Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
1963. április 30. 4 Kedd Minden erőt a lemaradás pótlására * Újabb és újabb sikerek az Orosházi Ruhagyárban Egy-két héttel ezelőtt még nyomasztó volt a hangulat az Orosházi Ruhagyárban. Az átszervezés okozta átmeneti nehézségek miatt az időarányos tervteljesítésben szinte pótolhatatlannak látszó lemaradás következett be, ezzel egyidejűleg természetesen az átlagkereset is csökkent. Az átszervezés befejezésének időpontjául — mint már írtuk — április 1-ét határozták meg. A dolgozóknak eddig be kellett volna gyakorolniuk az új reszortokat, ami azonban nem történt meg úgy, hogy a termelés zavartalanságát mindjárt kezdetben biztosította volna. Szatmári György, a telep párttitkárának véleménye szerint ebben mulasztás' terheli a gyár vezetőit, akik egy ideig arra törekedtek, hogy a befejező munkákat (vasalás, gombvarrás, gomblyukasztás) ne szüntessék meg. Nem a maradiság, a megszokott- sághoz való ragaszkodás, hanem az emberség késztette őket erre. Tudták, hogy a gyár dolgozói közül többen is kénytelenek lesznek majd a gyárat otthagyni, mert koruk vagy egészségi állapotuk nem teszi lehetővé — ami egyetlen lehetőségként maradt meg számukra — a símagépnél való munkát. Azért nem is szorították a dolgozókat a tanulásra, arra, hogy az új reszortjukat kellően begyakorolják. Április 1-e tehát felkészületlenül találta a gyárat. A kevés gyakorlattal rendelkező új símagépeseket szalagonként elosztották és már az első napi eredmény megmutatta: hetekre van szükség ahhoz, hogy a terv szerint a napi átlagot elérjék. Súlyosbította a helyzetet, hogy anyagellátási zavarok miatt már az átszervezés előtt nagyobb mérvű lemaradás állt elő. Ugyancsak zavarólag hatott a termelésre az új technológia bevezetése, kéttűs gépek beállítása. Ezeken a gépeken kezdetben már a régi dolgozók sem tudtak megfelelő eredményt elérni. A kialakult helyzetben a gyár pártvezetősége úgy határozott, hogy a körülmények figyelembevételével az előrehaladás útját kell keresni. Meg kell értetni a vezetőkkel és a dolgozókkal az átszervezés szükségességét és m,eg kell találni a módiát annak, hogy a lemaradást hogyan lehetne minél előbb pótolni. Ezután a szak- szervezettel együttesen felkérték a régi dolgozókat arra, hogy társadalmi munkában vállaljanak munkamódszer-átadást. A jók tanítsák a gyengébbeket, hogy mielőbb elérje mindenki a megfelelő szintet. A gyár vezetősége már azelőtt is fordult ilyen kéréssel a dolgozókhoz, akik túlóradíjat is kaptak volna ezért. Az eredmény azonban nem volt kielégítő. Csak egy-két jelentkező akadt. A párt- és szakszervezet felhívására azonban egymásután születtek a felajánlások. Napi egy vagy heti három-négy órát vállalt mindenki, aki csak tehette, illetve akit családi, vagy más körülmények nem akadályoztak ebben. Önzetlenül, a gyár, a közösség érdekében. A mozgósítás felrázta a már szinte letargiába süllyedt kollektívát és attól kezdve jelszóvá vált: Minden erőt a lemaradás pótlására! Második lépésként a pártvezetőség a szakszervezettel és a gazdasági vezetőkkel együtt úgy határozott, hogy a dolgozókkal — szalagonként — megbeszélik, mit Reprezentatív kiállítású fodrászverseny Békéscsabán Jól szerepeltek a vidékiek Április 28-án, vasárnap délután fodrászversenyt rendeztek Békéscsabán, a KlOSZ-székházban. A versenyen a megyei szolgáltató kisipari termelőszövetkezet ipari tanulói és 30 évnél fiatalabb szakmunkásai közül harmincán vettek részt. Egyöntetű vélemény volt szakemberek és látogatók körében is, hogy az idei verseny magasan felülmúlta a tavalyi eredményeket. Ízléses, szép frizurákat mutattak be a fiatal versenyzők és dicséretes, hogy különösen az ipari tanulók és a vidéki fodrászok produkáltak szép munkákat. A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint az orosházi, gyulai és más részlegek fodrászai a helybelieknél sókkal odaadóbban készültek a versenyre. Ipari tanulók közül Ralkovszki Mária, a gyulai részleg tanulója, női fodrász első díjat nyert. A férfi borotva-hajvágásban első díjat Sajben László békéscsabai ipari tanuló, a felnőttek versenyében pedig Zsóri József nyertek. A legszebb nappali frizurát Lenkefi Györgyné fésülte, Perdi József viszont ízléses, modern vonalú színházi frizurájával lett az első. Szép frizurát fésültek még Kur- tucz Ferenc ipari tanuló, valamint Szemenyei Jolán orosházi, Pataki Mária orosházi és Dobai Bori gyulai versenyzők. A jól megrendezett és a szövetkezet technikai apparátusa érdemeként zavartalanul pergő verseny egyébként bizonyította a szövetkezetek egyesülésének helyességét is, mert az egyesített vezetéssel nagyobb lehetőség adódott a szakmai tapasztalatok átadására, a továbbképzésre. A fiatal fodrászok versenyre való felkészítésében sokait segített a szövetkezet elnöke Perdi Béla, aki a szakma megyehatáron kívül is ismert egyénisége. Az É. M. 441. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V.. Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Tanácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143 tegyenek a lemaradás pótlása érdekében. A megbeszéléseken számos javaslat hangzott el, melyek mindegyikéből az a törekvés csendült ki, hogy a hibákat, a termelést gátló okokat mielőbb szüntessék meg és így ismét zökkenjen vissza az élet a rendes kerékvágásba. A javaslatok között szerepelt többek között: — Rendszeressé kell tenni a munkamódszer társadalmi segítséggel történő átadását mindaddig amíg erre szükség van. — Minden szalagban jelöljenek ki egy társadalmi minőségi ellenőrt a legjobb dolgozók közül. — A negyedév végéig minden dolgozó legalább két reszortot tanuljon meg. — A késéseket, mulasztásokat a minimumra kell csökkenteni, a 8 óra munkaidőt teljes mérvben ki kell használni. A fegyelmet az egész kollektíva nevelő munkája segíti elő, de ahol szükséges, fegyelmi felelősségrevonást kell alkalmazni. A dolgozók javaslatot tettek a gyártásvezetőknek arra, hogy állandóan gondoskodjanak a szalagok teljes létszámáról. Mindezeket a gyár vezetősége intézkedési tervije foglalva az üzemen belül kötelezővé tette. Végül szó esett a munkaversenyről, melyet április 30-ig szerveznek meg. Az Orosházi Ruhagyárban a hangulat még nem a régi, de a pártvezetőség kezdeményezésére tett lépések és a dolgzók széles körű bevonása a gondok, bajok orvoslásába, rendkívül kedvezően hatottak. Ennek tulajdonítható, hogy április 23-án a napi tervét már 80 százalékra teljesítette a gyár, s azóta is naponta újabb és újabb munkasikerek születnek. Így minden remény megvan arra, hogy rövid időn belül elérjék a 100 százalékot, sőt ennél többet is. A május 1-i felvonuláson hangszórón keresztül köszöntik a gyár dolgozóit is. Kimagasló eredményről nem adhatnak majd számot, de a sikeres munka érdekében tett erőfeszítésükkel, becsületes helytállásukkal, szorgalmukkal méltóvá váltak arra, hogy ismét a legjobbak közé sorolják őket. Pásztor Béla •• Ötezer traktor, három-négyezer pótkocsi, több száz kombájn terven felül Az idei népgazdasági terv eredetileg 5500 új traktor beszerzését írta elő. A Minisztertanács határozata ezt az előirányzatot most csaknem megkétszerezte: a Szovjetuniótól, Romániától, Csehszlovákiától és az NDK-tól további 5000 traktort vásárolunk. Zömük nehéz univerzál-gép, de lesznék közöttük könnyű Zetorok és eszközhordozó kerti traktorok is. Az idei esztendő „rekord-év” lesz mezőgazdaságunk gépparkjának fejlesztésében: 1963-ben a termelőszövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok együttesen több traktort kapnak, mint eddig bármelyik esztendőben. Az őszi betakarításnál a legfőbb problémát minden esztendőben a termények beszállítása okozza. Az idei évre eredetileg előirányzott háromezer tráktorvontatású pótkocsi helyett halt—hétezret kapnak a mezőgazdasági üzemek. A pótkocsik nagy részét Lengyelország, kisebb részét Románia szállítja. Néhány száz darabbal megnövelték az idei kombájnbeszerzési tervet is. A terven felüli SZK—4-es kombájnok azonban csak az év végén érkeznek meg, így ezek már csak a jövő évi aratásban vehetnek részt. (MTI) OOOOOOOOQQOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOCOCOOCOOOOQOOOOOO Készülnek a kerítések Amint beköszöntött a tavaszi jó idő, napok alatt tízezer méter vezérhuzal és mintegy húszezer méter kerítés-drótháló fogyott el a Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai vasboltjából. A képünkön látható Lázár György Iőkösházi gazda is 34 méter kerítésdrótot, s a hozzá szükséges vezérhuzalt vásárolt az említett vasboltból. Sipos Gyula: A (21.) nagy éjszaka Búcsúzni jöttem A legkegyetlenebb mégis az volt, amikor a gyerek meglepte őket. Délután volt, ketten voltak a présházban, kuncogtak, henteregtek játékosan, mint a kölyök-álilatok, lépéseket se hallottak, semmi zajt, csak egyszer váratlanul nyílt az ajtó. Janika állt ott és ijedt nagy szemmel nézte őket. Akkor vették már észre, mikor bent állt. Dermesztő pillanat volt. Aztán János hirtelen fölugrott, megsi- mogatto a gyerek állát, beszélt össze-vissza, vállát ölelte és birkózni hívta, de a gyerek nem játszott, szemében továbbra is ott ült a csodálkozás. Tizenegy éves múlt, kisgyerek még, de nem annyira kicsi, hogy zavart ne keltenének benne ezek a képek, titkot sej tetőn bele ne vésődnének emlékezetébe. — A szeretőd vagyok? kérdezte Sárika. — Én vagyok a te szeretőd? Mondd, hogy szeretsz. S János engedelmesen mondta utána. — Még egyszer mondd, hogy szeretsz, hogy nagyon szeretsz. i — De miért? Ez is csak játék? Ez az asszony ennyire hisz a szavakban? János arra gondolt, még soha senkinek nem mondta: szeretlek Még ifjúkorában sem, Katinak sem. Úgy érezte, ezt a szót nem is szabad soha kimondani. Nem azért, mert szürke, esetlen, nem fejez ki semmit abból, ami őket összeköti, hanem azért, mert nincs rá szükség. — örvendek — mondják az udvarias úriemberek, de kelle- ne-e mondani, ha valóban örülnének. — Világgá kellene mennünk! — De hová? Saját maga előd nem futhat el az ember. Így múlt él az ősz, a tél java ideje, egyre nyomasztóbbak voltak a mélységék a hullám völgyeiben. János meglepődve vette észre, mennyire természetévé vált a hallgatás, mennyire menekülés az a néhány óra, amit Sárikával együtt tölthet, s hogy néha beszélgetni is alig van idejük, olyan sietve zárják be az ajtót, bújnak egymáshoz és újra meg újra, még a lélegzetük is egy ütemre fújtat, mintha egy test volnának. — Buja vagy kis bujám! — Buja vagyok? Nem baj, ugye? Pedig azt hitted, nem is tudok már szeretni, azt gondoltad rólam, hogy fásult vagyok, hideg. Montad. Te kamasz, édes kamaszom, itt a helyed, érzed, ugye? Olyan jó vagy nekem, olyan jók vagyunk egymásnak. Most mégis el kell búcsúzni. El kell felejteni mindent, ezt a présházat is, a nyolcvanhármas kilométerköve^ is, a bogárkákat is, melyek psszel átmásztok lábuk előtt az úton, a piros zuzmót a fa derekán és az illatot, a haj, a bőr, a tiszta test külö-
