Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

IMS. február 8. 3 Péntek Lelkiismeretesen tovább, traktorosok! Nem új keletű pártunknak és kormányunknak az a döntése, hogy a mezőgazdaság fejlődésé­nek arra megérett szakaszában a gépállomások javítóműhelyekké alakulnak át, s a birtokukban lévő erő- és munkagépek a ter­melőszövetkezetek tulajdonába kerülnek. Ez a helyes folyamat a Szovjetunióban már évekkel ezelőtt kezdetét vette, s azóta bizonyos fokú töprengés, „ki tudja mi lesz holnap?”, foglal­koztatja gépállomásaink vezetői­nek, szerelőinek és traktorosai­nak egy részét. Ez év elején a „vajon mi JesaP töprengés annyira erőteljessé vált, hogy hovatovább egyesek kedvüket vesztették, s nem ja­vítják olyan lelkiismeretesmi a gépeket, nem készülnek olyan hévvel a tavaszi munkákra, mint más években, mint ahogyan az ősszel több tízezer hold szántat- lanul maradt föld, a későn ve­tett és ritkán kelt gabonák ápo­lása, egyszóval, ahogyan az idei többtermésre való törekvés azt szükségszerűen megkívánja. Az kétségtelen, hogy megyénk­ben is a szövetkezetek tulajdoná­ba kerül néhány gépállomás erőgépparkja, most, év elején, a tavaszi munkák megkezdése előtt. De csak kisszámú gép­állomásról van szó. Ezért nincs okuk megyénk gépállomási sze­relőinek, traktorosainak a majd lesz valahogy borúlátás hangula­tába esni. De azért sem, mert a traktorosokkal, erőgépekkel együtt szükségük van a tsz-efc- nek a gépekkel jól dolgozni tu­dó, képzett és gyakorlott trakto­rosokra, a gépek karbantartásá­hoz jól értő szerelőkre, de mű­szaki irányítókra is. Köztudomású, hogy jS néhány termelőszövetkezet érte már el a komplett gépesítés fokát, de éppen a hozzáértő szerelők hi­ányában csak néhány tadta ki­alakítani a gépállomásokon jól bevált, körzeti szerelőhálózatot, s nem minden gépre tudtak olyan traktorost ültetni, akiknek a szívük együtt dobbant a gé­góera vált. nagy fekete srome számonkérőn meredt a lányra. — De megijedtél... — Meg... — sóhajtott nehe­zet a lány. Azrtám vártaik, kínlódó tehetet­lenséggel, mintha egyszerre érez­ték volna, hogy mindjárt meg­nyílik alattuk a föld, Anti alatt már meg is indult. Minél tovább nézte a lányit, an­nál jobban elhomályosította sze­mét az éber szédület. Mintha nyugtalan víztükör elmosódott képe lett volna a lány, vonalad halvánnyá enyésztek, szép arca homályosan piroslott, csak a sze­me ragyogott élesen, kérdő cso­dálkozással. Pásztor Aniti le­hunyta pilláit, s amikor újra föl­nézett, már nyomna sem volt a káprázatnak. Érzésed felocsúd­tak az ájulatból, viharzássá szi- lajultak, de az értelem féken tartotta őket — Csak azért fáj, hogy szajha lettéi, mert szeretlek... — mond­ta halkan. Klári nem tudlta, hogy a ka­páért ugorjon és azzal vágja szét Pásztor fejét vagy a puszta kör­meivel essen neki. Inkább várt, amíg hármat számolhat az em­ber. Hangjában az indulat leg­halványabb árnyalata sem ér­ződött i«— Akkor téged is szajha ho­pek működésével, vagyis akik hozzáértéssel, s kevés rongáló­dással tudtak dolgozni a gépek­kel. Ennek ellenére a szövetke­zetek gazdaságosabban, jobban ki tudják használni a gépeket, alacsonyabb önköltséggel szán­tottak, vetettek, mint a gépállo­mások, s panasz nélkül, jó jöve­delemhez jutottak a szövetkezeti traktorosok. Anyagilag nem ká­rosulnak azok a traktorosok sem, akik megyénk néhány gépállo­másáról az erőgépekkel együtt átkerülnek a szövetkezetekbe, mert csak azok a tsz-ek kapnak gépállomási gépeikre vásárlási lehetőséget, amelyek az elmúlt években jól megerősödtek, s jó jövedelmet is tudtak osztani minden szorgalmasan dolgozó tagjuknak, a traktorosoknak is. Nincs mitől tartaniuk tehát azoknak a traktorosoknak, akik néhány gépállomásról a közeli hetekben a szövetkezetekbe ke­rülnek, azokkal a gépekkel együtt, amelyekkel eddig dol­goztak. Éppen ezért nekik is, de azoknak a traktorosoknak is, akik továbbra is a gépállomások állományában maradnak, az a feladatuk, hogy a lehető legna­gyobb lelkiismeretességgel igye­kezzenek kijavítani, üzemképes­sé tenni a gépeket, a tavaszi munkák megkezdéséig. Nemcsak azért, mert továbbra is ők dol­goznak, s keresnek majd a gé­pekkel, hanem azért is, mert nagyban a traktorosoktól függ a szárazságtól két évben is meg- csigázott mezőgazdaság ez évi, remélhetőleg most már jó ter­méshozama, A traktorosokat nemcsak a dolgozó parasztság, hanem az egész társadalom is becsüli, sok­ra értékeli azt a sok küzdelmet, amit évről évre esőben, sár­ban, s velőig hatoló hidegben kifejtettek. Rajtuk, a traktoro­sokon múlik, hogy az eddigi megbecsülést tovább növeljék, most a gépek jó kijavításával, aztán, amikor eljön az ideje, kifogástalan, lelkiismeretes mun­kával. Kukk Imre zott a világra. Meg mindenkit, aki szerelem szülötte. Utálj, ha jólesik. De őt ne üldözd. Antit mintha doronggal ütöt­ték volna tarkón: ráeszmélt, hogy félnek tőle. Jobbról bús napraforgó horgásztattá le mel­lette a fejét. Érte nyúlt és tép­te, morzsolta a vattásbélű tá­nyért Csizmája orrára csíkos héjú magvak hulltak. Szomorú sajnálkozással nézte a lányt. En­nél bántóbbat nem is mondhatott volna Klári. Persze, Danira nem tudott harag nélkül gondolni, de a szándék, hogy ártson neki, a leggyűlölködőbb kedvében sem jutott eszébe. Még ilyen áron is drága volt neki Klári boldogsá­ga, s tudta, soha nem fog annyi­ra lealjasodni, hogy bosszúvágy­ból megrontsa az örömüket. Ha levágják valakinek a karját, hiá­ba jajveszékel utána, okosabban teszi az ember, ha türelemmel bevárja a seb gyógyulását. Biz­ton megjósolhatta magának, hogy sokáig csonka marad, de belátta, nem vigasztalná az, ha bosszúvágyból mások életét csonkítaná meg. Ezért fájt neki a védekezés: Utálj, ha jólesik. De őt ne üldözd. — Gazember azért mégsem vagyok... — szolt, s fáradt mo­solya többet mondott bánatá­ról, mintha őrjöngött volna. ÉJ IDŐ KEZDETÉN Tél van, fagyos tél. Itt, Hunyán mégis a tavasza munka lüktető ütemével halad az élet. A koráb­ban bandázásra szánt időt egyi'e többen már nagyon hasznosan töl­tik. Munkát találtak, hasznos szó­rakozást ebben az istentelen hi­degben is. Tanulnak. Zsibrek Já­nos, a Hunyadi Tsz elnökhelyette­se néhány gondolattal próbálja summázni a múlt év őszén kezdő­dött tanulási lázt. Azt mondja, hogy olyan ez náluk, mint valami ragályos betegség. Végigsöpörte a portákat, s kinyitotta a bezárt aj­tókat, felnyitotta az emberek sze­mét és azok ma tanulnak. Az elnökhelyettes szavad aka­ratlanul is mosolyt fakasztanak. Radovics Géza, a tsz fiatal agro- nómusa szentül állítja: semmi kü­lönös dolgot nem tettek a tanulá­sért, mégis nópmozgalommá vált. Gellai András, a tanács vb-el- nöíke száraz statisztikai számokat sorol. A faluban 1762 ember él. Közülük 1150 a nagykorú. Ennyi­en szavaznak majd február 24-én a mai élet továbbfejlődésére. Hét- százan szövetkezeti tagok. A felnőttek oktatását, mivel az egiész falu a 4600 holdas Hunyadi Tsz-ben van, a szövetkezet vette kézbe. Ezüst- kalászos tanfolyamra huszonné­gyen, szakmunkásképzésre szintén huszonnégyen, háromhónapos traktoros tanfolyamra huszonhe­ten, mező- és közgazdasági tech­nikumba húszán, általános isko­lába 22-en, könyvelői tanfolyamra hatan, nők akadémiájára negyve­nen, pártoktaftásra negyvennél is többen járnak. Hunyán ma min­den családiból a felnőttek közül valaki tanul, s mindez a tsz elnök- helyettese szerint szervezés nél­kül, spontán jött. Valaki minden­esetre elkezdte a tanulást. Lehet, hogy maga Zsibrek éLvtárs muta­tott követésre méltó példát, ő ugyanis a mezőgazdasági techni­kum levelező osztályait tapossa. Vagy tálén Gyebnár Vince párt- ttdkár példáját követik? Ö is tech- ndlkumo-s. Jóllehet Farkas Imre üzemegységvezető vagy éppen Ó. Tímár Máté növénytermesztési brigádtag többié törekvése biztat­ta az embereket? Kérdezem őket sorjában, ki kiben ébresztette fél a tudásszomjat? Egymásra néz­nek. Azután egynéhány mondat elröppen. Jól akarunk gazdálkod­ni! Miért ne ismerjük és haszno­sítsuk az újat? Lehetőség nyílott és mi tanulunk. Fázósan összehúzódunk. Ren­dezzük, ki miért tanul, ki mi akar lenni, ki hogyan akarja a szíve és a becsülete szerinti szorgalmát még a szaktudással is felékesíte­ni, hogy jobban menjen a mun­ka, s előrébb jusson a közösség szekere? A továbbtanulás gondolata és követése itt, Hunyán valójában magától jött: a szövetkezeti gaz­dálkodás lényege hozta a felszín­re. Az egyéni gazdálkodás^ a kis- parcella, évek hosszú során a megélhetésért folytatott küzdelem nem adott sem időt, sem módot — a korábbi évek lehetőségeiről ne is beszéljünk — a továbbtanulásra úgy, mint most a szövetkezet. És amikor tízen, húszán, harmincán elindultak, hogy a tanyasi élet Megtartották a zárszámadó közgyűlést a csorvási Vörös Október Tsz-ben A csorvási Vörös Október Tsz- ben február 4-én tartották meg a zárszámadó közgyűlést, ahol szá­mot adtak az elmúlt évben vég­zett közös munkáról. A domboldalról idehallatszott a legelésző csorda kolompsza- va. Kétségbeesetten eszmélt rá, hogy hiába hallják ugyanazt a kolompszót, hiába látják ugyan­azt a domboldalt, mégis meny­nyire távol kerültek egymástól. * Kincses József döccenő lépé­sekkel kapaszkodott föl a hegyi úton Kustánék szőlője felé. Amíg lépdelt a horhosban, bi­zakodó örömmel gondolta, hogy tavaszig megalakul a szövetkezet és attól kezdve vége a koldus­életnek. Hiszen eddig sem volt ágróiszakadt, kenyér, zsírozó mindig akadt, annyira sohasem rangyolódtafc le, hogy falthoz A beszámoló a tsz-gazdák szor­galmát dicsérte. De elmondták azt is, hogy az elmúlt gazdasági év nem úgy sikerült, ahogyan azt tervezték. A mostoha időjárás na­gyon éreztette hatását, különösen a növénytermesztésben. Búzából 1,70 mázsával, cukorrépából 28 mázsával, fajtaborsóból 3,40 má­zsával kevesebbet takarítottak be holdanként. A növénytermesztés bevétele a tervezettnél 885 ezer forinttal kevesebb. Az állatte­nyésztés A takarmányszűke mi­att 77 ezer forint, egyéb bevétel 76 ezer forint tervkiesést jelen­tett, A segédüzemek ugyan 30 ezer forint többletbevétellel zár­ták az évet, de így is egymillió- nyolcezer forinttal volt kevesebb a bevétel a tervezettnél, amely munkaegységenként 6,27 forint csökkenést jelentett. Így a 36,27 forint tervezett helyett, 30 forint jutott egy munkaegységre. évtizedesen megdohosodott leve­gőjét újjal cseréljék fed, egyszeri­ben változott meg minden. De et­től az időtől kezdve minden hu- nyai embernek még ragyogóbban világítottak a villanyok, mert megismerték az elektoromos- ságot. Megtanulták, miért zöld a növényzet levele? Miért van szük­ség az abraktakarmányba kevert, úgynevezett nyomelemekre? Mivel jár ezek esetleges hiánya?.., és így tovább. Minden egyes új dolog megismerése újabb tudományos vívmányok kutatására sarkallta őket és ma szinte az egész falu alacsonyabb—magasabb fokon, de együtt tanul, együtt készül a vizs­gára, s együtt drukkolják azt vé­gig. A bizonyítványt azután öreg­diákhoz méltó szerénységgel, de talán sokkal nagyobb boldogság­gal mutatják egymásnak. Hunyán tanul a szövetkezet. Mindenki tanul. Tanul még az is, aki figyelmesen végighallgatja a szövetkezet diák­jainak élményeit, aki idős kora vagy más egyéb elfoglaltsága mi­att nem tanulhat, vagy most még nem mehet magasabb iskolába, de már szavazatát adta, hogy a napi munka díjazásában a hozzá­értést, a szaktudást is díjazzák. Így, akinek szakmunkásvizsgája vagy ennél magasabb iskolai vég­zettsége van, az már megkapja az évi kereset bizonyos százalé­kát a hozzáértésből eredő, terme­lékenyebb munkáért. Hunyán ezek a változások — bár szerények —, de igen figye­lemre méltók. Ezek az új falu többre, jobbra, magasabbra törek­vésének szikrád. Ennek a gyökere a szövetkezeti gazdálkodásban és a közösség áldozatkészségében van. Dupsi Károly Jól dolgozik a Füzesgyarmaii Cipész Ktsz (Tudósítónktól) A Füzesgyarmati Cipész Ktsz ez év január elsejétől több szövetkezettel egyesülve, központilag Békéscsabához tartozik. Az elmúlt évben igen jól dolgoztak a ktsz tagjai. A nagykeres­kedelem részére 6800 pár csizmát és 400 pár férficipőt készítettek. A lakos­ság szolgáltatására rendszeresen vál­laltak talpalást és javítást is. összesen 8500 cipőt és csizmát javítottak meg az elmúlt évben. A szövetkezet 1962. évi jövedelme 140 000 forint volt. A dolgo­zók átlagkeresete 1400 forint havonta. Az idén tervezik, hogy a szolgáltatás kiszélesítésével még jobban kielégítik a lakosság igényeit. kelíLett volna varrni a foltot, de ötről hatra sehogyan sem tudtak vergődni. Amióta Klári felnőtté serdült, még inkább szabadab­ban lélegezhettek, mert a lány | serénysége megnövelte a vele- I menyek életkedvét, azonkívül a ( korongot is ügyesebben pörgette, ! mint akárhány suta kezű faze- : kas. Bizony, Klári hovatovább I nálánál is több hasznot mozdí­tott a házhoz, s azon vette magát észre az öreg Kincses, hogy lá­nyát ugyanúgy kezdi tisztelni, miként hajdan tisztelte a felesé­gét, aki nyolc évvel ezelőtt kö­szönt el tőlük örökre. (Folytatjuk 1 Megjelent a Népszabadság Termelőszövetkezeti Tanácsadója Az elmúlt években sok tízezren megismerkedtek a Népszabadság tanácsadó füzeteivel és sokan ol­vasták — a hetente két oldalon megjelenő — Népszabadság ta­nácsadó rovatának válaszait. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődé­se következtében, az új igények­nek megfelelően, február első napjaiban külön tanácsadó köny­vecskét ad ki a Népszabadság szerkesztősége. * A 80 oldalas tanácsadóban a szövetkezeti tagok és a szövetke­zeti vezetők megtalálhatják- az őket érdeklő, időszerű, fontos problémákra a választ. Ezeket a válaszokat a leghozzáértőbb szak­emberek, az egyes minisztériu­mok és főhatóságok illetékes ve­zetői adják. A tanácsadót az újságárusok­nál és a hírlapkézbesítő postások­nál lehet megvásárolni, ára 2,— Ft.

Next

/
Thumbnails
Contents