Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-17 / 64. szám
KÖRÖSTÁJ _______________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ A művészet néhány problémájáról Koszta Rozália vázlatfüzetéből —V/ „MflvésxetpolItlkffnknaJt az a legfontosabb feladata, hogy elősegítse a magas színvonalú, meggyőző erejű szocialista művészet fejlődését..." (Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusán elmondott beszámolójából.) A kiadott és megvásárolt könyvek számának emelkedése, a mozi- és színházi előadások látogatásának növekedése, a képzőművészeti alkotások iránti nagy érdeklődés fejlődő társadalmunk jellemző vonása. A város és a falu népe, élete formálásában, a jövő kialakításában a lélek mérnökeinek: az íróknak, művészeknek alkotásait Is Igényli. Az üzemekben tevékenykedő, a földeken dolgozó, az irodákban munkálkodó nem akármilyen művészetet akar. A művészetben is a fejlődést szolgálót akarja. Ez az oka a sok vitának. A jó szándékú vitát csak helyeselni lehet, hiszen a gondolatok vias- kodása segíti az igazi művészet megismerését. Mi a szoclal'sta realizmus? A társadalom fejlődésével nemcsak a hatalom birtokosai változnak, nemcsak a gyáripar és a mezőgazdasági munka halad előre a nép jólétének megvalósítása céljából, hanem a kultúra is. Az új társadalom művészete elválaszthatatlan része a szocializmus építésének. A szocialista művészet nagyszerűsége abban van, hogy nemcsak ábrázolja az életet, az ember változását és fejlődését, hanem ez a művészet szolgálja a fejlődést, csiszolja az esztétikai érzéket, a kulturális Igényt, egyben növeli a hitet az új társadalom felsőbbrendűségében. E cél szolgálata nem könnyű, hiszen nem elegendő hozzá a mindentől elvonatkoztatott művészi készség. Az élet változásának, mozgásának és fejlődésének megértéséhez és tolmácsolásához szükséges, hogy a művész forradalmár is legyen. Az embernek és környezetének haladó művészi ábrázolása nem új. A XIX. század irodalmának jelesei: Balzac, Csehov, Petőfi nagyszerűen megtették a magukét. Balzac egyénileg konzervatív volt, művészetében mégis eljutott az arisztokrácia, a pénzsóvárság szatirikus klpel- lengérezéséhez. Csehov sem volt marxista, a cári rendszer csöndjének művészi bemutatásával mégis a szocialista realizmus útját egyengette. Petőfi éppen akkor alkotta legmüvészibb verseit, amikor az utópista szocializmus szele forradalmi ihletre késztette. A történelem minden nagy művésze eljutott annak felismeréséhez, hogy nem elég akárhogyan Imi, festeni, képzőművészeti alkotást létrehozni, hanem olyat kell alkotni, ami a fejlődést szolgálja, és Így előre mutat. „A művészet a népé, legmélyebb gyökereit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell lebocsátanla. Ezek előtt a tömegek előtt — Írja Lenin — kell érthetőnek és kedvesnek lennie. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie. Bennük kell a művészt felébresztenie és kifejlesztenie. Korunk megtartja, őrzi, ápolja és felhasználja a megelőző társadalmak művészetét. De ez nem elegendő. A szocialista társadalom művészeinek keresniük kell az új kifejezési módot. A régihez hozzá kell adniuk mindazt, amit a művészettől társadalmunk elvár. A mi társadalmunk a legfejlettebb. Ezt a művészetnek is tükröznie kell. Ha Irodalmunk és képzőművészetünk megfelelően továbbfejleszti a korábbi ábrázolási módszereket és ezzel Jól kifejezi társadalmunk fejlődését, a jövő emberének vonásait villantja elénk, elmondható, hogy a szemléleti módja szocialista realista. Korunkban nem elég az események ábrázolójának, értékelőjének, kritikusának lenni. A polgári kritikai realizmus nem lehet a szocialista társadalom felépítményének része. A leghaladottabb művésznek a kor forradalmár festőjének, szobrászának, költőjének, írójának elődeit abban kell felülmúlnia, hogy a jövőt is megmutatja. Mi a modern? Napjaink egyik legtöbbet vitatott témája a művészet és a modernség közötti összefüggés. A vita azért gyakori és szélsőséges, mert résztvevői között olyanok Is vannak, akiknek gondolatait merev szemlélet Irányítja. Két szélsőséggel találkozunk: az első a művészetet megmerevíti, nem tűrt a modem felfogást, a másik Irányzat viszont kritika nélkül művészetté avatja mindazt, ami „modem". A kispolgári szemléletre jellemző a szélsőség. Vagy teljesen elveti az újat, vagy a fürdővízzel együtt kiöntl azt is, ami ebben értékes. A kispolgár fetisizálja a modernet és eljut A HÉT KÖNYVŰJDONSÁGAI Juhász Gyula A kötet Juhász Gyula életére és költészetére vonatkozó írásgyűjtemény. Magában foglalja a kortársak emlékezéseit, feljegyzéseit, valamint mai íróit cikkeit, tanulmányait. Az újabb keletű 1883-1937 értekezések kijelölik a költö Irodalomtörténeti helyét, forradalmasító szerepét Ady Endre és József Attila kora között. A kötet részletes bibliográfiát és közel másfél száz képet is tartalmaz. Vladimír Neff- Érdokházaesá® Neff regénye az utóbbi esztendők egyik legnagyobb cseh könyvsikere. Két főhőse a feltörekvő cseh polgárság egyéni színekkel megrajzolt és mégis jellegzetes képviselője. Pályafutásukat követve, az olvasó eljut a bécsi császári udvarba, ahol felejthetetlen mulatságos perceket tölt Ferenc József hálószobájában és dolgozó- szobájában. Megismerkedik a prágai kereskedő világgal, ellátogat a szép Liza hazafias szalonjába, részt vesz a prágai-pilseni vasútvonal megnyitásán és a königgrät. zi csatában. addig a képtelenségig, hogy a kapitalizmus csődjét kifejező absztrakt ábrázolást is művészetnek tekinti. Nemrég olvastam egy írást. A szerző „Jól rakja” a szavakat, de az alkotásnak mégis volt egy nagy fogyatékossága: nem lehetett megérteni. Amikor bírálták az Írását, a szerző a következőket mondotta: „Ez az Írás modem. Ezért nem értik meg”. Az egyik kiállításon bemutatott képek többsége a gondos kidolgozásáért dicséretet érdemelt, de a tartalom kiváltotta a bírálatot. A képek kerülték a hétköznapi élet, az alkotó munka, a harc, a küzdelem, az emberekben lévő változás ábrázolását. Amikor a dicsérethez a bírálatot is hozzáfűzték, a kiállító mélyen megsértődött és a következőket mondotta: „En nem tudom a városi és falusi életet ábrázolni, én modern művész vagyok.* Mit is mond frőnk és képzőművészünk? Tehetetlenségét, művészi gyengeségét, társadalmi szükiótókörflaígét „modem- aégbe’ csomagolja. A modernséget úgy akarja saját magának kialakítani, hogy az sajátos egyéni Ízlését fedezze. Ebben van a tévedése. A modem, egyáltalán nem a klasszikus elvetése, még kevésbé valamiféle szubjektivlsta irányzat. A modem: fejlett művészi érzékkel, újszerű kifejezése életűnknek. Ügy is mondhatnánk, és talán ez a helyes meghatározás: a modem az, ami szocialista, ami egybevág az emberi haladás ügyével. A művészet bírálata Gyakori a kérdés, ml az oka annak, hogy ugyanarról az irodalmi alkotásról vagy képző- művészeti kiállításról különböző lapok ellentétes értékelést adnak. Az észrevétel jogos, annál is inkább, mert rendszerint a két ellentétes értékelő egyformán hangoztatja, hogy megállapításait a „marxizmus-lenl- ntzmus eszméitől áthatva tette, és ezért a kritikai megjegyzések őszinték és igazságosak" Lapjaink és kritikusaink a legtöbb esetben valóban igyekeznek őszintén elmondani véleményüket. Messzemenően törekednek az igazságra, de ez nem mindig slkerUL Ml a leggyakoribb tévedés a művészeti alkotások értékelésében? Az egyoldalúság. A kiállítási tárgyak, képek és szobrok. az irodalmi alkotások csak ritkán abszolút tökéletesek vagy egyoldalúan rosszak. A kritikusok közül egyik-másik a mű szépségétől elragadtatva, nem bírálja az alkotás árnyoldalát. Talán ennél is rosszabb, amikor a kritikus csak a negativ Jelenségeket fedezi fel, és mindent elkövet azért, hogy örök Időkre elvegye a kedvét emberének irói, festői avagy szobrászati tevékenységétől. A megalapozatlan, egyoldalú bírálat nemcsak az alkotóra hat károsan, hanem a közönségre la. Az alkotó az érdemtelen dicsérettől óntelté válik, és előbb-utőbb olyan képességeket tulajdonit magának, amelyek nincsenek meg benne. A ledorongoló bírálat pedig azért nagyon káros, mert a kibontakozó tehetségeknek a kedvét örök Időkre elveheti. A művészeti alkotások felületes értékelése megtéveszti az olvasót vagy a kiállítást szemlélőt, és nem fejleszti azok Ítélőképességét, elA gyu'ai kórház bejárata lenkezőleg, megzavarja azt a szándékot, melynek célja a művészi értékek felfedezése. A kritikai vitában gyakran hallatszik: — Nem értem el sikereket, mert alkotásom nem a szocializmus építését dicséri. — Az alkotás szocialista művészi voltát távolról sem dönti el az, hogy dicsér-e vagy bírál. A népi demokrácia hibáit bíráló alkotás is lehet szocialista művészet. Néha éppen azzal szolgálja a művész társadalmunkat, hogy bírálja a fogyatékosságokat. Lenin, aki nem tartozott Majakovszkij hívei közé, alkalom- adtán éppen azért dicsérte az ismert költőt, mert a társadalomban mutatkozó fogyatékosságot bírálta. „ ... Tegnap — írja Lenin — véletlenül elolvastam az Izvesztyijában Maja- kovszWJ versét egy politikai témáról. Nem tartozom az ő költői tehetségének hivői közé, habár teljes mértékben elismerem, hogy ebben nem vagyok illetékes. De politikai és kizgazdasági szempontból régóta nem voltam így megelégedve valamivel. Versében ugyancsak kigúnyolja az ülésezéseket és csú- folódik a kommunistákon, hogy folytonosan üléseznek és megint csak üléseznek. Nem tudom, milyen a vers költői szempontból, de jótállók érte, hogy politikai szempontból teljesen helyes." Lenin épp azt tartotta a vers érdemének, hogy a szocializmus építésében jelentkező hibákat a költó bátran bírálta. A művészet — és különösen a szocialista realista művészet — értékét sohasem az határozza meg, hogy az alkotó dicsért-e vagy birálja-e a társadalmat. Ami a dolognak ezt a részét illeti, az alkotás művészi tartalmát az a szándék határozza meg, hogy előre hajtson és mutassa meg a jövő útját. Ha ezt a szándékot kifejezi, az alkotás nem hétköznapi, nem átlagos, hanem annál több: művészi. Mit segfthet a Jő kritika? Alapos, lelkiismeretes értékelés a mű minden olyan oldalát mutassa meg, amelyet érdemes fejleszteni. Az ilyen értékelésből az alkotó megérti a hibák felsorolásának a szükségességét, és felismeri a segítő szándékot. A sokoldalú értékelés alapos ismereteket, gondos tanulmányozást, élettapasztalatot feltételez. Érdemes az értékelő munka színvonalának növeléséért mindazoknak fáradozniuk, akiknek ez bármely okból Is hivatásuk. De szükséges a kritika fejlesztése céljából nemcsak az újságoknak, a társadalmi szerveknek, hanem az alkotónak is az értékelő munka fejlesztését segítenie. Ezt elsősorban önmaga munkájának önkritikus értékelésével segítheti. Befejezésül: az a művész cselekszik helyesen, aki keresi a lehetőséget ahhoz, hogy az élettel minél sokoldalúbb kapcsolatot teremthessen. Lónyal Sándor Új Rézsű: A varázs Élettelen, hát szótalan a hangszererdő idebenn a színpadon, mert szive kinn a társalgóban ver, dobog... Hallgatnak kis. és nagydobok és minden ütőhangszerek. A nagybőgőről sem pereg a booibardós-inély hangsereg. A hárfa húrja sem rezeg ujjak táncára... ...csend honol az öblös színpad mébiben. Az oboa is még pihen; a klarinétról álmodik valami butns álmodást... Kint, a büfében áldomást iszik — csak „úgyra” — négy zenész, tíz a sarokban tévét néz öt a folyosón ácsorog miközben agyuk szövetén néhány dallamár átcsorog... Es — hasonlóképp szerteszét lézeng a többi hangszeres; a zongorista lányra les, a hárfás telefonra vár; mindenki valamit talál, hogy agyonüsse idejét... De már foglalja — lm — helyét a kOzönség... ... és — zeng a gong, az első hívó üzenet! Villannak kottafüzetek; a színpad rendre népesül, a színre lárma lép, s leül. Gazdára lel szék, minden Itt. A zenészhad bemelegít; perzsavásári hangzavar, mintha nem tudná senki sem, hogy mért van és, hogy mit akar. Taps!... A karmester érkezett. Mély tisztelettel meghajol, aztán pálcája villan és a levegőben megmered; ettől vigyázzba áll a zaj, s a mennyezetig csap a csend! A pálca — rezzen egy kicsit aztán nagy Ívben elzuhan. E jelre — mely szerény dolog — most megdördülnek üstdobok, harminc vonó a húrra csap, s csillogó trombita csapat hangja ront elő! Hangpaták dobaja reng a termen át... Ami nemrég még szanaszét hevert, lám rendre egybekelt, s a művészlelkű tegyelem dobogójáról szétkiált egy ragyogó szimfóniát!...
