Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

1*63. március 11. 5 Vasárnap Az idén is meghirdetik az Hiúsági munkavexsenyt A Békés megyei KISZ-bizottság, valamint a megyed tanács mező- gazdasági osztálya az idén is meg. hirdeti megyénkben a termelőszö­vetkezeteik, gépállomások és álla­mi gazdaságok ifjúságának mun­kaversenyét. A benevezéseket május 20-ig fogadják el. A bene­vezés történhet egyénileg, munka­csapatonként és brigádonként. A növénytermeszétésen belül cukor­répa, kukorica, napraforgó, ter­mesztésére nevezhetnek be a fia­talok. De van lehetőség a kerté­szeti munkacsapatok és a silózó brigádok benevezésére is. Az ál­lattenyésztésen belül ifjú barom­finevelők, fejők és sertésgon­dozók, a gépesítésen belül pedig a versenybe benevezhetnek az ifjú traktorosak, az egy és két műsza­kosak, valamint a brigádok is. Érdekessége lesz az idei ver­senynek az is, hogy nem az ab­szolút megtermett mennyiséget veszi figyelembe a bíráló bizott­ság, hanem a tsz tervéhez mérten értékeli ki milyen területen és mennyit termelt. A versenyben legjobb eredményt elért fiatalok között 100 ezer forintot osztanak ki. A békési asszonyok is csatlakoztak az Országos Nőtanács felhívásához Megyei mozgalommá vált az Országos Nőtanács felhívása a baromfitenyésztés fellendítésére. A szeghalmi asszonyok után Békés község asszonyai is csatlakoztak, hogy mind több baromfit adjanak a népgazdaságnak. A gyulai já­rási nőtanács a jövő héten már a községi értekezleteket készíti elő a töldművesszövetkezetek és a ház­táji gazdaságot vezető asszonyok megbeszélésére. Ugyanerre az időre a gyomai és a szarvasi já­rási nőtanács is szervez egy járási szintű tanácskozást. 'X>OSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOSODOSOC Nőtolálkozó a Vöröskeresztnél Mint m.lr lapunkban közöltük, az alkoholizmus-ellenes bizott­ság első ízben rendezett találkozót Békéscsabán, a .bizottság nőtagjainak. Ez alkalommal uzsonnán látták vendégül a részt­vevőket. Képünk a találkozón készült. egyetlen perc alatt, zokszó nél­kül kellett fölszaggatnia a meg­eredt gyökereket. Klári bizonytalanul gombol- gatta be férje ingét. — Elkísérlek ..; — Hogy egyedül jöjj vissza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan. Biztos lesz valaki ismerős visszafelé. — Akkor se. Ügy rosszabb... — Legalább a falu végéig... — Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hangjuk alig horzsolta az esti félhomályt, Kincses József mégis értette minden szavukat. Térdére könyö­költ, úgy nézte gondbamélyedve a sötéten átütő virágzó barack­fákat. Akkora szomorúság terí­tette rá a szárnyát, hogy fázás- tól reszketett a bőre, mintha hideg hajnalon harmatos bokor­ban kuporgott volna. Nyomorult óra volt ez, min­dig nekibúsúlva készülődtek rá, s most különösen. A sajnálat­tól nem mert ránézni se a fiata­lokra, se az öregasszonyra. Kín­lódva tudta csak tűrni az anya jelenlétét, aki áttetszővé váltan osont körülötte, hősies néma­sággal viselte bánatát. Törékeny szemérmességgel, riadozó rajon­gással dédelgette unokáját az asszony, reggel magával lopta a kihalt házba, Klárinak utána kellett menni szoptatni. Az öreg Kustánról soha nem be­szélt, Dani távolléte miatt se nagyon panaszkodott, de Kin­csest kegyetlenül gyö.örte az emberség, tud^a, hogy elégtétel­lel tartoznak, legalább annyival, hogy az asszony visszakapja, mindennap lássa a fiát. Kláriék bementek a házba, lámpát gyújtottak, csomagolás-* hoz kezdtek a földsúlyú csend­ben. Kincses József még mindig az üdén világító barackfa lányká­kat nézte. Haragos érzékek feketítették el a kedvét. Edzett türelme cserben hagyta, nyugtalansága zúgolódássá zordult. Hitét, ere­jét pazar jókedvűséggel osz­totta szét az emberek között, s viszonzásul mindeddig annyit kapott, hogy örülhetett a mások örömének, örült is, olyannyira, hogy ezzel gyógyította a saját sebeit, amíg tudta. De a ború már nem tágított a sarkából. Éppen ezekben a napokban esz­mélt rá elhűlve, hogy a lánya feje fölött is szalad az ifjúság, hiába fiatal még, rászakadtak az élet gyorsan öregítő gondjai. A várakozások hosszú meddősé­ge után csak pillanatokig pihen­het meg, holott ezek a legszebb esztendők még akkor is kurták, ha szakadatlan boldogságban telnek. Lányáért kétszeresen S7,envedett, hiszen ez volt az az idő, amelyre harminc esztendeig várt, s mégis még mindig vár­nia kellett, ped'g rnár az Ígéret földjén érezhette magát. Lázas kétségbeeséssel értette meg, hogy ezek a napok vrszahozha- tatlanok, nem akarta tovább tűrni a lehetetlenség kárhoza­tát A tanulásról? a szakosított továbbképzésről Beszélgetés a megyei tanács párttitkárával Naponta esik szó külön­böző testületeknél, szerveknél a munka minőségéről. Ma már ott tartunk, hogy ha a munka meg­javításáról vitatkozunk, rögtön a továbbtanulásról, az önképzésről, általában a képzettségről beszé­lünk legtöbbet Ugyanis a jó mun. kának, a hasznos tevékenységnek legfontosabb alapja az, hogy elsa­játítsuk, megtanuljuk a felada­tunkkal kapcsolatos munka mód­szereit, ábécéjét. Bármilyen szerv, röl legyen is szó, feladatának csak akkor tud eleget tenni, ha annak tagjai tanulnak, fejlesztik képes­ségeiket, egyszóval önmaguk tö­rekszenek arra, hogy megfelelje­nek beosztásukban. Ezekről a gon­dolatokról beszélgettünk a napok­ban Kruzslitz Tibor elvtárssal, a megyei tanács párta!apszervezeté. nek titkárával. Vagy pontosabban arról, hogy az apparátus tagjai mennyire érzik fontosnak a to­vábbtanulást. s ha érzik, mit és hogyan tanulnak. hetett részt. Mindenki tudja, hogy ] a tanácsok megalakulásakor so­kan bizony kevés iskolázottsággal kerültek az államhatalmi munká­ba. Ma pedig már mondhatjuk, | hogy többségben megszerezték az1 elvtársak a beosztású koz szüksé­ges iskolai végzettséget. mint ismeretes a külön­böző munkahelyeken minden egyes beosztásra elő van ma már Írva, hogy milyen képzettséggel lehet azt 'betölteni. Így van ez a tanácsi apparátusokban is. Ez a rendelkezés minden területen ja­vította a helyzetet, hiszen vala­mennyien tudjuk, hogy amíg nem kötöttük bizonyos képzettséghez a | beosztásokat, a hozzá nem értés sok helyen károkat okozott. De azt j sem szabad gondolni, hogy ezzel a rendelkezéssel most már meg is oldottunk mindent, minden ember különösebb rábeszélés nélkül vette elő a tankönyvet. Nem, nem! De mit mond erről a megyei tanács párttitkára? A megyei tanács apparátusa mintegy 350 fővel dolgozik. Elő­adók, osztályvezetők, adminisztrá­torok, kisegítő személyek. Mint beszélgetésünk során megtudtuk, 8—10 fő vesz részt jelenleg egye­temi oktatásban, s mintegy 80 szá­zaléka az apparátusnak érettsé­givel' rendelkezik, vagy most végzi középiskolát tanulmányait. — Termesztésen azt is figye­lembe kell-venni — hangsúlyozta Kruzslitz elvtáns —, hogy az ap­parátus 30 —40 százaléka a taná­csok létrejötte Óta itt dolgozik. — Ez azt jelenti, hogy a tovább­tanulást is pótolja a gyakorlat? — Kategorikusan nem lehet ezt így kijelenteni, s nem is erre gon. daliám. Inkább ara, hogy éppen az egy helyben lévő munka foly­tán az apparátus tagjainak több­sége egy folyamatos képzésben ve_ — Tanulnak az elvtársak, mert érzik ennek szükségességét. Csak­hogy van egy probléma is. A ren­delkezés előírja, hogy egyik be­osztáshoz mondjuk érettségi szűk. séges, a másik beosztáshoz egye­temi végzettség. Attól tartok, hogy — ha nem is éppen a megyei ta­nács apparátusáról van szó — túl sok nálunk a jogi egyetemet végző ember. Félreértés ne essék! Nem mondom azt, hogy nincs szüksé­günk jogászokra, hanem azt, hogy sokszor még olyan elvtársak is jogra iratkoznak, akiknek kevés szükségük van arra. Azt hiszem érthető: ha mondjuk egy appará­tusban gazdasági ügyekkel, ipar-, ral, mezőgazdasággal foglalkozik valaki, miért nem inkább á köz- gazdasági egyetemre kéri a felvé­telét? Valóban lehet gondolkozni ezen, mert nyilvánvaló, hogy az a tanári dolgozó, aki, mondjuk, a ! kereskedelmi osztályon dolgozik, Eddig egy lépést sem tett ön- több hasznát látja a közgazdasági magáért. Bármit kívántak fölül- 1 technikum kereskedelmi szakán rői, engedelmesen meghajtotta > szerzett érettségi bizonyítványnak, a fejét. Többé nem akart a mint a gimnáziuménak, meggyőződése ellenére cseleked- j Beszélgetésünk során megkér­ni, mert hovatovább a tisztesség romlását érezte, tisztesség nél­kül pedig egy napig sem élhe­tett hitében. Amit a lányával, vejével és vele műveltek, nem tartotta becsületesnek. Elhatá­rozta. hogy segítséget keres, meglátogatja Cigié Mihályt, hát­ha leveheti végre valahára melléről azt a sziklát, amely másfél éve egyre tűrhetetleneb- bül nyomja. Az ajtó felé figyelt: Dani a pergamenszínű fényben állt, zsebes hátizsákkal a vállán. Szótlanul ölelte magához fekete, ámyékszerű anyját. Kincses föltápászkodott. a bú­deztűk Kruzslitz elvtárstól, hogy szerinte helyesebb lenne-e a kép­zettségi előírást szakiskola sze­rint szabályozni? — Nehéz ezt í?y meghatározni. Ugyanis nekünk is van olyan elv. társunk, aki igen magas gyakor­lati tudással rendelkezett már ak­kor, amikor a tanácsi apparátus­ba került. Nyilvánvaló, hogy az ilyen elvtársaknak különösebben sokat, vagyis többet a technikumi érettségi sem ad. Ezeknek az elv­társaknak többet ér a gimnáziumi érettségi, mert a Szakmai tudá­sukhoz így megszerzik az általá­nos műveltséget is. Azoknak vi­szont. akik érzik, hogy többet kel­lene tudniuk a „szakmából”, azok­csúzkodókhoz bicegett. Pajtás- 1 nak én mindenképpen szakérett- kodón karolt bele vejébe. — Hát anélkül csak nem" mész el, hogy ne innánk egy * pohárkával. Lányom! Elő a de- j mizsont! Klári olyan volt, mintha meg- , szeppent volna. Zajtalan fürge-1 séggel kapkodott poharakat a: konyhaszekrényből, a háromli­teres demizsont a vizespad mel­lől vette elő. Két poharat töl­tött tele vörösborraL Az öreg fáradt vidámsággal fo­hászkodott a koccintáshoz. — Jó utat, fiam. Annyira jó utat, hogy legközelebb végképp itthon maradj. Egészségedre!... j (Folytatjuk) FIGYELEM! Az É. M. 42. számú Állami Építőipari Vállalat azonnali belépésre felvesz ácsodat, vasbe’on-szerelöket, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: hétfő, szerda, péntek. Bpest X.. Gergely u. 8. 95Ö5 ségit, vagy „szak-egyetemet” ja­vaslok Ilyen alapon nem a ren­delkezésnek kell meghatározni a továbbtanulási szakot, hanem nekünk, különböző beosztást el­látó tanácsi dolgozóknak. — Ha már itt tartunk, arról is essék szó, hogy a megyei tanács pártalapszervezeténck vezetőségé e tekintetben mit tett eddig? — Nyilvánvaló, hogv törődünk azzal, hogy az apparátus vala­mennyi beosztottja megszerezze a munkájához szükséges képzettsé­get. Nincs is ezzel különösebb hi­ba. Szerintem éppen az appará­tus tanulni akarása eredményezi azt is, hogy a különböző osztá­lyok megfelelően dolgoznak. Abhan azonban, hogv ki-ki a be­osztásához legmegfelelőbb kép­zettség megszerzésére törekedjék, pártvezetőségünknek van még ' mit tennie. Megmondom őszin­tén, eddig azzal is megeléged­tünk, hogy az elvtársak tanulni akarnak, s tanulnak. A szakosí­tott továbbképzés jelentőségét még nem nagyon forszíroztuk. F>v fnreea kérdést is el­ejtettünk a párttitkár elvtársnak; — Sokszor éri vád a tanácsokat amiatt, hogv bürokratikusán ke- ze’nek ügveket. Müven köze van ennek a képzettséghez, illetve a képzetlenséghez? — Attól függ — válaszolta, Kruzslitz elvtárs — hogv mit ér­tünk bürokrácia alatt. Szerintem nem az a bürokrácia, ha valaki pontoson, fegyelmezetten kezeli az ügyiratokat. Inkább az a bü­rokráe'a, amikor egv ember szeme’lenzősen, mindentől el­szakítva, a dolgok összefüggését nem látva intézi az ügyet. Ha így tekintjük, akkor nagvon is sok köze ^an a bürokráriomentes munkának a képzettséghez. Sze­rintem az az ember menekül mindig a paragrafusok mögé. aki j nem ismeri a paragrafusokat. Egyet ismer, s tovább nem néz. j Aki viszont ismeri a törvényein­ket, a különböző rendel kezése- I két, és aki tisztában van társadal- I műnk jellegével, céljával, az nem ' bújik a paragrafusok mögé, ha- i nem mindig a helyzetnek, a cél­nak legmegfelelőbben, legember­ségesebben cselekszik. — A megvei tanács pártalap- szervezetének vezetősége munká­jában mit tart elsődlegesnek an. I nak érdekében hogy megyénkben 1 az államhatalmi munka mind jobb legyen? j — Ná’nnli Is mint má­' sutt, vannak kiaknázatlan erők. Ügy gondoljuk, hogy ha a to­vábbtanulást (a munkának meg­felelő továbbtanulást!) állandóan „tűzön” tartjuk, ezzel mind több olyan erő jön napvilágra, amely napról napra javítja apparátu­sunk munkáját. Varga Tibor Békési Bástya: Az aranyember. Bé­késcsabai Brigád: A hét dada. Békés­csabai Szabadság: A Nap szerelmese. Békéscsabai Terv: Rangon alul. Gyo­mai Szabadság: Keserű szerelem. Gyu­lai Erkel: Egyiptomi történet. Gyulai Petőfi: A harmadik fiú. Mezőkovács­házi Vörös Október: Münchhausen bá­ró. Orosházi Béke: A második vágány. Orosházi Partizán: Isten őszi csil­laga. Sarkadi Petőfi; Kertes házak utcája. Szarvasi Táncsics: Elveszett paradicsom. Szeghalmi Ady: Újra egyedül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents