Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1963. április 38. 6 Vasárnap CS ALAP-OTTHON Nem tipikus, de tanulságos is tavaszi nannkra CJ’&eieg.a noiesziapők Lajos új zakója haj. tokáján egy szép, ed­dig még nem látott jelvényt vettem észre. — Természetbarát lettem — magyarázza —, azért hordom a jelvényüket. — De Lajos, te so­hasem szerettél gya­logolni. — Nem is így, ko­mám A feleségem természetével barát­kozom. • Minden szakmának megvan a maga át­ka, s a haszontalan szójátéka. Most csak egyet mondok, figyel­meztetve az olvasót, hogy ne általánosít­son. — Hol van az a föd. rósz, akihez eddig jár. tam. Hetek óta nem látom az üzletben? — Kinyírták! — Miért? — Mert jól nyírt. • Nem hagy nyugod­ni az a hirdetés az újságban, amely arra ösztönöz, hogy alkos­sak egy ötletes jel­mondatot ezer Ft-ért arról, hogy a női di­vatáru cikkek (kalap, sál, kesztyű, retikül) az öltözködés nélkü­lözhetetlen kiegészí­tői. Én is pályázom. Íme: „Nem néz ön ki remekül (Ha nincs a kezén retikül)!” Vagy: „Hölgyeim, ne vacakoljanak már, dugig vannak a rak­táraink!” A pályadíjra azért is gyorsan szükségem van, mert amióta ott­hon felolvastam a jelmondatot, a felesé­gem kesztyűt és reti- kült gyűjt szalvéta helyett. * A barátom felesége a legzseniálisabb asz- szony a világon. Néz­zék csak: megáll a férjével a kirakat előtt és mélyen, irtó­zatosan a szemébe Héz. — Te átok, te sze­mét, te senki! Megint szemeztél a Micivel! Hát nem gondolsz a családodra, együtt el­töltött éveinkre?... Óh, te... — Édesem, hát..; — Ne beszélj! — De ... Hidd el... — Jó, elhiszem De mit szólsz ehhez a kosztümhöz, csak 800 forint. K. M. ‘ ÓSVfBBIBI- íiéfcálja nőst nogoaótolni » njsl»#ai. • (Fülöp György rajza) Tarka-barka jegyzetek Divatos ralon-pulóvert mutatunk be képünkön, a hűvösebb tavaszi napokon igen kellemes viselet. »ooooooooooooooooooooooo Találós versikék 1. Szőlőt tesznek bele, ősszel, ha szüret van, Télapó használja, télen, ha szünet van Mi az? (iftiowiux) Sr>: ! 2. Az oldali, fehér, a kötése vászon, védőpapírt is tesznek rá, nehogy még megfázzon. Mi az? (AXnpH) Sí Négy kereke van és gurul, hosszútestű jószág, fizetni kell, hogyha ráülsz, volt már úgy, hogy tolták!... Mi az? (zsnqpmv) Hektor kutyaj a falu házőrzőinek legvénebbje, egy estén elábrándozott. —i Megértem tíz évet, de sohasem tellett többre ennél a deszka kulipin- tyónál — fektette mellső lábaira szo­morú és borzos fejét. r-i igazad van — miákolta résztvevőn Kormos, a szomszédék fekete kandúr­ja. —*■ Nem is értem, hogy miért nem segítesz magadon. Te vagy a falu ku­tyái között a legkorosabb, tehát a leg- bölcsebb —i hízelgett. Gyanakodva méregette Hektor a so­pánkodó macskát, de aztán a monoton nyávogás mindig jobban izgatta és a végén felmordult. Vonaton voltunk tanúi egy be­szélgetésnek. Egy nagymama és egy másik idős néni került szem­be egymással az ablaknál. .— A fiamékhoz megyek •— me­sélte a nagymama. Idegenes kiej­tését, itt-ott hibás mondatait nem adjuk vissza „eredetiben”. — Az unokákhoz megyek. A kisebbiket, most tizenegy éves, én neveltem iskolás koráig. Szlovákul tanult először, nekem az az anyanyel­vem. A menyem meg alkalmazko­dott hozzá. Az iskolában kicsit nehezen ment a kicsinek a ma­gyar, egy ideig olyan rosszul be­szélt magyarul, mint én. Aztán Baranyába kerültek. Agronómus a fiam. Németek vannak a ter­melőszövetkezetben, csupa német. Tiszta német a község. Az iskolá­ban is németül tanítanak. A kis­lányt is abba adhatták csak. Meg­tanult németül. Elég szépen. Az ötödik osztályban kezdték az oroszt. Ez a negyedik nyelv. ■— Jó az, ha valaki sok nyelvet tud — jegyzi meg a másik néni. Nem tipikus, a kisunoka esete, de érdemes beszélni róla, mert egyfelől a közvélemény igen párt­ján van annak, hogy a fiatalság tanuljon idegen nyelveket, más­felől azért, mert egyesek ezt túl­zásba is viszik. Nem elég, ha az általános iskola ötödik osztályá­ban egy idegen nyelvet rendsze­A Jegdivatosaibbbak az olyan táskák, amelyeket a dolgozó nők a munkahelyükre vihetnek maguk­kal. Elfér bennük mindaz a hol­mi, amit szükségesnek tart. Ismét divatos lett a vállra akasztható -táska. Eat különösen azok a- nők kedvelik, akik több holmit kényte­lenek magukkal vinni vagy gyer­meket kísérnek. Utazáshoz textilből, műbőrből remek táskák, bőröndök és kalap­skatulyák készülnek. Vannak olyan textiltáskák is, amelyek összecsukott állapotban nem na­gyobbak egy retikülnél, de kinyit­va megfelelnek bevásárlózsáknak = Igazad van, én vagyok a legböl- csebb. Nem kell más ide, mint pár szál deszka. Majd, hozok a fatelepről. Ha meglátja reggel a gazdám a kü­szöb előtt, biztosan rájön, hogy mit is szeretnék? « Jaj de bölcset mondtál — nyervá- kolt Kormos. — A harmadik szom­szédban van az asztalosüzem, hozz on­nét deszkát. A fogaid erősek, elhúzha­tod velük. bs De hiszen ez lopás. ~ Dehogyis az. Majd rájön magától a gazdád; hogy mivel is tartozik ne­ked. Kifizeti, egészen biztos, a deszka résén kezd tanulni a gyerek. Be­íratják még abban az évben rend­kívüli németre. És később egy harmadik nyelvre is. Okosabb, ha okosan „időzítjük” az újabb meg újabb nyelv beikta­tását és mértéket tartunk. — Legfontosabb, amit meg kell szív­lelnie a szülőnek, az, hogy addig, amíg az egyik nyelv — beleértve az anyanyelvet is — nem szilár­dult meg teljesen a tudatban, nem szabad a gyereket újabb nyelvvel terhelni; Az első idegen nyelv tanításá­val jó megvárni az első iskolaév végét, amikor már az írás-olvasás végleg megerősíti a gyermekben az anyanyelvi készséget. A 7. életév a legjobb, mert at­tól kezdve már fokozatosan csök­ken a gyerek fogékonysága az idegen nyelvre. A második idegen nyelvhez leg­feljebb 2 év múlva lehet hozzá­fogni, de tanulni kisebb ütemben kell, mint az előbbit. Az első ide­gen nyelvhez kell tovább is a nagyobb szorgalom, arra kell a több időt fordítani. Csak amikor már az első idegen nyelvben elég erős, biztos beszédkészségre tett szert a gyerek, folytathatja ala­posabban, intenzívebben, több óraszámmal a másodikat. Dr. Körmöczi László is. Üjabban divatosak a kétszínű cipők. Ezekhez igazodóan készül­nek kétszínű táskák is. Vannak fekete-fehér, barna-fekete, fehér­piros és egyéb színösszeállítású táskák. A táskák egy része a szo­kásos műbőrből készül. De van­nak újszerű filmnyomott mintás, szövet utánzatú műanyag és sósál- anyag készítmények is. Általános feltűnést keltettek az idén az úgynevezett kenguruzse- bes táskáik. Ennek külső zsebében helyezhető el a táskához láncolt pénztárca. Újszerű a törökös min­tás textilhez hasonló műbőrtáska. árát. Üj házat kapsz s ha sok deszkát szerzel, még emelet is kerülhet rája. —i Emeletes kutyaház? — tápászko- dott fel Hektor. — Ilyet még az öreg­apám sem látott, pedig sok tájat be­járt. Ugyanis számolóművésze volt egy világhírű cirkusznak. — Dicső család — áradozott a macs­ka. — No, de most már eredj, mert sok lesz a dolgod. Majd én vigyázok itt mindenre. Hektor nem kérette magát tovább, Kormosnak pedig első dolga volt be­surrannia a kamra nyitott ablakán. A bölcs kutya egész éjjel hurcolta a nehéz deszkákat. Hajnalra már mo­rogni is alig tudott a fáradtságtól, de büszkén és várakozón nézett fel ki­lépő gazdájára. —i Mi ez a sok deszka? =s ámuldo­zott, de nem sokáig, mert nagy kiabá­lással jöttek az asztalosok. ■— Ezt se gondoltuk volna magáról. Erre tanítja a kutyáját? Deszkát lopni? Nagy kiabálás volt és magyarázko­dás. Szörnyen röstelte magát Hektor. Szánta gazdáját, érezte, hogy ő a bű­nös s ezért fogta magát, aztán fájós fogaival kezdte visszahuzigálni a vitás holmit a harmadik szomszédságba. Ennek láttán az asztalosok mérge el- reppent, mint ágról a hajnali madár. Elnevették magukat. Kormos pedig édesdeden aludt a feldúlt kamrában, ahol evés közben elnyomta az álom. Hej, mit kap majd Hektóitól! Biztosan élete végéig megemlegeti az emletes kutyaházat. Darázs . .iiílre Folyilc a megbeszélés a mozilátoga- tók számának növelése érdekében. Az egyik résztvevő kijelenti: — Szerintem az a hiba, hogy neu, elég változatosak a moziműsorok ... Mire egy hang hátulról közbeszól: — Dehogyis nem változatosak: együk rosszabb, minit a másik, d • Ellenőrzés volt az Italboltban és megállapították, hogy a fogyasztókat megrövidítve, szűkén mérték az italo­kat. Az ellenőrök kilátásba helyezték a kimérő részére a bírságot és mint. akik jól végezték dolgukat, eltávoz­tak. A kimérő pedig a következő ven­dégnek szemrebbenés nélkül, megint csak szűkebben mért. Hja, kérem, a bírságpénzt valahol — pardon — vala­kin be kell hozni... • Elkelt a háztáji tehén, áldomást kel­lett rá inni. Egyik pohár a másikat követte, a cigány is előkerült a hege­dűvel, szóval eltelt az idő. Már a második százasból is alig ma­radt némi aprópénz, amikor a nóta vé­gén a prímás szolgálatkészen kérdez­te: — Hát most melyiket tetszik..; Pár másodpercnyi várakozással teíj csönd. Tagunknak valószínűleg eszé­be juthatott az otthoni elszámolás, mert szeszködös tekintetét a prímásra emelve rezignáltan csak ennyit mon­dott: — Most már csak azt húzzad, ame­lyik az olcsóbb ... • Egyes vezetők figyelmébe ajánlom: A gúla tetején álló tornász büszkén körülnéz, fogadja az elismerő tapso­kat és szentül hiszi, hogy a gúla azért áll, mert ő van a tetején. Ó. Kovács István Nem tesz semmit... megvárom! (Toncz Tibor rajza) Emeletes kulyaház A táskákról

Next

/
Thumbnails
Contents