Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

1S63. február 15. 4 Péntek Levéllel szerzett barátság Ludmilla bemutatja a családot — Esküvői fénykép — Kitó kíváncsi kérdései — Helbourne-i séta Nyolcezer fiatalt vesznek fel az idén szakközépiskolákba Szakmunkás-bizonyítvány az érettségi bizonyítvány mellé A KISZ-terem asztalát beterí­tik a messzi országokból érkezett levelek és képeslapok. E zord tél­ben még nézni is jó a napsütötte jamaikai tengerpartot, Kairó pa­norámáját, Helga, esküvői fény­képről mosolygó arcát, a nápolyi nevezetességeket, . jó olvasgatni Szabó Zsuzsi levelét, melyből di- ákos szomorúsággal csendül ki, hogy Nagyváradon is tiltják a ta­nárok a késő esti sétát... A fel- nőttesen komoly beszámolókat derűs kérdések, vidám családi epizódok tarkítják. Ahogy a ké­peket nézegetjük, a sorokat bo- gozgatjuk, csaknem húsz ország diákjainak élete, álma, vágya, szenvedélye, humora bomlik ki előttünk. Pompás kaleidoszkóp! A békéscsabai út-, híd- és víz­műépítési technikumban va­gyunk, négyen üljük körül a terí­tett asztalt este öt óra tájban: Kolarovszki Judit, Simon József, Tőke Péter, a IV. a) osztály ta­nulói és az újságíró. Az előzmé­nyekből bizonyára kiderítette már a kedves olvasó, hogy a kül­földi fiatalokkal való levelezés élményeiről beszélgetünk. A tech­nikumból szinte naponta kelnek útra levelek, képeslapok és érkez­nek válaszok a szélrózsa minden irányából. A tanulók közül sokan sok barátot szereztek már levele­ikkel. Kolarovszki Jutka nyolc or­szágba küld leveleket, képeslapo­kat. Különben kitűnő tanuló, az iskola KISZ-szervezetének aktív tagja. .... — Négy éve levelezek oroszul és angolul. Az angolt a TIT tan­folyamán. tanulom — meséli ked­vesen. — A legkedvesebb kis ba­rátnőm a kujbisevi Ludmilla Iva­nova. Csodás kislány Ludmilla. Négy éve már, hogy rendszeresen Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy szövetkezetünk a kerékpárok szakszerű javítását, karbantartását bevezette. Javító-szolgáltató műhelyünk­ben: Gyula, Szt. István u. 4. sz. alatti házban, a kerékpárjaví­táson kívül mindennemű vas­ipar körébe tartozó javítást is elfogadunk. A javítást minden esetben legrövidebb határidő­ben teljesítjük. Gyulai Vas- Fém- és Gépipari Ktsz 64480 beszámol a családról, s néha még azt is megírja, hogy felpo­fozták az öcsit, mert rossz fát tett a tűzre... A szülei is imáik az én szüleimnek a levél végén. Kérdezte már Ludmilla, hogy kik a barátaim, könyveket, filmeket ajánlunk egymásnak. Én oroszul írok, ő mindig kijavítja nyelvta­ni hibáimat és visszaküldi a leve­lemet, hogy okuljak. Eleinte csu­pa piros volt a levél, most már nem annyira. Ludmilla különben már elvégezte a tízosztályos isko­lát és Gyógyszerészképző Főisko­lára jár. Jutka másik barátja a drezdai Dieter Schiweck. Dieter nagy.fá­ba vágta fejszéjét: magyarul ta­nul, mert szeretné meglátogatni hazánkat és érteni akar a lányok nyelvén... (Ezek után megér­demli, hogy kedvesek legyenek hozzá.) Levelei, színészképei, jó kívánságai mindig pontosan ér­keznek. De ez nem csoda, hiszen Dieter — műszerész... Abdi nur Ahmednek Szomália a hazája. Jelenleg Berlinben tanul, tanárnak készül, szülei nem él­nek. csak a testvérei. Ha hazatér — többször megírta már — min­den idejét, tudását és energiáját primitív viszonyok között élő né­pe tanítására, felemelésére szánja majd. Helga Schneider az NDK- ból, Schleusingenbőíi egy évvel ez­előtt kedves meglepetést szolgál­tatott Jutkának: elküldte frissi­ben készült esküvői fényképét. Helgával másfél óve ismerkedtek meg, s továbbra is leveleznek, így aztán az ifjú német házaspár fészekrakásának derűs epizódjai Békéscsabára is eljutnak... Simon Jósika szenvedélyes bé­lyeggyűjtő és fotós. Tagja a csa­bai fotóklubnak is. Újévkor saját készítésű fotómontázzsal lepte meg barátait: a berlini Giselát, a nagyváradi Szabó Zsuzsit, a lip­csei Detley Gregort, a varsói Bar­bara Lechet. Legsűrűbben és leg­humorosabban Zsuzsi ír. Levelé­ből kitűnik, hogy még Nagyvára­don is népszerű a mi rádiónk Szabó családja... Terebélyes baráti köre van Tőke Péternek is, pedig csak másfél éve kezdte ed angolul a levélírást. Partnerei közül a 17 éves jamaikai néger kislányra: Kay Francosra a legbüszkébb. Kay tfagy ahogy ő becézi magát: Kitó érdekes egyéniség. Középis­Feltiívás a lakossághoz! Ne várjon tovább! Tisztításra és festésre bal­lonját, ruháját már most adja be a Patyolathoz! Most 3 munkanap alatt el­készítjük! ÁTVÉTELI HELYEK: Békéscsabán: Szent István téren, Berényi úton és az Orosházi úton, továbbá Bé­késen, Gyulán, Orosházán, Kondoroson és Gyomán. 60 A Munkaügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Műve­lődésügyi Minisztérium kiadásá­ban most megjelenít Pályaválasz­tási Tanácsadó a többi között is­merteti a szakközépiskolákban kínálkozó továbbtanulási lehetősé­geket, amelyekről a fiatalok és a szülök még kevésbé tájékozottak, tekintve, hogy új típusú iskolák­ról van szó. A szakközépiskola annyiban kü­lönbözik az általános ismerete­ket nyújtó gimnáziumtól, hogy a| diákokat a gimnáziumi anyagon I kívül valamilyen ipari vagy me-í zőgazdasági szakmára is képesíti! és a gimnáziumi érettségi bizonyít-1 ványon kívül szakmunkás-bizo­nyítványt is ad a kezükbe tanult mesterségükről. Ennek a bizonyít­ványnak a tulajdonosa érettségi után nyomban szakmunkásként helyezkedhet el vagy a szakmájá­nak megfelelő főiskolán, egyete­men tanulhat tovább. A szakközép-* iskolában több a szakmai tárgyak elméleti és gyakorlati óraszáma, mint az általános gimnáziumban. Heti kétnapos (négy plusz kettő) üzemi gyakorlat biztosítja á szak­ma megfelelő elsajátítását. A ta­nulók a tanévhez tartozó év végi gyakorlaton is részt vesznek. A szakközépiskolák hálózata most van kialakulóban. Több mint 80 ilyen oktatási intézmény mű­ködik már az országban (Buda­pesten 13, a többi vidéken) és az érettségi bizonyítvány mellé géplakatos, esztergályos, autóla­katos, autószerelő, villanyszerelő, elektroműszerész, rádióműszerész, elektronikai műszerész, mezőgaz­dasági gépszerelő, növényvédő gépész, kertész, állattenyésztő, közgazdasági, kereskedelmi, posta- forgalmi, stb. szakmunkás-bizo­nyítványt ad, aszerint, hogy az iskolát milyen mesterségre sza­kosították. Szakközépiskolába az 1963—64. tanévre országosan kö­rülbelül nyolcezer tanulót vesz­nek fél. A feltétel: legalább kö­zéprendű általános iskolai bizo­nyítvány. Lányok felvételére valameny- nyi szakiközépiskolában van le­hetőség. A jelentkezések és a szakmák jellege szerint az összes felveendőknek mintegy 30 száza~ léka lesz lány. Az általános isko­lai igazgatók adnak tájékoztatást, hol, milyen mesterségre képesítő szakközépiskolák vannak. (MTI) Hír: Megkezdték a bukósisa­kok gyártását. MMffitr vWSBI*« 'KBfSW twrha (Kiss Béla rajzai) kólába jár, nagyon csinos, stewar­dess szeretne lenni és roppant ér­dekli őt a magyar népviselet, sőt még a magyar konyha is. A múlt­korában arra kérte Pétert, hogy írja le egy napi étkezésünket. Ez nem volt teljesíthetetlen. Péter egy lakodalmi menünek beillő ételösszeállítást ,,főzött össze” Kitónak. Most várja a választ és az újabb kíváncsi kérdéseket Kingstonból. Melbourne-i (ausztráliai) ba­rátja annyi képeslapot küldött már néki a városról, hogy aligha tévedne ed utcáin Peti, ha vala­mikor meglátogathatná. A képes­lapok segítségévéi besétálhatjuk az egész várost a Boulevard Café- tól elindulva a pompás virág­ágyakkal ékeskedő Fritroy Gar- dens-ig. Hét diákkal levelez Lengyelor­szágból. Különösen a bielskobialai és a poznani iskolában várják le­veleit, képeit. Amerikai tanár ba­rátja: Ford Jarrel saját készíté­sű művészi fotóival örvendezteti meg néha-néha. Sokáig lehetne sorolni a neve­ket, címeket, élményeket, de ehe­lyett búcsúzóul inkább arról fag­gatom őket, hogy mennyire ve­szik hasznát szép szenvedélyük­nek, a levelezésnek. Közösen ad­ják meg a választ: — Amellett, hogy jó barátokat szerzünk, jól megismerkedhetünk más országban élő diákok életé­vel. törekvéseivel, a városokkal, amelyben élnek, az ottani fejlő­déssel. A látókörünk szélesedik, ismereteink gyarapodnak, s ez mindenképpen jó. Segítséget ad a tanuláshoz is. A nyelvtanulás pél­dául így nagyon könnyű. Érdemes követni példájukat. Pallag Róbert 11, Kulcsár Bertalan, a vörhenyes bajuszú, puha képű gazda épp mellette állt, az imént szívott bort a hordóból, vállának tá­masztva tartotta a lopót. Végig­mérte Danit, mint gyanús ide­gent, a fejét gyorsan elfordította, ment az asztalhoz. — Jó estét... — fogadta a kö­szönést kelletlenül, hátatfordít- va a jövevénynek. Mint aki egy­általán nem tartja fontos­nak a vendéget, elmélyültem járta körbe a nyersfedélű asztalt és telesuttyantotta az üveglopó- ból a poharakat öten ültek az asztal körül. Vastagon öltözött, csapzott pa­rasztok voltak, valamennyien a módosabbak közül. Gyertyalán­gok lobogtak bizalmatlan arcuk előtt, mögöttük torz árnyékok rajzolódtak az alacsony szoba vakolatlan, mészkőből rakott fa­lára. Valamit mormogtak, de ez ugyanúgy lehetett volna szida­lom is, mint köszönés. Ifjabb Kustán Dániel úgy érezte, hogy mindjárt tüzet fog rajta a ködmön. Homlokán, ahol a sapka takarta, mintha bolhák mocorogtak volna. Így még so­hasem járt és nem tudta, hogyan lépjen ki a szégyen lángoló ka­rikájából. Lidércesen hajlongtak a gyertyafények, némán vallat­ták a tekintetek, s ő megértette, hogy itt ma nem ülhet asztalhoz, hiába van hely a lócán, hiába könyökölt annyiszor az asztal durva széléhez. Fölemelte a pici istállólámpát, hogy élfújja, de meggondolta magát. — Ne hallgassanak — mondta száraz hangon. — Szóljanak, ha rosszkor alkalmatlankodom. Kulcsár Bertalan úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Gondosan ügyelt, nehogy az aj­tó felé nézzen. Húsos fejét fel­jebb tartotta, nyíló szájából elő­látszott két hatalmas, odvas fog, amelyek szögletesen dőltek meg, mint vén kilométerkövek. Asz­tal fölé domborodó hasa alatt fekete héjú kenyér, vastag sza­lonnaszeletek és néhány fej vö­röshagyma hevert. Poharát a magasba emelte, duhajul kiál­totta: — Áll még Buda, él még ma­gyar! Jól vigyázzon mindenki magára! Aki meg korpa közé keveredik, azt zabálják meg a disznók! A többiek kényszeredetten ne­vettek, elszántan ittak, s a gyer­tyák fényénél vizsgálgatni kezd. ték az üres poharakat. Dani összeszorított szájjal, ke­serű helyesléssel bólogatott. — Hát akkor gyorsan elme­gyek, nehogy fölzabáljanak — mondta később, egy percnyi sú­lyos hallgatás után. Most nézett rá először Kulcsár Bertalan. De Daninak már csak a hátát látta. A jó barát fia mö­gött rázkódva dörrent a nehézre vasalt ajtó. Csendbe, sötétbe merült a szo­ba, itt kért szállást éjszakára a békesség. Óra nem virrasztóét, ember nem horkolt, csak az idő folydogált simogatóan, mint a lassú patak vize, amelyben tün­döklő halak állnak és uszonyuk lágy mozdulásaival számlálják a pillanatokat. Daniról lehamvam a szégyen mire hazaért s most, hogy pihe­nőre bújtak, a csend örömbe ré­szegítő sátora alatt, megbocsátón gondolt mindazokra a szegény gőgösökre, akik jó szándéka előtt fösvényen bezártál?; a kaput. Nem áhítozott többé irgalomra. Nyugodt belátással elhatározta, hogy végképp kiválik a módos parasztok sorából, ha ők így kí­vánják. te >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents