Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-07 / 31. szám
»C3. február 7. 5 Csat«»«* Korcsolyáztam — autóbusszal Merre van az állomás? — A biciklista és a buszsofőr — Váradi Ádám tavalyi „élménye“ — Kunszentmártoniéi Békésig és vissza — — Tegnap kellett volna jönnie, ma már nem veszélyes az út — mondta Laczó János személyforgalmi fődiszpécser, az AKÖV békéscsabai, Hunyadi téri állomásán. Hát megnéztem ezt a „jó” utat tegnap, mondhatom nem kevés eredménnyel. Békésen az élményekről hallgattam sofőröket és kalauzokat, akik a megállók melegedőjében vártak az indulásra. — Tegnap az egyik barátom úgy járt — mondta Öllé Kálmán sofőr, hogy egy kocsi elébe keve- x-edett. Elhagyta az állomást, amikor az eset történt, belelépett a fékbe. Mire észrevette magát, a kocsi orra az állomás felé nézett. Megfordult a tengelye körül. Egy néni meg kiáltozni kezdett: „Hova visznek engem, hát én az állomásról jövök.” Nevettünk. Persze csak ilyenkor. amikor már utána vagyunk a bajnak. Éppen Öllé Kálmán mesélte a másik, egy kicsit hát- borzongató történetet, amely vele történt tegnapelőtt. — Vizesfásról jöttem, a kocsi telve volt utasokkal. Nagy nehe * * zen lecsúszkált?un a Körös-hídról, | és sikerült Békés központjába eyickélnem. Megálló előtt száz méterre egy biciklista karikázott előttem. No, mondom, már nem előzőm meg, hanem szép lassan mögötte cammogok. Alighogy ezt kigondoltam, előttem néhány méterre elterült a kerékpáros. Nem volt más választásom, ráléptem a fékre. Menjen ahova akar a kocsi, csak előre ne! A fara az árokba került és csak nagy nehezen tudtam kiszedni onnan. Szerencse volt, hogy nem előztem, mert akkor menthetetlenül a kerekek alá került volna a kerékpáros. Azért mondom, nincs olyan sürgős útja senkinek, hogy ezen az átkozott úton biciklivel járjon. Váradi Adám gépkocsivezető tavalyi nagy „élményét” mesélte, amikor Békéscsabáról Békésre menet a pótkocsi belefordult az árokba. — Akkor minden eddigit felülmúlóan síkos volt a békési út. Az első kanyart valahogyan sikerült Ismeretterjesztés mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsházi járásban sokat javult az ismeretterjesztő munka. Nemcsak az előadások színvonala emelkedett — több a szemléltetés és a filmvetítés —, hanem az érdeklődés növekedéséről is számot adhatunk. Tavaly például Kisdombegyházán nem volt, aki a termelőszövetkezetnél segítette volna a szervezést, nem is tudtunk szerződést kötni semmiféle előadássorozatra. Az idén viszont két akadémia kezdődött ebben a szövetkezetben. Végegyházán is hasonló a helyzet: az elmúlt ismeretterjesztési évadban ott sem volt akadémia, az idén vi_ szont már van. Példamutatóan működnek még a nagybánhegyesi, nagykamarása tsz-akadémi ák, Bán- kúton a mezőgazdasági munkás- akadémia, Battonyán pedig egy ülnök-akadémia. Az 1962/63-as évre 422 előadást terveztünk, 42 szerződés keretében. Ezek az előadások 11 tsz-aka. démián, 4 munkásakadémián, 4 belker-akadémián, egy ülnök-akadémián, valamint más előadássorozatokon hangzottak, illetve hangzanak el. A TIT járási elnöksége legutóbb több oldalról is megvizsgálta az ismeretterjesztő munkát és megállapította, hogy fejlődés mutatkozik az előadássorozatok, akadémiák tematikus tervezésében; a programokban kellő számban szerepelnek összefüggő szakelőadások, politikai, ideoló. giai kérdések. A földrajzi, biológiai és csillagászati témák feldolgozása azonban még nem megfelelő arányban történik. Az elnök ségi ülésen a hozzászólások és a vita után kiderült, hogy járásunkban az általános eredmények ellenére még mindig sok helyen elmaradnak az előadások. Az 1962. december 31-ig tervezettnek csak kétharmadát tartották meg községeinkben, összesen 50 előadás maradt el. A szervezettség hiánya leginkább Ke vermesen mutatkozik meg, ahol az idén sem sikerült tsz- akadémiát szervezni, de a med- gyesegyházi Béke Termelőszövetkezetben, Battonyán és a mezőkovácsházi Ü j Alkotmány Tsz-ben is sokszor hiába várja az előadó a hallgatóságot és érdeklődés hiányában nem tudja megtartani előadását. Elnökségünk elhatározta, hogy járási szakosztályait még aktívabban működteti. Ügy vél jük ha a kilenc szakosztály kétszáz főnyi tagsága eredményesebben bekapcsolódik a TIT-munká- ha, akkor tevékenységük hatósugara megnövekszik és sokat tehetnek azért, hogy a különböző akadémiák, élőadássorozatok zavartalanul folyhassanak. Elnökségünk legutóbbi ülésén elhatározta még azt is, hogy igényli és kéri a társadalmi szervek fokozottabb segítségét, hogy a járás községeiben az ismeretterjesztés általánosan javuló eredményei mellett az ilyen szempontból még gyengébb községekben is mind több emberben keltsék fel a műveltség-gyarapitás, az ismeretszerzés vágyát. Farkas Mátyás TIT járási titkár — Nem festeni, eladni nehéz. \z az igazi művészet. Ugyebár lestem a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az életmű- /észet! És én az vagyak. Zseni! Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani Helénkém, a feleségem képeit, -nert fes'eni és eladni egy személyben lehetetlen. Helénkém viszont a háztartási munkáik mellett kényelmesen festhet. Főzés közben kapja e4 mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres „Naplementére”, a spenót-tükörtojással ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helénkém. Erdei tájképeihez miniig favágás közben gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész!... No, de gyerünk, gyerünk, mert el kell adnom a festményeket. * — Adj Isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves néném ... Ügy! Treszka nénémnek ... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön ki- ' erítem a képeket... Na látja, =gy ember, aki házhoz szállítja a -nűvészetet. Ezeket nézze mamám! Tlyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg aimi -ajta van ... Aha, látom, az a jé- zusos tetszik magának. Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távo- 'abbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen egészen a kert átvészelnem, a második már na gyón nehéz volt. A harmadiknál figyeltem meg, hogy a pótkocsit hol az egyik, hol a másik visszapillantó tükörben látom. Egészen lassan mentem. Egyszer érzem, hogy nem kapaszkodnak a kerekek és csúszunk vissza, s a pótkocsi egyenesen az árokba! Vittem vagy 100 embert. A hideg veritek kiverte a homlokomat, adtam a gázt, de már nem volt mit tenni. Egy rántás a gépen és a visszapillantó tükörben már láttam az árokba borult pótkocsit Szorítottam a fékeket, szerencse, hogy a gép megakadt a kerékvetőben. Persze, ilyenkor nem is lehet nyugalmat várni az emberektől, én csak arra kértem őket — hasztalan —, hogy ne mozgassák a kocsit, mert csak egy hajszál tartja. Megúsztuk súlyosabb baleset nélkül. | Bagosi Imre gépkocsivezető Kunszentmártonból indult reggel háromnegyed négykor, nyolc előtt néhány perccel érkezett Békéscsabára, fél tízkor Békésre indult, s onnan e sorok írója potyautasként utazott, (korcsolyázott autóbusszal együtt) a vezetőfülkében. — A féket teljesen ki kell iktatni ezen az úton, mégcsak gondolni sem szabad rá. Ha megérinteném is, pillanatokon belül az árokban találnánk magunkat. És ami a legfontosabb, a kocsit vonalban kell tartani. Ha csak nem muszáj, ne térjünk ki az egyenes irányból, mert akkor könnyen megcsúszhat ez a hatalmas gép. — Nem fáradt? — Néha álmos vagyok. De csak addig, amíg áll a kocsi. Ha megy, akkor figyelni kell, hisz láthatja inog alattunk a jószág. Naponta hetvennél több autóbusz, s ki tudja hány tehergépkocsi hagyja el az AKÖV telephelyeit. A volán mellett feszülten figyelnek a gépkocsivezetők. Kerestem az embereket, ezzel a szeszélyes téllel csatát vívó, harcosokat. Megtaláltam őket. Kiss Máté ^ --------------F iLfitoifaPÓ Rátarti fickó A „Rátarti fickó” az egyik legjobban sikerült csehszlovák filmvlffji- ték. Története egy öntelt fiatalemberről szól és arról, hogy javul meg ez a „rátarti fickó". Közben a néző vidáman szórakozik, nevet és kellemesen tölt el a moziban két órát. (Bemutatja a dévaványai Kultúr mozi, február 6—7-ig.) Három kulturális esemény vasárnap a Balassiban Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban, február 10-ém, vasárnap délelőtt 10 órától az otthon vezetősége általános iskolások részére vidám klubdélelőttöt rendez. Délután kerül sor, három órai kezdettel a Dallamok szárnyán című műsorra, melyen Gencsy Sári is fellép. A műsor után a közönség és az előadóművészek ankéton beszélgetnek el a dalkul- ‘ óráról. Este 6 órától 9 óráig az otthon nagytermében műsoros teaest lesz,' ez alkalommal fellépnek Békéscsaba ismert slágerénekesei a Balassi Tánczenekar kíséretével. Az igazi végébe, mert akkor nem látja a glóriáját. A máriáját! Ez békebeli glória ám, kedves Treszka néném. Látja, igazi körzővel készült. És a fejtartása ennek a Jézusnak ... Ide nézzen! Itit a kezén ezit a két galambot figyelje... bércig, mi? Látja, ott hátul... Ne a keretet figyelje, ott szilvafák vannak. A képen, a háttérben, látja! Ez mind olajfa. Ezek az olajfák megérik a potom négy pirosat és ingyen kapja Jézust, a két galambot meg a felhőket. És micsoda felhőket? Na ne teketóriázzon néném. Művész vagyok én, nem házaló! Nézze!... így még jobban láthatja a napon, az ott, mind flúidum, abban keringenek a szubsztanciák! Halála után . a magáé is ott fog mpjd körözni. Közéiről nézheti az űrhajókat is... Én nem gondolkodnék kedves néném aziért a négyszázért! Hiszen ingyen adom. Ne kintről nézzék kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg néném szaladjon a pénzért. Nyúljon környékig a szalmazsákba, megéri... Nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj ... Köphetik, dörgölhetik, gyűrhetik, moshatják, vasaiba'ják! Megtartja színét és kirúgja magát, mint az angol szövet. Aha, aha, látom a fiatalember a „Cigánylánnyal” kacérkodik. Klassz, mi? ... Azt elhiszem! Nem hamisítvány ... Figyelje a melleit meg a ruhája alól kilátszó térdeit... Az sem kutya mi? Ha megveszi, nem kell nősülnie sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszújevő kis száját, milyen édesen csücsörít? Tarkabarka ruhája megéri az öt kossuthlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom ... Mit beszél? Maga ne szóljon bele uram. Erre mondja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkel- sárga és cinóbervörös. Ha Rembrandtnak, tudja ki volt az a Rembrandt? ... Na! Ha ' Rembrandt ilyen fes'ékekhez juthatott volna, nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan ... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt... Igaza van, galambom. Az úr a levegőbe beszél..-. Ebből? Egyet ebből, egyet ebből. Angróban húszat engedek. Ötnyolcvan lesz a kettő ... Ez a szoba dísze. Van ízlése galambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek ... Hehe... Uram! Ha sokáig lázit, feljelentem üzle'rontá- sért... Hogy én ismerem-e Munkácsy „Ekcehomokját”? Nevettet uram ... Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van 25 évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetéthez jut, február i. Békési Bástya: Münchhausen béré. Békéscsabai Brigád: Egy pikoló világos. Békéscsabai Szabadság: Hl. Richard. Békéscsabai Terv: A spes- sartt fogadó. Gyomai Szabadság: Esős vasárnap. Gyulai Petőfi: Csak ketten jótszhatják. Mezőkovácsháai Vörös Október: Csak ketten látszhatják. Orosházi Partizán: Az édes élet. Sarkad! Petőfi: Monte Christo grófja I„ ti. rész. szarvasi Táncsics: Senki nem tud semmit. Szeghalmi Ady: Kettes házak utcája. aki ezekből vásárol... Látja ezt az „Almahámozólányt”? Ügy árad belőle az élet, majd kilép a keretből... Miért? Ne röhögtessen uram! Azért nem lépi túl a keretet, mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van vádlija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Hogyan? Ki forgolódik a sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ezt a „Ke- resztrefeszítéttet”? Nem balhéból mondom, de szívemből csöpögött lábaihoz a vér, amíg keresztre feszítettük ... Az asszonnyal ketten! Ö a kezeit, én a lábait szegettem az ecsettel. Művészélet, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végezni... Helves! Magának meg azt a „Dinnyés” képet... Háromszáz! Ez nem mirelit dinnye... Na végre! Látja, uram, hiába csaholt ... Egy darab sem maradt. A művészetet viszik, mint a cukrot! • — Három deci tisztát... Hej Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed ... Még három decit... Magának is, én fizetem! Művész vagyok kérem ... Milyen művész? Ne kérdezzen bárgyúságot, édes csapos kartárs! Nézzen a hajamra, könnyű kitalálni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és megnyiratkozom... Vincze György
