Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

1963. március 15. 5 Péntek Pákozdiné Kedves, barátságos, jól öl­tözött fiatalasszony. Tanyán él, Vésztőn, a kótpusztai részen, a Béke Termelőszövetkezetiben. A múlt esztendőben 500 csirkét re­veit szerződésre. Átadott még 60 pulykát és 30 kövérre hizlalt libát is. Jó bevételhez jutott, csirkéből 7820, pulykából 3800, libából pedig 3200 forinthoz. Szép összeg. Pákozdiné a háztáji gazdaság­ból produkálta mindezt. Az idén a tavalyinál is többre készül: hat­száz pecsenyecsirkét nevel fel. Háromszáz már ott csipog a konyhában, eteti őket, s fűt l"é- juk, nehogy megfázzanak. Puly­kája még nincs, de amint lehet, a keltetőből nyomban megvásá­rolja a pipéket, hogy őszig leg­alább négy és fél kilós súlyban j átadhassa. Az idén 40 libát is hizlal. Ezenkívül még 2000 tojást is értékesít. A férje. noha örül a jelen­tős bevételnek, mégsem nézi jó szemmel, hogy felesége egy egész határra való jószágot tart. Sokat esznek a csirkék, pulykák, libák. Felemésztik a szövetkezetből munkaegységre szerzett abrakot éppúgy, mint a háztájiban ter­mett kukoricát. De jó befekte­tés ez, mert jelentős hasznot hoz a Pákozdi-családnak. A szövetkezet vezetői és tagjai néha-néha mondják neki, hogy sok a csirkéje, pulykája, li­bája! Kárt tesznek a közösben! Nem vitatkozott a szövetkezeti­ekkel, hanem kérte jöjjenek ki, nézzék meg, becsüljék fel a kár összegét, s ha véletlenül adódna, azt minden további nélkül megfi­zeti. A kárbecslők megállapítot- lák, hogy a libákat őrizve legel­tették, a pulykák pedig sok, a növénytermesztésre káros rovar­tól szabadították meg a kör­nyéket. Persze volt egy kis adag irigykedés is a dologban, mert ] a Pákozdi- családnak jól megy a i sora a sok baromfiból nagy be­vételre tesznek szert. Nos, hát tarthat más is csirkét, pulykát, libát, sőt az lenne a jó, ha Pákozdinét — aki baromfinevelési versenyre hívta a megye valamennyi háztáji gaz­dasággal rendelkező parasztasz- szonyát — ezren, tízezren követ­nék. Dupsi Károly Kik kaphatnak válogatott csibéket a baromfikeltetőből? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Frankó János elvtársat, a megyei tanács főállattenyésztőjét, mert több termelőszövetkezeti barom- figondoezó és háztáji gazdaságot vezető asszony panaszkodott: se- lejtcsirkéket kapnak a baromfikel. tető állomásoktól. Frankó elvtárs a kővetkezőket válaszolta: — Korábban több panaszt hal­lottam azzal kapcsolatban, hogy a baromfikeltető állomásokon kivá­logatják a csibéket, s ezeket ki- nek-kinek eladják. Néhány hó­nappal ezelőtt intézkedtem: egyet­len keltetőállomás sem engedheti meg, hogy a vásárlók a naposba­romfiak közül válogassanak. Egy­ben utasítottam a megyei tanács hatáskörében dolgozó baromfikel­tető állomások vezetőit, hogy a sánta és egyéb testi fogyatékos­sággal rendelkező csirkéket vagy a gyengén kelteket egyáltalán nem adhatják ki, sem a szövetkezetek­nek, sem a háztáji gazdaságok­nak. Ha esetleg a termelőszövet­kezetek és háztáji gazdaságok ez­zel kapcsolatban visszaélést ta­pasztalnák, közöljék a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályával észrevételüket. —sík. Danit eleven testek sövénye fogta közre. Ha megingott a rándulásoktól, nem engedték ki­lendülni egyensúlyából. Ezt a reggelenként! átváltozást viselte el a legnehezebben, amikor a sokszínű, emberi világból alára­gadta ez a barátságtalan bört'ö- nöeske a feketeség vértelen, ízetlen honába, amelyre a súly­talan égboltozat helyett iszonya­tos tömegű, fenyegető kőren­geteg borult, sandán ólálkodva a hangyányi emberek feje fölött. De most a végtelen mélységű­nek tűnő függőaknában sem fog­ta el a jól ismert lelki fázás, amelyet még egyetlen leszállás­kor sem kerülhetett ki, amióta a bányában dolgozott. Hasonlí­tott most a spicces emberhez, akiből elpárolog a félelem, s jó­kedvében az ördögöt is megpo­fozná, csupa játékosságból. Ál­mos volt, hiszen a vonatról egye­nesen futott az öltözőbe, zsebé­ben még azonmód volt a kenyér­szeletek közé ragasztott pe­csenye, ahogy Klári a Szabad Nép-be csomagolta. Mégis az ő szeme sugározta leginkább a pihen tséget, tekintete nem lelte a helyét, barátkozón keresett va­lakit, hogy beszélhessen nagy öröméről. Sajnálta, hogy ezeket a bányászokat csak látásból is­meri. Remegve zökkent a kas az akna fenekéhez. Éjszakázástól kótyagos öregember akasztotta H a védőláncot, majd félretolta a kas rácsajtaját. — Jó szerencsét! — köszönt unottan, s nem nézett senkire. Dani rövid ideig együtt ment a másik két bányásszal az iszo­nyatosan hosszú fővágatban. Máskor inkább ismerősre várt — sehogy sem akaródzott magá­nyosan végigkullognd a másfél kilométeres folyosón, amely re­ménytelen egyhangúsággal nyúj­tózott a föld gyomrában. Itt képtelenség volt érzékelni a tá­volságot, semmihez sem tudott viszonyítani, ment-ment, s úgy érezte, hogy egy helyben marad, elszédítette az ácsolat gerendái­nak bordázata, mindig ugyanaz a lámpa közeledett feléje, s az egyik mellékvágat sötét torka is szakasztott olyan volt, mint a másik, örült, ha csilléket látott, ezek legalább szabálytalan tá­volságokra álltak egymástól és meg kellett kerülni őket, így le­léphetett a talpfák fárasztó so­ráról, amelyek kényszerítették, hogy csak rájuk lépjen, s mire a végére ért ennek a vízszintes létrának, tulajdon lábait is talp­fának érezte. Mint ahogy a ci­gány nem szokta a szántást, úgy ő paraszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányához idomul­ni, de végül jobban sikerült, mint ahogy legbizalkodóbb nap­jaiban is remélni merte volna. Ezúttal nem viszolygott neki­vágni a ködös messzeség felé tar. A megyei pártbizottság kongresszusi zászlójának tulajdonosai 1362-es esztendőt is jő eredmény­nyel zárta, s a párt VIII. kong­resszusára kibontakozott munka­versenyben elnyerte A megye leg­jobb gépállomása címet, a párt megyei bizottságának zászlóját, pg^jjg ebben aiz időben a gépállo- M — 19 886 forintot takarítottak Hat szövetkezet tartozik körzeté- másnak heverő lánctalpas kapaci- meg. S bizonyára tehetségüket, hez, a kondorosiakon kívül őr- tása is volt, a betakarítás után hozzáértésüket, szorgalmukat ez­pedig az őszi kalászosok alá ké- után is arra fordítják, hogy to* szítette a magágyat egészen no- vább gyarapodjanak az anyagi ja­vember végéig. Azután az idő el- vak. Miért nines érek óta belvíz a köröstarcsai határban? ménykúti és kétsopronyi is. A jó eredmények egyik forrása, hogy a szövetkezetekkel kötött gépi munka szerződések teljesí­tését rendszeresen ellenőrizték, to­vábbá, hogy a szorgos munkák idejére két műszakot szervezték traktoros-iskolát végzett és megfe­lelő gyakorlattal bíró tsz-tagok- ból, valamint, hogy a gépállomási traktorosok zöme régi törzsgárdá- bói áll, akiknek megvan a megíe­tó folyosónak. Egyelőre még mellette lépkedett az utolsó bá­nyász a kas utasaiból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szeme gödrén és pofacsontjai alatt ugyanolyan titokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott mellékvágatók bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lám­páját a másik karbidlámpájá­hoz. — Hány gyereke van? — kér­dezte jószándékúan, míg serceg- ve lobbant lámpáján a fémes fény. Az idősebb furcsállva nézte végig, hogy miért éppen erre kíváncsi, de azért megmondta: — Hat. Dani halkan Rittyentett az elragadtatástól. — Hát magának? — érdek­lődött bizalmasan a bányász. — Most született az első... — Lány?.., — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig lánygyereket csinál. Nekem is csak a harmadik lett fiú. De at­tól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tar­tozók meghittségével. Búcsú­zóul biztatón biccentett a hat­gyerekes: — Aztán iparkodjon, hogy utolérjen. Jó szerencsét!... Dani hálásan viszonozta. — Jó szerencsét!... (Folytatjuk) A néhány napig tartó napsütést követő felleges, nyiricos időben, március 12-én arról érdeklődtünk Köröstarcsán, hogy van-e belvíz­veszély a határban. Az erre leg­illetékesebbek, a köröstarcsai Ket­tős-Körösi Vízgazdálkodási Társu­lat elnöke és technikusa, M. Tóth János és Baji József nem­mel válaszolt. — Hogyan lehetséges ez, hiszen az eléggé lapályos tárcsái határ­ban, amelyet nemcsak a Kettős- Körös, hanem hosszú cikkcakkb3n a Büngösd-patak is átszel, gyakori volt a tavaszi belvíz. — Gyakori volt 1958, a vízgaz­dálkodási társulat megalakulása előtt. Most a télen 45—50 centi­méter hóréteg hullt a földekre, ennek ellenére a társulat 16 265 holdas működési területén 12 em­ber, kézi szerszámmal is el tudta vezetni a vizet. Nemcsak azért, mert beszivta a tavaly alaposan kiszáradt föld, hanem azért is, mert a társulat rendben tartja az ezeket a földeket átszelő 99 kilo­méter hosszúságú belvízlevezető­csatornákat. összesen 821 752 fo­rint munkabért fizettünk ki négy év alatt. — Nem rengeteg munka ez a 99 kilométer csatornához képest? — Elég sok, de kénytelenek vol­tunk véle egyrészt azért mert a csatornák egy része évtizedekkel ezelőtt készült, s nagyon sokáig nem törődött vele senki, nem volt gazdája. Másrészt a csatornaháló­zat egy részét úgy bővítjük, széle­sítjük, hogy az a nyár folyamán öntözésre is alkalmas legyen. Bár eddig sok földmunkát elvégez­tünk, ebben az évben mégis 25 ezer köbméter föld megmozgatása a tervünk. Ezenkívül 247 ezer négyzetméter területről irtjuk ki a gazt és a cserjét. Az ez évi föld­munkák egy részét is a kettős hasznosítású csatornakialakítás képezi. — öntözéssel foglalkozik a tár­sulat? — Nem. Ellenben rendelkezik társulatunk két esőztető öntözőbe­rendezéssel, ebből az egyiket a kö­röstarcsai Búzakalásznak, a má­sikat pedig a Petőfi Tsz-nek ad­tuk bérbe. Nekünk az a fő felada­tunk, hogy tisztán tartsuk a csa­tornákat, s mindig, mint ahogyan az idén is sikerült, mentesítsük a 16 ezer holdas működési terüle­tünket a belvízveszélytől. Korszerű palántanevelő épül Füzesgyarmaton Az utóbbi években egyre na­gyobb területen rendezkedik be konyhakertészetre a füzesgyarma­ti Vörös Csillag Termelőszövetke­zet. Az idén 150—200 holdon ker­tészkednek majd. Az ehhez szük­séges palántát eddig melegágyak­ban nevelték, ez évben azonban hozzálátnak egy korszerű, 170— 200 ezer forint beruházással épülő palántanevelő készítéséhez. A te­lep hőmérsékletét melegvíz-fűtés­sel biztosítják. A Kondorosi Gépállomás, amely négy alkalommal elnyerte az Él­üzem címet, s az 1961-es esztendő eredményei alapján pedig a Mi­nisztertanács és a SZOT Elnöksé­gének vörös vándorzászlóját, az lelő képzettségük, hozzáértésük. Rendszeresen ellenőrizték a gépek műszaki állapotát azzal is, hogy a szántótnak torokon a helyszínen, az univerzális gépeken pedig a mű­helyben tíznaponként elvégezték a szükséges karbantartást. Ezek együttes eredményeként évi gépi munkatervüket 104,7 százalékra s valamennyi fő feladatot teljesítet, ték vagy túlteljesítették. Kivéve a szántást, melynek olyan oka is volt, hogy a nyári és a szeptem­beri’ mélyszántást és a mélyített szántást egyes szövetkezetekben halogattak, a trágyázott földeket későbben kívánták félszántatni. romlott, és kétezer hold szán tát­ién maradt körzetében. Előnyösen hatott a munkák ha­táridőben való elvégzésére, hogy növekedett a gépsűrűség, mert a kondoros! Dolgozók Tsz teljesen gépesítve van, s itt főleg csak a szorgos munkák idején kellett se­gíteniük. Ez viszont gátolta, hogy körzetükben teljesítsék tervüket, ezért állami gazdaságokban is dolgoztak. Eleget tettek a szövet­kezetekkel kötött gépjavítási ter­vüknek is. A nagyszerű műszaki és munkásgárdát dicséri az is, hogy 1962-ben négy újításukkal — melyért 1100 forint díjat fizettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents