Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-28 / 98. szám
1963. április 28. 4 Vasárnap EBRED A GYÁR Szocialista munkaverseny a kötöttárugyárban Az utóbbi hónapokban sokat beszélnek a Békéscsabai Kötöttárugyárban a termelékenység növeléséről, az önköltségcsökkentésről és a termelést, a minőség javítását célzó egyéb tényezőkről. De mindjárt tegyük is hozzá: nemcsak beszélnek erről, de tesznek is az ügy érdekében. Érthető ez, hiszen a tavalyi év kedvezőtlen termelési és jövedelmezőségi eredménnyel zárult. Nem kétséges, hogy ebben tárgyi nehézségek is közrejátszottak, így elsősorban az elavult géppark. Jelentős számban kerültek azonban felszínre olyan hibák, hiányosságok is, amelyeknek megszüntetése feltétlenül előrelendíti a termelés ügyét. Az „öreg“’ gyárban —, amely egy évvel ezelőtt jubilálta 50 éves fennállását — korábban meglehetősen eluralkodott volt egy olyan maradi nézet, amely gátlója volt még a régi gépekre is alkalmazható, modernebb gyártási technológia fokozatos bevezetésének. A megrendelők növekvő igénye, az ezzel párhuzamosan bővülő választék mind igényesebb feladat elé állította a műszaki vezetést, amely nem minden tekintetben tudott eleget tenni e követelményeknek. Pedig a műszaki színvonal következetes emelésének rendkívül nagy jelentősége van egy olyan gyárban, amelyben az elmúlt évben a készárutermelésben felhasznál); kelmemennyiség elérte a 864 tonnát, a készgyártmányok darabszáma jóval meghaladta a négymilliót s a készárutermelési önköltség a 81,5 millió forintot. Hiszen itt a gyári-szintű teljes önköltség csökkentésének egyetlen százaléka csaknem egymillió forintot jelent! Kétségtelen, hogy a termelés javításán fáradozó vezető műszaki kollektíva ezirányú munkája a három termelési vertikumban dolgozó gyárban rendkívül igényes, szerteágazó és bonyolult, hiszen itt a fonalelőkészítéstől a konfekcionált készáruig minden ^falakon belül” készül, méghozzá részben exportra! Közhely, de e helyen felbecsülhetetlen jelentősége van, hogy a gyártási színvonal emelésének motorja a szocialista munkaverseny. Az üzemrészek, az egyes termelési vertikumok, a szalagok és gépegységek munkája tér- és időbeli összehangolásának tökéletesítésére, a karbantartás minőségi színvonalának emelésével a gépbeállítási és gépállási idő fokozott csökkentésére, a gépkapacitás teljes kihasználására már a tavalyi kongresszusi versenyszakaszban is jelentős kezdeményező lépések történtek. E szakaszban két brigád nyerte el a megtisztelő Szocialista címet. A mostani éves szintű munkaversenynek — amelyet a gyár munkásai a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének XXI. kongresszusa tiszteletére kezdeményeztek —, az ad újszerűséget és különös jelentőséget, hogy ezúttal a dolgozók a reális lehetőségek mérlegelése alapján nem csupán egyszerű felajánlásokat tettek, hanem kétoldalú versenyszerződéseket kötöttek. Ezeknek fontossága és lényege abban nyilvánul meg, hogy a műszaki vezetés kötelezettséget vállalt a felajánlások teljesítése alapvető műszaki előfeltételeinek biztosítására. Az egyéni felajánlások nyomán egy üzemrész a Szocialista üzem, tíz kollektíva pedig a Szocialista brigád cím elnyeréséért küzd, de versenyben van a két fiatal szocialista brigád is. Molnár József üb-titkár, a verseny „főfelelőse” tájékoztatott arról, hogy a versengés ez évben jelentősen terebélyesedett'és a szerződés-jelleg folytán mélyebb tartalmat nyert. Méreteire mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a versenyszerződések összessége csaknem 2 millió 609 ezer forint megtakarítást irár nyoz elő. De felbecsülhetetlen erkölcsi értéke van azoknak a vállalásoknak is, amelyek a dolgozók szakmai felkészültségének, látókörének, műveltségének, szocialista öntudatának növelését célozzák. Harmadik vertikum, de a felajánlások sokaságában első a varrodai üzemrész. A November 7. Szocialista brigád már a tavalyi kongresszusi versenyben elnyerte a büszke címet. A versenyfelajánlások tekintetében ezúttal is kitett magáért: 116 százalékos mennyiségi termelési szintet vállalt! Ezen belül például Sipiczki Já- nosné 140,2 százalékos vállalást tett. Nem késlekedett a felajánlások megtételével a nagy létszámú varroda többi brigádja sem. Így például a Béke brigád, amelynek teljesítménye 93,4 százalékon mozgott, fokozatosan 100 százalékra I növeli termelési szintjét, s az | ezer darab utáni 43,9 darabról 33 1 darabra csökkenti a visszavetések i számát. A Petőfi brigád versenyszerződéséből különösen a munkamódI j szer-átadás és a patronáló mozgalom tűnik szembe. Ezzel nem ke- | vesebb, mint 34 lány és asszony I termelési szintjét kívánják jelentősen növelni. Hasonló értékes vállalásokkal találkozunk az Ady Endre, a József Attila, a Dózsa brigád versenyszerződéseiben is. A varrodai üzemrészben igen jelentősek azok a vállalások is, amelyek az univerzális dolgozók számának növelését irányozzák elő. A folyó évben csaknem negyedszáz-milliós beruházással bővülő gyár munkásainak felajánlásaiból az sem hiányzik, hogy az építkezést jelentős társadalmi munkával segítsék és gyorsítsák. Külön szót érdemel a lánckötő üzemrész — házi nevén a „rasli”, — amely a Szocialista üzem címért küzd. Müller Péter főművezető irányításával az 59 tagú kollektíva vállalása rendkívül sokrétű. A termelékenység növelésétől a gép- és anyagismereti továbbképzésig, a minőség-fokozástól a 120 óra társadalmi építési munkáig, a Szakma ifjú mestere vizsgától a könyvtárlátogatásig, a tapasztalat-átadástól a kollektív szellem ápolásáig minden megtalálható e versenyszerződésben. Hasonló felajánlásokat tartalmaz a többi kollektíva szerződése is. Gépek rekonstrukciója, új gépek üzembeállítása, cséveke- ménységmérő műszer alkalmazása, új típusú minták készítése, a készárusúly-ingadozás megszüntetése és sok egyéb szerepel még a szerződések keretében. Csupán az anyag- és készáru- elfekvőség felszámolása több mint másfél százezer forintos gazdasági megtakarítást eredményez. Újszerű kezdeményezés ■— és mintegy 400 ezer forintos megtakarítást jelent majd — az export termelési többletköltség elemzése és felszámítása. A műszaki vezetés külön újítási feladati érvét dolgozott ki, jelentős díjazásokkal. Megannyi értékes kezdeményezés, jó versenyszellem, a többre, jobbra irányuló törekvés, lelkes segíteniakarás jellemzi a kötöttárugyár munkás- és műszaki gárdáját. Az adminisztratív kollektíva pedig a folyamatos naprakészség biztosításával, a termelési folyamatok mélyreható elemzésével igyekszik e törekvések megvalósítását elősegíteni. A népszerű, jó öreg „Rokkáról” most elmondható: ébred a gyár... Kazár Mátyás KSzügy-e vagy egyéni? Sokszor hallani szövetkezetekben, üzemekben és egyéb helyeken is emberekről, akik rossz családi életet élnek, mértéktelenül italoznak, elhanyagolják gyermekeik nevelését stb. Munkájukat egyébként rendesen elvégzik, de szinte nem múlik el hét, hogy feleségük ne panaszkodna az otthoni rossz helyzet miatt. „Itt bent az üzemben nincs vele baj, amit pedig üzemen kívül csinál, az magánügy.” Többnyire így intézik el sok helyen a panaszt — nem dicsérhetően. Néha aztán e felfogás miatt saját magukkal is ellentmondásba kerülnek. Egy példa. Ellátogat az újságíró X. üzembe, s arról, aki jól dolgozik, sőt, újításon is töri a fejét, írni akar. Am, szándékáról lebeszélik a vezetők: — Igaz, jó munkás az illető, mégsem lenne helyes őt megdicsérni, mert nagyon zűrös, rendezetlen a magánélete ... Ha ennél a logikánál maradunk, akaratlanul is elismerjük két erkölcs létjogosultságát: üzemen belül a szocialista erkölcsét, kívül pedig a szubjektum semmihez sem kötött erkölcsi életének létjogosultságát. Pedig arra törekszünk, hogy egész társadalmi életünkben a szocialista termelési tevékenységgel összhangban új erkölcs alakuljon ki. Ha pedig ezt a felfogást következetesen akarjuk érvényesíteni, nem mondhatjuk, hogy csak azért, mert valakinek a termelő munkájában egyelőre még nem érződik. hogy magánéletében roaL szül cselekszik, az az ő egyéni ügye. Szó sincs arról, hogy bárki is megszabja bárkinek, hogyan öltözködjön. hogyan éljen, hogyan ossza be fizetését, milyen ruhát vegyen magának ?agy gyermekének, milyen zoknit ne vásároljon, mire költse és mire ne költse a pénzét stb. Ilyen formában nem avatkozhat senki senkinek az életébe, ha csak nem vezetett már komoly konfliktushoz a „zűrös” élet. Mert amikor oda vezet, annak rendszerint a vége: vállalati, esetleg pártfegyelmi vagy elbocsátás. Es akkor szinte önvádaskodóan is felmerül a kérdés: vajon nem lehetett volna ezt megelőzni? Ebre pedig egyöntetű lehet csak a felelet: minden szubjektív alapon álló bajt, hibát meg lehet előzni. Vannak társadalmi szerveink, amelyek sokat segíthetnek ilyen esetekben indirekt módon is. Családlátogatásokkal, s általában azzal, hogy helyes irányba igyekeznek befolyásolni zabolátlan természetű munkatársaik „felesleges” energiáját. Sőt, adott esetben nemcsak lehet, hanem kötelessége a vezetőknek is, hogy elvtársi módon figyelmeztessenek: a szocialista erkölcsi normák szerinti élés nemcsak az üzemen belülre vonatkozik, hanem a magánéletre is. Ilyen értelemben tehát nincs egyéni ügy... y. D. A Tótkomlósi Férfi- és Női Szabó Ktsz-ben szalagban gyártják a fiú- és kamaszöltönyöket. Sipos Gyula: (20.) A nagy éjszaka « A nagyligeti kirándulás 1 Felhivás Felhívjuk azon dolgozók figyelmét, akik a Békéscsabai Konzervgyárnál akarnak elhelyezkedni, a felvételhez szükséges orvosi vizsgálatokat (mellkas- átvilágítás, vérvétel és bacilusgazda) mielőbb végeztessék el, hogy a felvételek időszakában a rendelőintéze tekben a zsúfoltság elkerülhető legyen. BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR 2551 Bolondos tél ez. December végén olyan enyheség támadt, mintha már itt volna a tavasz, a füvek, a bodzabokrok hagyták is magukat becsapni, zöld reménységgel indultak neki a szokatlan, simogató napsütésnek, csak az öreg tölgyek álltak zord mozdulatlanságban: minket nem csapsz be, nem eszi meg a kutya a telet. Őrizték régi levelüket és az úi rügyeket gyantás kis burokba zárták, mintha semmi élet nem lenne bennük. A városban különösen tava- szias volt az idő, a házak útját állták még a szélnek is, s mivei mégiscsak tél volt a naptár szerint, a mozit, a vendéglőket úgy fűtötték, mintha kinn húszfokos hideg dideregtetne. Moziban voltak. Előtte ittak már, aztán végignézték a filmet, úgy, hogy alig láttak valamit belőle, János legalábbis nem emlékezett másra, csak a muzsikára meg egy-egy fölvillanó jelenetre, melyben szerelmesek kószálnak a tengerparton meg he- verésznek valami napsütéses modem lakásban, aztán vége volt a filmnek, tódult kifelé a közönség sodródtak ők is a többiekkel, eszükbe se jutott, hogy bárki fölismerhetné őket. Mintha távol lennének, idegen földön, egy másik világban, végre szabadon, ismeretlenül. A városi bódulat volt ez, mely néha megejti az embert: itt egy vagyok a sok közül, nem kísérnek figyelő szemek, életem csak az enyém, csak a miénk. — Megőrültél? — húzódott vissza Sárika, miután már odatartotta száját a csóknak. — Meg! — nevetett János és előrehajolt, hogy újra megcsókolja karolás nélkül, összehajtó könnyű tapadással. A presszó sarkában álltak, a falra szerelt kis polc mellett, éppen csak beugrottak egy feketére. — Lötty — gondolta János és cukor nélkül, egyhajtásra megitta a duplát. Nem érezte semmi ízét, csak Sárika szája csillogott előtte, annak a puhaságát érezte, nem íznek, nem illatnak, nem tapintásnak, hanem mindennek együtt, mintha érzékeinek egész zenekara tust húzott volna, s a sok külön hangszer elveszne az egyetlen zengésben. — Egy konyakot még — javasolta János. — De csak háromcentest — mutatott ujjával Sárika. — És csak, ha most az egyszer én fizetem. — Szó sincs róla — tiltakozott János és blokkot váltott két féldeci konyakra. Senki se figyelt rájuk vagy ha figyelt is, mit törődtek vele. Ittak már, jócskán ittak, a mozi után is, ráadásul hétköznap volt, ez valami külön ünnepélyességet adott kiruccanásuknak. — Ez a mi ünnepünk. Csak a mienk. Kettőnké — mondta Sárika. És olyan bájosan mondta, hogy meg kellett érte csókolni, de rögtön. Titkaik voltak már és emlékeik. — Itt jártunk már egyszer, olyan mintája van a falnak,
