Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-28 / 49. szám
1983. február 28. 4 ©sfitartMc Gyógyulnak és tanulnak Tudósítás egy új kezdeményezésről A csökkent munkaképességű emberek munkába állítása sok fejtörést okoz tanácsainknak, egészségügyi intézményeinknek. Különösen a falun élő csökkent munkaképességű férfiak és nők tudnak nehezen elhelyezkedni. A városiak számára fenntartanak több foglalkozást (portás, telefon* központos stb.), így ők bizonyos előnyt élveznek a mezőgazdasági dolgozókkal szemben. Hogy e különbség a városi és falusi munka- lehetőségek között kiegyenlítődjék, a József Attila Szanatórium igazgatója, dr. Köstner József érdekes és mindenképpen figyelem. re méltó kezdeményezést tett a megyei tanács egészségügyi és me. zőgazdasági osztályának két hónappal ezelőtt. Köstner doktor javasolta, hogy a tüdőszanatóriumba beutalt tbc-s betegek egy részét — akik előző munkahelyükre nem térhetnek vissza — tanfolyamon képezzék át konyhakertészekké és öntözési szakmunkásokká. A szanatórium célgazdaságában, kertészetében ehhez minden feltétel adva van, kár lenne kihasználatlanul hagyni a lehetőségeket. A nagyszerű kezdeményezést örömmel fogadta az Egészségügyi Minisztérium is, így nincs akadálya az öthónapos tanfolyam megindításának. A szervezéshez, szakemberellátáshoz a megyei tanács egészségügyi osztálya és mezőgazdasági osztálya ad segítséget a szanatóriumnak. A tanfolyam március 3-án kezdődik 20 hallgatóval. Három gyakorlott szakember: Seres Imre agrármérnök, Cedó Mihály állami gazdasági főkertész és Nagy András íőker- tész oktatja a résztvevőket. Egyaránt tartanak elméleti és gyakorlati foglalkozásokat. Az öt hónapon át tartó tanulási vizsga követi. Sikeres vizsga esetén a hallgatók szakmunkás-bizonyítványt kapnak és szakmunkásként helyezkedhetnek el falujuk termelőszövetkezetében vagy valamelyik állami gazdaságban, kerElismerő oklevelet kapott a tótkomlósi Viharsarok Tsz a kongresszusi versenyben elért jó helyezésért tó érzés volt tudni eddig is azt, hogy a mi szövetkezetünk, a tótkomlóst Viharsarok, a legerősebbek közé tartozik megyei és orszá. gcs viszonylatban is. Most, február 25-én még jobban megerősödött bennünk ez az érzés, amikor közgyűlésünkön Párkány János elvtárs, az orosházi járási pártbizottság titkára átadta a me. gyei pártbizottság elismerő oklevelét azért, mert a kongresszusi versenyben részt vevő 181 termelő- szövetkezet közül mi értük el a II. helyezést. Az oklevél átadása után a közgyűlés a szövetkezeten belüli elmúlt évi verseny értékelésével foglalkozott. Legjobb eredményt az l-es számú üzemegység ért el, s ezért 10 ezer forint jutalomban részesültek az ott dolgozók. A munkacsapatok versenyében első Trujám Márton munkacsapata, amely 5000, második Ácsai János munkacsapata, amely 3000 forint jutalmat kapott. Bízunk benne, hogy az idén még Jobban kibontakozik a verseny, mert minden brigádban van lehetőség a többtermelésre. Abonyi József né Tótkomlós, Viharsarok Tsz tészetben. Azok a beutalt betegek, akik ezen a tanfolyamon tanulnak, táppénzt kapnak, a tsz-ta. gok pedig naponta egy fél munkaegység-jóváírást szövetkezetüktől. A tankönyvekről, írószerekről, munkaeszközökről a szanatórium gondoskodik. Minden segítséget megadnak a tanítványoknak, hogy gyógyulásuk közben nyugodt, csendes környezetben eredményesen sajátíthassák el új foglalkozásukat, s ezzel megszabaduljanak elhelyezkedési gondjaiktól. P. R. A szakvezetőket is beválasztják a szocialista brigádokba Mezőhegyesen Jól esett volna tudni az okát A Mezőhegyes! Állami Gazdaságban az elmúlt évben 43 brigád tűzte célul a szocialista cím elérését Legjobb eredményt a kertészet és a gyümölcsös dolgozói értek él. A gyümölcsösben például a rendkívüli aszályos időszakban éjjel- nappal öntöztek, a szokásosnál többször permeteztek s kiváló minőségű árut szállítottak külföldre. A jégverés ellenére tervüket teljesítették. Az év végi értékelés kiderítette, .hogy azért tudtam kimagasló eredményeket elérni, mert a kerületvezetőt, kertészt és más szakvezetőt beválasztották a területen dolgozó szocialista brigádokba. így együtt éltek a brigádta- gókkal s komolyabb segítséget tudtak ' nyújtani munkájukhoz, mintha csak patronálták volna őket. A jó eredmények láttán, a gazdaság dolgozói elhatározták, hogy ez évben mindenütt beválasztják a szocialista brigádba a szakveze. tőket, specialistákat. A Szovjetunió központi távírdájának épülete Moszkvában, a Gorkij utcán J30000000000000000000000000000000000000000000000 „Ültessenek halálos beteg gyermekünkbe még egy szívet!” Dán szülök kérelme a szovjet tudósokhoz — Eddig még csak állatoknál sikerült még egy szívet beültetni a testbe A dán lapok közlése szerint egy „án házaspár azzal a kéréssel fordult az egyik szovjet tudóshoz, hogy halálosan beteg kislányuk, Anita mellkasába ültessenek át még egy szivet. A gyermek apja, Willy Hegelünk Jensen kijelentette, a dán orvosok minden reményt feladtak, hogy kislánya valaha is meg fog gyógyulni. A kétségbeesett apa leveleit írt Moszkvába, Vlagyimir Gyeniszov professzornak, aki már több sikeres szívátültetési kísérletet hajtott végre állatokon. Arra kérte a neves orvosomért, hogy gyermekénél Is alkalmazzanak hasonló szívműtétet. A szülők minden felelősséget magukra vállalnak az operáció után esetleg fellépő komplikációk miatt. Gyeniszov professzor újságírók flőtt kijelentette, a dán szülők levelét még nem kapta meg személyesen. Megvárja a levél megérkezését és a kórisme alapján dönt, mielőtt akár pró akár kontra nyilatkozna. Késznek mutatkozott, hogy a beteg kislányt bármely pillanatban megvizsgálja. Gyeniszov közölte az újságírókkal, röviddel ezelőtt hajtott végre szívműtétet egy majmon. Az állat jól bírta az operációt. A Szovjetunióban is számosán vannak, jelentette ki a sebész, akiknek szívátültetésre volna szükségük. Az a véleménye, hogy először kellően ki kell kísérletezni az eljárást, mielőtt embereken hajtanának végre hasonló műtétet. Leglényegesebb feladat, el kell dönteni, hogy az emberi szervezet kópes-e idegen szívet befogadni. A szovjet professzor véleménye szerint embereken végrehajtott műtéteknél nemrég elhaltak szívét kell a beteg testbe átültetni, gyermekeknél elhunyt gyerek vagy fiatalkorú szivére van szükség. (Sz. L.) Kedves szokás honosodott meg a* utóbbi években Békéscsabán. A Jókai Színház művészei közül néhányan Időnként ellátogattak az Cttöroházba, ahol életükről, pályájukról, s a színészet dolgai, ról tájékoztatták kis vendéglátóikat. Utána közös műsorral, dallal, játékkal, családias hangú, latban telt az idő a búcsúvételig. A napokban ismét találkoztak volna. A hírre — a hideg idő ellenére — a város legtávolabbi részéből is jöttek kisdobosok és úttörők. Kétszázötvenen várták virággal, apró ajándékokkal és szivük teljes melegével a kedves színészvendégeket. Telt-múlt az idő, de hiába, egy sem jött el. Nagy volt a keserűség. Mi lehetett az elmaradás oka? Állítólag azok a színész „bácsik" és „nénik”, akik odaígérkeztek a találkozóra, előzőleg nem várt és fárasztó színpadi próbákon vettek részt. Ám akármin! is történt, jól esett volna tudni az okát, hogy az a 250 pajtás ne vá. rakozzék hiába. Az is tökéletes megoldás lett volna, hogyha az Űttörőház meglátogatásának a „szerepébe” olyan színész „bácsik” és „nénik” ugranak be, akik éppen ráérnek. Mindegy, megtörtént a dolog. A hoppon maradt pajtásoknak már eszükben sincs neheztelni emiatt, s egy újabb találkozón a régi szeretettel és barátsággal fogadnák színészvendégeiket, <^-Ö— JBj_____________gM-jMMgi A MALTEROSLÁNY — Hé, Juci! Ne álmodozz! — iáltja lentről valaki. Persze Pista bácsi, meg is feJ'.ici biztos léptekkel halad végig az állványon. Nem törődik az alatta feszitő mélységgel, nem, érzi a szelet sem, amely pedig beleakaszkodik pufajkájába. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy otthagyja a faluját és a városba jön maitarosnak, bizony a szemébe kacagott volna. De hát mit hoz az élet? Egy váratlan karambol, egy váratlan temetés, és az ember sorsa egyszerre kettétörik... Szörnyű nap volt az... Ügy képzelte, hogy nem élj túl a szerencsétlenséget. Most már mind. egy. Él. Nemcsak ő, hanem a gyerek is. Jóska fia. Legalább maradt neki valami Jóskából. Hiába akarták a szülei elvétetni, nem engedte. Talán már késő is lett volna. Azt mondják, az orvosok is csak az elején csinálják meg az ilyesmit. Azóta nem nézett férfira. Lehet, hogy a pletyka úgy kúszik ma is körülötte, mint a mérges kígyó, mindegy. Ö már túl van rajta. S talán majd jön egyszer valaki, aki elhiszi neki az igazságot. Talán egy özvegyember, akinek szintén van gyermeke, akinek megvan a saját gondja, bánata, aki megértőbb a más ba_ javai szemben. A szél fütyürészve süvít el a füle mellett és belekap szőke hajába, amely kissé kilóg kék fejkendője alól. Jólesik itt fent állni, még ha szélben is, és innen nézni lefelé. Milyen más képe van felülről mindennek. Az emiedkezett róla. — Gyüvök mán! —- rikolt neki vissza, azután elindul lefelé. — De belejöttél a légtomá- szásba! —- mondja odalent az öreg. Nem sérti, hogy így beszél hozzá, tudja, hogy kicsit az apja héberek összezsugorodnak és mesebeli törpéknek látszanak. Csak két-három emelet az egész, és máris megváltozik a világ. Vajon kik fognak itt lakni? Már nem tart soká, ők elkotród. nak innét, s azok jönnek... Hozzák a bútorokat, a matyójukat.lyett gyámkodik felette. Ha valaki udvarolni kezd neki a legények közül, figyelmezteti, hogy ki a rendes, és ki az, akitől szabadulni kell. Ö persze csak nevet. Hiszen nem kell neki senki sem. Senki?*. Ez az új legény izgat. Ja. Ez más. Ezzel Jó lenne egyszer elmenni valahova... Szívesen megkérdezné az öreget, hogy miként vélekedik róla, de nem meri. Hátha kibeszélné. Mert mégiscsak gyarló az emberi természet. — Te Juci, mondanék neked valamit, de csak négyszemközt. A lányba belenyilall a kíváncsiság. — Tyü fene... Csak nem gyónni akar nekem? — Eszem ágában sincs! Inkább téged akarlak meggyóntatni! — Gyóntassa az öreganyját, ne engem! — von vállat Juci és nevet hozzá. Mi jutott megint ■szébe Pista bácsinak? Szerencsére jelzik a delet, :iem tűnik fel, ha külön vonulnak. Behúzódnak az egyik maltersza- gú lépcsőházba, ott veszik elő a papírba csomagolt ebédjüket. — Te Juci... Tudod, hogy én jót akarok neked. Hát épper. ezért meg kell mondanom, hogy Miska tegnap érdeklődött utánad... hogy miféle lány vagy te? Én csak annyit mondtam, hogy a vőlegényed meghalt az esküvő előtt egy héttel. Azóta sem néztél rá senkire... — Ja... az az új legény... —- Játssza a lány a közömbösét, pedig elfutja a melegség. — Tetszik néked? — kérdezi Pista bácsi és hirtelen a szemébe néz. Juci zavarba jön. Mit is felel-
