Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-08 / 32. szám
1963. február 8. 5 Péntek 6 ködösítés, a szemfényvesztés és az erőszak fegyverével I/ét borsószem egy hüvelyben ... ez a szólásmondás találóan fejezi hi az Amerikai Egyesült Államok belpolitikájának lényegét. Bár az egyik „bor; sószem” — főképp választások idején — különbnek igyekszik feltüntetni magát a másiknál, a másik is „visszadobja a labdát” és Amerika egyedüli megváltójának kiáltja ki magát. A demokrata párt és a köztársasági párt a választóknak tetszelegve így „labdázgat” a belpolitikai élet színpadán. Fűt, fát ígérnek, de a választók többsége legalábbis sejti, hogy az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz. Igen, egyik „borsószem” sem bújhat ki a saját hüvelyéből. Sem az egyik, sem a másik pánt nem tagadhatja meg önmagát és osztályát. Nem is csoda, hiszen mind a köztársasági párt, mind a demokrata párt vezetése a morganok, a dupontok, a rocke- fellerek., a mellonok és a hanri- manek kezében van. [\ e, ha „így áll a bál”, az úgy- nevezett szabad világ országaiban miónt van több párt, a választások idején miért igyekeznek túllicitálni egymást? — Csupán azért, hogy megtévesszék és saját szekerükbe fogják a választók nagy részét. Mert számukra azért mégsem egészen mindegy, hogy melyik párt győz és melyik veszít. Hogy miért? Mert mindig a győztes párt kortesed és vezetői kerülnek közelebb a „húsos fazékhoz”, a gazdasági és társadalmi élet vezető posztjaihoz. Jórészt ilyen önös érdekek vezérlik őket, s választások idején emiatt csinálnak maskarát önmagukból, ezért ígérnék fűt, fát, ezért folyamodnak a megtévesztés álnok módszeréhez. Világos a kép: a burzsoá sajtó, a rádió, az ígéretekkel túlfűtött kortesbeszédek mind-mind az elnyomottak megtévesztését szolgálják. A burzsoá politikusok és tudósok mindenképpen kendőzni akarják a kapitalista „demokrácia” gépezetének bonyolult, antidemokratikus mechanizmusát. Nagy igyekezettel ködösítik a 'választójogi szabályok és a választási technika valódi rendeltetekét, lényegét. Jellemző erre J. McCamy amerikai jogász átlátszó okoskodása: „Amíg rendszeresen tartanak választásokat, addig’ nincs szükségünk forradalomra”. Lám a vérbeli burzsoá osztályának tetsző programot ád. Ügyeskedve „keveri a’kártyát”, hogy megtévesztő elméletével zavarja az osz- táiyöntudatflan, kevéssé edzett milliók tisztánlátását. Meg akarja fosztani azokat forradalmi fegyverüktől, hogy a demokrácia nemes elvét puszta szóvirággá ala- csonyítsa. Hiszen, ha a burzsoázia nem ezt tenné, ha nem a ködösítés, a szemfényvesztés és az erőszak fegyelmével operálna, számlájáról már jó néhány országot ré- ges-rég „leírhatott volna”. A burzsoázia időnként csupán ezért kacérkodik forradalmi jelszavakkal, hogy kikerülje a valódi forradalmat. Még a választásokat is e cél szolgálatába állítja, saját osztályuralmának védőfegyveróvé igyekszik alakítani. Minden ravaszságát Latba veti, hogy a számára nemkívánatc* választék jelentős részét még a szavazásból is kizárja. Egész sor korlátozó intézkedést — .cenzust — alkalmaz. Sok orszáiffc’an kizárják a nőket, a színes bőrűeket, a katonákat, a kevésbé iskolázottakat és az állandó lakhely nélkülieket a szavazásból. . C amit elvesz a mérleg egyik ^ serpenyőjéről azt bőkezűen ráteszi a másakra. Űj-Zélandban például a grófsági tanácsváiasztá- sokon a vagyonosok gazdaságukhoz mérten 1—3 szavazatra jogosultak. Sőt az állattenyésztő vidékeken a. 30 ezer darabból álló juh- nyáj tulajdonosának öt szavazatra van joga. Ezt tudva, érdemes elgondolkozni rajta, hogy ott vajon az embernek vagy a birkának adják-e a szavazati jogot? Be ne menjünk olyan mesz- szire, maradjunk csak itt, a mi öreg Európánkban. Nyugat-Né- metországban a tőke urai szabad kezet engednek a militaristáknak, de illegalitásba kényszerítik a társadalmi jogtalanságok ellen legjobban küzdő kommunistákat. Franciaországban az úgynevezett „választási geográfiát” alkalmazzák. A választókerületeket általában úgy határozzák meg, hogy a munkáslakta területeket szétdarabolják és a munkásképviselők megválasztásához még így is sokkal több szavazatot írnak elő, mint másutt. És az eredmény? A Francia Kommunista Párt legutóbb a szavazatok mintegy 22 százalékát nyerte el, a mandátuI moknak mégis csak 8,8 százalékát kapta meg. "De Gaulle pártja viszont a szavazatok több mint 31 százaléka ellenében a mandátumok mintegy 50 százalékát mondhatja magáénak. — Ez lenne az oly hévvel hirdetett „szabadság, egyenlőség és testvériség?” A burzsoázia azonban még így is fél, s nemegyszer legszennye- sebb fegyverét, a választási eredmények meghamisítását alkalmazza. Görögországban 1961 októberében még az olajfákat és az el- • nőbetegeket is felvették a választói névjegyzékre. S mivel a haladó erők így is győztek, a rájuk adott szavazatokból több mint félmilliót megsemmisítettek. Ez aztán az „igazi demokrácia”! k haladó erők azonban ellenállnak. Keményen küzdenek azért, hogy félrelökjék az .eléjük emelt mesterséges akadályokat és a burzsoázia akara'a ellenére a választásokon is és a parlamentben is valóban szabadon és hatékonyan nyilváníthassák saját akaratukat. Milassin Béla Senki nem tud semmit Izgalmas csehszlovák filmet vetít a szarvasi Táncsics mozi 1963. február 7-től 10-ig. A fűm története a háború utolsó időszakában játszódik és nemes eszközökkel mutatja be a csehszlovák ellenállók küzdelmét a fasiszta megszállók ellen. Félév előtt a nyolcadik cében.. — Nyilatkozik az osztályfőnök — A félév mindig izgalmat okoz a tanulóknak és a tanároknak egyaránt. Ilyenkor már nyilvánvalóvá válik, hogy a magasabb osztályban melyik tantárgyat hogyan sikerült kétvállra fektetni. Kiderül az is, hogy az apunak vagy anyunak adott Ígéret — javítani fogok — sikerült-e. Azonban különösen kritikussá válhat a félév az általános iskola nyolcadik osztályaiban, mert ... de mondja ezt el az osztályfőnök, Szák Györgyné, a Gyulai I. számú Általános Iskola nyolcadik osztályának vezetője személyesen. van — mert vegyes az osztály —, akiben nincs továbbtanulási vágj’. Azt mondtam az előbb, hogy izgatottak a gyerekek. Igaz. De ez a tanulási" lázban jelentkezik elsősorban. Nagyon becsületesen készülnek és állandóan javítani akarnak — már akinek van mit — és ez mindig akad. A jegyeket ugyan még nem zártuk le, de már kialakultak az osztályzatok. Sok változás nem lesz, hisz egy-két jó felelet a rossz osztályzaton már nem sokat segít, Azonban nagy bajt nem Szák tanár néni az osztályává’ beszélget. Most is érdekes a téma hiszen a továbbtanulásról, a pá leválasztásról van szó. ügyes kezű gyermek, akiket széllé mi adottságuk képessé tesz arra, hogy kiváló szakmunkásokként tanulhassanak majd tovább. Bízom a gyermekeimben, hisz áz osztály jó képességű. Ezek az eredmények azonban csak úgy értékelhetők, ha a szü1 őkkel kialakult szoros nevelési kapcsolat fe'lektor fényében vüágítjuk meg. A három grácia: Vincze Julianna, Juhász Ilona és Oláh Fr zsebet, harisa j agy ári szakmunkások szeretnének lenni — Gyertnekeim nagyon izgatottan várják a félévet — kezdi Szák tanár néni ugyancsak izgatottan. A továbbtanulni szándékozók különösen izgatottak. A félévi bizonyítvány nekik valóban sokat jelent. Ezt viszik magukkal a középiskolai felvételi vizsgákra. Néhány tanulónál csak most derül ki, van-e reménye a továbbtanulásra, mert a terv, az elhatározás egymagában kevés. Ezt. bizonyítani kell, mégpedig számokkal, kitűnő vagy jeles osztályzatokkal. —- Az osztályom elég nagy létszámú, de a 38 tanuló többsége szeretne továbbtanulni. Nagy része középiskolák valame’yikében, más ré*ze pedig az ipar kii'önböző területén. Alig egy-két lányka észlelek' ezen a téren, az osztály szorgalmával és tudásával meg vagyok elégedve. A továbbtanulni szándékozók közül nagy reménye van a felvételre Salánki Andrásnak, aki kiváló képességű gyermek. Ve- gyésznjérnök akar lenni. Hasonló reményekkel indulhat a többi kitűnő és jeles tanuló is, mert hatnyolc ilyen képességű gyermek van az osztályban. Kocsis Ágnes és Dévity Katalin gimnáziumba készül. Persze van olyan kitűnő tanulóm is, a Remeczki Éva, akinek minden vágya, hogy kereskedő legyen. A fiúk közül — úgy gondolom a politechnikai oktatás hatására <*e ***** eljegyezte magái — legtöbben ipari pályára készülnek. Lehet, hogy igazuk van, hisz sok közöttük a rendkívül Kollárik János «Toeots Agnes gimnáziumba kő pedagógiai pályával február s. Békési Bástya: Münchhausen báré. Békéscsabai Brigád: Egy pikoló világos. Békéscsabai Szabadság: ül. Richárd. Békéscsabai Terv: A spes- sarti fogadó. Gyomai Szabadság: Esős vasárnap. Gyulai Erkel: Július Caesar. Gyulai Petőfi: Csak ketten látszhatják. Mezőkovácsházi Vörös Okló bér: Csak ketten látszhatják. Orosházi Béke: Fgyiptomi történet. Orosházi partizán: Az édes élet. sarkadl Petőfi: Monte Christo grófja L, n. rész. Szarvasi Táncsics; Senki néha tud semmit. Szeghalmi Ady: Kertes házak utcája. Történet tanulsággal A megyei Vöröskereszt egyik értekezletén mondta el az alábbi kis történetet az egyik község körzeti orvosa. Beteg, elgj’engült fiút hozott be az édesapja a rendelőbe. Kiderült, hogy ferlőző májgyulladásban szenved. Kórházba került. Már fel is gyógyult azóta. Természetesen, ha a bajt már az elején, a kezdetén hozzák az orvos tudomására, az ő időbeni beavatkozása megkímélhette volna a kis beteget a hosszadalmas kórházi ápolástól és betegség okozta szenvedésektől. Erre hivatkozva kérte a körzeti orvos az apát, hogy oltássá be magát a fertőző májgyulladás ellen, nehogy ő is megkapja. Ellenkező esetben könnyen kórházba kerülhet maga is. — Kötelező? — kérdezte az apa. — Nem, de ajánlatos — hangzott a válasz. — Hátha nem kötelező, akkor fölösleges a részemre — volt a • fölényes viszonválasz. Nem sokkal az eset után már az apát kellett kórházba utalni. Ez csupán egyetlen példa, de hány 'és hány embert tréfál meg kegyetlenül a ..kötelező’’ és a ..nem kötelező" fogalmának az éles különválasztása és ami azzal jár. Mennyivel egyszerűbb lett volna eként fogni fel a dolgot: a betegséggel nem jó ..vicééi ”1”, ellene mindig véd-keznl kell, akár kötelező, akár nem. — ö —
