Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-14 / 61. szám
1963. március 14. 6 Csütörtök Bizalom, mindenütt SzázhÁfé tit cJuoIAAhmt más szebb az élei Az emberek szeretnek látni, tudni mindent, ami körülöttük zajlik, történik. Igénylik a tájékoztatást, legtöbbször abból a nemes szándékból, hogy hátha ok is tudnak valami okosat és hasznosat hozzáilleszteni az ügyhöz. Meg másért is: ha tudják a dolgok állását, ismerik a helyzetet, látják, hogy mi, hol szorít, milyen probléma van, lelkesebben vállalnak részt a munkából. Ezért aztán nem szeretik azt, aki üres, szükségtelen, sőt, nagyképű titkolódzást színlel, mondván: „ez nem tartozik a nyilvánosság elé, ezt nem érti meg a tömeg”. A mi társadalom-építésünkben nem lehetnek eldugni valók, titkolódzások, hiszen minden ember egyéni ügye és gondja, hogy, ho. S.van állunk mondjuk a járdaépítéssel, a kútfúrással, a csator. názással, a lakásépítéssel vagy éppen egy-egy üzem létrehozásával. Ügye ez minden itt élő és dolgozó embernek. Sőt, ügye az is (még frissen élnek bennünk a jelölőgyűlések és a választások tapasztalatai), hogy ki lesz a tanácstag vagy ki lesz az ország- gyűlési képviselő. Elég határozottan figyelmeztette erre a tanácstagokat Papp István elvtárs, a megyei tanács elnöke, amikor megválasztása « után a „székfoglalót” tartotta. Azt mondta: Üléseinken valóban fontos kérdésekről tárgyaljunk, amelyeket előzőleg a választókkal is megvitatunk. Minden köz. érdekű problémáról tudjanak választóink és vegyenek részt a döntésben. így tanácsi munkánkban élni fog a demokratizmus és nagyon sok hasznunk lesz belőle..» A szavakat — ahogy mondani szokás — nem nehéz megemészteni, csupán tudomásul kell ven. ni, s valóban eszerint kell cselekedni. Azonban, ha nem is általános, de jó néhányszor botlunk A jó gazdálkodásáról ismert, tízezer holdas füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz a rendkívüli tél miatt száznegyven idős tagjának Hirtelen történt... A közlekedési lámpa zöldet mutatott és át akartam menni az útkereszteződésnél fékező autó előtt. A kocsi fékje azonban a csúszós talajon felmondta a szolgálatot, majd hirtelen erős lökést éreztem. Elestem és a következő pillanatban a jobb első kerék nyomását éreztem a lábamon. Elgázolt az autó. Elgázolt? Nem is gázolás volt. A sárhányó hátba vágott és a kocsi alá sodort. Kereke pedig egy centiméternyi területen gyengéden ráfeküdt a lábamra. Mint utólag megállapítottam, még a nadrágomat se szakította el. .Ügyneve. zett szerencsés szerencsétlenség ért. A gázolás pillanatában azonban azt hittem, hogy nagyobb a baj. Nem mertem megmozdulni, mert féltem, hogy a kerék jobban a lábamra csúszik. Kínos pillanatokat éltem át. Mint ilyen esetekben történni szokott, másodpercek alatt hatalmas tömeg verőrött össze a balesetem színhelye körül. Ilyen megjegyzéseket hallottam; — Ennek már kampec! ilyen panaszos szavakba: „nem mondott róla semmit az osztályvezető elvtárs..”; „nem is tudtuk, hogy versenyben van a brigádunk"!!) Ezek a goromba példái a bizalmatlanságnak. De hallottunk olyan esetről is — éppen egyik jelölőgyülésen —, hogy a gyűlést vezető elvtárs egy problémás ügyben tekeregni kezdett, diplomata-módon ki akarta kerülni a magyarázatot, végül kertelt is. Mondani sem kell, hogy felbőszítette a választókat. Hát ki előtt legyünk őszinték, ha nem azok előtt, akiknek érdekében tevékenykedünk. s akiknek «keze munkáján múlik, hogy ezt vagy azt a tervünket meg tudjuk-e valósítani? Az őszinte szónak, a bizalomnak rendkívül nagy ereje van, aminek fontos jelentőséget tulajdonított Kádár elvtárs a VIII. pártkongresszuson: „A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kiderül majd, hogy az illető méltatlan volt a bizalomra, mintsemhogy mind a száz emberrel szemben eleve bizalmatlanok legyünk, s akkor ez további bizalmatlanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggel szemben, hanem az imperializmussal és az osztály- ellenséggel szemben.” Ha azt akarjuk, hogy kisebb gonddal épüljön fel lakóházunk, akkor az építés gondját osszuk meg az építőkkel, ne titkoljuk el, hogy, mondjuk, kevés a vasgerendánk vagy, hogy gyorsítani kell a munkát. Legyünk tehát mi csak őszinték. 200—500 forint, úgynevezett téli segélyt adott. Erre a célra szociális alapból 32 200 forintot fordítottak. — Ilyen az élet. Az ember reggel elmegy hazulról... — És azok a szegény hozzátartozók! — Telefonáltak már a mentőknek! — Itt már a mentők se segítenek! — Mindenki láthatta, nem én vagyok a hibás. Ezt persze a gépkocsivezető mondta... Nagy meglepetést keltett, amikor éh harsány hangon felkiáltottam a kerék alól: — Ne bámuljanak, hanem húzzanak ki! — Hogyisne! — kiáltott rám a sofőr. — Hogy belső sérülést szenvedjen, amikor kiemeljük?! Szabad a nevét és a címét? Ezt a felszólítást persze nem hozzám intézte. A tanúkat gyűjtötte. Mialatt négy. kitűnő tanúra tett szert, én állandóan kiáltoztam a kocsi alól: — Húzzanak ki! Még rám csúszik az autó! Sok-sok levél, kérés jön a Vöröskereszt békéscsabai alkoholizmus-ellenes bizottsághoz. Segítséget kémek az alkohol rabjai, hogy életük megváltozzon, családjuk boldogsága helyrejöjjön. Vannak, akik korábban szép családi életet éltek, aztán jött egy nap, jöttek az ivócimborák, s már nem volt menekülés, az alkohol rabjai lettek. A bizottság munkájáról Gyulavári András tájékoztatóit bennünket. Többek között elmondotta, hogy a bizottság aktívái rendszeresen foglalkoznak az alkoholizmusban szenvedőkkel, segítenék ahol tudnak. Sokszor igen nehéz a munkedden megalakult a Békés megyei cigányság közti ismeretterjesztő operatív bizottság. A TIT, a Hazafias Népfront, a megyei tanács, a Megyei Könyvtár, a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás képviselőiből álló bizottság elhatározta, h6gy a tavasszal 30 filmvetítéssel kísért ismeret- terjesztő előadást tart a legtöbb cigány lakosságú 6 helységben, közvetlenül a cigánytelepeken. A legjobb előadók a bizottságban részt vevő szervezetek gépkocsiján filmvetítőgéppel keresik fel a cigánylakótelepeket. Az előadásTöbb mini 8 ezer éves tölgyfa A Rajna felső folyásánál, Ruis ás Schnaus városkák között 1961 őszén kiástak egy fatönköt, amelyről meg lehetett állapítani, bogy egy hatalmas tölgyfa maradványa. A berni egyetem radiokarbon-laboratóriuma most pontosan meghatározta a fatönk koráit. A tölgyfában talált C—14 izotópok mennyiségéből kiszámították, hogy a fa 8500—8700 éves. A gépkocsivezető minden kísérletemet elfojtotta: — Maga hallgasson! Inkább vigyázott volna magára! Nem látja, hogy tanúkat szedek ösz- sze? Persze a tanúk! Ha én kártérítést kérek, ő előáll az öt-hat takájuk, hiszen nem mindenki érti meg, hogy nem elég a segítség, akarat is kell ahhoz, hogy valaki meggyógyuljon, a helyes útra térjen. A bizottság tagjai egy-egy emberrel sokszor éveken át is foglalkoznak, így történt O. Gy-vél is, aki még 1960-ban kérte a segítséget. A bizottság elhelyezte az egyik terme, lőszövetkezetben, hogy megfelelő megélhetéshez jusson. Az első próbálkozás nem sikerült. ,Újból jöttek a cimborák, s az ivás folytatódott. Ezután ismét csak segítettek a bizottság tagjai. Elküldték elvonókúrára' s új munkahelyet szereztek neki. Ez sajnos többször sorozatban a cigányok eredetét, a társas együttélés szabályait, a munkaügyi jogokat és kötelességeket, az egészséges táplálkozást és a tiszta környezet jelentőségét ismertetik s érdekes filmeket vetítenek. A tavaszi tapasztalatokat az ősszel felhasználják majd, és további cigánytelepekre terjesztik ki a filmes előadássorozatot. A mezöhegyesi MED ŐSZ Móricz Zsigjnond Művelődési Otthonban általános iskolások és felnőtték Marosvölgyi Üdön fiatal tanár vezetésével Ki mit gyűjt kört alakítottak néhány hónapja. A 26 tagú köir a dorogi József Attila Bányász Művelődési Otthon országos hírű hasonló klubjának fiókjaként működik, s április 4-én már kiállítást is rendez gyufacímke, papírszalvéta, képes levelezőlap és egyéb furcsaság-gyűjteményéből. A mezöhegyesi „bogarasok” kő. rónék oszlopos tagja, Kertész Sándor, az állami gazdaság SZTK | ügykezelője, aki öngyújtókat és I töltőtollakat gyűjt. Gyűjteményénújával és bebizonyítja, hogy szántszándékkal gázol tattam él magam, kizárólag azért, hogy néki kellemetlenséget okozzak. Jó lenne kibújni a kocsi alól... Hátha jobban rám csúszik a kerék, ha megmozdulok... Megfogtam egy ballonnadrágos lábát: — Legyen szíves, húzzon ki! — Most nem érék rá — válaszolta —, tanú vagyok. Ismét a sofőrhöz fordultam: — Húzzon ki! — Ne zavarjon! — ordított a kocsi alá. — Most maga miatt nem értettem meg, hol lakik az ipse. Várjon a sorára! Még egy tanú kell! Mit csináljak? — töprengtem és hirtelen kitűnő mentőgondo- latom támadt. Sikerült megfognom a sofőr bokáját. Bizalmas hangon szóltam fel hozzá a magasba: — Idefigyeljen! Én tudom leg. jobban, hogyan történt! Én vagyok a hibás! Maga nem tehet róla! A sofőr élordította magát: — Emberek! Húzzuk ki gyorsan ezt a szerencsétlent a kocsi alól! Koronatanú! Palásti László is ismétlődött. Mindig új munkahely, új problémák és visszaesés volt ez eredmény. A segítség azonban két év múltán sem maradt el, míg végül sikerült elérni, hogy ez az ember már nem alkoholista. A bizottság az elmúlt évben 167 alkoholistával foglalkozott s ezék közül 103-an már túl vannak a veszélyen. Százhárom családba költözött be a nyugalom, a békesség és a kiegyensúlyozott élet. A többiekkel továbbra is foglalkozni kell még igen sokat, hiszen vannak közülük jó néhányan, akik újból és újból visszaesnek, nincs elég erejük ahhoz, hogy végleg megszabaduljanak e szenvedélytől. A bizottság aktívái azonban nem mondanak le egy emberről sem, fáradhatatlanul látogatják a családokat, elbeszélgetnek a hozzátartozókkal és segítik az alkoholizmusban szenvedőket, hogy új életet kezdhessenek. Az alkoholizmus-ellenes bizottság munkáját egyre többen segítik és sok az olyan aktívák száma is, akik korábban maguk is alkoholisták voltak. Éppen azért, mert tudják, hogy milyen veszélyt rejt magában az alkoholizmus, ők a legaktívabbak, a legtöbbet segítenek abban, hogy egyre több családban változzan meg, szebbé legyen az élet. K. J. ben őrzi már a töltőtollak sokféle fajtáját, a régi gumitömiőstől kezdve a Parker márkájúig, s a tűzcsiholó szerszámok számos változatát a kezdetlegestől egészen a mai legmodernebb gázöngyújtóig. A kör úttörő tagjai a tavasszal megkezdik a levelezést is a külföldi: a szovjetunióbeli, csehszlovákiai, a Német Demokratikus Köz. társaság-beli kulturális otthonok hasonló klubjaival. Nem várhattam Gerendás nincs éppen a világ közepén, de a szélén sem. A község egyik nevezetessége a kisvendéglő, ahová szívesen eljárnak az emberek. Egy pohár bor vagy egy stampedli pálinka mellett jobban esik a beszélgetés. Ha kedvük van, étkezhetnek is. A napokban a községben jártam és szokásom szerint betértem a kisvendéglőbe. Igaz, dél már jóval elmúlt, de hátha van még ebéd — gondoltam. Volt is. Csak éppen megmelegíteni nem lehetett. * — Elfogyott a gáz — közölte Tóth Mihály felszolgáló. — Mikor lesz? — Csak egy palack van, amíg ezt ki nem cserélik, addig várni kell. Ez pedig 8—10 nap. Addig sajnos nem várhattam. De ha egyszer netalántán két gázpalackra tesz szert a kisvendéglő, akkor ilyen hosszú várakozási időre nem lesz szükség. Mert amíg az egyiket cserélik, a másik üzembe állítható. Talán meg is érdemelné ezt a kisvendéglő, hiszen nem egy háztartásban talál az ember két palackot. És ha a MÉSZÖV gondoskodna erről, bizonyára hálásan gondolnának rá a gerendásiak. —or Varga Tibor Téli segély az időseknek Az egyetlen megoldás Filmes esték a Békés megyei cigánytelepeken A cigányok közti ismeretterjesztő bizottság alakult Békéscsabán A TIT békéscsabai klubjában Ki mit gyűjt kör Mezőhegyesen
