Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

®63. február 6. 2 Szerda „Mi sem vagyunk angyalok" ftyl ár lassan teljes homályba * 1 merül az a nimbusz, mély a személyi kultusz idején mestersé­gesen, szinte félisteni erényekkel ruházta fel a kommunistákat, mondván: Különös anyagból va­gyunk mi gyúrva. Azért írjuk, hogy „lassan”, mert ha tudatla­nul is, de még mindig ennek a torz felfogásnak a hálójában ver­gődnek, például azok az elvtársa- ink, akik ma is idegenül, szinte ellenségesen fogadják, ha egy-egy előléptetésnél mellőzik őket, mert más, szakmailag képzettebb em­bert alkalmasabbnak találnak az adott posztra, aki, noha nem párt­tag, de azért hű a népi demokrá­ciához. Olyan elvtársakról van szó, akik a kommunista párttag­sági könyvecskét különböző előjo­gok élvezésére alkalmas bizonyít­vánnyal keverik össze, s ha rá­döbbentik őket, hogy a párttagság nem több jogot, hanem több kö­telességet jelent, értetlenül áll­nak, nem tudnak felocsúdni. Az ilyen példák ma már csak szórványosak, de előfordulnak. Tudna rá mondani esetet sok ta­nácsiroda — hányán érveltek az­zal, hogy tíz-tizenöt éve pártta­gok, megilleti őket hát a lakás. Elfelejtették ezek az edvtársak is, hogy a lakás nem azért illeti meg őket mert párttagok, hanem mert mindenkit megillet, aki arra rá­szorul és aki a legjobban rászo­rul, elsősorban az kaphat abból, ami van, akár párttag, akár pár- tomkívüli. De vannak más esetek is. A napokban egy községi párt­" titkárral beszélgettem, aki panaszkodott, hogy gond van a termelőszövetkezetben, amióta a Szervezeti Szabályzat pontjainak megfelelően áttértek a jövedelem szerinti tagdíjfizetésre. Január 1- ig ugyanis falun egységesen fizet­tek tagdíjat a termelőszövetkezeti párttagok, havonként 5 forintot. Nem is volt különösebb elmara­dás. Most „egyenként kell vesződ­ni, alkudozni sok elvtárssal, külö­nösen vezetőkkel, akik a háztáji tényleges jövedelmüket élhallgat­va igyekeznek kisebb kategóriába kerülni. Jó a mi pártszervezetünk, minden fontos feladat végrehajtá­sában olyan egységesen vett részt csaknem mindenki — a betegeken kívül —, mint egy kisebb harci alakulat — mondotta a párttitkár, s rezignáltan hozzátette: — És most derül ki, hogyha pénzről van szó, mi sem vagyunk angya­lok”. Igen, a kapzsiság, az önzés, valakinek a rovására történő előbbre jutás éppen hogy nem kommunista tulajdonságok és mégis fellelhetők itt-ott a pártta­goknál is. Hiba volna, ha szemet hunynánk efelett és elhitetnénk magunkkal, hogy párton beiül nincsenek ilyen problémáink. Nem vagyunk „különös anyagból gyúr­va”, s mint ahogy a párttitkár élv­társ mondta: Mi. sem vagyunk an­gyalok. Ezeket a tulajdonságokat éppen úgy, mint bárki más, a múltból hoztuk magunkkal, ami­kor még az enyém-tiéd gondolko­dásmód mindent csak az egyévi előny szempontjából ítélt meg, s mint uralkodó erkölcs behatolt a dolgozó osztályok tudatvilágába, gyakorlati életébe is. Tehát a kommunista fogalmát sem lehet megítélni ezeknek a tényeknek a figyelmen kívül hagyásával. Akárha kettő-, tíz- vagy 15 esz­tendővel ezelőtt lettünk párttagok, éppúgy a múlt társadalom kedve, zőtlen feltételei között nőttünk fel, mint mindenki. Ezért egyi- künik-másikunk gondolkodásában kisebb-nagyobb mértékben még ma is ott kísért a múlt erkölcse: az önzés, a húzódozás a társadal­mi munkától, közügyektől, esetleg lelkiismeretlen munkavégzés vagy éppen a visszásságokkal való meg­békélés azon az alapon, hogy „ha én se bántok senkit, engem sem bántanak”. I^findez igaz, de korántsem * * adhat menlevelet a felsorolt polgári, kispolgári tulajdonságok létjogosultságára az idők végte­lenségéig. Azért nem, mert ma már nem vagyunk kiszolgáltatva azoknak az objektív tényezőknek, amelyek között a régi erkölcs kialakult. Szocialista társadalmi viszonyok között élünk, mely új tartalmat adott az emberek együ­vé tartozásának, s megteremtette a kollektív érzés, a szocialista er­kölcs kifejlesztésének az alapját. A kommunistáknak éppen a mar­xista—leninista világnézet birto­kában, ebben is több kötelességük van másnál. Mindenkinél előbb és mindenkinél kitartóbban, kö­vetkezetesebben, szenvedélyeseb­ben kell leküzdeniük a meglévő polgári és kispolgári tulajdonsá­gaikat. Az új Szervezeti Szabály­zat mint megérett követelményt állítja a párt minden tagja elé, hogy .... példamutatóan tartsa be a szocialista erkölcs szabálya­it, harcoljon az önzés ellen és szolgálja a társadalom érdekeit.* Legyen szerény és áldozatkész. Mindig legyen annak tudatában, hogy a párttagság néni jár előjo­gokkal vagy kedvezményekkel”. C gymáshoz is sok türelem kell *■ ahhoz, hogy „nem angyali” tulajdonságainkat levetkezzük. De következet« önneveléssel szükséges előbbre menni ebben, mert tudnunk kell, hogy minden tevékenységünk, s mindazok az eszközök, melyeket a párt nevé­ben használunk az emberek kö­zött, nemcsak politikát jelent, ha­nem új erkölcsöt formáló ténye­zőt is. Varga Dezső NAPTAR Jules Verne 1963. február 6., szerda. 135 évvel ezelőtt, 1828. febru­ár 6-án született Jules Verne francia író, az ifjúság népsze­rű írója, az ún. „technikai re­gény” műfajának megteremtő­je. Páratlan képzelőerővel meg­írt fantasztikus regényei közül ma már sok megvalósult (Utazás a holdba, Kétéves vakáció, Grant kapitány gyermekei, öt hét a léghajón). Művei között néhány magyar vonatkozású is van (Sándor Mátyás, Várkas­tély a Kárpátokban). — 185 évvel ezelőtt, 1778-ban e napon született Ugo Foscolo olasz költő, a forradalom lelkes híve, akit lírai költeményei és a nép nagyjait dicsőítő ódái a klasszikus iskola mesterévé tesznek. A cam pof ormiói béke szülővárosát, Velencét, az osztrá­koknak juttatta és ő nem volt hajlandó a hűségesküt letenni. 1816-tól haláláig Londonban kellett emigrációban élnie. Itt ír­ta meg a Goethe Werlher-ével rokon Jacopo Qrtis utolsó leve­lei című művét. — 160 évvel ezelőtt, 1803-ban született Mihail Besztusev- Rjumin orosz lovastiszt, a dekabrista forradalmi felkelés egyik vezetője Készülődés a gyulai Erkel Diákünnepekre A májusban Gyulán megren­dezésre kerülő Erikéi Diákünne­pek előkészületei javában folynak. A szervező bizottsághoz már be­érkezett a nevezések egy része a Duna—Tisza közéből és Dél-Ti- szántúl középiskoláiból. A végle­ges nevezést március 15-ig küldik meg az iskolák. Az már biztos, hogy Csongrád megyéből nyolc­száz diák vesz részt a diákünne­peken. Pest megyéből az abonyi, aszódi, ceglédi, monori, gödöllői, nagykőrösi, ócsai, ráckevei, szent­endrei és a fóti gimnázium neve­zett, 209 diákkal. Megyénk közép­iskolái mind képviseltetik magu­kat. Az irodalmi színpadok, zene­karok, énekkarok, táncegyüttesek, énekesek, szavalok már tanulják, gyakorolják műsorukat. Az iro­dalmi, néprajzi, képzőművészeti és fotópályázat résztvevői már el­küldték Gyulára munkáikat vagy ebben a hónapban küldik el. Adenauer szerint »türelemre van szükség" A kancellár azzal vigasztalja Angliát, hogy „egy későbbi időpontban“ majd csatlakozhat a Közös Piachoz Bonn Dowling amerikai nagykövet, kedden Bonnból az Egyesült Álla­mokba repült, hogy jelentést te­gyen Kennedy elnöknek. Aden­auer — mint'már jelentettük — hétfőn délután tárgyalt Dow láng­gal. Sajtóértesülések szerint a kancellár igyekezett biztosítani az amerikai nagyövetet, hogy Nyu­gat-Német ország továbbra is ren­díthetetlenül kitart NATO-köte- lezettségei mellett, s a francia— nyugatnémet szerződés katonai vonatkozásai nem állnak ellentét­ben ezekkel a kötelezettségekkel. Adenauer később a CDU-frak- ció vezetőségének ülésén, amelyen WlH/éMi: klIRLGL.V* Gimtm Mikim a szerdán elhangzó parlament* kormány-nyilatkozatot vitatták meg, hangoztatta: azt reméli, hogy Angi iának a Közös Piachoz való csatlakozása „egy későbbi idő­pontban” megvalósítható lesz „Vannak bizonyos helyzeteik, ami­kor türelemre van szükség” — hangoztatta Adenauer. A frakció vezetősége megállapodott abban, hogy a francia—nyugatnémet szer­ződést „nem sietve, de nem is késlekedve” kell ratifükáltatni • parlamenttel. A parlamenti rati­fikálást június végéne, közvetle­nül a parlamenti nyári szünet kez­dete előtti időpontra tervezik. erősen nézett le csillagporos kertjéből Somogy szendergő dombjaira. Az erdő mélyén tün­dérek szőtték a csend nehéz bár­sonyát, munka közben mintha halkan suttogtak volna. Kint a völgy bölcsőjén harmatot köny- nyezett az éjfél, a másodszor nyí­ló margaréta, a cserfák mélabús boltozata alatt pedig hegedűhú­rokat pengettek a denevérek. Postahivatalból könyvtár „Postahivatal” — olvasható Kondoros főterének egyik házán a kopott betűs felírat. Aki azon­ban bólyegvásáriás céljából be­lépne, könyvtárban találná ma­gát. A posta más helyiségbe köl­tözött. A fiatal Gazsó Pál, aki ősszel végezte el a Budapesti Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem történelem és könyv­tár szakát, vállalta a könyv­tárosságot és kiszes társai segítségével a postahelyiséget könyvkölcsönzővé alakította át. A tanács az idei esztendőre 15 ezer forintot biztosított olvasnivalókra. Míg a közel nyolcezer lakosú Kon­doroson, a régi könyvtárban mind­össze 200 beiratkozott olvasó volt, a rövid ideje működő jelenlegiben már ötszázon felül jár a számuk. Fiókkönyvtár is van a Dolgozó Tsz-ben és ilyet terveznek a Le­nin és a Vörös Október Tsz-be js. Sajnos még nem általános és‘ezért említésre méltó, örvendetes az, hogy a; lakosság előtti eleven pél­damutatásként, de meg a könyv őszinte szeretetéből is & községi pártti'.kár és sok pedagógus ol­vasója a kondorosa könyvtárnak. Másik említésre méltó jelenség, hogy az olvasók nagy részét nem­csak a szépirodalom érdekli, a tsz-beliek rendszeresen viszik a gyümölcstermesztésről és áliatte nyésztéeről írt műveket is. 3. Anti tizenhétéves volt akkor, három apró testvér és öt hold föld gondja szakadt a nyakába. Az öreg Kincses azzal kezdte, hogy elvetette az őszi búzáju­kat, aztán Klárával együtt segí­tett betakarni a szőlőt. Ez időtől egyfolytában kapott és kapott segítséget, vigasztalást, ember­séget. Kincses nem csapott pará­dét a jóindulatának. Egy füst alatt intézte a két család ügyes­bajos dolgait, s ahogy kezük kö­zött egyformára idomult a mun­ka, úgy Anti gondolatai is las­san az öreghez hasonultak, szin­te észrevétlenül. Életének sorsdöntő esztendei kötődték az öreghez — ez idő alatt lett férfi, ez idő alatt tanul­ta meg, mit és hogyan vegyer észre a világból. Miközben átélte ezt a testi-lelki gyarapodást, mindvégig maga mellett tudta Klárit, a vele egykorú, szép lányt, akinek a közelsége fölfo­kozta a gyarapodás értékét, s tit­kon egyre határozottabban kí­vánta, hogy minél többre tartsa őt a lány. Később jött rá, hogy becsvágya tulajdonképpen szere­lem. És a lány most messzi útra indult egy idegen legénnyel... Ügy érezte föl kell ugrania, elszáguldani a kocsi után, fölku­tatni Klárit az Oszaka fekete sűrűjében. Képzelete el is bo­lyongott, míg teste mozdulatla­nul feküdt a szénában. Kimerítő volt ez a nap, fejében enyhe ká­bulat zsongott. Messzire sugár­zott belőle ez a zsongás, egybe­olvadt a tücskök bizsergésre em­lékeztető zenéjével. Az indulás óta tizenkétszer vonult végig az égen a göncöl- szekér és most megint éjszaka veit. A hold kövér profilja rá­Tisztás szélén állt a Derekát és a saroglyát búzával telt zsákok bélelték ki. Alig volt már néhány darab edény. A zsá­kokra szénát terítettek, essen aludt Klári. Azazhogy aludt vol­na, ha az álomra édesebben gondol, műit a szerelemre. Ki­bontott haja összevegyült a szé­nával, lábát kidugta a pokróc alól, hogy forróságát csökkent­se a jótékony éjszaka. Arca is tüaejt, de mintha a levegő lett volna forró a bőre közelében. Csak orra hegyével és a füle cimpájával érzett egy kis hűvö­set. Karját kifektette a pokróc­ra, hogy rápermetezzen gyógyí­tón a holdfény. Dani leheveredett a rétre. Nagykabátjából az otthon sza­gát érezte és a mező őszi illata sem volt számára ismeretlen. S ahhoz a kárhozatosan szép érzéshez is hozzászokott már, amely elgyengítette a nyakát, a

Next

/
Thumbnails
Contents