Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-26 / 71. szám
1963. március 2*>. i 5 Keét Életrajzukon nines lyuk Beszélgetés Békésen a továbbképző iskola hasznosságáról © © © © Ö „Már az elemiből Kimaradtam, mert kellett a kenyérkereső. Ha meg állás nélkül maradtam, csak tengtem-lengtem a világban; se tanulási lehetőség, se szakma.. .” Idézet egy életrajzból, milyet mindazoktól olvashat az ember, akiknek a fiatalsága a proletár- sorsúak egykori világában nvivődött el. összefércelhetetlen, fol- tozhatatlan lyuk ez az életrajzon. Folytonossági hiány, mely egyik döbbenetes vádlója annak a kornak, melyben a tudásszomj és munkaszeretet nem volt megbecsült erkölcsi alaip a létezéshez. Ma már nálunk homlokegyenest ellenkező a helyzet. A szocialista társadalom legfőbb éltetője a tudásszom j és a munkaszeretet. Bármilyen közhasznú szellemi vagy fizikai munkában jeleskedni, tudásban fejlődni, gyarapodni rangot jelent erkölcsiekben és a boldogulás szempontjából is. A mi ifjúságunk sosem írhat olyasmit az életrajzába, hogy „ennyi és ennyi ideig csak tengtem-lengtem, mert sem nem tanulhattam, sem nem dolgozhattam”. Azaz a 36/1959. számú kormányrendelet megjelenéséig még létezhetett ilyen „lyuk az életrajzon”, de nem kényszerű okokból, hanem mert a nyolc általános iskolát elvégzettek egy részének esetében — elsősorban a szülő rövidlátása miatt — megszűnt a tovább tanulás. A gyermek sem ipari tanulónak nem ment el, sem középiskolába nem iratkozott. Mi lett mindennek a következménye? Kevés kivételtől eltekintve, céltalan téblábolás, unalom, valamiféle időtöltés keresése, s eközben rossz társaságba! keveredés, melynek törvényszerű következményeként a fiatalkorú lány vagy fiú elzüllött, nemegyszer javítóintézetben, súlyosabb esetben börtönben kötött ki. De vegyük csak a jobbik esetet. Megmaradt a jó úton, de előbb-utóbb ő is, meg a szülei is rájöttek, hogy ez így nem mehet. Egyszer mégis el kell tartania magát, munkába kell állnia. Ehhez valamiféle szakma szükséges. Két-három évi semmittevés utáin tehát a fiatal ismét bekapcsolódott a tanulásba. Ekkor azonban meglepő dolgot tapasztalt; az „üres járatú” évek alatt jóformán mindent elfelejtett amit tanult, és amire most a továbbtanuláshoz égető szüksége lenne. Mindez Békésen jutott eszünkébe, azután, hogy néhány továbbképzéssel beszélgettünk, majd pedig a járási tanácsnál is érdeklődtünk. A kérdezett továbbiképzősök éppen iskolába mentek nagy táskalóbálgata&sal. Megtudtuk, hogy szüleik dolgoznak, egész nap nincsenek otthon. Ha nem tanulnának, összecsapnák a ház körüli munkát, aztán — mint mondották — „valamivel majd csak agyonütöttük volna az időt”. A „majd valami” helyett továbbtanulnak. Mucsi József, a járási tanács tanulmányi felügyelője már részletes tájékoztatást ad. — A községben két továbbképző iskola működik — mondja, összesen 121 lány és fiú tanul bennük. Az egyiket, a mezőgazda- sági jellegűt Vámos László tanár, mezőgazdasági szakmérnök vezeti, míg a másikat, az iparit, mely mint ilyen, még egyedüli a járásban, Hanczár János tanár irányítja. Bélmegyeren 33, Kamuion 36, Kétsopronyban 33, Köröstar- csán 34, Mezőberényben 46 és Tarhoson 15 továbbképzős van. . Ennek az iskolatípusnak a működési ideje a mezőgazdasági jellegű esetében a többiekétől szükségszerűen eltérő. Tekintettel a mezőgazdasági munkákra, a tanév november 1-től március 31-ig tart. (Az ipari továbbképzőé pedig szeptember 20-tól június 10-ig.). Mucsi elvtárs örömmel újságolta, hogy minden fiatal beiratkozott, aki a nyolc általános után nem ment el ipari tanulónak, vagy nem jár középiskolába. Nem volt szükség különösebb biztatásra. így van aztán, hogy a rendszerünkben felnövő fiatalok egyikének az életrajzán sincs lyuk amiatt, hogy nem tanulhatott szakmát, s nem járhatott iskolába. Nincs többé üres járatú év, elpocsékolt idő. Akár a múlt, akár a jelen tőkéstársadalmánafk anyagiak miatt tovább tanulni nem tudó, kilátástalanságba hulló, munkátlanul lézengő fiataljaival hasonlítjuk össze ifjúságunk tíz- és százezreit, ez az összehasonlítás mindenképpen a mi életünk nagy igenlése. Huszár Rezső Bendzsókat készít egy tótkomlósi pedagógus Karasz Pál, a tótkomlóst szlovák nyelvű általános iskola igazgatóhelyettese évek óta vezetője az országos hírű nemzetiségi együttes bendzsózenekarának. Mivei ilyen hangszereket már hosszú ideje nem árulnak az ország üzleteiben és az együttes bendzsói is már egy emberöltőt végigmuzsikáltak, a tótkomlósi pedagógus elhatározta, hogy házilag készíti el az igen értékes hangszereket. A jávorfából és gidabőrböl fabrikált hat bendzsót a napokban már kipróbálták az együttes tagjai s még a legöregebbek is sokkai jobbnak tartják ezeket a hangszereket, mint a légiit új korában. Karasz Pál még négy bendzsót és Írét mandolint készít a közeijö vőben az együttesnek.-----------A második nagy gyárfejlesztéskor, amikor az új gáz- generátort szerelték, Honti éppen a fővárosban volt: egy lepárló berendezésnek nézett utána; csak hallotta, hogyan történt a tragédia. Rejtélyes okokból kifolyólag a próbaüzemnél felrobbant egy gáztartály ... Hárman életüket vesztették, többan súlyosan megsebesültek. Az utóbbiak között volt barátja: bohémot vas'traverz zuhant rá------b al karját amputálni kellett. A gyár urai „könyörületből” — kapusnak alkalmazták — — — ... Az évekkel lassan, megadón, békén öregedett a két barát, ahogy nőtt, ifjúit, terebélyesedett a gyár, amelybe az életüket falazták be. Korai ősz hajszálak jelezték először a múló időt, majd a gondok húztak barázdát arcukra, s lassan már nemcsak gyerekek szólították így őket: *... bácsi”----------• G ergely megint kopogott... A mérnök tudta,» hogy légiriadó után csak a barátja keresheti. Elmosolyodott — és az ajtó túlsó felén is mosoly kis csücskei vesztek el a lecsüngő bajuszban. Honti tudta azt is, hogy öreg barátja — mint máskor — most is azért jött, hogy lecsalogassa vagy erőszakkal lehurcolja őt az óvóhelyre — — és Botyánszki is tudta, hogy — mint máskor — most sem fog lemenni a mérnök ... — Jöhetsz, Gergely! — hangzott a szobából, és a látogató úgy érezte, hogy a hang is kötekedőn mosolyog.. Haragot tettetve összevonta sűrű, deresedé szemöldökét és belépett... — Szóval nem jössz le? — Nem ... Hiszen tudod ... — Hm.. Ismerlek — nyelt nagyot Gergely. — De ha még nem akarsz meghalni; ha szereted az álmaidat — akkor most gyere... Elhallgatott... A nagy, sűrű, üres csend már régen beszivárgott a nyitott ablakon — de a két ember csak most döbbent rá, hogy idebenn van ... — Te nagyon jól tudhatod, Gergely, hogy nékem annyit ten. ne lemondani az ámaimról, mintha a fuldokló eltaszítaná a szalmaszálat is... De nincs értelme .., — mintha mély szakadékhoz ért volna a hangja, amelyet nem tudott vagy nem akart megkerülni-------belehullott. — Hát a terveid? — sietett a szóval ,a másik. Azt hitte, hogy mint eddig, ezzel a kérdéssel most is gyógyírt nyújt a szenvedőnek. De most sajgó sebre tapintott rá, olyan fájdalmasan, hogy a beteg feljajdult: — Azok ott vannak a fiókban ... Legalul. — Megérezte a készülő kérdést és nem várta be: — Már régen; amióta a világra jöttek ... Hiszen azért álmodoztam ... mert senkinek sem kellettek ... De most már az álmoknak is vége... Kimutatott az ablakon: — Látod: ez az én világom ... A szárító tornya, az épületek ... Egyidősek velem... mert ón csak azóta élék... És az emberek ... — kicsit hallgatott, aztán ismételte: — Az emberek ... ... Törpe zümmögés közeledett az égen. Gergely megérintette a mérnök zubbonyának ujját: — Gyere... Az ráemelte szemét, amelyben most, pille-időre megint mosoly csillant. A kapus szó nélkül leült egy karosszékbe és cigarettára gyújtott. Kint elállt a lassan szemerkélő eső, de még mindig szürke posztó borította az eget; egyetlen szakadás, hasíték nélkül A zúgás felerősödött, és úgy hallatszott, mintha óriási bogarak dongnának az ablak előtt... bebocsátást kérve. (Folytatjuk) Szóljon a dob Szélesvásznú szovjet filmet mutat be március 25-től 26-ig az endrödi Kossuth mozi. A „Szóljon a dob" kalandos, romantikus film és különösen az ifjúság számára maradandó élmény. 00 0-0 0 0 0 0 00 0':000 *00^000 KÖNYVKIÁLLÍTÁSON Március első felében a Kossuth Könyvkiadó megyei irodája és a MagyarSzovjet Baráti Társaság politikai könyvkiállítást rendezett a szarvasi járási művelődési házban. A kiállításon a látogatók vásárolhattak is. Képünkön az érdeklődők egy csoportja John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvével ismerkedik. Forgácsok az osztály életéből Az egyik földrajzórára Linné virágórája volt feladva. A tanár megkérdi a diákot, aki persze, be. le se „szagolt” a leckébe: — Mondd csak, miről volt híres Linné? A gyerek csak áll bambán. Gondoltam, segítek neki. és rámutattam a karórámra. Na végre, eszébe jutott — Hát a karórájáról — nyögte ki boldogan. * Történelemóra volt. Megkezdődött a felel tetés. — X-et kérem — mondja a tanár. X kimegy. Birka tekintetét — melyben halálos sötétség uralkodik — az osztályra mereszti. Az új leckét valahogy elmakog, ja, a régit meg majd lesugják — gondolja. — Mondja lányom — kezdi a tanár — melyik az a rendelet, amely a Habsburg ház női ágára is kiterjeszti az örökös királyságot? Fonalfestő szakmunkást, .'ki indantrén festésben gyakorlott, azonnali belépéssel felvesz a MAKÓI SZÖVŐ KSZ Lakást biztosítanti a szövetkezet nem tud. 74123 X gondolkozik, esdeklőn forgatja szemeit, bizonytalanul hallja a súgást míg végre szinte lehelet- finoman, alig érthetően, de csillogó szemmel kilöki: — A kozmetika sanotió. • Földrajz: — Mit gondol, hogy szállítják a sok marhahúst Űj- Zélandból Angliába? Felelő: Jégbehűtött hajókon. Kovács Anna Rózsa Ferenc Gimn. tabuié, Békéscsaba MÁRCIUS 26. Békési Bástya: KI tud JúLiárél? Békéscsabai Brigád: Miéi néni két élete. Békéscsabai Szabadság: Miéi néni két élete. Békéscsabai Terv: Ludas Matyi. Gyomai Szabadság: Pedró a Sierrába megy. Gyulai Erkel: A gerolsteini kaland. Gyulai Petőfi: Ka velem tartanál. Mezőkovácsházi Vörös Október: Lelkiismeret lázadása II. rész. Orosházi Béke: Én és a tábornak. Orosházi Partizán: A földről jött ember. Sarka- di Petőfi: És a te szerelmed is. Szarvasi Táncsics: Amikor a fák még nagyok voltak. Szeghalmi Ady: Feltámadás L rész,
