Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

1963. április 26.

4

Péntek

ja

Eleiünk velejárói

Amikor alakultak tapsoltunk, örültünk nekik, később lelkesítettük őket, s most már ott tartunk, hogy rendszerezzük, értékeljük, bíráljuk a szocialista brigádok tevékenységét. Éppen úgy tesszük ezt, mint például a népgazdasági terv alakulását, mutatóit vizsgálnánk. Olyan felelősségtudattal is természetesen.

Viszont ebben már egyáltalán nincs különlegesség. Ahogy a népgazdasági terv — mint törvény — körülhatárolja életünket, úgy tartozik hozzánk a szocialista brigádmozgalom is. Nincs már olyan üzem a megyében, de intézmény vagy termelőszövetkezet is kevés akad, ahol ne viselnék jó nóhányan a szocialista brigádba való tartozás jelvényét vagy ne törekednének ennek megszerzésé, ért.

*

Járja az országot egy szocialista brigád. Az épületvilágítást szerelő vállalat brigádja. Jelenleg az Orosházi Üveggyár transzformátorházát szerelik. Már eddig háromszor nyerték el a Szocialista brigád címet és itt Orosházán szeretnék negyedszerre is birtokukban tudni. Amikor megérkeztek az építkezésre, mint vidéket járók, természetesen berendezkedtek. Már ahogy tudtak, mert a lehetőségek a lehető legrosszabbak voltak. De berendezkedtek úgy is, amelyhez nem kellett senkinek a segítsége sem, egyszerűen azért, mert maguk alakítják, formálják életüket. Azzal kezdték, hogy megalakították a KISZ-szervezetet, mivel a brigád tagjai is, az orosházi segédmunkások egy része is fiatal. Azt mondják, szükségszerűségből tették, mert a szervezettségre olyan szükségük van,, mint az ételre- italra. Azután körülnéztek a városban, megérdeklődték, van-e valamilyen technikum, olyan, amely a szakmájukkal hasonlatos. Nem találtak, ezért elhatározták, hogy önmaguk megoldják a továbbképzést, s a művezető adja át naponként a tudását. Máshol viszont találtak olyan technikumot, amely hozzásegített a villanyszerelés ismereteinek bővítéséhez és ott tanultak. Hogy csak egy évig vagy egy fél évig? Az nem lényeges. Mindegy hol vizsgáznak, a tudás a legfontosabb.

És enne* a brigádnak tulajdonságai, jellemzői közé tartozik az is, hogy megérkezésük pillanatában keresték a kapcsolatot az itteni emberekkel. Azt hittem, hogy a pestiek és a háromszor nyert érdem fellengzése él bennük. Dehogy. A szerénység a másik jellemzőjük. Ök egyszerűen segíteni akartak, de ezt olyan természetes módon tették, hogy akik a segítséget kapták, még véletlenül sem gondoltak arra, amit én sejtettem.

A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a szakipari részlegnél március 2-án indult versenyre a Szocialista címért Papp Ferenc és Bagita Géza brigádja. Mint minden szocialista brigádnál, a követelményekben természetesen ők is szerepeltetik az együtt való szórakozás, az egymás segítése ma már törvényszerű fogalmait, de elsősorban munkaterületük alapos felülvizsgálásával kezdték. Mivel az ő munkájuk az építkezéseknél a befejező munka, (festés) arra törekedtek, hogy hasonlóan az építőipar más ágaihoz náluk is megszűnjék a még honos kézműipar és gépesítsék, fejlesz- szék a munkamódszereket, egyszóval a korszerű technológia alapján dolgozzanak. A szocialista brigádok tagjai ezért hetente több alkalommal összejönnek tanulni. Megismerik az új gépek kezelését, a modern, minden igénynek megfelelő festékek alkalmazását, mert csak így képzelik el munkájuk sikerét.

Ezek a brigádok nemcsak egyszerűen leszögezték, hogy jól dolgoznak, és kifogástalan minőségű munkát adnak át, hanem ezt dokumentálni is akarják. Ezért elhatározták, hogy a lakásépítkezéseknél hat hónapi garancia-levéllel adják át az elkészített lakásokat, így maguk is kötve legyenek a precíz, pontos, minden tekintetben minőségi munkára. Azt mondják, ha a televíziót vagy a varrógépet garanciára adják, akkor miért ne lehetne ezt megtenni a lakások festésénél is? Senki nem kötelezte őket erre, határozat sem született, miniszteri utasítás sincs, de szükségszerűségből tették. Saját munkájuk becsületének szükségességéből.

Az építőiparban nagy gondot

okoz a munkások vándorlása, és a brigádok erről sem feledkeztek meg, amikor a követelményeket megalkották. Nem kaphatják meg — mondták ők maguk — a Szocialista címet, ha egy ember is elhagyja a brigádot, saját vagy az ők hibájukból.

Ismerek egy szocialista brigádot, a békési cukrászdában. Néhányszor írtam már róluk, először bírálóan is, félreismerve akarásukat, ök is eljutottak már oda, hogy tiszteletet követelnek a

Még 5 napig pályázhat!

Ezer forintos első díj

egy ötletes jelmondatért!

A BKM Ruházati Főigazgatósága nyilvános pályázatot hirdet az alábbi témára:

Jelmondatra, amely hangsúlyozza, hogy a női divatárucikkek (kalap, sál, kesztyű, retikül) az öltözködés nélkülözhetetlen kiegészítői, s minden nő csak ezek helyes megválasztásával lehet elegáns.

PÁLYADÍJAK:

I. díj

II. díj

III. díj

1060 forint

500 forint 300 forint

L

Kérjük a pályázat résztvevőit, hogy ötleteiket május 1-ig küldjék be a BKM Ruházati Főigazgatóságának Bemutató- terme, V. kerület Tanács krt. 8. címre. Eredményhirdetés június 1-én.

2704

bordó kötésű brigádnaplónak, és a konyakos üvegek fölé helyezett oklevélnek. Mert munkájukon, feladataikon túl az emberség dolgában is kitűnően vizsgáztak. Három árva kisgyerek gondját viselik. De ne képzeljék, hogy ez csak abból áll, hogy összeszedik az otthon már nem használt ruhákat vagy ünnepre kitakarítják a gyermekek gondjait viselő nagyszülők lakását, vagy éppen kalácsot visznek. Ezt is megtették, de biztosítani akarják a gyerekek jövőjét is. Megtudták, hogy él az apa valahol Pesten vagy más városban és megkeresték. Próbáltak szép szóval eredményt elérni, s nem sikerült. Most a szocialista brigád, mint felperes pereli a kegyetlen apát és a bíróság útján kötelezted a tartásdíj fizetésére.

Természetes, hogy nincs baj nélkül még egy ilyen hatalmas alapokon dolgozó -mozgalom sem-. De ezek a bajok olyan hibákból adódnak, amelyek gyors javítása csak erősíti a mozgalmat.

Néhol megbomlik az egység, mert a tagok közül valaki megfeledkezett magáról, mert intrikált vagy kocsmajáró lett. Olyanról is hallottam, aki annak idején nagy lelkesedéssel tanulni kezdett, s mert egyszer megbukott az iskolában, összeroppant, s abbahagyott mindent. Az is igaz, nem azonnal intézkedett a brigád, hanem amikor már majdnem késő volt, amikor mások jöttek rá, hogy nemcsak az illetőben, a brigádban is hiba volt. Nem voltak annyira egységesek, hogy a hóna alá nyúljanak a bajba jutott embernek, hanem elkönyvelték maguk is: „Nem jó a brigád, ne is erőlködjünk”. De segített a párt- szervezet, s talán rövidesen minden jóra fordul.

Hem a „kell“ vagy a „szükséges” indítottá el ezt a nagyszerű mozgalmat, hanem az élet produkálta, maga diktálta határozattal. Azóta évek teltek el, s lám észre sem vettük, túljutottunk a buktatókon és elértünk egy magaslatra. Előttünk és utánunk új életünkkel, s benne erkölcsi törvényt szabó szocialista, új típusú emberekkel.

Kiss Máté

OLVASÓINKIG

Kultivátor helyett kapás-fogas

Termelőszövetkezetünknek tizenegy erőgépe van, de munkagépekkel bizony híjjával vagyunk. Az őszi szántás erősen gyomoso- dik, kultivátorozni kellene, ami viszont nincs. A gépállomáshoz fordultunk segítségért, eredménytelenül. Ezek után érlelődött meg tsz-ünk főagronómusa, Gyenge elvtárs, Nagy András brigádvezető, valamint Bálint Dániel gépműhelyvezető fejében, hogy nehéz-fogas fokára hegesztenek a kaszagép késéhez hasonló kapákat. A sarkokat összeillesztették, ne maradjon el mögötte kivágat- lan gyom. A kapás-fogas után egy könnyű boronát kötöttek, amely részben a föld keverésére szolgált, részben pedig a kivágott gyomot fordította a föld felszínére. Az újítás jól bevált, szép munkát végez a kapás-fogas, s egy műszakban 25—28 hold földet munkál meg. A szakemberek számítása szerint műszakonként több mint 300 forintot takarítottunk meg ezzel a termelőszövetkezetnek. Az újítás tervezőit és kivitelezőit Gál Károlyt, Mártha Gyulát és ifj. Oláh Károlyt dicséret illeti, akik még vasárnap is készítették a kapás-fogast és immár két ilyen „munkagéppel” helyettesítjük a kultivátort.

Deli István,

Okány, Alkotmány Tsz.,

Címzett a szarvasi vasútállomás

Amikor oda értünk, este fél tíz volt. Huszonöt perc múlva indult a vonat. Türelmesen vártunk a pénztár nyitására háromnegyed tízig. Akkor azonban — ha bátortanul is —f megkopogtattam az üvegablakot. A másodszori kopogás már bátrabb volt. Az ablak azonban nem nyílt. Újabb kopogás, erőteljesebben. Nyílt az ablak, fiatal nő villantott rám bent- ről, méltatlankodó hanggal: Nem tudott volna jobban kopogni? — kérdezte, majd így folytatta: Miért nem jött hamarabb, amikor nyitva volt a pénztár. Azon gondolkodtam, hogy a MÁV szabályai értelmében állítólag legalább fél órával a vonat indulása előtt pénztárt kell nyitni. Vajon rtiiért van ő megsértődve, amikor mi már egy fél órája álltunk zárt ablaka előtt? Mindenki várt, csak kopogni nem mert. Vajon, ha nem késik a vonat, minden utasnak tudott volna jegyet adni? Ugyanis mögöttem még vagy húszán álltak. Vagy egy másik gondolat: ha egy idős nénike kopogtat, le kell, hogy nyelje e durva hangot? Szerintem többet kellene foglalkozni az ott dolgozókkal, hogy ne használjanak durva hangot az utasokkal szemben, különösen, ha nem nekik van igazuk.

Nógrádi Margit Örménykút

Film-huligánok

Nem akarok ezerszer megírt történettel untatni senkit, de engedjék meg, hogy azt mégis közöljem: a film-huligánok már betörtek a bérletes előadásokra is. Ez a betörés nem rajtaütésszerűen történt. Már hetekkel a nagy el- özönlés előtt gyanús jelek vallottak arra, hogy előőrseik közöttünk vannak. A feszült, drámád pillanatokban a nézőtér különböző pontjain felharsanó üvöltés még csak szórványos volt, de később előadásról előadásra szaporodtak a rendbontók. Ezután pedig már offenzíva-méretüvé vált. A huligán vezérkar — tudatában erejének — nyugodtan szervezi rohamcsapatait, s a nézők idegzete pattanásig feszül. Ügy tudom, hogy a filmszínházak — éppen az ilyen rendzavarások elhárítására — helyet biztosítanak az ügyeletes rendőr számára. Furcsa, hogy ezek után sem tudják elejét venni az ilyen rendzavarásoknak.

Csókatoonyi György Gyula

Sipos Gyula;

(18.)

A nagy éjszaka

Bimbózó szerelem

Melyikük kezdte, melyikük akarta? Nyilván mind a ketten, de annyira együtt, annyira magától értődőén, hogy az ember megérti a régi írások titokzatos szavait: így volt megírva a sors könyvében. Mintha valahol lenne ilyen írás, amit előre sose ismerhetünk, csak végül döbben rá az ember: ennek így kellett lenni, nem történhetett másképpen.

Ártatlan játéknak indult, vallomásokkal, a lélek fölfedező útjaival.

— Olyan gyalázatosak a férfiak, olyan ostobák — mondta Sárika. — Ne hidd, hogy én szent vagyok — már akkor kettesben tegezték egymást —, de nem tudok szajha lenni. Voltam már úgy, hogy rászánom magam, ha csak ez kell nektek! Mert mind azt akarja. És ki véd meg engem?

De ritkán panaszkodott, János sokszor nem is tudott volna számot adni magának, mi ről beszélgettek, sokszor csak csapon- gott Sári bohólkás jókedvvel, váratlan fordulatokkal.

— Most utazzunk, jó? —\ és

maga alá húzta lábát a présijáz heverőjén. — Sokat utaztam ám én valamikor. \

— Én is — nevetett János többet, mint amennyit akartam.

— Az más, most együtt utazunk, mondjuk, a tengerpartra. Szeretnéd látni a tengert?

Összegombolyodva olyan volt, mint egy kiscica és mesélt a tengerről, az Adriáról, montenegrói falukról és tengerparti halászokról, akiket gyerekkorában látott, mikor nyaranta apjával utazgattak Aztán abbahagyta az utazást és a színdarabról kezdett beszélni, melynek próbáit most kezdik majd meg a műkedvelő csoporttal, részieteket mondott el, kissé gunyorosan, túlozva, egy-egy jelenetnél vé- gigtáncolt a sízabám.

Ez az asszony, ez a férfi-módra helytálló asszony mer játszani, mer gyerek lenni, amit a komoly felnőttek mind úgy szé- gyelnek, titkolnak önmaguk előtt is. — Éreztem ám, hogy jössz — mondta egyszer és hitték is, hogy meg lehet érezni, ha távolból egymásra gondolnak, mint ahogy azon a ködös, esti úton, ahol alig esett szó közöttük, pontosan tudták, hogy ennek így kellett történni, s most valami új kezdődött életükben.

Sári nem volt szép, a szónak abban az értelmében, ahogy a szópségkirálynőket és a kozmetikai szalonok reklámképeit szépnek tartják. Középtermetű, telt asszony volt, nem kövér, <csak formásán gömbölyded, orrát, s.záját mintha kissé elnagyolták volna, a feje formája volt szop meg a szeme. A szeme élt leg elevenebben az egész asszonyban : nevetni tudott vele, vitatkozni, tagadni és igent mondani és ragyogni, dióbarnán rácsodál-