Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

1963. március 5. 2 Kedd Erjedés Pusitafold tárón Említésre méltó hírt kaptunk a napokban Puszta­földvárról: az utóbbi időben a köz­ség 4 termelőszövetkezetében — amelyek sajnos megyeszerte köz­tudomásúan elég gyengék *— 53 dolgozó kérte, hogy vegyék fel párttag-jelöltnek. A hír mindenek­előtt azért volt érdekes, és figye­lemre ösztönző, mert tudtuk, hogy a földvári szövetkezetek a mosta­ni zárszámadáskor sem büszkél­kedhettek valami magas munka­egység-értékkel, átlagosain alig többet, mint 18 forintot ért náluk egy munkaegység. A gyors gazda­sági felemelkedés tehát nem for­díthatta annyira a párt felé az em­bereket, hogy mindjárt kérjék is tagjélölt-felvételüket, mondván: a pártnak köszönhetjük, hogy egyik évről a másikra duplájára nőtt a jövedelmünk s ezért be is akarunk lépni a pártba. De máskülönben is. Aki csupán csak ezért orientá­lódna a párt felé, — ha még oly tisztességesen is teszi ezt — azzal nem sokat erősödne az alapszerve­zet. Akkor mi a magyarázata, hogy idézőjelbe tesszük, szinte .,töme­gesen” kérik itt a tagjelölt-felvé­telüket, amikor szó sem lehetett valamiféle tagtoborzásról. Eziránt érdeklődtünk Pusztaföldváron, s meggyőződtünk: nem másról van szó, mint általános és egészségesen fejlődő életünk visszatükröződésé­ről. Hogy képet kopjunk a községről, el keö mondani, 1956 előtt a párttagság száma megkö­zelítette itt a háromszázat. Ma az idősekkel és a mindig betegeske­dőkkel együtt, akik a jelenlegi lét­szám felét teszik M, mindössze 102 kommunistát számlálnak az alap­szervezetek. Volt olyan év, mint például 1961, amikor egyetlen tag­jelöltet sem vettek fel, s tavaly is mindössze két ember jelentkezett azzal a kívánsággal, hogy tagje­lölt szeretne lenni. Ennék az egy helyben taposásnak megvolt a maga oka. Ezekben az években ugyanis szinte egymást váltogatták Pusztaföldváron a párttitkárok, s különböző hibáik, visszás cseleke­deteik, magatartásuk miatt egyi­kük sem maradhatott hosszabb ideig a posztján. Ez a tény pedig rombolta a községben a párt te­kintélyét. elfordította a becsületes pártonkávüliek fejét a helyi párt- szervezetektől, amelyeknek ennek foly tán igen rossz volt a. tömeg- kapcsolatuk. Egy esztendő óta azonban szilár­dult a községben a pártvezetés. Fábián Ferenc elvtárs került a he­lyi pártbizottság élére. A Vili. pártkongresszus határozatainak végrehajtásával rendszeressé vál­tak Földváron is a taggyűlések, pártvezetőségi ülések, a szövetke­zetekben felélénkült a pártélet. De addig sok megdöbbentő jelenség­gel találta magát szembe Fábián elvtárs. Mikor először ismerkedett a község dolgaival, az embereikkel, sok szövetkezeti gaz­dát, akik mindig meg merték mon­dani, ami a szivükön feküdt, fer­dén mutattak be neki egyes elv- társak. G. J.-rői például art mond­ták: ha a parasztember kekkségét, gőgjét valaki szoborba akarná for. mázni, G. J.-röl kellene vennie a mintát... S valóban. Amikor a párttitkár ezzel az emberrel elein­te találkozott az utcán és köszön­tötte őt, G. J. lenézően, szótlanul elfordította a fejét. De nem haragudott meg ezért Fábián elvtárs. Inkább kutatni kezdte, hogyan kerülhetne köze­lebb ezekhez az elzárkózott embe­rekhez, akiket anyagi gondok is meg más, a régi szektás politiká­ból eredő lekezelések is ilyenekké tettek. S a válaszra egy emlékeze­tes eset kapcsán jött rá, amikor az ..idegenből” idekerült párt titkárral — mármint vede — gúnyt próbál­tak űzni egyesek. A múlt évben, cséplés idején történt: Az aszály sok gabonát elvitt a Lenin Tsz-ben is, s a cséplésig nemigen osztott előleget a szövet­kezet Sok házban már régen nem volt sütni való liszt, de más is alig. Ekkor jelent meg a cséplőgépnél Fábián elvtárs, s lelkes szavakkal biztatta arra az emberéket, hogy minél kevesebb szemveszteséggel dolgozzanak. Akkor jöttek az asz. szonyok az ebéddel, s bizony az egyik tag felesége üres levest ho­zott. Emellé nagyon sután hang­zottak a lelkesítő szavak, s D-ben — nevezzük így az illetőt — men­ten fel is forrott az epe: — Jöjjön, dolgozzon maga ezen a lőttyön! Itt van a szövetkezet eredménye: az üres leves. Tán ma­ga is ért eszik nap-nap után!? — Az ám! Tele hassal könnyű beszélni — jegyezte meg valaki, s erre gúnyos mosoly jelent meg az arcokon. De még erre sem azt tette a párttitkár, amit itteni elődei tettek ilyen esetekben, hogy: „ellenségek”, „a reakció szó- ázótöinak” minősítse a keserűen kitörő embereket. Ehelyett megér­teni próbálta helyzetüket, s igye­kezett türelmesen megmagyarázni: másként lesz, ha jobban összetart a szövetkezet. S miután így is cse. lekedett, jött rá, hogy esők ilyen módon kerülhet közelebb mz em­berekhez. Legjellemzőbben talán ez példázza, hogy miként kezdtek másként gondolkozni a pusztaföldváriak, akik közül bi­zony soknak a szeme már-már ki­felé kacsintott a tsz-bóL — Szent igaz, hogy rajtunk mú­lik a szövetkezet megerősödése — terjedt el lassan, a a türelmes, meggyőző munka nyomán ismét becsületet szerzett magának a pártszervezet, amelynek új vezetőd és tagjai is következetesen igye­keztek közfelfogássá tenni ezt a szemléletet. S csakhamar az erje­dés első jelei is mutatkozni kezd­tek Pusztföldváron. Miben? Abban, hogy például G. J., az az ember, akiről régen azt mondták, hogy róla lehetne megmintázni a ,,paraszti kekkség” szobrát, munkát vállalt a tsz ellenőrző bizottságá­ban és lelkiismeretesen, a régi szókimondásához híven ugyan, de teljes akarással a tsz ügyét szol­gálva szóvá tesz azóta is minden észlelt hibát. Most már maga ál­lítja meg az utcán a párttitkárt. — Fábián élvtárs, mi a vélemé­nye: hogyan járjon el az ellenőrző bizottság a krumpli ügyben? Tud­ja, amiatt, hogy hagyták megfagy­ni a krumplit, nem jól földelték el... Sőt, ez az ember részt kért a választások előkészítéséből is. Kör­zetében választási bizottsági tag lett, s mint ilyen kereste fel Fá­biánt, aki mégis jártasabb az ef­féle dolgokban: ml a teendő, ha időközben elköltözött a községből egy asszony, mit csináljanak az ér­tesítőjével? ... D. mái’ ősszel szemináriumra je­lentkezett, mert Fábián szavaiban megérezte: a jövő szemszögéből is mennyire szükséges volt a tsz-ek szervezése, s még többet akart tud­ni erről a jövőről. S mikor meg- izielt egyet-mást, és rájött, hogy érdemes jól dolgozni, társadalma munkát is vállalt, segéd rendőrnek jelentkezett a községben. Később aztán ő is azok között volt G. J.- vei együtt, akik kopogtattak a pártalapszerveaetek ajtaján. Sok régi párttag és sok új, aki nem volt még a pártban, körtük tucatnyi fiatal je­lentkezett tagjelöltnek. Olyanok, mint Hegyi Sándor, a tsz lakatosa. Ábrahám elv társ brigádvezető, Németh Erzsi vagy Oláh Éva, aki a Dózsa szövetkezetben a télen is állandóan dolgozott, s tavaly 40» munkaegységet szerzett. Vonzotta őket az, hogy a VIII. pártkongresszus után megélénkül­tek Pusztaföldváron is a téli esték. A szövetkezetekben december óta egymást követik a közös megbe­szélések, brigád tanácskozások a jövő kialakításáról, a szövetkezet megszilárdításának lehetőségeiről S a pártbizottságon is az utóbbi két hónap alatt háromezernél több anber fordult meg ldsebb-nagyobb ügyekben. A türelmes, meggyőző politikád munka újra a pártalap- szervezetek felé fordította az em­berek figyelmét, megjavította eb­ben a községben is a párt & a tö­megek kapcsolatát Ennek tükrö­ződése, hogy annyian jelentkeznek manapság Pusztaföldváron tagje­löltnek ... Varga Deaí NAPTAR 29S3. március 5., kedd. Karikás Frigyes 25 évvel ezelőtt, 1938. március 5-én halt meg Karikás Frigyes irú, forra­dalmár. Az 1. világháború idején orosz hadifogságba esett és 1917­ben Moszkvában már fegyverrel har­colt a proletárforradalom győzelmé­ért. Itthon a hires 39-es dandár poli­tikai biztosa volt a Tanácsköztársa­ság harcai idején, majd külföldre emigrált. 1931-ben illegális munkára hazatért, letartóztatták és börtönbün­tetésre ítélték. Nála az irodalmi te­vékenység csak a forradalmár-élet egyik része volt, mégis az osztály- öntudatára ébredt parasztság, a Ta­nácsköztársaságért küzdő munkásság egyik legeredetibb ábrázolója lett, novellisztikája a forradalmi irodal­munk különleges színe (Jártas ember és más elbeszélések — 1957.). Müveiből olvasásra ajánljuk: Békés találkozás, és a 39-es dandár cirriűe- kei. 185 évvel ezelőtt, 1778-ban e napon halt meg Thomas Arne (ejtsd: Ám) angol zeneszerző, a népies hangú daljáték, az ún. „ballada opera” mestere. Ö szerezte a XVIII. század népszerű angol nemzeti dalát, a Rule Britanniát. • 70 évvel ezelőtt, 1893-ban e napon halt meg Hippolyte Taine (ejtsd: Tón) francia történetíró, irodalom- és művészetkritikus. A jelenkori Franciaország kialakulása című művének nagy ha­tása volt. A történetírásban az általa alkalmazott ún. „miliő el- mélet”-et a modern történetírás megcáfolta. Orvosi csoda Minszkben Moszkva (MTI) Remény telen állapotban szállí­tották a 4-es számú minszki kli­nikára Ljudmila Kondratyuk is­kolás lányt, akinek teste egy bal­eset következtében valósággal fáklyaként lángolt. Bőrfelületének több mint 50 százalékát a legsúlyosabb égési sebek borították. A helyi rádió és televízió adásait megszakítva, felszólította a hallgatókat, hogy, aki már maga is elszenvedett égé­rt sebeket, ajánlja fel vérét a lány megmentésére. A klinikán órákon belül több száz véradó jelentkezett. Több min t 30 sebész tartott konzíliumot a haldokló lány kórtermében. Csupán az első tíz nap alatt két li­ter vért és 40 liter gyógyszeres vérpótló folyadékot ömlesztettek át Ljudmila Kondratyuk ereibe, alkalmazták a korszerű orvostu­domány valamennyi lehetséges gyógymódját: a nedvdús oxigént, különleges inhalálásokat, rtövo- kain-blokádot, a leghatékonyabb gyógykenőcsoket. A válság lassan elmúlt, most már csak a bőrfelü- let 10 százaléka szorul bőrátülte­tésre, s egy hónap múlva a beteg jelentéktelen forradásokkal hagy­hatja el a klinikát. (MTI) Irány a kommunista világgazdaság Anyagi ösztönzés — nemzetközi méretekben RepQlőszerencsétlenség Mindanao szigetén amerikai katonai helikopter Manila (Reuter) A Fülöp-szigetek légiforgalmi társaságának egyik személyszállí­tó repülőgépe szombaton Minda­nao szigetén lezuhant. Huszonhét ember vesztette életét. Ugyane-er amely Luzon-sziget hegységeiben zuhant le. öt amerikai tengerész­gyalogos szörnyethalt, egy eltűnt, bárom súlyosan mag« ebesült a napon szerencsétlenül járt egy , (MTI) A nemzetközi gazdasági együtt- ** működés új módon vető­dik fel napjainkban. Ma már nem egyszerűen az a feladat, hogy a szocialista országok meglévő áru­listáikat egyeztessék, s kereske­delmi szerződésekben rögzítsék, ki mit tud vásárolni, illetve eladni a másiknak. Arról van szó, hogy jól megismerve egymás lehetősé­geit, megváltoztassuk az „árulis­tákat”, a termel« nemzeti szer­kezetét, hogy minden ország a szocialista világgazdaság szerves részeként korszerűbben, gazdasá­gosabban termeljen. A KGST or­szágok gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése számos elmé­leti és gyakorlati közgazdasági kérdés megoldását sürgeti. így például a fő statisztikai mutatók egységes rendszerének és számí­tási módszerének megteremtéséi, a tagállamok közötti sokoldalú pénzügyi elszámolások továbbfej­lesztését, a szocialista országok közös bankjának létrehozását stb. A sokoldalú, bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések közül — ha csak vázlatosan is — vizsgál­junk meg közelebbről egyet, ne­vezeten azt, milyen áron kerül­jenek forgalomba a KGST orszá- . iok nemzeti terméket a szahahs- I ta világpiacon? A jelenlegi gya­korlat szerint a nemzetközi áru­csere elszámolásra a tőkés világ­piacon kialakult áruk szolgálnak. (Szó sincs tehát arról, amiről az 1956-os ellenforradalmi propa­ganda előszeretettel beszélt, hogy ezeket az árakat egyik vagy má­sik ország önkényesen diktálja. A tőkés világpiaci ár — objektív alap a külkereskedelemben.) Ka­pitalista viszonyokat tükröző ára­kat természetesen csak bizonyos módosításokkal használhatják fel a tervgazálkodást folytató szocia­lista országok. Közismert dolog, hogy a tőkés világpiaci árak érzé­keny barométer módjára reagál­nak a nemzetközi politikai és gazdasági élet változásaira. A szo­cialista tervgazdálkodás a belke­reskedelmi forgalomhoz hasonlóan a külkereskedelemben is megkö­veteli a stabil árakat. Ezért a szocialista világpiacon alkalma­zott árak a kiküszöbölve a tőkés piaci anarchista konjunkturális in­gadozásait — hosszabb időszak átlagárai. Jelenleg a tőkés világ­piacon 1957. évi átlagárai vannak érvényben. A KGST végrehajtó bizottsága 1962 novemberében úgy határozott, hogy ezeket fe­lül ke1! vizsgálni és közgazdasá­gilag indokéi«- esetb-n a tőkás világpiacon 1957—1961 között fennálló átlagárak alapján kel! korrigálni. A szocialista országok gazda- ” sági együttműködése az egységes terv szerint kommunista világgazdaság kialakulása irányá­ba fejlődik. Szükséges, hogy az árak is megfeleljenek a gazdasági együttműködés új, fejlettebb for­máinak. Ez pedig megköveteli, hogy ne csak egyes vonatkozásai­ban, hanem elvi alapon szakít­sunk a tőkés világpiaci árakkal. A feladat újszerű és közgazdasá­gilag bonyolult része itt kezdődik. A szocialista országok külkeres­kedelmében olyan új saját ár­rendszerre van szükség, amely megteremti az anyagi érdekeltsé­get a nemzetközi kapcsolatok tervszerű fejlesztésében. A terme­lőerőket és a fogyasztókat egya­ránt arra kell serkentenie, hogy elősegítsék a szükségletek lehető legteljesebb kielégítését, az anyag­gal és a munkával való takáré- kosságot, a termelékenység növe­lését — a szocialista világgazda­ság gyors fejlődését. Vagyis, ahogy az országos tervet sem elég csupán vállalatokra lebontani, hanem gondoskodni kell a sokol­dalú anyagi érdeke1 tségről, úgy a nemzetközi árképzésnek tudató-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents