Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-09 / 33. szám

1963. február 9. 2 Szombat OTT T ÉVVEL EZELŐTT Az űrt Magyarország belpoli- ** tikai életének egyik legiz- gatőbb, legtöbbet vitatott kérdése a választójog volt. A földesúri tő­kés hatalom a szavazásba csak nagyon kevés embernek adott be­leszólási lehetőséget. A haladó erők: a szocialistáik és a polgári demokratikus csoportok viszont általános, egyenlő, titkos választó­jogot követelték. Ötven évvel ezelőtt, 1913 elején, az ajkkor hatalmon lévő, szélsősé­gesen reakciós „munkáspárti” kormány törvényjavaslatot ter­jesztett elő ebben a kérdésben. Ez megszilárdította volna azt a hely. aetet, amelyben a lakosság döntő többsége a szavazati jogból ki volt aárva. Természetes, hogy ez a javaslat felháborodást keltett az egész országban. Hasonló volt a visszhang az akkori Békés megyé­ben is. A „Viharsarok”-nak ez a me­gyéje akkor országos viszonylat­ban az ellenzéki erők egyik felleg­vára volt. Már évtizedek óta mű­ködtek városaiban szociáldemok­rata szervezetek és földmunkás- körök. A kisbirtokos parasztság és a kispolgárság jelentős része a Károlyi Mihály és Justh Gyula ve­zette függetlenségieket támogatta, így nem nehéz megérteni, máéit éppen ebben a megyében bonta­kozott ki azéles körű mozgalom a kormányzat jogtápnó választójogi törvénye ellen. • kylár 1913 januárjában a béké- ’ 1 sí gyűléseken édesen támad­ták a kormányt és itt is — akár­csak országszerte — felmerült egy általános sztrájk gondolata. Ezt emelte határozattá a január 26-i rendkívüli szociáldemokrata párt­kongresszus. Kimondta, hogy már­cius elején nagyszabású politikai sztrájk lesz a választójog érdeké­ben. A határozathoz Békés me­gyében is nagy lelkesedéssel csat­lakoztak a szocialisták. Ezt fejez­te ki a január 28-i orosházi nép­gyűlés is. Ezt a szociáldemokra­ták közösen rendezték a függet­lenségiekkel. Ez utóbbiak szintén támogatták az általános sztrájk ügyét. „Csakis közös érövei győz­hetjük le a népeinyomó, lörvény- tipró, gyalázatos kormányzatot” — mondta a gyűlés szónoka, Biká- dy Andor függetlenségi képviselő. ■ Február elején nagy méretek­ben bontakoztak ki az általános sztrájk előkészületei. Békéscsa­bán, Békésen, Gyulán, Orosházán és a megye más Városaiban a szo­ciáldemokrata szervezetekben sok megbeszélés volt ebben a kérdés­ben. A Népszavát, valamint vá­lasztójogi röpiratokat terjesztet­tek a munkások körében. A szo­ciáldemokraták a kormányzat el­leni harcban következetesen töre­kedtek a polgári demokratikus erőikkel (elsősorban a független­ségi ellenzékkel) való együttmű­ködésre. Ez az összefogás nyilvánult meg a február 2-i népgyű­léseken is. Aznap Csorváson is­mét Bikády Antal képviselő tá­madta a kormányzat reakciós po­litikáját. Ugyancsak közös szoci­alista—függetlenségi népgyűlés volt ekkor Orosházán is, ahol 800 főnyi tömeg követelte a választó­jogot. Február 2-án, Gyomán is volt földmunkásmegmozdulás, melynek 600 résztvevője lelkese­déssel mondta ki az általános sztrájkhoz való csatlakozást. Egy hét múlva, február 9-én két helyen zajlott le komoly megmoz­dulás. Békéscsabán a szociálde­mokraták gyűlésén 1200 főnyi tö­meg jelent meg. Igaz, a jelenlévő főszolgabíró — betiltással fenye­getőzve — nem engedte meg a szónoknak, hogy a nagy sztrájk ügyéről beszéljen. A megjeleni tömeg közbekiáltásai azonban ki­fejezték a megjelentek lelkesedé­sét a készülő nagy küzdelem iránt. Az aznapi gyulai szocialis­ta-ellenzéki közös népgyűléseii még harcosabb volt a hangulat. Majdnem ezer ember előtt Jancsó Károly radikális kiküldött bátor Huszonnegyedik kongresszusára készül a vasasszakszervezet tagsága A szakszervezeti mozgalom je­lentős eseményének számítanak az egyes munkaterületek szerve­zett dolgozóinak kongresszusai. Január végén, február elején már megtartotta országos kongresszu­sát a bőrösök, vasutasok, pénzügyi Kihez tartozik? Nem tudjuk, ki ' a hibás, de hanyagságát több száz ember szenvedi Békéscsabán. Az egész úgynevezett Oncsa-tclep, amely­nek lakói munkahelyeikre, bol­tokba vagy más hivatalos ügyeik intézésére naponta a Kórház ut­cán át jönnek a városba. Azaz, hogy bukdácsolnak. A kemény tél jóvoltából ugyanis bokáig süp­pednek a hóban. A ligettől a kör­gátig terjedő járdát, amely a régi CSAK-futballpálya kőkerítése mentén húzódik, hónapok óta nem takarítja senki. Se gondnok, se köztisztasági vállalat. Mintha nem is a városhoz tartozna a pá­lya, amikor nincs futball-idény. Sok száz oncsa-telepi lakos ne­vében tesszük szóvá: javítsanak ezen a helyzeten az illetékesek. Végtére is valakihez csak tar­tozik a volt CSAK-pálya meg a járda! (a hatóság szerint „nyers”) han­gon támadta a kormányzatot. Né­ven Albert jelentette be a helyi függetlenségiek csatlakozását „az összmunkásság politikai mozgal­mához”. A jelenlévőik hangulatát látva, a hatóság nem mert beavat­kozni. A gyűlés végén nagy lelke­sedéssel mondták ki: támogatják az általános sztrájkot. február folyamán még szá­1 mos népgyűlésre került sor ezeken kívül a megyében. Ezek közül legjelentősebb a február 23-i békési megmozdulás volt. Ezen mintegy 800 földmunkás jelent meg „Abcug Tisza!” „Éljen a vá­lasztójog!” és ehhez hasonló jel­szavakat hangoztatva. Tasnády Antal a szövetkezett ellenzék ki­küldötte beszédében élesen tá­madta a kormányzat jogfosztó in­tézkedéseit. Mialatt ezek a meg­mozdulások zajlottak le, a megyei reakció sem tétlenkedett. A Bé­kés megyei hatóságok katonai erő­sítéseket kértek a kormánytól, hogy majd ezekkel fojtsák el az általános sztrájk napjaiban esedé­kes népi mozgalmakat. Érezték, hogy a ri)eglévő rendőri és csend­őr! karhatalom nem lesz elegen­dő. Az általános sztrájk kitörésére 1913 tavaszán nem került sor. A szociáldemokrata párt országos vezetősége az utolsó pillanatban leszerelte a mozgalmat. A január —februári hetek nagy előkészü­letei mégsem voltak teljesen hiá­bavalóit. Ezek a megnyilvánulá­sok tanúbizonyságát adták annak, milyen erős a népi összefogás Bé­kés megyében is. Fél évszázad telt el azóta. Na­gyot változott a világ. Ma már a dolgozó nép megbízottad irányít­ják az országot és benne Békés megyét. Ma már nem kell harcol­ni a választójogért. Népi demok­ratikus államunkban a tömegeket megilleti az általános, titkos sza­vazati jog. Ennek birtokában Békés me- gye népe is legjobbjait vá­lasztja február 24-én az ország- gyűlésbe és a tanácsokba. Ezzel emlékezik lepméltóbb módon az ötven év előtti harcokra. Merényi László-------ft-»lUii»WiiUiH»­C saknem ötven választási nagygyűlést tartanak megyénkben A választási nagygyűlések soro­zata szerdán délután kezdődött meg megyénkben. A békéscsabai választópolgárok előtt Fehér La­jos ehrtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott beszédet. Az első nagygyűlést csaknem ört.- ven követi még a jövő héten. A nagygyűléseket a Hazafias Nép­front-bizottságok szervezik. Vasárnap, február 10-ón, dél­előtt 10 órakor Békésein, Tóth Be­nedek, a Népszabadság mezőgaz­dasági rovatának vezetője, Med- gyesegyházán Klaukó Mátyás, az MSZMP megyei bizottságának el­ső titkára, Gyomán Erdei Lászió­né, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának titkára, Sarkadon Nóg­rádi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Méh­keréken Boros Gergely, a MÉ­SZÖV elnöke, Gyulán Tóth József, az MSZMP Központi Bizottsága agitáoiós- és propegandaosztályó- nak helyettes vezetője tart beszé­det. Február 12-én, Eleken este 6 órakor Klaukó Mátyás elvtárssai, az MSZMP megyei bizottságának első titkárával találkoznak a köz­ség választópolgárai. 1*63. február 9.. szombat. — 315 évvel ezelőtt, 1648-ben indult el hajójával Kolimából Ázsia északi partjai mentén Szemjon Gyezsnyev. Két hajó viharban szétroncsolódott a jégtáblákon, később kettő a Csukvs- tengeren elsüllyedt, négy hajó megke­rülte Ázsia észak-keleti végződését és ezt Nagy Kőfok néven ö leírta. Most Ázsia legkeletibb fokát Gyezsnyev- foknak nevezik. A felfedező így irt a naplójába: ..... ez a fok pedig na­gyon messzire megy ki c tengerre, rajta pedig jó sok esukcs él. Ezzel a fokkal szemben a szigeteken (Diomida- szigetek) emberek élnek, akik magu­kat nagyfogúaknak (eszkimóknak) ne­vezik, mert az ajkukon két foguk kö­zött elég nagy csontokat húznak át — 275 evvel ezelőtt, 1688. februárjában született Piere Ma- ravaux (ejtsd: Márivó) francia költő és író, kiváló jellemábrá­zolásai révén vígjátékaival és regényeivel a realizmus egyik út­törője volt. 46 évvel ezelőtt, 1923-ban e napon nyűt meg a Szovjetunió­ban az első repülőútvonal Moszkva és Nizsmij—Novgorod (a mai Gorkij városa) között. Február 9*e az afrikai Gabon Köztársaság nemzeti ünnepe, arra emlékezésül, hogy 1960-ban e napon vált az ország függet­lenné. és kereskedelmi dolgozók, város gazdálkodási dolgozók szakszerve­zete és rövidesen sor kerül a többi munkaterület dolgozóinak orszá­gos szintű tanácskozására is. Az egyik legjelentősebb kong­resszus, a vas- és fémmunkások szakszervezetének kongresszusa március 2-án ül össze Budapesten. Az esemény jelentőségét növeli az a tény, hogy a XXIV. kongresszu­son emlékeznek meg a szakszer­vezet megalakulásának hatvan­éves évfordulójáról. Immár hat­van éve fogja össze és szervezi az üzemek munkásait ez a szakszer­vezet. Az elnyomatás éveiben szá­mos munkásmegmozdulást, tünte­tést, Sztrájkot szervezett, segítette az illegális kommunista párt munkáját, lendítője volt mindig a munkásmozgalomnak. Megyénkben a békéscsabai vas­öntöde dolgozói egyszázalékos se- lejtósöktoentóst vállaltak a kong- ressftis tiszteletére. A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyár dolgozód javítják munkájuk minőségét. Megyénk szervezett vasmunká­sait a XXIV. országos komgresz- s zu son hárman képviselik majd: Bálint Ferenc, a Dói magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szakszer­vezeti bizottságának vezetője, Re- gőczi Béla, a Forgácsoló Szerszám-! gyár szakszervezeti bizottságának titkára és Annua Vince, a gyár szakszervezeti bizottságának ter­melési felelőse. KltPLGIVY / WTÍ$, A bánkódás már lég nem kí­nozta, mert asszonyát lassacs­kán visszalopkodta a haláltól. Üjra élt a hitves, csak másképp, mint a köztünk járók. Most is rágondolt, közben bele-balesimí- tott türelmes tekio/te tévéi a horhos löszfalába kapaszkodó, lenge akácbökrokbe. Verebek verték föl a bozótok nyugal­mát, hintázva fingtak a gallyak, ahova repültek. Mintha incsel­kedtek volna az öreggel, bevár­ták, s amikor utolérte őket, to­vábbrepültek. Kincses eközben a feleségével beszélgetett. Asszonyára gondolt, így újjongott a nagy újságtól, hogy Klári szerelmes lett. Volt rá ideje az öregnek, hogy meg­érlelődjön benne a bölcsesség, •tudta hát, hogy a szerelem az ember legnagyobb szerencséje. Elégedetten egyezett ki sorsával, amely, íme, fáradt életéért végül a lánya boldogságával jutalmaz­ta meg. Nagyon, nagyon gazdag­nak érezte magát ettől a juta­lomtól. Kissé kifulladt az emelkedőn, megállt pihenni ott, ahol vége szakad a horhosnak és pici fennsíkra érkezik az út Mesés kilátás nyílott innen a völgyre, közepén a faluval. Pici volt a községük, összesen 37 porta szegélyezte az egyetlen utca két oldalát. Valamennyi tető pirosán virított, csak a templomot meg a tűzoltószertárat takarta fakó fazsindely, mintha úgy véleked­tek volna az elöljárók, hogy ezek az épületek úgy sem gyulladnak ki, hiszen nincsen kéményük. Űj kazlak sárgállottak a gyü­mölcsfák között, s néhány karcsú góléból messzire arany- lőtt az idei kukorica is. Kin­cses József hozzáértő szeme ki­válogatta az ólak, csűrök, istál­lók sorából a kormos sisabú égetökemencéket. végül etpi- hent tekintete a maga házán, amely éppen az utca közelebbi végében lapult, semmit sem kü­lönbözve a többi kisebb hajlék­tól. De a szeme nem nyughaitott. Fürkészésre csalogatta a gondo­lat. Tűnődve méregette a völ­gyet óvó dombokat. A merede- kébb oldalakról szőlők, gyümöl­csösök lejtettek alá, s fehér prés. házak kémleltek le a mélybe Ahd meg lankává szelídültek az oldalak, ott szántóföldek sző­nyegei illeszkedtek egymáshoz, ahány darab, annyi szín, mintha a gazdák erről ismertek volna rá a birtokukra. Kincses József vágyai a tavaszt sürgették, ami­kor majd levedlenek ezek a fol­tok a halmokról és a határ új palástat ölt magára. Remélte, hogy az idei termés már a közös földeken fog újra csírázni. Ezért határozott úgy, hogy a krumpli nagy részét magnak vermeli el a szövetkeze! számára, sajátjának csak annyit hagy, amennyi eledelhez, moslék­hoz szükséges. Már nem kívánt sokat az élettől. Csupán azt sze­rette volna megérni, hogy a fia­talokat kísérhesse még egy da­rabig az új házasságban, az új sorsban. Legalább odáig, ahon­nan nyugodt lelkiismerettel, ag­godalom nélkül nézhet bele a jövőbe.

Next

/
Thumbnails
Contents