Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

963. március 21. 2 Csütörtök 133 lUJLfi öx miU'kizh fJm ipékm. Egy dicső történelmi korszak megjelenítése kor társak emlékezé­seiből.« Nemcsak annyit jelenít, hogy képekben való elbeszélés kereté­be szorítjuk. Nemcsak annyit, hogy lefordítjuk e legmagasabb- rendű mozgásformát, a társadal­mi forradalmat, a riport sajátos nyelvezetére... Azít jelenti, hogy átadjuk ma­sunkat e kor áramának, az em­beri fogékonyság, s teremtő kép­zelőerő egységének, hogy együtt meneteljünk az emberiség arany­kora kapuit döngető vöröska fo­nákkal, a Tanácsköztársaság hő­seivel. Azt jelenti, hogy átérez- zük 133 nap nemes tetteit... S utá­na a bukás rettenetét. S mégis, amikor mindezt leír­tuk, csalódottan fedezzük fel — az írás nem meríti ki az emléke­zések minden lappangó gazdagsá­gát... * — Forrongott az elvónült Világ és egyben fiatalodott is. — így kezdi az emlékezést Farkas János veterán. Most ágyban fekszik. Nem beteg, csak pihen. Hatvan- ldlenc éves... Ahogy felül az ágy­ban, s a falra néz, melyet betapé­tázott a sok, szép keretbe fog­lalt emléklap, miket a Tanács­köztársaság kikiáltásának, a párt megalakulásának 40., a felszaba­dulás 10. évfordulójára kapott, meg a sok sztahanovista-, élmun- kás-oHevél, szinte megelevenedik a fal, s az idős ember megfiatalo­dik. Szemében régi fények csil­lannak, bevilágítják a homályos konyhát mint a mozi reflektorai, melyek révén lepereg előttünk a film... Mi, akik megjártuk a lövész- árkok poklát, s alig menekültünk ki a Piavé sodraiból vagy a pri- peti mocsarak süllyesztőiből, mind egy szálig fegyvert ragadtunk új­ra, amikor 1919 március végén harcba szólított minket a Tanács- köztársaság... Nem éreztünk fá­radtságot, mert volt mit védeni. Nem tudtuk még: mi az ja mar­xizmus, Leninről is csak azt hal­lottuk, hogy Oroszországban öve­zette forradalomra a munkásokat. Egyet tudtunk csak, de azt bizto­san. Hogy ki az ellenség. A gyá­rosok, bankárok, földbirtokosok. Hűnk hozták az imperialista sere- geket, belföldön meg ellenforra­dalmi lázadásokat robbantottak lei. Nem maradhatták tétlenek a proletárok sem. Az ácsfejsze he­lyett én is újra oldalamra kötöt­tem a bajonettet. Előbb vörösőr­nek jelentkeztem Békéscsabán. A villany telepnél teljesítettem szol­gálatot. De mire eszméltünk, már ki kellett üríteni a várost. A re­akciós tisztek a Csaba Szálló ter­mében tivomyáztak, amikor szök­ve, gyalog elindultunk Mezőtúrra, onnan Nagykőrösre, mert hallot­tuk, ott szervezik újjá a Vörös Hadserget. S harcoltunk. Mikor egy-egy vá­rost felszabadítottunk, örömköny- nyekkel köszöntöttek minket. Nem fogyott ki a nép szeretete a Vörös Hadsereg iránt. Ennivalót hoztak, nem tudták mivel kedves­kedjenek nekünk, hogy űzzük ki végképp tájaikról a jogtipró, gya­lázatos földbirtokosokat... — így volt, azt hittük akkor: végleg jobb nap virrad ránk.« • — Néhány hét alatt megválto­zott itt minden. — Mitykó Mihály elvtárs könyökig olajos. A bicik­lijét szefeli. Hatvanhat esztendős, de szüksége van mindennap a ke­rékpárra. Sokat lót-fut most is, pedig már nyugdíjas. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának, meg ■az ÉDOSZ-nak az elnöke, s egy­ben a békéscsabai nópfrontbizott- ság vezetőségi tagja. Társadalmi munkában, s jobban, mint sok fi­atal, látja el megbízatásait. Ön­ként, meggyőződésből, mint 44 esztendővel ezelőtt, s azóta is megszakítás nélkül. Fiatalos, ha­tározottan csengő a hangja is, amikor e néhány hétről beszél, amely gyökerestől forgatta fel az ország társadalmi rendjét. Míg ezrével jelentkeztünk a Vörös Hadseregbe, a megyei di­rektórium is megtette a magáét. Az uradalmak magtáraiból a fe­lesleges burgonya-, gabona. és egyéb készleteket kiosztották a kiéhezett lakosságinak. Ugyanígy a húskészleteiket is. összeiratták a földigénylőket. Külön gyorssegély.' ben részesítették a munkanélkü­lieket. Ellenőrzés alá vonták a bankokat, fontosabb üzemeket, s a régi vezetőségek helyébe a mun­kások által választott bizalmiakat állították. A Viharsarok új törté­nelmet írt. Szocializálták a szín­házait, a nyomdákat. Leltárba vet. tök a nagy vagyonokat, megkezd­ték a fürdő építését és előkészüle­teket tettek a kórház 250 ágyassá bővítésére. Határozatot hoztak, hogy lakáshoz kell juttatni a la­kásnélküli proletárokait, s le kell leplezni a rémhírterjesztőket... — Mert az volt elég. A Pestről jött jobboldali vezérek, s megbí­zottaik ugyan dicsőítették a prole­tárdiktatúrát. de úgy, hogy; „Min­den közös ezután. Akinek két te­hene van, az egyiket elvesszük, akinek két tyúkja, egyik a mi­énk ..Nehéz volt a harc ezek ellen. — Szakszervezeti századot ala­kítottunk, majd a Vörös Hadsereg­be olvadt a századunk, hogy őrt álljon a proletárdiktatúra vívmá­nyai felett A túlerő azonban na­gyobb volt. A Szovjetunió testét is marcangolták akkor, nem tud­tak nekünk segíteni... * — Igen, a sok győztes csata sem volt elég. Harapófogóba zárta hazánkat a belső ellenséggel ösz- zsefogott nemzetközi reakció. — Sáró Mátyás elvtársat, Sáró fő­orvos, országgyűlési képviselőnk bátyját söprés közben találjuk a háza előtt. Szép házban lakik. Te­rített asztalhoz ültet, amikor be­megyünk. Negyvennégy évvel ez­előtt, hogy édesapja meghalt, s Román katonai küldöttség érkezett Budapestre Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívásá­ra Leontín Sutáján hadseregtá- bornoknák, a Román Népköztár­saság fegyveres erői miniszteré­nek vezetésével szerdán délelőtt baráti látogatásra román katonai küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt — amely tíz napot tölt hazánkban — a ferihegyi re­pülőtéren ünnepélyesen fogadták. A Leontin Salajan hadSeregtá- bomoknak, a Román Népköztár­saság fegyveres erői miniszteré­nek vezetésével Budapestre érke­zett román katonai delegáció szer­dán a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősi Emlékművet, majd a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett román hősök síremlékét a rákosligeti temető­ben. (MTI) mint legidősebbnek, neki kellett volna négy testvéréről, s édesany­járól gondoskodnia, háborúba szó­lította Ferenc József behívója. S mikor már nem kellett volna har­colnia, pult elé állhatott volna, mint kereskedősegéd, újra fegy­vert fogott ösztönszerűen, meg- érezve, hogy a proletárok mellett van a helye, hisz korábban maga is két keze munkájából élt. Aztán az ösztön tudattá formálódóit benne, a párt-végrehajtóbizott­ságának tagja lett Békéscsabán. Szavaiból újra lejátszódik a .hősi korszak; ... Munkáshata­lom ... A Vörös Hadsereg felvidé­ki győzedelmes harcai... Majd a visszavonulás, s végül... az utolsó állomás, Jászberény, ahol Kun Béla elvtárs jelentette be: — Elvtársak! Úigy vegyétek, hogy utolsó napjait éljük a Ta­nácsköztársaságnak. Helyzetünk kilátástalan, csak a magunk ere­jére támaszkodhatunk, s az árulás elgyengítette hazánkat... Hogy ve­lünk, proletárokkal mi lesz, nem tudjuk. Sok megpróbáltatáson kell keresztül mennünk, s a terí­tett asztalok szomszédságában fog sokunk éhenhalni. De felvirrad még a mi napunk, amikor min­den proletárnak terített asztala lesz... Ebben legyetek mindig biz­tosak, elvtársak... * Sáró Mátyás, Mitykó Mihály, Farkas Lajos és a többiek mind­mind biztosak is voltaik ebben. Nem törte meg őket az internáló­tábor, a börtön, a jogfosztottság, a terror 25 éve alatt. Mindig talál­koztak egymással, felelevenítették az emlékeket, s ismerőseiknek is beszéltek a 133 nap tetteiről. Ti­tokban — mert rendőri megfigye­lés alatt álltak — bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. Pártfolyó­iratot, röpcédulát terjesztettek, készülődtek arra a napra, amely elhozza majd a nép szabadságát. S mOSt terített asztal mellől búcsúztam tőlük, hősi idők élő tanúitól, akik harccal írták a Ta­nácsköztársaság történetét... Varga Dezső NAPTAR Berény Róbert Fegyverbe című plakátja 1919 — 1919. március 21-én jutott hatalom­ra Magyarországon először a proletariá­tus és e napon kiál­tották ki a Tanács- köztársaságot. — 240 évvel ezelőtt, 1723. március 21-én halit meg Dániel Quare (ejtsd: Kér) angol órásmester, aki 1700-ban készítette el az első — a maihoz meglepően hasonlító zsebórát, melyet a Londoni Tudományok Múzeumában őriznek. * — 185 évvel ezelőtt, 1778-ban e napon született Csapó Dá­niel mezőgazdász, a Gazdasági kis tükör című szakkönyv írója. * I — 75 évvel ezelőtt, 1888-ban halt meg Ludwig August Golding dán fizikus; a hő és a mechanikai munka egyenértékű­ségét állapította meg. > * — 40 évvel ezelőtt, 1923-ban halt meg Újhelyi Imre gazdasá­gi író, kiváló állattenyésztő. A tbc-mentesítéssel kapcsolatos módszere nevét világhírűvé tette. A szarvasmarha-tenyésztés­ben a küllemi formával szemben a tejelőképesség kifejleszté­sét szorgalmazta, a tej elés ellenőrzését Európában az elsők kö­zött vezette be. Tejszövebkezetet alapított, itt készítették először az Óvári-sajtot. Hatástalanok lesznek a kubai árukat szállttá hajók ellen kilátásba helyezett amerikai szankciók London A Gaurdian tengerha józási szak. értője írja: — Bizonyos, hogy a Washington­ban kiadott rendelkezés, amelynek célja, Kuba tengeri kereskedelmé­nek megfojtása, teljes kudarcot vafli. Nem érte el ugyanis a várt hatást az amerikai fenyegetés, hogy kubai rakományokat szállító hajók nem vihetnek az Egyesült Államok segélyprogramja alapján küldött árukat. A hajózásra ma rossz idők jár­nak — állapítja meg a Guardian — majd hozzáfűzi: Több mint ötszáz hajó vesztegel tétlenül a kikötőkben, s bőven' akadnak ha j ót ula j donosok, akik örömest vállalják az Egyesült Ál­lamok haragjának kockázatát a kubai szállításért. Egyelőre azon­ban nincs is nagy szükség rájuk, mert a szocialista országok már a múlt év derekán elszállították a Kubában vásárolt cukorrakomá­nyaikat Ezenkívül tény az, hogy a Szovjetunió az elmúlt másfél évben oly nagymértékben nö­velte kereskedelmi hajóterét, hogy hajói elegendők még a kubai ke­reskedelem lebonyolítására is. (MTI) Cj tanácsainkról A szocializmus felépítésének nélkülözhetetlen feltétele a szilárd néphatalom — a proletár- diktatúra állama. Az előttünk álló időszakban népi demokrati­kus államunk teljesíti a proletár- diktatúra történelmi hivatását, miközben fokozatosan kifejlőd­nek benne az egyetemes népi ál­lamra jellemző vonások. Szocia­lista államunk továbbfejleszté­sének, az egyetemes népi ál­lam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. A szocialista demokráci fejlődé­sének fontos követelménye, hogy a lakosság minél szélesebb réte­gei kapcsolódjanak be közvetle­nül is a közügyek intézésébe. Er­re alkalmasak a tanácsok, ame­lyek államhatalmi szerve és egy­ben a nép legátfogóbb tömegszer­vezetei is. Pontosabban szólva, ez az alkalmasság csak lehetőség: sokat kell .tenni annak érdeké­ben, hogy e lehetőség valósággá váljék. Miről van szó? Talán arról, hogy tanácsaink eddig nem töltöt­ték be hivatásukat? Nem erről van szó — tanácsaink munkája évről évre javul, alapjában jól végezték tevékenységüket. Miről van hát valójában szó? Két olyan kérdésről, amelyről ezidáig keveset beszéltünk — s a dolog természeténél fogva még kevesebbet tettünk. Az egyik: hosszú lejáratú feladat. Nevezete­sen az, hogy a szocializmus tel­jes felépítése fokozottabb felada­tokat, nagyobb követelményeket állít a tanácsok elé. A másik kér­dés vagy „probléma” az új taná­csok összetételéből adódik. Ugyanis február 24-én 105131 ta­nácstagot választottak, s ezek 46,9 százaléka új tanácstag. Félreértés ne essék, nem rossz dolog, hogy a tanácstagok közel fele új. Ellenkezőleg: örvendetes esemény, hogy a társadalom kü­lönböző rétegeiből több tízezer ember, új tanácstag, szabad ide­jének, energiájának egy részét a lakosság, a nép érdekében, ügyes­bajos dolgainak megoldására szenteli. S éppen a kereken 47 000 új tanácstag s az ügy érdekében érdemes és kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Márpedig az idő sürget. Az új tanácsok országszerte megtartották alakuló ülésüket, megkezdték tevékenységüket. Megbocsájthatatlan hiba lenne magukra hagyni az új tanácstago­kat, mondván: megválasztottak, most mór boldogulj, ahogy tudsz! örvendetes dolog, hogy a me­gyei, járási tanácsok és népfront - bizottságok, a kezdeti nehézségek enyhítésére mindenütt tanfolya­mokat szerveznek az új tanácsta­gok számára. E tanfolyamokon s azokon kívül talán nem érdekte­len néhány fontos körülményre felhívni a figyelmet. Az elmúlt években egyik-másik helyen, furcsa elgondolások szü­lettek. Kimondva kimondatlanul egyesek úgy vélték, hogy az „igazi tanács a végrehajtó bizottság, hogy az irányítás, az intézkedés joga a tanácsapparátust illeti, a tanácstagok pedig afféle aktivis­ták, akiket apró-cseprő ügyek in­tézésére be lehet fogni. Az ilyen szemlélettel szemben — ha jelent­kezik — fel kell venni a harcot. Soha nem szabad megfeledkezni erről: a tácsok szervezetében az államhatalom helyi szerve a vá- választott küldöttekből álló tes­tület — a tanács. S a tanácsban a kollektív vezetés elvének meg­felelően minden egyes küldöttet egyenlő jog illet meg és azonos kötelezettségek terhelnek. jVem a tanács van alárendelve a tanácsapparátusnak, ha­nem megfordítva. A tanács kol­lektív testület. Ebből következik: a tanácsnak, mint kollektív testü- letnék működési formája a ta­nácsülés. Ez pedig azt jelenti, hogy a tanácsok feladatkörébe tartozó ügyekben nem egyes ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents