Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 81. szám

1963. április 7. 4 Vasárnap Mint az agyag • • • Hogy javítják a televíziókat? EGY ÖRVENDETES HÍR csalt el a Békéscsabai Téglagyár 2-es számú telepére zajos gépék, cse­réprakások, téglahalmak agyag- szagú szárítópolcofk és tűzrőipat- tant mozgású lányok közé. A hír spártai'tömörséggel azt adta tud- tul, hogy a telep présházának if­júsági brigádja április elején el­nyerte a szocialista brigád címet. Művészet volt megtalálni őket a lépcsők, folyósók, kisebb-nagyobb helyiségek labirintusában. A ha­talmas épület jól elrejti a préshá­zat, ahol immár négy éve dolgoz­nák együtt. Tizenhatan vannak, mindannyian kiszisták, vezetőjü­ket: az ifjú asszonyt, Skaliczki Ká- rolynót meg Sándor Istvánnét ki­véve valamennyien lányok. A présház, a cserépkészítés mű­helye zord építmény, magas, hű­vös és állandóan zajos. Minden­napos vendég itt a légvonat, a hu­zat. Nyáron ez még csak jó, fel­szárítja az izzadsággyöngyöket, de ősszel, tavasszal bizony kelle­metlen. A lányok úgy segítenek magukon, hogy kendőt kötnek. Persze a kendőre azért is szükség van, hogy ne szenvedjen kárt a frizura a portól és megszűrje a transzmisszió meg a présgép zú­gását. ÉLMÉNY NÉZNI harmonikus munkájúkat, pontos beidegződött mozgásukat, ördöngős ügyesség­gel, gyorsasággal dolgoznak. Perc. ről percre fogy az agyagkalács-pd- ramis a kék szemű, szőke adagoló: Vasas Ica mellől. A prés túlolda­lán a húga: Júlia (a brigád veze­tője) szedi rámára a nyers csere­pet. A ráma további sorsát Zsu­zsa Zsófiára és Szász Icára bízza. A két lány fürgén körbe „borot­válja” a formát, Sajben Marika átszúrjá, s már viheti is a futó­szalag, a himba, a szárítópadlás felé... — Egy műszakban hat-hétezer nyers cserepet készítünk, percen­ként. tizenötöt-tdzenhatot — árul­ja el Vasas Ica, amikor félvállják és pihenhet egy kicsit — Pattogni ÁPRILIS 7.« Békési Bástya: Miéi néni két élete. Békéscsabai Brigád: Anyegin. Békés­csabai Szabadság: Félúton. Békéscsa­bai Terv: Csudapest. Gyomai Szabad­ság: Csak ketten játszhatják. Gyulai Erkel: Ember a Holdon. Gyulai Pető­fi: Utazás a léggömbön. Mezőkovács­házi vörös Október: Lányok tavasza. Orosházi Béke: ...És a te szerelmed is. Orosházi Partizán: Cartouche. — Sar­kad! Petőfi: A két ,,N” úr. Szarvasi Táncsics: A kapu nyitva marad. Szeg­halmi Ady: A francia nő és a szere­lem. kell itt mindenkinek, hogy ne le­gyen semmi fennakadás. 1959 tavaszán kerülték egy bri­gádba, nem csoda hát, ha ismerik már egymás gondolatait is. Sze­mük villanásával beszelni tudnak, ismerik egymás apró örömeit, gondjait, vágyait, s álmait. Együtt örülnek, ha sikeresen teljesítik a tervet, együtt bánkódnak, ha va­lami nem úgy sikerül, mint ahogy szeretnék. Csüggedésüket, fáradt­ságukat sokszor a nevetés oldja, s feledteti. Ha valaki, hát ők szere­tik a vidámságot. Tavaly április közepén határoz­ták el, hogy beneveznek a szocia­lista címért küzdő brigádok ver­senyébe és megmutatják, hogy mi­re képesek. Az idősebbek nem sok babért jósoltak nekik, nem na­gyon hittek abban, hogy a lányok kitartóak lesznek. Ök csak moso­lyogtak: egy év múlva majd ki­derül ... DÖNTÉSÜK NEM SZALMA­LÁNG volt. A gyár 12 ifjúsági brigádja közül ők lettek a legjob­bak, teljesítményeikkel maguk mögé utasítottak néhány felnőtt- brigádot is. Ez alatt az egy év alatt sokat változtak. Fűtötte őket az a tudat, ha győznek, tekintélyt vívnak ki maguknak is, a KISZ-nek is. Segí­tették egymást, mint a jó testvé­rek. Ha valaki beteg lett, dolgoz­tak helyette, néha dolgoztak még vasárnap is. Féltve vigyáztak egymás egész­ségére. Egyetlen egyszer sem tör­tént baleset velük. Ez nagy szó, mert nem valami modem üzem­részben dolgoznak. A gépek ré­giek, a felszerelések, s a futósza­lagok, agyaghalmok között szűk a hely a mozgásra. Mindig betart­ják a balesetvédelmi előírásokat, saját érdekükben, a brigád érde­kében. Művezetőjük: Mokos Mátyás el­ismerően mondja róluk: — Csodálatos összetartás van náluk. Ez igaz. A közös igyekezet ösz- szekovácsolta őket. Persze akadt helytelen dolog is. Egy alkalom­mal két órával hamarabb surran­tak ki a kapun a munkaidő vége előtt, hogy megnézhessék a Roccó és fivére című olasz filmet, A dorgáló szavak után belátták, hogy nem jártak becsületes úton. Ha­tott a szó. AZ A SZÉP HARMÓNIA, amely munkájukat jellemzi, elkíséri őket a gyárkapun túlra is. Együtt jár­nak színházba, moziba, kirándu­lásra. Ha valaki nem tud közöt­tük lenni, elmesélik neki minden élményüket. Kollektiven szorgos- kodnak minden ifjúsági rendezvé­nyen, s egy cseppet sem félnek a társadalmi munkától. Rajonganak a sportért, szinte mindannyian ké­zilabdáznak. Ritka eset, hogy va­laki elmarad egy-egy mérkőzés­ről. .. Tavaly ketten végezték el esti tagozaton a VIII. osztályt: Vasas Júlia és Szász Ica. Nemcsak druk­koltak, de segítettek is nekik a többiek. Sokszor előfordult, hogy az egész brigád számtanpéldán töprengett vagy a verstanulásban segített. Uhrin Dorottya a közgaz. dasági technikum II. osztályába jár. Minden sikeres felelete osztat­lan öröm a többiéknek is. VIDÁMAN ÉLNEK a Vasas-bri­gád tagjai. Hónapról hónapra for­málódik közösségi életük. Ügy for­málódik jellemük, mint az agyag, amivel dolgoznak Küzdelmes ala­kítani, formál , i, de végül is szi­lárd lesz és nagyon értékes. Pallag Róbert „Torta-autók" A baranyai földművesszövetke­zetek érdekes módon oldják meg a megye kis falvainak ellátását főtt ételekkel és cukrászati készítmé­nyekkel. Kilenc nagyközségben úgynevezett bázisközpont létesült, ahol melegkonyhás vendéglő és cukrászati üzem működik. Az itt készült ételeket, süteményeket, fagylaltot stb. autókon szállítják a körzethez tartozó falvakba. A gép­kocsikra máris ráragadt a „torta­autó” elnevezés. Ennek az az oka, hogy főleg a torták — születés­napra, névnapra, lakodalomra és Az Aszfaltútépítő Vállalat azonnali hatállyal beköltözhető munkásszállásnak alkalmas he­lyiségeket keres Békéscsaba vá ­rosban. Jelentkezés Békéscsa­ba, Lenin u. 5/a. Telefon: 28—06. 38656 Félhívjuk a kedves vevőink figyelmét, hogy Gyu­lán, a Béke sugárút 13. sz. alatt, a Komló Szállóval szemben kalapos részlegünk minden színben, mindenkori divatnak megfe­lelően női kalapot, női sapkát, férfi kalapot, gyermek kalapot készít, tisztít, átalakít, festését modellek után vállalja. Gyors és pontos kiszol­gálással várjuk a kedves vevőinket. Békés megyei Szolgáltató Ktsz vezetősége 127 más alkalomra készített ünnepi torták — iránt nagy a kereslet, és ezekkel vannak tele az autók. Eb­ben az évben 238 helységbe, azaz a baranyai falvak mintegy három­negyed részére terjesztik ki a földművesszövetkezetek ezt az újabb szolgáltatásukat. (MTI) Egy hónapban átlag 500-an ke­resik fel a békéscsabai GELKA- üzletet a megye minden részéből, hogy a meghibásodott készüléket elsősegélyben részesítsék. A készülék először bekerül a rak­tárba a rádiók és egyéb elektro­mos műszerek közé, ahonnan az­tán szakavatott kezek veszik ke­zelésbe. Mutasd a „szivedet”, azaz műszereidet — mondja talán a technikus és a sok száz huzal kö­zött is meg kell találni azt az egyet, amely éppen akadályozta, hogy a kép tiszta vagy jó legyen. A tv-komplex generátort állítja be Lődy András üzemvezető, ezzel a műszerrel vizsgálják a készülékek hibáját. Fotó: Csapó Sipos Gyula: A nagy éjszaka Két húrt pöngetnek János megvizezte a törülkö­zőt, lemosta arcáról a rászáradt szappanhabot és leült vele szemben. Mi történhetett itt? Vele is beszéltek már, de hány­szor, és egy rossz szóra sem emlékszik, még csak egy rossz­ízű hunyorításra sem. Igaz, őt már odatartozónak érzik, pe­dig véglegesen még nem mon­dott igent semmire, csak félig- meddig egyezkedtek, föltéte­lekkel: ha így lenne, így lenne. — Már reggel ott voltak a har­madik szomszédban, Bartáék- nál, hozzánk csak ebéd után jöt­tek ketten. — Nem húszán? Sós Kálmán mintha nem is hallotta volna a kérdést, csön­desen beszélt, de zihálva és szaggatottan, közben nem nézett föl, hanem vastag mutatóujjával egy morzsát piszkálgatott az asz­talon, azt nézte. — Nem idevalósiak, de hig­gadt emberek, az egyik olyan velem egykorú. Azt mondja, ő is ebben a sorsban nőtt fel. Na, mondom, akkor megérti, hogy én nem akarok belépni, ötven­éves múltam, megvan ez a két hold szőlőm, a kis gazdaságom, mért akarják ezt most elvenni tőlem. Hát hogy ő megérti, meg hogy nehéz, de az állam, meg a nagyüzem, szóval mondta, amit már egyszer hallottam. De ba­rátságosan, mintha csak szom­szédolói jöttek volna. — Hanem azután, úgy négy óra felé, már sötétesen, beállí­tottak egy dzsippel még hatan. Azok már ihattak valahol, kü­lönösen egy sovány bőrkabátos, mindjárt hegyesen kezdte: — Segítsünk? — kérdi az előbbi­eket. Mert ha szükséges, mi tu­dunk ám segíteni. — Én még erre se szóltam, csak a poharakat vettem elő és töltöttem nekik is. De ezek nem szabadkoztak, mint az első ket­tő, rögtön nyúltak a pohárért. Aztán még jöttek valami né­gyen vagy öten, teli volt velük a konyha, alig fértünk már. Én mondogattam, hogy nem írok alá, de a sovány csak tüzelt. — Na papa — azt mondja — önként választhat, melyikkel ír­ja alá — avval elővett négy ce­ruzát és tartja az orrom elé. Én elhajtottam a kezét, csak visz- szanyomja. Akkor már mérge­sebben elhajtottam, aztán csak érzem, hogy rám esnek, ütöttek is, le is fogtak, volt a nagy kia­bálás, az asszony sikoltozott, az első kettő kizavarta a többieket, végre aztán elmentek. — Azt se tudom, hogyan kel­tem föl az asztaltól. Az asszony egész éjjel riadozott, hogy ber­reg az autó, visszajönnek. Hát berregjen! Én nem szököm el a saját házamból, senki elől. Lesöpörte a morzsát, ráütött az asztalra, s újra kitört belőle a keserűség. — Vegyék el, fosszanak ki min­denemből, fojtsanak meg, de én magam nem hajtom nyakamat a kés alá. Csukjanak börtönbe, egyszer már úgyis azt akarták. János mogorván káromkodott egyet. — Most még mondjad te is, hogy lépjek be. „ János friss vizet öntött a la­vórba, hozzáfogott a mosakodás­hoz, és úgy közben válaszolga- tott hogy oda se nézett a vendé­gére. — Nézze Kálmán bátyám, én senkinek se mondom se azt,

Next

/
Thumbnails
Contents