Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

1963. március 6. 4 Szerda Gondolatok a békéscsabai tanácsülés után A Körösök őskori világának kutatója, Banner János egyetemi tanár 75 éves Ritka alkalmat ünnepel ma a magyar tudományos világ, Banner János, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ősré­gészeti intézetének tanszékvezető egyetemi tanára 75 éves. Ne­künk Békés megyeieknek fokozottabb figyelemmel kell gondolnunk erre a szép jubileumra, mint másoknak. Nemcsak azért, hogy az ünnepelt jóleső érzésekkel vegye tudomásul, hogy az ország távoli vidékén is gondolnak rá, számon tartják, hanem azért is, hogy rávaló emlékezésünkkel is bebizonyítsuk, hogy szeretjük, megbecsüljük azokat az embereket, akik alkotó részesei vidékünk tudományos kutatásának, megismertetésének. Banner János Székudvaron született 1888. március 6-án. Tanul­mányait Békésen folytatta és itt írta, még középiskolás korában, első munkáit. Az egyetem elvégzése után rövid ideig Gyulán tanárkodott, majd az ország különböző múzeumaiban dolgozott, míg előbb a szegedi, azután pedig a pesti egyetem tanára lett. Munkássága nemzetközi viszonylatban is jelentős és nagy elismerést vívott ki a magyar tudományosságnak. Számunkra, békésieknek igen fontos, hogy kutatásainak tekintélyes része szülőföldjére, a Körösök őskori világára vonatkozik, s ha a szigorúan vett szakterületéről ki-ki- ruccant, akkor maradandót alkotva leginkább békési néprajzi, tu­dománytörténeti és művelődéstörténeti kérdésekkel foglalkozott. Nemcsak születése, neveltetése és pályakezdése, földrajzi adottságai kötötték ehhez a földhöz, hanem a tudatosság is. Szívesen vallotta magát a nagy békési tudósok utódának, a Haan Lajosénak, a Kará­csonyi Jánosénak, a Veress Endréének és nem utolsósorban a Márki Sándorénak. Szinte biztosra vehető, hogy bárhol született volna is az országban, bárhol nevelkedett volna is, de Márki Sándor révén eljutott volna hozzánk, a Fekete-, a Fehér-Körös vidékére, a békési tájra. Ma, amikor különösképpen körülveszi Banner Jánost a meg­becsülés, a szeretet számtalan jele, amikor örömmel köszöntik munkatársai, tanítványai, a magyar tudományosság, sőt az egész magyar társadalom, a mi köszöntésünk különleges szín, hazai üzenet kíván lenni. Békés megye népe köszönti a 75 éves tudóst és kíván még számos munkásévet, új eredményeket! Levél a szerkesztőséghez, Mezőmegyenől Tegnapi lapunkban közöltük, hogy Békéscsabán megtartotta el­ső ülését a február 24-én megvá­lasztott új tanács. Megtörténtek a választások, új emberek kerül­tek a szervezetbe, s megkezdőd-1- hét a munka. Most az elkövetkező négy esztendő bizonyára sok ér­dekes dolgot és sok problémát fel­vet majd, amit ez alatt a négy esz­tendő alatt kell megoldani. Az alakuló ülésen a tanácstagok jóleső érzéssel hallgatták, hogy közülük tizennyolcán munkások, tizenheten termelőszövetkezeti ta­gok, tizennyolcán pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, huszon­négyen alkalmazottak, tizenketten egyéb beosztásban dolgoznak (katonatiszt, rendőr, stb.), nyugdí­jas 10, háztartásbeli 10, kisiparos 5 és műszaki értelmiségi 11. A megválasztott 125 tanácstagból 96 férfi, 29 nő. Közülük 1950 óta ta­nácstag 6, 1954 óta 18, 1955 és 1956-os pótválasztásokkal megvá­lasztottak ötöt, 1957 óta tanácstag 11, 1958 óta 28 és 1960-ban tar­tott pótválasztáskor 3 új tanács­tag került a testületbe. Tehát a most megválasztott tanácstagok közül 71-en már a korábbi tanács­üléseken is részt vettek. Ha már a statisztikánál tartunk, érdemes felütni egy 1935-ben megjelent Bé­kés megyei „közérdekű” címtárat, amely felsorolja az abban az év­ben megválasztott képviselőtestü­let virilis és tisztviselő tagjainak betűsoros névjegyzékét. A felso­rolt 145 név között megtaláljuk a vitézlő polgármester úr nevét, a Such-téglagyár tulajdonosának nevét, a három malomtulajdonost, a „jó nevű” ügyvédeket és a gaz­dag „kisgazdákat”. De nem talál­juk meg azokat, akik igazán kép­viselték volna a város munkásait. EZ a tanácsülés érdemben még nem tudott foglalkozni a rá váró, sokrétű tennivalókkal. Az elkövetkező időkre vár a máso­dik ötéves terv befejezése, vala­mint a harmadik ötéves terv meg­valósításának elkezdése is. Ez alatt az időszak alatt tovább kell pótolni azt a közel évszázados mulasztást, amit csak az utolsó esztendőkben sikerült úgy ahogy megszüntetni. Milliókról van szó, akár a csatornahálózatot, akár az út- vagy a vízhálózatot említjük is. A város szomorú gondja a la­káskérdés. Uhljár Mihály elvtárs, a most megválasztott tanácselnök elmondotta, hogy a 15 éves lakás­fejlesztési program keretén belül Békéscsabán 5000 lakás épül meg állami erőből és ehhez még számit államunk az önerőből építkezőkre is. Érdemes itt egy pillanatra megállni. A városi tanács egyik szobájában kezembe akadt egy régi, poros, megsárgult akta. 1921- ben 9330 szám alatt iktatták. Bé­késcsaba rendes tanácsú város polgármestere beszédét tartalmaz­ta, amelyet a „Tekintetes Képvi- selőtestület-”nek ajánlott El­mondja, hogy „300 millió koronát bocsátott a kormány rendelkezé­sére a nemzetgyűlés abból a cél­ból, hogy a lakásszükség enyhíté­sére kislakások építtessenek és ez­zel kapcsolatban az építőiparnak munkaalkalom adassák és általá­ban az építkezési hajlandóság az állam kezdeményező példájával felébresztessék”. A polgármester úr, akinek aláírását nem sikerült kisilabizálnom, őszinte lehetett, mert néhány sorral lejjebb így fogalmazta meg mondókájájt: „A miniszterelnök vezetése alatt működő lakásépítési tanácsnak kialakult álláspontja az, hogy a rendelkezésre bocsátott 300 milli­óból a szükséglet kis részben sem elégíthető ki”... A város végül is három és fél millió koronát kér az államtól, hogy ebből 8 három-, 24 kettő- és 8 egyszobás lakás épí tessék. Egy évvel később a következőI végzés született Békéscsaba rt vá­ros polgármesterétől: „Miután a város által vállalatba adott 28 kis­lakás építését, melyet folyó évi augusztus 1-ig kellett volna befe­jezni, a vállalkozók többszöri sür­getés dacára a mai napig sem fe­jezték be, sőt egy idő óta a mun­kálatok teljesen' szünetelnek...” Nem kutattam tovább e szövevé­nyes lakásteremtő akciót, - mert egy következő néhány soros irat, ami Budapesten született, meg­győzött arról, hogy több volt a szó: Dévaványán tartott helyszíni tbc-szűrést a Békés megyei TBC Gondozó Intézet 2-es számú moz- gó-ernyőkép szolgálata. A tüdő­szűrő vizsgálatok előkészítésében és összeírásában rendkívül sok se­gítséget nyújtottak a Vöröske­„A családi ház építő érdefcéltsé- gek kérelme tárgyában folyó évi július hó 25-én 8383 szám alatt kelt felterjesztésére értesítem pol­gármester urat, hogy magánosok vagy szövetségek lakóházépítési actáóját ez idő szerint állami tá­mogatásban nem részesíthetem.” Hát körülbelül így építkeztek. A máról csak annyit, hogy az el­múlt négy esztendőben Békéscsa­bán mintegy 400 állami lakás és közel 800 kislakás építése fejező­dött be. Reméljük még ennél is na­gyobb erővel indul majd meg az elkövetkezendő időkben a lakás­építés. Még néhány szó az alakuló ülés kapcsán. Tizenkét állandó bizottságot választott meg a testület. Sok új ember most ismerkedik meg a feladatokkal. Bizonyára lesznek, akik már ismerik a területüket és majd szívesen segítik azokat, akik ismeretlenül kezdenek dolgozni a közösségért. A tanácsülés forró pillanata volt, amikor a város­szerte szeretett Pali bácsi né­hány szóban megköszönte azt a támogatást, amit az elmúlt évben a tanácstagok, az állami szervek munkatársai nyújtottak városi ta­nácselnöki munkájához. Percekig zúgott a vastaps, amikor Pali bá­csi bejelentette: „Amíg erőmből telik, dolgozom a városért, s raj­ta leszek, hogy munkámmal se­gítsem a város fejlődését”. BÍZtOS9k vagyunk abban, hogy a vastaps nemcsak a búcsú­zó tanácselnöknek szólt, hanem egy kicsit fogadalom volt az új ta­nácstagok részéről, hogy ők ma­guk is sokat dolgoznak ezért a városért, amely lassan kinövi régi ruháját és helyette egyre szebbet ölt magára, s egyre gazdagabb lesz a benne élő emberek élete is. Dóczi Imre reszt, a nőtanács és a KISZ aktí­vái. A lakosság összeírásában még az úttörők is segítettek. A nagy hideg ellenére is szinte naponta házról házra jártak az aktívák, hogy Lsmer'eásék a lakossággal a tüdőszűrés jelentőségét ps a vizs­gálaton való megjelenés fontossá­gát. E nagy munkából részt vállal­tak a termelőszövetkezetek nőbd- zottságai is, az Aranykalász, a Le­nin és a Gábor Áron Termelőszö­vetkezet nőaktívái. Ezenkívül se­gítséget adtak a községi óvónők, a Szőnyegszövő és Kesztyűkötő Há­ziipari Szövetkezet tagjai, vala­mint a bölcsőde és a napközi ott­hon dolgozói. Az aktívák segítségévei sikerült elérni, hogy d lakosság 99,3 száza­léka részt vett a tüdőszűrő vizs­gálaton. A munkához jelentős se­gítséget nyújtott a községi tanács és az MSZMP-szervezet is. Az ak­tívák közül többen példamutató munkát végeztek, és napokon át ott voltak, amikor segítségre volt szükség. Többek között özvegy Zsombok Lajosné, Vass Ilona Darvasi Károlyné, Horváth Imré- né, Földesi Erzsébet, Szőlősi Jó­zsefeié és rajtuk kívül még vagy 15—20 aktjva mutatott példát a t szervező munkában. „Jó példát mutatni — nekünk — idősebbeknek, ez nagyon fon­tos” — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében a 84 éves me­zőmegyeri idős Szász Imre bá­csi, majd így folytatja: A múlt vasárnap, február 24- én este hazafelé ballagtam. A csabai úton találkoztam egy cso­port fiatal legénnyel. Hatan vol­tak éppen, ismeretlenek. Én öreg ember vagyok már, 84 éves, mégsem vártam meg, hogy ők köszönjenek, és szíves szeretet­tel megelőztem őket. Valameny- nyien fogadták, majd az egyik megilletődötten kérdezte: Hogy van, Imre bácsi? Igen jólesett nekem, hogy ilyen tisztelettudó volt. Közéjük léptem és be­szélgetésbe bocsátkoztam velük. Aki a nevemen szólított, be is mutatkozott: Szilágyi Sándor vagyok, mondta. Kérdeztem, hogy honnan ismer? Elmesélte aztán, hogy kisgyerek korában kint a tanyán laktak, én feléjük szántottam, és egyszer náluk, itattam meg a lovakat. Sokáig beszélgettünk még 0£i úton bizalmasan, arról is, hogy korkülönbség nélkül tisztelnünk, becsülnünk kell egymást, és egy­másért kell dolgoznunk, mert egyedül nem lehet boldog sen* ki sem. Amikor hazaértem, arra gon­doltam, hogy megírom ezt m beszélgetést a Népújságnak. így történt. Id. Szász Imre Mezőmegyer, 132. Szarvasi építtetők figyelem! A Szarvasi Építőipari Szövetkezet keres társasház-építkezéshez társakat Szarvason 4—6 lakásos társasházakat kívánunk építeni 2 szoba összkomforttal, igen előnyös feltételek mellett Érdeklődni a Szarvasi Építőipari Szövetkezet központi irodájában Szarvas. Bajcsy-Zsilinszky u. 1. Telefon: 155. 89 wlniPiKwb A 30, születésnap Vinogradov, a film rendezője a házasság kapcsán érdekesen veti fel az emberi boldogság problémáját: lehet-e az teljes és harmonikus, ha valaki elszigetelődik a közösségi élettől? Szvetlána, a harminc­éves fiatalasszony két házassága pereg le előttünk. Az elsőt szinte gyermekfejjel kötötte, még főiskolás volt. Később már egy nagy textilgyár képzőművészeti szakkörét vezette, de férje arra akarta kényszeríteni, hogy családja szűk korlátain belül találja meg a bol­dogságot és mondjon le hivatásáról. Az asszony erre nem hajlandó. Szvetlána második férje berepülöpilóta. Egy alkalommal baleset éri, s az asszony arra kéri, hogy hagyja abba a repülést. Most Szvetlána az, aki a családi körben akarja megtalálni élete értelmét... (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi március 5-tői 8-ig.) Befejeződött a tbc-szürés Dévaványán p. i.

Next

/
Thumbnails
Contents