz, hogy minden tsz az első kelésből szeretné megkapná a pulykát. Ez pedig nem megy, mert a pulykák sem egyszerre rakják le összes tojásaikat. íz igényeket tehát csak folyamatosan lehet kielégíteni. Mindenekelőtt azoknak kell először napospulykát juttatni, akik a törzstartással áldozatot vállaltak, valamint azoknak, akik az idén akarnak törzsállományt beállítaná. A többi igény kielégítésére csak ezek után kerülhet sor. A napospulykák elosztása nagy gondot okoz, nagy körültekintést, megfontolást kíván a bét Ba-rne- váltól, de ez önmagában véve még nem elegendő. A tsz-eknek is meg kell érteni, hogy csak sorban lehet őket kiszolgálni, és a rendkívüli időjárás okozta leesést nem követelőzéssel, hanem jó munkával, helyes takarmányozással és gondozással lehet pótolni. I júliusi pulyka „sarjú” — mondják — a rendes időjárási viszonyok mellett igaz. A pulykák ugyanis 30—35 tojás lerakása után clkotlanak és a kotlási láz elmúltával már természetszerű, hogy „fáradtabb”, úgynevezett „sarjú” tojásokat ráknak. Jelen esetben azonban ez nem áll. A tojásrakást április második félében kezdő pulykák a 30—35 tojást csak június végéig képesek lerakni, és csak ezután következik a botlás. Így tehát ez évben a júliusban kikelő pulykák nem lesznek „sar- júk”. Ettől tehát nem kell tartani. A lerövidült tenyésztési idő feltétlen megköveteli azonban a jó takarmányozást. A pulykák így rövid idő alatt elérik a kívánt vágósúlyt. A tsz-ek szakembereinek Bőséges árukészlet húsvétra megyénk fölclművesszövetkezeteinél Megyénk földművesszövetkezetei nagy körültekintéssel készültek fel a húsvéti ünnepekre s bőséges árukészlet várja a boltokban a vevőket. Megyeszerte húsvéti sonkából és egyéb füstölt áruból pl. 90 mázsa áll a vevők rendelkezésére. Borból is többet biztosítottak, mint egy évvel ezelőtt, sörből és hűsítő italból pedig elegendő mennyiséget küld az ipar. Hasonlóan jó az ellátás déligyümölcsből és figurális árukból, tetszés szerinti mennyiséget igényelhetnek a boltok',s mindenütt megkapják a kívánt árut. A gyulai kolbász és csemege szalámi kapható a boltokban. szembe kell nezni az olyan maradi elképzelésekkel, hogy a növendékpulykák a nyár folyamán a legelőn is megtalálják a szüksé. ges táplálékot és ez időben nem kell őket etetni. Az elmúlt évek tapasztalatai tanúsítják, hogy a „kiégett” legelők nem képesek az állatokat jó takarmánnyal ellátni, s így az egyébként jól fejlődött növendékpulykák leromlanak és ezt a leromlást a leadás előtti jobb takarmányozással sem lehet már helyrehozni. I feladat tehát az, hogy a rendkívüli időjárás okozta késést megértéssel fogadjuk és gondos, szakszerű tenyésztői munkával pótoljuk amit lehet. Ebben az esetben joggal remélhetjük az eredményt. László Lajos Kjú szakmunkásjelöli Férj és feleség, apa és fia versenyez a tanulásban Látogatás egy könyvelői tanfolyamon Érdekességekről kérdezősködtem nemrégiben Kovács Jánosné- tól, a Gyomai Járási Tanács mezőgazdasági osztályának főkönyvelőjétől. — Mit mondjak hirtelen? Látogasson el Szeghalomra, a képesített könyvelői tanfolyamra. Ellátogattam. Kéthetenként csaknem negyvenen ülnek be a szeghalmi járási művelődési otthon olvasótermébe tanulni, mert még jó néhány termelőszövetkezetnek kezdetleges a könyvvitele. Csak helyeselni lehet, hogy a Földművelésügyi Minisztérium oktatási osztálya három év óta szervezetten foglalkozik a könyvelésben kevésbé »jártas vagy az erre a pályára kedvet, rátermettséget érzők nevelésével. Kovács Jánosné már a harmadik népes tanfolyamot vezeti az FM. oktatási osztályának megbízásából. Az első kettőn főleg olyanok vettek részt, akiknek már jóformán csak a bizonyítványra volt szükségük a megszerzett gyakorlathoz. Most ezen a tanfolyamon is vannak ilyenek, mint például Nagy Emma, a szeghalmi Rákóczi mely korábban táplálta őt eredményes munkájában. A mezőgazdaság irányítói kö- ** zül, a szövetkezeti elnökök és vezetőségek, a járási tanácsokkal és a pártbizottságokkal tartják a legszorosabb kapcsolatot. A gazdálkodás alakításával, fejlesztésével, a tagok szocialista öntudatának növelésével ösz- szefüggő segítség legnagyobb részét a járások adják. Nem is igen akad Olyan szövetkezeli elnök, aki szót emelne a segítség, a jó tanács eilen, sőt elismeri, sokat köszönhetnek a járásoknál dolgozó szakembereknek, pártmunkásoknak. De azt is mondják, — nem éppen jogtalanul — hogy esetenként a helyzet alapos ismeretét mellőzve, túlzottan beavatkoznak a szövetkezet életébe. Évek óta gondokkal küzdő szövetkezet új elnöke, bosszankodva mondta a napokban: Éjszakák éjszakája kellett hozzá, amíg. az egyéni és közös érdekeket egybevetve testre szabva kidolgoztuk a termelés és a munkadíjazás ösztönzőbb formáját a mi szövetkezetünkben. El is fogadták a javaslatot az emberek. A fáradozás azonban hiábavalónak bizonyult, a járásiak leintették: elvtárs, majd md adunk ehhez először irányelveket. A bosz- szanfeodás jogos, mert vajon mi jobb, általános dolgokon töprengeni, sémákat gyártani vagy leülni helyben és a körülményeket figyelembe véve segíteni? Hiszen szövetkezete válogatja, hol szerit a cipő. Hol milyen megoldások hatásosak. Az említett elvfáTsak úgy látszik kevésbé tartják szem előtt, hogy szövetkezeti üzemet irányítani, a gazdálkodás ezernyi kérdésében helyesen dönteni valójában csak az üzemben lehet, így teremtődhet mód arra, hogy a helyi adottságokat, lehetőségeket — amelyek a termelés fejlesztésének, az üzem megalapozásának oly fontos feltételei — valóban kihasználják. ' Az intézkedések, határozatok megvalósítása, — amelyeket a minisztériumok, a megyei és járási tanácsok különböző osztályai, csoportjai hoznak — a szövetkezeteik vezetőire vár. Az elnökök nagyon jól tudják, hogy ezeknek az intézkedéseknek a többsége helyes, nekik is segít teendőik ellátásában, de mert sok a tennivaló, sokkal inkább gyakorlati segítséget várnak a merev utasírgatások helyett, s azt, hogy a gazdálkodás szocialista rendjével a népgazdasági érdekekkel megegyező elgondolásaikat nagyobb önállósággal valósíthassák meg. Szövetkezeti vezetők — még azok is, akik csak néhány éve tolták be ezt a tisztet — sok leküzdhetetlennek látszó feladatot oldottak mér meg. Ha közben egyiknek-más:i knafc romlott is a kedve az esetenkénti hiábavaló fáradozás láttán, mindig újra kezdték. S ezeknek az embereknek volt, van igazuk. Az élet, a szövetkezeti vezető élete nem ünnepség-sorozat, nehéz munkával, gondokkal megrakott. De ez a nehéz munka, mely nagyszerű eredményeket hoz, új erőt, új kedvet is ad ahhoz, hogy szebbé tegyük a fáradságos mát, melynek gyümölcse a könnyebb és gondtalanabb holnap. Olyan cél ez, amelyért érdemes szívvel, lélekkel dolgozni, munkálkodni az élvonalban. Deák Gyula Tsz segédkönyvelöje, aki közgazdasági technikumot végzett. A kérdésre, hogy miért kell mégis tanulnia, azt válaszolta, hogy ő csak ipari könyvelést tanult. Ekö- zött és a szövetkezeti könyvelés között sok lényeges különbség van. Azért őt nem izzaszt ja meg különösebben a tanulás, mert előképzettsége mellett ráadásul fiatal is. De hogyan tanul a 42 éves Bereczki András, alti növénytermesztésben dolgozik a dévavá- nyai Lenin Tsz-ben? — Jól, — dicséri Kovács Jánosné, Bereczki András pedig tanulási szeretetének igazolására elmondja, hogy ezzel az elég nehéz tanfolyammal párhuzamosan végzi az általános iskola VII. osztályát. — Versenyben vagyok a fiammal, aki szintén hetedikes, — teszi hozzá mosolyogva. — És melyikük vezet a versenyben? — A fiamnak még nincs annyi élettapasztalata, mint nekem meg aztán még nem érkezett any- nyi könyvet olvasni, mint ameny- nyit én már elolvastam. — Mi a célja a tanulással? — A szövetkezet nem tud könyvelők nélküj gazdálkodni, s nekem kedvem van hozzá. No, persze addig nem megyek a könyvelésbe, amíg a VII. általánossal és ezzel a tanfolyammal nem végzek. Szilágyi Mária gyors- & gépíró iskolát végzett, de rátermettsége miatt inkább az üzleti levelezést bízták rá a dévaványai Aranykalászban, azért iratkozott be a tanfolyamra, mert a főkönyvelő; Nagy Lajos biztatta. Azóta menyasszony lett, s a vőlegényével, aki villanyszerelő, elhatározták, hogy ősszel mindketten beiratkoznak a közgazdasági technikumba. A tanulmányi naplóba belelapozva találkoztam Apáti László és Apáti Lászlómé nevével. A íérjnek — aki pénzügyőr — kötelező elvégezni ezt a tanfolyamok Ügy gondolta, ha már ő tanul, tanuljon a felesége is, s ketten jobban meg tudnak birkózni a soli buktatóval tele rovatokkal, rubrikákkal. Apátinéhoz hasonlóan „háztartásbeli” foglalkozásmegjelölés szerepel Erdei Imréné, Fehér Mihályné, Hajdú Imréné és Kiss Lajosné neve után is. Érdekes lenne sorra kérdezgetni őket, hogy miért vágtak neki minden gyakorlat nélkül ennek a tanfolyamnak. De se idő, se hely nincs mindezt leírni. Ezért csali Erdei Imrénét kérdeztem meg, tar lálomra. Nem kell orvosnak lennem, hogy megállapítsam: lázas beteg volt. Bevallja: most is lázas, betegágyból keit fél, mert nem akart hiányozni. Az első két foglalkozás után pedig le akart „morzsolódni”, de a férje is meg Kovács Jánosné is biztatta, bátorította: nem lesz olyan nehéz a tanulás, mint amilyennek eleinte látszik. — Azért nem is könnyű. A férjem állattenyésztő a dévaványai Lenin Tsz-ben, s emiatt tanyán lakunk. Nincs akitől segítséget kérjek, ha elakadok a tanulásban, a házi dolgozat készítése közben Meg aztán 10 kilométert kell gyalogolnom a vonathoz, ha foglalkozásra .akarok jönni... — Én is érzem, hogy a hallgatók sok nehézséggel küszködnek •— mondja búcsúzkodás közben Kovács Jánosné. — De fűti őket az akarat, a szorgalom, mert vagy azért tanulnak, hogy könyvelők legyenek valamelyik szövetkezetben, vagy azért, mert férjüknek ígéretet tettek erre. Júliusban fejeződik be a vizsga. De én már most sem félek attól, hogy majd pirulnom kell a vizsgáztató bizottság előtt. Kukk Imre Fiú kereskedelmi tanulókat felveszünk vas- és vegyes szakra. Jelentkezés folyó hó 10-én, a fiöídművesszövetfeezet központi irodájában, Gyula, Megyeház t*. 2. Jelentkezés személyesen.
