Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-07 / 55. szám

IMS. márdus 7.--------—r C sütörtök Ifjúsági szellemi vetélkedő Szeghalmon Pezsgő Kertészszigeten A szeghalmi szakmaközi bi­zottság a községben lévő összes alapszervezetek közreműködésé­vel nagyszabású ifjúsági szellemi vetélkedőt rendezett a szakszerve­zeti tagok gyermekei részére. Kü­lönösen az általános iskolások kö­zött nagy volt az érdeklődés a szellemi vetélkedő iránt, összesen 130 gyermek jelentkezett műsor- számaival a vetélkedőre, s ezért három fordulóban rendezték meg. A március 3-án megtartott döntőn 45 gyermek vett részt, s az első korcsoportban, a 6—10 évesek mű­sorában első díjat nyert Mohos Péter XV. osztályos tanuló. Jutal­ma 10 napos ingyenes üdülés Gyula-városerdőn. Jól szerepelt ebben a csoportban még Domokos Erzsébet, Bólint Katalin és Bo- ruzs Ilona IV. osztályos, valamint Major János X. osztályos tanuló. A második korcsoportban a 10 és 14 évesek közül Nagy Éva és Fehér József háromhetes üdülés­re kapott beutalót Farád-fürdőre, jutalmul jó szerepléséért. Az üdü­lés költségeit a szakmaközi bizott­ság fedezi. Értékes tárgynyere­ményt kapott szerepléséért Csóka Éva, Sándor Péter és Vasvári Gyula. A középiskolások közül Boros Erzsébet lett az első, aki egy kis­filmes fényképezőgépet nyert. Ezenkívül jutalmat kapott Bögre Erzsébet, Kondorosa Rudolf, Lip- ták József és Márkus Erzsébet is. Kele József Ab új tanácsháza. induló cserepespusztaiak meg­kezdhetnék az új lakóházak építé­sét. Kertészsziget létezik, pezseg benne az élet. Ma még nem sok ember lakja a falut, de akik itt élnek, többségükben fiatalok. A falu átlagos életkora talán 30 év alatt van, annyira bő itt a gyer­mekáldás. A nép egészséges, jól táplált, anyagi biztonságban él, amelyet a helybeli Győzelem Termelőszövetkezet nyújt kinek- kinek munkája szerint. A tanácsválasztás utáni héten megalakult a községi tanács. El­nöknek Nagy Károlyt, titkárnak pedig Molnár Józsefnét választot­ták. Létrehozták a pénzügyi és a községfejlesztési, a mezőgazdasági, Állattenyésztő gimnazisták között Találkozás az orosházi gimnázium szakközépiskolai osztályának diákjaival Megint léptünk egyet a közép­iskolai oktatásban. Kibontakozó­ban a szakközépiskolai tanítási rendszer. Egyelőre csak iskolai osztályok keretében; Békéscsa­bán, Békésen, Sarkadon, Oroshá­zán ... Céljuk, hogy az általános műveltség mellett az ipar vagy a mezőgazdaság valamelyik ágában alapos szakképzettségben része­sítsék középiskolásainkat. Az alaposságra módot ad az, hogy a heti hat tanítási napból — az 5+1-el szemben — kettőt tölthet­nek gyakorlati munkában. A példa kedvéért ellátogattunk Orosházára, a mezőgazdasági technikum tangazdaságába, ahol a Táncsics Gimnázium két szak­középiskolai osztályának egyikét, a második osztályt találtuk gya­korlati munkán. Dr. Kovács Jó­zsef állatorvos kalauzolt az istál­lóhoz, ahol dr. Darók József szak­tanár a helyes munkaszervezést ismertette. — A mezőgazdasági nagyüze­mek szakemberellátásáról van egy tangazdaságban sző — foglalta össze tömören a rábízott fiatalok elméleti és gya­korlati képzésének a lényegét. Nála jó kezekben vannak a diá­kok. Szaktanár, de egyben mező- gazdasági mérnök is, innen a doktorátusa. Ezek után nem cso­dálkoztunk azon a munkakedven, mellyel feladatát végezte. Részle­tesen megmagyarázta, miként is­merkednek a fiatalok az állatte­nyésztéssel, aminek tudománya azonban a földművelésnél kezdő­dik. Az első osztályosok például az orosházi Üj Élet Tsz-ben vég­zik gyakorlati munkájukat. Ta­lajismeret, szántás-vetés, növény- termesztés az alap. Nem lehet jó állattenyésztő abból, akinek ide­gen a szántóföld, amelyen a ta­karmány terem. Mikor már ebben otthonosak, következhet az állat- gondozás, a “takarmányozás, fejés, tejkezelés, beleértve a tejvizsgá­latot is, aztán a borjú- és növen- dékállatnevelés, marhahizlalás meg a többi. Ott a másik fontos megismerni való, a mezőgazdasá­— És ez itt, ez kicsoda? — kérdezte az egyik katona, a fia­talemberre mutatva. — Egy vevőm, aki... —■ kezd­te a szabó. A fiatalember a szavába vá­gott. — A sarki raktárban dolgo­zom. Elengedtek, hogy felpró­báljam a ruhát. Kérdezzék meg, kérem... — Ez az úr pedig... — kezdte újra Quico és a feketére muta­tott. De a katona félbeszakította. — Ez az úr minket nem érdekel! A négerek nem szállnak szembe Batisztával. Kísérőjéhez fordult. — Gye­rünk! Csak az időnket veszte­getjük! Elmentek. A néger nagyot lélegzett, fel­állt és erőteljesen legyezgette magát kigombolt kabátjával. A szabó tovább húzogatta a piros vonalakat a fiatalember hátán, a zakó anyagára. — Emeld fel a karod! — szólt erélyesen, szinte haraggal, és gombostűkkel a szájában, to­vább rajzolgatott. A fekete a fiatalemberhez lépett. — Mi történt tulajdonképpen? A kérdezett vizsgálódva nézett rá. — Semmi! — mondta végül. A néger meglepődött és meg­vonta a vállát. — Bocsánat! A fiatalember felemelte a ke­zét és a másik karjára tette. — Valami mégis történt... — mondta, merően a néger szemé­be nézve. — Elintéztem egy gyilkost. Egy őrmestert. Megér­demelte. A szabó egy ráncot igazított él a hónaljban és megtűzte gom­bostűvel az anyagot. — Elintézni, elintézni! — mor­mogta csípősen — mintha box- meccs lenne! És újabb vonalat húzott az anyagra. A fiatalember vállat rántott, fejét oldalt fordítottá és a mu­lattra nézett. — Te Quico, ez a ruha nem az enyém ám! Elron­tod az anyagot! — Micsoda? Ja, persze! Nem a tiéd! ördög vigye el! — Szokat­lan hevességgel rángatta le a fiatalemberről a zakót, össze­göngyölte az anyagot és az asz­talra dobta. — Elég volt! A fiatalember menni készült. Világos, nyílt tekintetű - szemei voltak. Orra alatt alig észreve­hető bajusz ámyékolódott. — Önt nem ismerem — for­dult a négerhez. — De biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy érez, mint Quico. Engem Carlos- nak hívnak. Carlos Espinosa a nevem... A fekete megrázta a felé nyújtott kezet. — Nem veszélyes, ha ilyen hamar indul? — kérdezte. Amaz ösztönösen végig tapo­gatta egyik oldalán a derékszí­ját. — Nem, uram — mondta bi­zalmasan —, valóban a sarki boltban dolgozom. Kezével búcsút intett és ha­tározott léptekkel elsietett... Fordította: Antalfy István gi technika; a különféle gépek, azok rendeltetése, s a kezelésük! Most pedig lássuk a medvét, vagyis azt, amit mindebből a szépből, okosból gyaKorlatilag is tanulnak az ifjú szakember jelöl­tek. A II. osztály 32 diákja bri­gádokra osztva, a különféle állat- tenyésztési munkaterületeken, a gazdaság dolgozóival együtt végzi munkáját. A borjúk körül tevékenykedők közül kettővel is beszélgettünk.' Másik három társukkal ügyele- ] teskedtek. Naponta háromszor i itatják a borjúkat. Kunos József j egészen pontos, szakszerű felvilá­gosítást adott feladatköréről; — Fontos, hogy a reggeli és esti' itatás közti középidőben, tehát délben adjunk a borjaknak. A | fiatalok teljes tejet kapnak, az idősebbek fölözöttet vagy tejpor­ból készültet, azonkívül borjútá- pot, premixet, takarmánysót meg szénát és abrakot is. Miután Kunos József ilyen, részletesen és jól elmondta gya­korlati teendőit, megkérdeztük, hogy miként adta fejét erre a mesterségre? Erre is kerek töké­letességgel felelt: — A gimnáziumban az igazgató úr beszélt a szüleimmel a szak- középiskola előnyéről. Akarják-e, hogy állattenyésztő legyek? Azt mondta rá édesanyám, hogy jó lesz az, hiszen mi a paraszti élet­ben nőttünk fél. Pusztaszentetor- nyai volnék. Kollégistaként élek az iskolában. Apám tsz-tag. Most éppen traktorosképzőn van. A Reformátuskovácsházára va­ló Berencz József volt a másik kérdezett. Ö így mesélte el esetét a szakközépiskolával: — Az 5-fl-es politechnikai ok­tatásra jelentkeztem, de közben apám bent járt Orosházán a gim­náziumban és hallotta, hogy léte­sítenek egy szakközépiskolai osz­tályt. Ez másfél esztendeje volt. Nagyon szeretem az állatokat meg egyébként is állatorvosnak készülök, így aztán örömmel va­gyok itt. Egyszer beszéltem egy állatorvostanhallgató ismerősöm­mel. Érdeklődtem, hogy miként és mit is tanulnak ők? Majd 5 kérdezett engem. Utána, elcsodál­kozott. Azt mondta, hogy amit mi itt csinálunk, ők a második évfo­lyamon tanulják. Hát ilyen magas szinten tartunk már... Elmenőben érdeklődtünk a gaz­daságbelieknél, hogy megférnek-e az iskolásokkal, nincsenek-e egy­más útjában a munkáknál? Gel- lény Pál tehenész, de mindenki más is azt mondta, hogy készsé­ges érdeklődő és minden szakmai tudást és fogást elsajátítani akaró: fiatalok ezek a gimnazisták. Huszár Rezső i Modern iskola. Néhány hónappal ezelőtt töltöt­te be megyénk egyik legfiatalabb faluja; Kertészsziget, születéséinek 10. évfordulóját. Tíz év alatt na­gyot változott itt a világ. Az em­berek maguk mögött hagyták egy­kori tanyájukat és a tanácsháza köré modern, szépen berendezett, új lakásokat építettek. Négy-öt évvel ezelőtt a tanácsházán és az iskolán kívül alig volt néhány ház. Ma egész utcasarok nőttek ki a földből, s nőnek majd az idén is, mert már 13 család jelentette be házépítési szándékát. Villanyuk már van. A kerekes kút is jó vi­zet ad, de kultúrházuk még nincs. Nagyon szeretnének még az idén igényüknek megfelelőt építeni, hogy a téli estéket hasznosan tölthessék. Gondja a most megválasztott tanácsnak bőven lesz. A község távlati települési tervét az élet követelménye alapján újra szeret­nék terveztetni, mert a sportpá­lya már teljesen beékelődik a la­kóterületekbe. Ennek helyét a kultúrház portája körül biztosíta­nák. S ezen a területen két új utcát nyithatnának és a faluba Egy, a gyermekáradatból. az egészségügyi és a szociálpoliti­kai, továbbá az oktatási és a mű­velődési állandó bizottságot, hogy az egyre bővülő falu gazdasági éa szociális dolgait mindjobban in­tézhessék. FIGYELEM! Kislakás ­és termelőszövetkezeti építkezésekhez építőanyagok nagy választékban kaphatók a földművesszövetkezetek tüzelő- és építőanyag telepein. Keresse fel az alábbi községek Tüzép-telepeit: Dévaványa, Endrőd, Mezőberény, Kétegyháza, Battonya, Ke- vermes, Medgyesegyháza, Mezőhegyes, Csorvás, Tótkomlós, Nagyszénás, Csanádapáca, Okány, Kötegyán, Kondoros, Kö- rösladány, Füzesgyarmat, Vésztő. Kössön kölcsönös építőanyag biztosítási szerződést! 93

Next

/
Thumbnails
Contents