Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
1963. április 19. Péntek Emlékeztető évforduló 1/ arabély és pisztolytűz fogad- ^ ta 1943. április 19-én, húsvét hétfőn a varsói gettóba nyo*- muló németeket. Elszánt emberek hiányos fegyverzettel, emberségükben testileg-lelkileg megtipor- tan kezdték meg kétségbeesett harcukat a nácikkal szemben. Fiatal lányok, fiúk, húszévesek mondtak nemet az erőszaknak, a kegyetlenségnek. Ifiú életük feláldozásával tiltakoztak az emberség ocsmány megcsúfolása ellen. Tiltakoztak, hősi halálukkal hívták fel a figyelmet — az egész világ figyelmét — magukra, a gettókban sínylődök sorsára. A varsói gettó fegyveres felkelése szerves része volt a fasizmus elleni harcnak és fontos része annak a küzdelemnek, amit a lengyel nép folytatott a náci megszállók ellen. A németek szó szerint: tűzzel és vassal pusztították az ellenállókat, a várost. Egyik ház a másik után repült a levegőbe, tűzkígyók kúsztak be az ablakokon szobákba, pincékbe, szinte nem maradt ép tégla a gettó környékén. A megdühödött zsoldosok tankokkal, ágyúkkal és repülőgépekkel támadtak a felkelők ellen. Végül ap ellenállás, amely a hivatalos német adatok szerint május 16-ig tartott, mind kisebb és kisebb területre szorult. A gettó hősei, a felkelők csaknem valamennyien elpusztultak, de egyikük sem adta meg magát. Még folyt a harc, amikor a felkelés parancsnoka szózatot intézett az egész lengyel néphez: Ebben a harcban mindnyájan elpusztulunk, de meg nem adjuk magunkat ... A harc a mi és a ti szabadságtokért folyik ... Elpusztultak, de felkelésüknek nagy jelentősége volt: leleplezte a harmadik birodalom hóhéri szándékait, az egész lengyel nép kiirtásának tervét, amely tervszerűen megkezdődött rögtön a Szovjetunió ellen elkövetett agresszió után. C zinte már nem is emberi ** méretű elszántság és elkeseredés kellett ahhoz, hogy a járni is alig tudó emberek fegyveres akcióra, szervezett ellenállásra buzdítsanak, sőt harcoljanak. Az elkeseredés gyökerei messzire és mélyre nyúlnak. A gettókban az emberek sorsa sokkal rosszabb volt, mint a börtönökben a közönséges bűnözőké. Semmiféle törvény nem védte őket, minden, amit törvénynek neveztek ellenükre szolgált. A megszállók megcsúfoltak, megbecstelenítettek mindent, ami emberi, ami szent. S az élet, az szent! És hovatovább „hőstetté” vált az erőszak, kínzás és a gyilkosság. Mindez tervszerű hadművelet volt...! Embert nem lehet büntetlenül „tervszerűen” gyalázni, méltóságában megalázni és irtani. Az ember, akkor is tiltakozik ez éllen, ha azonnali halállal válaszolnak. Ezért csak a leg- hősíbb felkelésekhez mérhetjük a varsói felkelést, hiszen olyan világ élő-árnyékai fogtak fegyvert, amely világ inkább már a halottak világa volt. A varsói gettóban az átlagos havi halandóság napi ötezer volt. A kiütéses tífusz idején kilencezer. A sírásók nem győzik erővel és sírral, a halottakat már 5—600-as tömegsírokba földelik el, A gettók utcáin napokig hevernek a halottak és a haldoklók egymás mellett. Csontig soványodott emberek, öregek és fiatalok, csak önmaguk torzalakjaiként éltek már. 1942 júniusáig ilyen módon folytatódott a halandóság a varsói gettóban. így „természetes” eszközökkel legyilkoltak a fenti dátumig mintegy 120 000 embert és aki még életben maradt valahogy, az is mind legyengült az éhségtől, a mindennapi megpróbáltatásoktól. A harmadik birodalom vezetőinek még ez a halálozási szám sem volt elég, már csak azért sem, mert határozatuk „a zsidókérdés végleges megoldásáról” szólt, a pusztulás tempója tehát számukra mindig lassú volt. A „kitelepítés” 1942. július 22-én kezdődött és tartott egészen szeptember 21-ig. Ez alatt az idő alatt a treblinkai haláltáborokban több mint 300 000 varsói zsidót gyilkoltak meg. IJehéz elhinni, hogy a husza- dik században hasonlóan bánhatnak, sőt százszor rosszabbul emberekkel, mint hajdan — a már nem is embernek minősített — rabszolgával bántak, hiszen dolgoztattak velük úgy, hogy az éhezésük „enyhítésére” maguk a németek voltak kénytelenek intézkedni. „Intézkedésük” eredményeképpen például a lovak számára előirányzott burgonyahéjat vitték a gettó-konyhára. Ez az ennivaló akkor csemegének számított! Vagyis az emberek kínzása nagy öszegekhez juttatta a náci vállalkozókat, halálukig kizsákmányolták a munkatáborokban dolgozókat. Ebből és a különböző értékek elkobzásából származó jövedelem évi nyolc-tízmillió volt. U egdöbbentőek azok az 1942- es, 1944-es évekből származó hitlerista okmányok, amelyek az elpusztított emberek személyi holmijaira vonatkoznak. Jellemző a nácik embertelenségére, hogy hivatalos reklamációkat írtak vissza a táborokba arról, hogy véresek voltak a birodalomba szállított holmik! Véresek ...! Arról senki sem írt akkoriban reklamációt, hogy emberbőrből készítettek lámpaernyőket, hogy egyéb gaztetteikre már nincs is megfelelő kifejezés. Innét és a haláltá- boro'k rémségeiből, százezrek haláltusájából származott az az erő, amely nekiment a kegyetlen fenevadnak, amely inkább áldozatul dobta magát, semhogy elviselje az ember elállatiasodását. Emlékművek figyelmeztetnek Európa városaiban, emlékművek; figyelmeztető oszlopok, öklök, milliók öbölbe szorított keze mered fel az ég felé, nem kisebb elszántsággal, mint húsz évvel ezelőtt, amikor halálra szántan nyitott tüzet maroknyi ember a fasisztákra. A felkelés huszadik évfordulóján a lengyel nép és a kultúra, valamint a haladás minden híve tisztelettel adózik az elhunyt felkelők hősi emlékének. A Német Szövetségi Köztársaság kártérítést fizet a hitlerizmus áldozatainak, ám tévednek azok, akik úgy vélik, hogy milliók kínját, halálát pénzzel meg lehet váltani, ki lehet egyenlíteni. De félő, hogy még sokan vannak ilyenek! Kiss Dénes Ben Bella lett az FLN Politikai Bizottságának főtitkára Algír Az alégiai rádió és televízió szerda esti híreiben bejelentette, hogy az Algériai Nemzeti Felsza- badítási Front Politikai Bizottsága Khider főtitkár lemondása után összeUlt. A bizottság Ben Bella miniszterelnökre bízta a főtitkári tisztséget. Az FLN főtitkári tisztségének átvételével Ben Bella kezében összpontosul a párt és a kormány ■vezetése. A hírügynökségek jelentése szerint az FLN öttagú Politikai Bizottsága szerda délután zárt ülésen tanácskozott a bizottságon belül már hosszabb ideje megnyilvánuló nézeteltérésekről. Khider, amint ezt a lemondását bejelentő rövid közleményben meg is határozta, állandóan szorgalmazta az FLN pártkongresszusa időpontjának meghatározását. Sajtóértekezletén nyíltan követelte, hogy a kongresszus még az ősz előtt az alkotmányozó nemzetgyűlés mandátumának lejárta előtt üljön ösz- sze az új alkotmány megvitatására. Khider álláspontját osztotta Rabah Bitat helyettes miniszter- elnök, hangsúlyozva a párt döntő szerepét. Ben Bella miniszterelnök, és hadügyminisztere Bume- dien álláspontja szerint a kormánynak az országépítő munkában akadálymentesen kell működnie és az FLN-nek nem a köz- igazgatási kérdésekkel kell foglalkoznia, hanem megfontoltan elő kell készítenie az ország átfogó, hosszabb távú politikáját. Khider lemondását a Politikai Bizottság négy másik tagja a leg-, megfelelőbb megoldásnak találta a válság kiküszöbölésére. Algériai politikai körökben valószínűnek tartják, hogy rövid időn belül sor kerül az FLN Politikai Bizottságának kibővítésére, sőt előreláthatólag a kormány átalakítására is. (MTI) Szovjet—kínai kereskedelmi tárgyalások Moszkvában Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön találkozott egymással a Patolicsev külkereskedelmi miniszter vezetése alatt álló szovjet és a Li Csiang kínai külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette kínai kereskedelmi küldöttség. A tárgyalások során a felek a barátság és a kölcsönös megértés szellemében megvitatták a két ország 1963. évi árucseréjének kérdéseit. Patolicsev ebédet adott a kínai küldöttség tiszteletére. Az. ebéd meleg, baráti hangulatban folyt le. (MTI) Csőmbe Angolába síbolta ki a katangai vagyon egy részét New York (MTI) A kongói kormány megbízottai rábukkantak a katangai bankiból eltűnt állami vagyon egy részén-e — közli a New York Times csüEmléktábla a Gestapo egykori épülete helyén ■i Növekszik a bűncselekmények száma az Egyesült Államokban New York (TASZSZ) Az amerikai igazságügyminisztérium szerdán nyilvánosságra hozott adatai szerint az Egyesült Államokban állandóan növekszik a bűncselekmények száma. A múlt évben az Egyesült Államokban 47 személyt Ítéltek halálra különböző bűncselekményekért, kezdve a fegyveres rablótámadástól a gyilkosságig. Ezenkívül 1962. december 31-én az ország börtöneiben 267 halára ítélt fogoly ült. (MTI) Bécs: a koncentrációs táborok volt foglyainak osztrák szövetsége, emléktáblát helyezett el azon a helyen, ahol a második világháború előtt a Gestapo székhaza volt. (MTI Külföldi Képszolgálat) törtöki száma. Januárban, amikor az ENSZ leszámolt a katangai „függetlenséggel”, a katangai sza- kadárok által vezetett elisabeth- ville-i pénzintézetben összesen 116 dollárt és 25 centet találtak. A leopoldville-i hatóságok most megállapították, hogy a kicsempészett összegből 4 690 000 amerikai dollár értékű katangai frankot Csőmbe észak-rhodesiai bankházakban helyezett el. Az összeg visszakerül kongói tulajdonba. A New York Times értesülései szerint 1 200 000 amerikai dollár értékű 300 millió katangai frankot azonban Csombenak sikerült elrejtenie. Ez a pénz a portugál fennhatóság alatt álló. Angolába került, s felhasználásáról Csőmbe szabadon intézkedik. Tekintettel arra, hogy a katangai frank április végén érvényét veszti, s csak eddig a határidőig váltjaik át 1:1 arányban kongói pénzre. Csőmbe lemondhat erről az összegről. Jellemző viszont, hogy a központi kongói kormány, a már megszokott udvariassági gesztussal, felajánlotta a katangai szakadárok vezetőjének: tárgyaljon Leopold- vilde-el a pénz visszaszármaztatásáról. Lehet, hogy Csőmbe, mint már annyiszor, ezúttal is jól jár. A New York Times hozzáfűzi, hogy a tartományi vezető és cinkosai kemény valutában nagy értékeket helyeztek el svájci bankházaknál. (AP) Konzultáció Szükséges és előnyös Az iparban dolgozók körében napjaink legdivatosabb beszédtémája az ipari üzemek összevonása. Valljuk be őszintén, hogy e beszélgetéseken bizony nem mindig a helyeslés dominál. Ha csak vázlatosan is, nézzük meg, mi tette szükségessé az ipari üzemek összevonását és miért előnyös az. A modern termelés történetének vizsgálatakor feltétlen szemünkbe ötlifc az, hogy minél fejlettebb, magasabb szántű a termelés, annál jobban a nagy egységek a leggazdaságosabbak és a termelés mind nagyobb hányadát adják. Ha csak a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítjuk, ez a folyamat nálunk is jól megfigyelhető. A felszabadulás előtt az iparban foglalkoztatottak 55,4 százaléka dolgozott a gyáriparban, míg 44,6 százaléka a kisiparban dolgozott. 1958-ra már lényeges eltolódás következett be. A gyáripari munkások aránya 79,1 százalékra emelkedett, a kisiparban foglalkoztatottaké pedig 20,1 százalékra csökkent. Szükséges megemlíteni, hogy ez a kisipar lényegesen különbözik a felszabadulás előttitől, mert túlnyomó többségükben már szövetkezetekbe tömörült kisiparosokról van szó. Ez a tény jelentős koncentrációról tanúskodik. Az átszervezés ellenzőinél a konzervatív szemlélet is hozzájárul álláspontjuk merevségéhez. Fel kell ismernünk, hogy az irányítás, a szervezeti felépítés az mindig az adott helyzet, a követelmények függvénye. Ami pár évvel ezelőtt megfelelt, az nem biztos, hogy ma is jó vagy az is elképzelhető, hogy a most kialakított, kialakítandó szervezeti keretek és irányítási formák 5—10 év múlva elavulnak, vagy jelentős módosításokra szorulnak. Az a lényeg, hogy az élet-támasztotta nagyobb követelményeknek az irányítás jobban megfeleljen. Ha csak a felszabadulás óta eltelt időre tekintünk vissza, akkor is láthatjuk, hogy az államosításokat követően erős centralizálás, majd pedig jelentős decentralizálás következett be. Ez • szükséges volt, mert az ipar zavarmentes termelését csak így érhettük el. A decentralizálás pedig azért kellett, mert a szocializmushoz hű, de a vezetésben tapasztalatlan emberek ezrei kerültek a vállalatok legfontosabb posztjaira. Ilyen esetben feltétlen helyes volt a kisebb egységek kialakítása, mert köny- nyebben át tudták tekinteni és könnyebben el tudták sajátítaná a szakmai vezetés művészetét. Ma már az iparhoz értő, a szocializmushoz hű vezetők nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, képesek arra. hogy a megnövekedett feladatokat is sikerrel megoldják. A vitatkozók általában azzal érvelnek, micsoda koncentráció ez, hiszen a telephelyek száma marad a régi, csak formai dolog az egész. Tudnunk kell, hogy az üzemek összevonásával a termelés nagyobb fokú koncentrációja felé csak az első lépéseket tettük /
