Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

1963. március 21. 4 (Mttrtök Fe, varrták a %sebet as ingre Vágányra talált a Békéscsabai Kötöttárugyár Egy elképesztőnek tűnő tör­ténetet hallottam a napokban. „A Békéscsabai Kötöttárugyárban, ki tudja hány ezer inget szállítottak efc a rávaló zseb nélkül. Amikor észrevették, lett lótás-futás, kor­rigálni akarták a nevetséges mu­lasztást.* Elhittem a történetet, amely néhány hónappal ezzelőtti meg­győződésemet is reprezentálta, amikor ígéretet téve a visszaté­résre arról írtam, hogy a sok baj, gond tetézője a kötöttárugyárban a termelési anarchia, a szervezet­lenség. Hát nem javult itt semmi á számtalan intézkedés után sem? Hónapok óta mást se csi­nálnak — hallottam —, mint át­szerveznek, és mégis? Nos, a történetnek megcsappant a hitele. Igaz ugyan, hogy elnéz­ték a műszaki raizot és 50—60 zseb felvarrását elmulasztották, azonban fél óra múlva észrevet­ték és pár perc alatt pótolták ezt. őszintén éreztem a felháboro­dást, amikor mindezeket elmond­tam a gyár vezetőinek. Valahogy így fogalmazták: ..Volt itt hiba elég, meg van is. De hát vegyék észre, hogy néhány hónap alatt nagy változások történtek ná­lunk* Ha a kőttttárugyáriak igazsá­ga nem is egyértelmű, végered­ményben tiszteletet érdemel. Az említett cikkben a múlt év októ­berében szó esett arról is, hogy rossz a munkások hangulata, elé- giedetlenek. Rosszul állapítják meg a normát, kapkodnak az anyagkiadással, egyszer van mun­kájúk, másszor nincs. S mindezek miatt: rosszul is keresnek. S ami a megváltozott viszonyokat iga­zolja, az éppen a munkások mos­tani hangulata. Jól érzik, — job­ban érzik magukat, mint néhány hónappal ezelőtt, a műszaki in­tézkedések hatását melengetik a fizetési borítékban és a munká­ban K De nézzük sorjában, mit tettek azon kívül, hogy mindenkit tudá­sának megfelelő beosztásba he­lyeztek. Bár az ő esetükben ez is rendkívül lényeges mozzanat volt, mégis úgy gondolom, első­sorban az egyetemes szervezési intézkedések hatottak a legjob­ban. Jó pár évvel ezelőtt a textil­iparnak sokkal könnyebb dolga volt, mint most. A kereskede­lemnek és a vásárlóknak is ki­sebb volt az igényük. Valahogy •oiformizálták a vevők igényét Százezres tételekben gyártottak egy fazonú, színű és minőségű ruhákat, s mivel mást nem kap­hattak az üzletekben, hát ezt vették. Az ízlések és az igények azonban jócskán megváltoztak. Nagy választékot követelnek, és az intézkedések hatására találnak is a vásárlók. Viszont a régebbi módszerekkel nyugodtan, kényelmesen, tervsze­rűen termeltek a textilgyárak, a Békéscsabai Kötöttárugyár is. A nagy szériák kis gonddal járnak. A megváltozott viszonyokban, amikor szinte félóránként, órán­ként kell átallniuk, a műszaki vezetés felkészültsége már kevés­nek bizonyult. Ebből adódott a kapkodás, szaladgálás és termé­szetesen a szervezetlenség. És nem bizonyult jó segítségnek a pártalapszervezet vezetősége sem, amiért tavaly komoly bírálatot is kaptak. A felsőbb szervek segí­tése is olyan volt, hogy először zaklatásnak vették — némelyik az is volt —, s csak később jöt­tek rá a segítségadás igazi lénye­gére. Csak a múlt év őszén, a gondok tetőfokán, amikorra meg­érkezett a 23 millió forintos be­ruházási keret is, akkor kezdtek határozott szervezeti intézkedése­ket tenni. A pártvezetőség is meg­tette a maga észrevételeit, és ha­tásosabb lett a termelés ellenőr­zése, irányítása. Megtárgyaltak egy három pontból álló feljegy­zést, amelynek alapján a pártve­zetőség és a gazdasági vezetés megtette a szükséges intézkedé­seket. A feljegyzés: non tartják be a tervet, ezzel együtt elma­radnak a tervszerűségben, és harmadiknak; nem számítják megfelelően a termelékenység alakulását. Ezekben az intézkedé­sekben azután részletezték a hi­bák erendő okait is. Olyanokat például, hogy a tervszerinti prog­ramozás kifogásolható, az 1962. IV. negyedév lemaradását nem tervezték ae első negyedévibe, a blokkokba nem azokat a cikke­ket adják termelésbe / és nem úgy, ahogy tervezték. Gátolta a termelékenységet, hogy nem volt biztosítva a folyamatos munka megszervezése. Mindezekhez: a letermelt cikkekhez nem biztosí­tották a kellékeket (címkét, tasa- kot stb.) és ezek miatt a szállí­tás nem határidőre történt Hz új viszonyok között lé­nyeges intézkedés volt az is hogy a főosztályvezetőtől kezdve egé­szen a portásig mindenkinek meghatározták a munkaköri kötelességét és hatáskörét. Ezzel elkerülték azt a korábbi gyakor­latot, hogy mindenki mást csi­nált, nem azt, ami a feladata volt. A kialakított munkaprog­ramban első helyen szerepelt, hogy az Iparigazgatóság vizsgálati jegyzőkönyvének tapasztalatait minden tekintetben fel kell hasz­nálniuk és a javaslatokat, vala­mint a határozatokat figyelembe véve javítsanak a munkán. El­lenőrző összehasonlításokat tet­tek a termelés tervszáma, a ka­pacitás és a kereskedelemmel megkötött szerződés tekintetében, s az illetékes műszaki vezetők igen rövid határidőt kaptak né­hány műszaki probléma megol­dására. Régebben, még néhány hónap­pal ezelőtt is, primitív módsze­rekkel dolgoztak a szabászatban. A szabászok gyakorlatuk alapján „silabizálták” ki a méteráruból a varrásra váró anyagot, és ennek is köszönhető, hogy tavaly még 29 százalék volt a hulladékanyag. A korszerű terítéki rajzok alap- I ján való dolgozás után ez a szá- | zalék 24-re csökkent (a kötött­árugyárban egy százalék hulla­dék 420 ezer forintot jelent). Az új évet már aránylag ren­dezettebb viszonyok között kezd­ték, amelynek mi sem jobb bizo­nyítéka, hogy a téli nehézségek ellenére is a januári tervet 97,6, a februárit 104,3 százalékra teljesí­tették. Az alaprentabilitást pedig 1,25 százalékra hozták. A kötöttárugyárban friss, ele­ven erő van kialakulóban, s ha a párt és az üzemvezetés az eddigi­nél sokkal jobban a pulzuson tartja a kezét, akkor a most fel­csillant remények nem hoznak csalódást az év végére sem, jö­vőre sem. H cikk eleién említett zseb­történet így hát képletes is. Fel- varrták a zsebet az ingre, egysé­gesebb, kiegyensúlyozottabb lett az életük. Ne engedjenek ebből egy tappodtat sem. Kiss Máté Hatéves Hat évvel ezelőtt, 1957. március 21-én bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt ifjúsági szervezete. Valahányszor erre a napra emlékezem, eszembe jut egy enyhe, holdfényes március végi éjszaka, 1957-ből. Gimnáziu­momban akkor már megalakult a KISZ, s derekasan dolgozott. Gyűléseink tűztől hevítettek, megmozdulásaink tudatosak és lelkesek voltak. Ezen az estén elhatároztuk, hogy jelszavakat meszelünk a falu néhány pont­ján. Hárman fogtunk össze, s a megbízatás izgalmától fűtötten kezdtük a munkát 10 órakor. Egyikőnk mindig őrséget állt, fi­gyelt, hogy ne zavarhasson meg bennünket senki. Lázasan dol­goztunk, éreztük, hogy valami romantikusát, különöset teszünk. Méteres betűkkel mázoltuk a deszka- és kőkerítésekre lelkesí­tő jelszavainkat: Éljen a KISZ! Köszöntünk április 4! Éljen az MSZMP! Éjfélig szorgoskodtunk, s csupa meszesen, nagyon fárad­tan és elégedetten búcsúztunk el egymástól. Másnap szívszo­rongva lestük hatást. Az em­berek meglepődve olvasgatták a jelszavakat, voltak akik fejüket csóválták, mások meghökkentek. Mi boldogok voltunk, megtettük első lépéseinket e nagyszerű mozgalomban, mely harcban, eszmei zűrzavarban, botladozá- sök, kételyek között született, hogy megtartó közösséggé izmo­sodjon, a magyar fiatalok ösz- szefogójává legyen. A zászlóbontás óta hat év telt el, s a zászló alá tömörült ma­roknyi csapatból 700 ezer fiatalt tömörítő ifjúsági szövetség lett. Erős, életképes szövetség, mely­nek harcához a példát, a bátorí­tást, a forradalmi munkás- és ifjúmunkás-mozgalom több mint négy évtizedes forradalmi ha­gyatéka. izzó szelleme szolgáltat­ta. E hat év apróbb-nagyobb álló. másai ékesen fémjelzik ifjúsá­gunk tettrekészségét, eszmei gya­rapodását, odaadó munkáját. Gondoljunk csak a nyári munka- akciókra, a mohácsi, hansági, bodrogközi táborokra, a termálé. Jól halad a tavaszi munka a békéscsabai Kossuth Tsz-ben A békéscsabai Kossuth Terme­lőszövetkezetben még februárban befejezték az ősziek fejtrágyázá­sát. összesen 860 hold búzát, 200 hold őszi árpát és 32 hold takar­mánykeveréket fejtrágyáztak. A tavaszi munkákkal, a kedvezőt­len időjárás ellenére is, elég jól haladnak. Eddig a 400 hold szán­tóterületből 100 holdat felszán­tottak és 8 holdon elvetették a borsót. A szövetkezet a gépállo­mástól egy 25-ös Zetort és egy MTZ traktort kapott. Ezenkívül a tavaszi munkák elvégzésére egy új DT lánctalpast is vett a tsz vezetősége. íj típusú vasúti kocsik épülnek a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban korszerű, ké­nyelmes párnás vasúti kocsik gyártását kezdték meg. Az új típu­sú vasúti kocsik a távolsági vo­nalakon közlekednek majd órán­ként 160 kilométeres sebességgel. A két- és négyszemélyes fülkék­ben neonvilágítást és légkondici­onáló berendezést terveznek. Ezenkívül tervbe vették az eme­letes, úgynevezett turista vasúti kocsik gyártását is. A kocéi'k alsó szintjén az utasfülkék, az üveg­tetővel fedett felső szinten pedig kilátótermek kapnak helyet. Ezek a kocsik is a legkorszerűbb fel­szerelésekkel, légkondicionáló be­rendezésekkel stb. lesznek ellát­va, (MTI) 40. így kószált élet és halál kö­zött. Nesztelenül, határtalanul úsztak az emlékek, aztán egy­szer csak rés támadt a nagy- nagy csendességen. Tompa re­megés, távoli morgás hatolt a szénibarlangba. Fölnyitotta a sze­mét, száját is szétnyitotta kissé, mintha ezzel is hallani akart volna. A rémület és a boldogság hátborzongató rokonságra talált hangjában: — Hallja, Laci bácsi?!?! Megrezdültek a fejelt. A tekin­tetek fátyolos közönye helyett puskaporként lobbant a szeme­ken a figyelem. A szénből faragott bányász, akire Dani rákiáltó ! gyengén, nyekergőn válaszolt: — Hallom.» Valamennyien föl tár’- /kpd- tak. Hajladozva léptek, mintha tagjaikban feloldódott volna a csont. Alvajárón vánszorogtak a tágas üregben, erőlködve emel­ték tekintetüket a barlang ko­mor, bágyadtan csillámló bolto­zatára. A remegő morgás erősödött. Évszázadok teltek. A hegy egész súlya visszagyermekült vállukra nehezedett. Szakasztó erő kény­szerítette őket, hogy leroskadja­nak. Mégis álltak, citerázó térde­ken, lángoló torokkal, verejté­kezve. Reccsent a deszka, melyet a dúc szorított a barlang mennye­zetéhez. Deszkaszilánkok, szén- darabok repültek: közéjük rob­bant a fúrófej. Dühödt őrjöngés­sel sivított a csiga. Sokáig for­gott, lassan szelídült meg. Weidinger László, a legidő­sebb bányász, ennek a fejtésnek a fővájára előhúzta zsebkendő­a KISZ si versenyekre, ifjúsági találko­zókra, különféle kulturális- és sportmegmozdulásokra! Az ifjú­ság milliókat takarított meg a népgazdaságnak újító munkájá­val, takarékossági mozgalmával. Az 1960-ban meghirdetett Ifjú­ság a szocializmusért mozgalom, ba százezrek kapcsolódtak be és fogadták meg, hogy két kezük munkájával, minden tudásukkal segítik hazánk történelmi fejlő­désének egyik legszebb szaka­szát, a szocializmus alapjait le­rakó második ötéves terv meg­valósítását. A fogadalom nem volt üres szó és ma sem az. Fia­taljaink ott vannak a Dunai Ce­ment. és Mészmű, az Orosházi Üveggyár, a Százhalombattai Erőmű építkezésénél, a termelő­szövetkezetekben, védnökséget vállaltaik a vegyipar, a tanító- tanárképzés felett, társadalmi munkában szépítik üzemeiket, városaikat, falvaikat, tanulnak, sportolnak, készülnék az új fel­adatok megvalósítására. Becsü­lettel dolgoznak, erős ütemű munkával, bátor helytállással, olykor nagy erőfeszítéssel, tud­va, hogy szorgalmuk gyümölcsét ők élvezik. E fél tu cat év nem hozott min­dig sikert. Még bőven van ten­nivaló az öntudatra nevelésben, falusi KISZ-szervezeteinkben, a pártszervezetek és KISZ-szerve­zetek kapcsolatának, a színes, ér­dekes szervezeti élet megterem­tésében. Vannak olyan rétegek, ahová még nem sikerült kellő­képpen behatolnia a KISZ-neki néhol nagyon magasra állították a felvételék mércéjét „felhígu­lástól” félve, máshol nem támo­gatják a fiatalokat. Éppen eaért nem lehet a babérokon ülni. A KISZ csak akkor töltheti be jól összekötőkapocs szerepét a párt és az ifjúsági tömegek kö­zött, ha nap mint nap a fiatalok között dolgozva egyengeti útju­kat a szövetséghez és bevonja őket a párt politikájáért folyta­tott harcba. Minden jóravaló fia­talnak helye van a KISZ-ben aki kommunista akar lenni, aki. nék szívügye a boldogabb jövő megteremtése. r. K. jói. Ágaskodott a fúrófejért, de nem érte el. Semmit se találtak, amire ráállhatott volna. Dani a szénporba hasalt, mel­lé a másik, aztán mind az öten egymás fölé. Laci bácsi halálos részegséggel támolygott fiöl az eleven dobogóra. Zsebkendőjét a fúrócsigára kötötte. Várták, hogy a háromszárfiet- van méteren áthatoló, gyémánt- fejű szerszám visszahúzódjon a magamarta csatornába. Nem mozdult. Kegyetlen egykedvű­séggel bámult rájuk. Odafent gyermekek nőhettek férfiakká, városok épülhettek fel, mire nagysokára visszahúzódott, fo­gai között az öreg .bányász zseb­kendőjével. A következő fél óra hosszabb volt, mint az előző öt nap. Az életmentő csatorna alá vonszol­ták magukat, itt hevertek ájul­tén a száraz szénporban. Ahogy a mesében szokott tör­téríni a csoda, pontosan közéjük ereszkedett a hosszú fémhenger. Három üveg kristályvíz, húsz tábla csokoládé, két elemlámpa, egy doboz gyufa, négy csomag Kossuth cigaretta és egy cédula volt benne. A kockás jegyzetla- pon, melyet a fúrómester kül­dött, ez állt zaklatott betűkkel: „Jószerencsét, drága testvéreink.!

Next

/
Thumbnails
Contents