Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-06 / 30. szám
1963. február & 4 Szerte Műszaki gárdánk kivívta az üzemek dolgozóinak elismerését, a társadalom megbecsülését — Tudósítás a MTESZ alakuló küldöttközgyűléséről — Hétfőn, Békéscsabán, a megyei pártbizottság tanácstermében alakuló küldöttközgyűlést tartott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. A mintegy száz jelenlévő előtt Gyulavári Pál elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője tartott beszédet Elöljáróban elmondotta, hogy nagy jelentősége van a MTESZ Békés megyei csoportja megalakulásának, bár a munkájukhoz szükséges előfeltételeket még tovább kell biztosítani. Jelenleg megyénk Szocialista iparában — mondotta — és szocialista alapokon nyugvó mezőgazdaságában olyan műszaki szakgárda van, amely szocialista hazánk felvirágoztatásáért már eddig is és a jövőben is tud áldozatokat hozni. A műszaki apparátus eddigi tevékenysége alapján kivívta az üzemek dolgozóinak elismerését, a társadalom megbecsülését. Beszéde további részében visszapillantott a megye ipari fejlődésének történetébe. Hangsúlyozta, hogy a félszabadulásig ipari munkások és agrárproletárok ezrei vándoroltak el az ország más területére megyénkből, de sokan külföldre is elmentek családjuk létfenntartása érdekében. Az ipar fejletlen, korszerűtlen volt. A felszabadulás után megyénk vezetői a népi demokrácia viszonyai között mindent megtettek az ipari bázis növelésé re.*lü5o-től 1962-ig négymil- liárd 198 millió forint álami beruházást kapott a megye. Az összes ipari beruházásoknak 52 százaié, kát építkezésre, 30 százalékát pedig a termelést, a technológiát korszerűsítő gépek és gépi berendezésekre fordította Olyan új ipari létesítmények születtek, mint az Orosházi Ruhagyár, a Békéscsabai Konzervgyár, a Békéscsabai Hűtőház, az Orosházi Üveggyár és egy sor rekonstrukciós terv valósult meg, a cukorgyárakban, a téglagyárakban, a textiliparban és másutt. » Elmondotta, hogy a gyors előrehaladás előfeltételei egyre jobban biztosítva vannak, azonban éppen a műszaki vezetésnél sok ten. niváló akad még. A műszaki vezetés, létszáma miatt nem képes az iparosítás következtében a megnövekedett feladatok megoldására. Ezt ma csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a meglévő műszaki-szellemi értéket megfelelő formában összpontosítják. Ezért Icapott nagy szerepet a megalakuló MTESZ Intéző Bizottsága. Eddig az volt a helyzet, hogy az egyes műszakiak különböző tanácsokban dolgoztak és nem volt egy szerv, amely kooperálja tevékenységüket. Ugyancsak hibának említette, hogy egyes műszakiak Motorszerelőt, villanyszerelőt és kovácsmestert felveszünk. Kossuth Tsz Békéscsaba. 33 nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak. Néhá- nyan például nyomdaipari képzettségüket a gépállomáson vagy a kályhaipari vállalatnál „gyü- mölcsöztetik”, mások mérnöki diplomával raktárvezetőd munkakört töltenek be. Ugyancsak hiba volt, hogy a megyébe helyezett fiatal műszakiakat a megye ipari és politikád vezetői magukra hagyták, nem segítettek nekik problémáik megoldásában. A továbbiakban szólt arról, hogy a második ötéves terv hátralévő időszakában és azután is megnövekedik a megye ipari feladata, folytatják a rekonstrukciókat, mégpedig úgy, hogy az üzemekben a termelés folyamatos legyen. Ez különös gondot kíván a műszaki vezetéstől. A megyei pártbizottság is szükségesnek tartja, hogy a műszakiak számára biztosítsanak Békéscsaba központjában egy Technika Házát, ahol a műszakiak tapasztalataikat kicserélhetik, problémákat beszélhetnek meg. Részletesen beszélt arról, hogy a jövőben nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az üzemek termékeinek minőségjavításáért és célfeladatnak kell kitűzni a készletgazdálkodás javításait. A mezőgazdaságban dolgozó szakkáderekre pedig az a feladat vár, hogy a növénytermesztésben, az állattenyésztésben a tervelőirányzatokat teljesítsék, a hozamokat növeljék. Beszéde befejező részében a műszakiak és a vezetés kapcsolatáról szólott. Az alakuló küldöttközgyűlés 15 tagú intéző -bizottságot választott és elfogadta a NPTESZ Célok és feladatok című határozati javaslatát. K. M. Művészeti olífatóbépző tanfolyamok kezdődnek A műkedvelő művészeti mozgalmak országos téma-terve alapján megyénkben is megkezdték az 1963 szeptemberében kezdődő művészeti oktatóképző tanfolyamok szervezését. A tanfolyamokat színjátszó-rendező, népitánc- oktató, ének-, zenekarvezető és bábjáték-rendező szakágakban szervezik és azokra azok jelentkezhetnek, akik előzőleg előkészítő tanfolyamokon a szükséges alapismereteket elsajátították. Az előkészítő tanfolyamokat megyénkben a Népművelési Tanácsadó rendezi meg februártól májusig, melyen a jelentkezők a szükséges alapismereteket elsajátíthatják. Jelentkezni a járási népművelési felügyelőknél lehet vagy közvetlenül a Népművelési Tanácsadónál, 1963. február 10-ig. Az ősszel kezdődő kétéves tanfolyam elvég; ése után a sikerrel helytálló hallgatók hivatásos műkedvelő-oktatói működési engedélyt kapnak. Carmen Jones Ez a filmalkotás lényegében híven követi Bizet: Carmen című operája történetének menetét, azokkal a szükséges változtatásokkal, melyeket a modernizálás megkövetel. A mű a New York-i Broadway-n nagy sikerrel játszót musical filmváltozata. (Bemutatja február 9—10-ig a csabacsüdi Béke mozi.) Itt maradunk, a Körösök vidékén VálaSZttlSra készülünk, azonban nemcsak ilyen „nagy alkalomkor”, de egy kicsit mindenkor mindenki választ és szavaz. Például most a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban társadalmi ösztöndíjasok iránt érdeklődöm, sikik arra szavazták, hogy a technikum elvégzése után itt, a Körösök világában akarják gyümölcsöztetni szaktudásukat. Dr. Vincze Ferenc, igazgató belém karol és már visz is az egyik tanterem félé. Mivel az ország minden részéből vannak itt, nem könnyű nyomban megyeiekre lelni. Végül mégis sikerül. Á DÁV békéscsabai üzem vezetősége gondosan ügyel a közvilágítás zavartalanságára „Megy a gőzös...” — címmel lapunk január 22-i számában egy írás jelent meg, melynek szereplőd, Pestről Csabára tartó utasok, időtöltésként—sok egyéb mellett — arról beszélgetnek, hogy milyen a csabai közvilágítási hálózat ellen, őrzésének módja. Mivel egyszerű „amatőrök” véleményét tolmácsoltuk, a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai igazgatóságának üzemvezetősége úgy érezte, nem árt, ha a nyilvánosságnak erről szakszerű tájékoztatást is ad. Ilyen értelmű kérésüknek tettünk eletet az alábbiak közlésével: Azok az emberek, akik gyakran járják az országot, a fővárost, sőt alkalmuk van külföldi tapasztalatokra is szert tenni, megfigyelhetik, hogy másutt is be vannak kapcsolva világos nappal a közvilágítás lámpái a város bizonyos szakaszán. Békéscsabán is ezt csináljuk. Nem utánzásból, hanem mert ebben az esetben a jelenlegi hálózatnál más megoldás az ellenőrzésre sajnos még nincs. A problémával sokat foglalkoztunk és minden lehetőt elkövettünk az ilyen esetek elkerülésére. Intézkedésünk alapján 3 dolgozó egész évben, minden este 3 órát tölt el a lámpák bekapcsolása után a hálózat ellenőrzésével, hogy feljegyezzék a hi aás lámpák helyét, az esetleges közvilágítási üzemzavart. Ha lehetőség van erre a biztonsági szabályzat keretében, akkor azonnal kijavítják a hibát. Ezt a munkát — a cikkben felvetett túlórázás helyett — azért végzik a szerelők randes munkaidőben, mert az oszlopra szereit, úgynevezett „egyszerű” közvilágítási lámpa esetében az ellenőrzés és a javítás miatt fed kell mászni az oszlopra, mely löbb szál más rendeltetésű villar losvezetöket is tart, s ezek közé az éjszaka sötétjében biztonságosan felmenni nem lehet. Az új, korszerű higanygőzös, fénycsöves lámpákat pedig csak a létrás szerelőkocsival lehet elérni és javítani. Tehát mindkét esetben napközben is be kell kapcsolni a közvilágítást, hogy az esti ellenőrzés alkalmával tapasztalt hibákat biztonságos munkakörülmények között, a dolgozók testi épségének veszélyeztetése nélkül lehessen kijavítani. Ez az oka tehát — nem pedig valamiféle felelőtlen pazarlás —, ha városokban, így Békéscsabán is, napközben néha égnek a közvilágítás lámpái. Az első, akivel szóba elegyedünk, Urbancsek Károly geszti fiú. Huszonegyéves. Három esztendővel ezelőtt érettségizett a sarkad! gimnáziumban. O az első, akivel leülök társalogni az ügyben. Érettségi után az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat vízföldtani osztályán dolgozott geológus-technikusként. Járták az országot és így került ismeretségbe az öntözéses mezőgazdálkodással. Érdeklődéssel figyelte a Duna mellett, a kalocsai és a dunavecsei járásban lévő gazdaságokat, termelőszövetke. zeteket. Különösen a Solti Állami Gazdaságban látottak nyerték el tetszését. — De jó lenne ilyesmi Geszten is vagy bárhol a sarkadi járásban, gondolta. Szabó Zolival, a földijével és jó barátjával —■, akivel később ugyancsak beszélgettem — fogták magukat és elmentek a megyei mezőgazdasági osztályra, tanácsért A tanács eredménye az lett, hogy szerződést kötöttek azzal a termelőszövetkezettel, amelyik arrafelé fontosnak tartotta az öntözéses mezőgazdálkodást, illetve annak továbbfejlesztését és hajlandó volt szakemberképzés céljára áldozni is. Ily módon került szerződéses kap. csolatba Urbancsek Károly a sarkadi Dózsa Tsz-szel és a szarvasi technikummal. Tömören így vall az egészről: — Az öntözéses gazdálkodás szívügyem. Két évből már egy esztendőt magam mögött hagytam a tanulásban. Annyi évig kellene a Dózsában tevékenykednem, ha végeztem, anány évig ösztöndíjjal segítenek. Azonban megmondom őszintén, hogy szeretnék ott végleg gyökeret verni-. Társa és barátja, Szabó Zoltán, aki vele egykorú, mielőtt idekerült, Békésen már végzett öntözéses növénytermesztési szakiskolát. Most, a technikum után a gerlai Magvető Tisz-be megy, velük van szerződésben. Neki sincsenek vándorlási vágyai. Választott szövetkezetével együtt szeretne fejlődni, kibontakozni szakmájában, s az eredményekben. Medvegy Györggyel is beszélgettem. Ö helybeli, szarvasi. Ugyancsak az öntözést választotta, azonban katonáskodása miatt csak most szerződést kötni, hiszen a szülei * ott dolgoznak, de abban a szövetkezetben, úgy látszik, még nem értették meg teljesen a dolog jelentőségét, mert vonakodtak ettől. A Táncsics Tsz viszont szívesen, fogadta őt. így lett az ő ösztöndíjasuk. Rz inteti ú közben kíváncsian áll meg melettünk Minik Sándor, egyik hallgató a sok közöl. Pest megyébe való. így aztán öten beszélgetünk szinte meghitt hangulatban technikumról, össztöndíj- ról, szövetkezeti gazdálkodásról, szaikemberképzésről és mindenről, ami idevág. Az embert, ahogy hallgatja őket, jóleső érzés hatja át; íme, fiataljaink valóban szívügyüknek tekintik szakmájuk jó megtanulását. Mind a négyen tökéletesen ismerik annak a gazdaságnak, annak a szövetkezetnék az adottságait, lehetőségeit, amelyikbe kerülnek. Mindegyikük valóságos kiselőadást tart a talajviszonyokról. a gépesítés helyzetéről, a vezetőség, a tagság munkájáról, a jelenlegi terméseredményekről... így tudom meg, hogy a sarkadi Dózsa Tsz-ben már 150 holdat berendeztek úgynevezett félstabil esőztető öntözéses művelésre. Ezenkívül van TLM—2500-as esőztetőjük is. Varga Sándor elnök meg a főagronómus igen-igen akarják az öntözéses gazdálkodást. A hely is kedvező, ott a Holt-Körös. A gerlai Magvetőben hasonló a helyzet. Határosak az Élővíz- csatornával. 100 holdon felületi öntözésit létesítettek. Van két kisebb Mannesmann öntözőmasinájúk, de Szabó Zoli szerint, akit szeretnek ott és várnak, mire visszamegy, még gazdagabb lesz az öntözőberendezés. Medvegy Gyurka is örömmel újságolja, hogy a szarvasi Táncsicsban 250—300 holéfra beépített alagcsöves öntözés van, de ez csupán kezdet. Sók szép terve van, például, hogy a halastavon kacsákat is tenyésszenek. Az árasztásos öntözéssel is szeretne foglalkozni, hiszen közel a Körös. Munkaterületük, kisebbik világuk sorsát a nagy egészben látják. Mondják, hogy még sok a tennivaló ebben az országban azért, hegy a múltban elhanyagolt öntözéses mezőgazdálkodás ki virulhasson. Ilyen „belevaló” szakemberghatott hozzá. Elsőéves hallgató. ' nemzedék ki is virágoztatja! A Dózsa Tsz-szel szeretett volna] Huszár Rezső
