Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

1983. február 28. 4 ©sfitartMc Gyógyulnak és tanulnak Tudósítás egy új kezdeményezésről A csökkent munkaképességű emberek munkába állítása sok fejtörést okoz tanácsainknak, egészségügyi intézményeinknek. Különösen a falun élő csökkent munkaképességű férfiak és nők tudnak nehezen elhelyezkedni. A városiak számára fenntartanak több foglalkozást (portás, telefon* központos stb.), így ők bizonyos előnyt élveznek a mezőgazdasági dolgozókkal szemben. Hogy e kü­lönbség a városi és falusi munka- lehetőségek között kiegyenlítőd­jék, a József Attila Szanatórium igazgatója, dr. Köstner József ér­dekes és mindenképpen figyelem. re méltó kezdeményezést tett a megyei tanács egészségügyi és me. zőgazdasági osztályának két hó­nappal ezelőtt. Köstner doktor javasolta, hogy a tüdőszanatóriumba beutalt tbc-s betegek egy részét — akik előző munkahelyükre nem térhetnek vissza — tanfolyamon képezzék át konyhakertészekké és öntözési szakmunkásokká. A szanatórium célgazdaságában, kertészetében ehhez minden feltétel adva van, kár lenne kihasználatlanul hagy­ni a lehetőségeket. A nagyszerű kezdeményezést örömmel fogadta az Egészségügyi Minisztérium is, így nincs akadá­lya az öthónapos tanfolyam meg­indításának. A szervezéshez, szakemberellátáshoz a megyei ta­nács egészségügyi osztálya és me­zőgazdasági osztálya ad segítséget a szanatóriumnak. A tanfolyam március 3-án kezdődik 20 hallga­tóval. Három gyakorlott szakem­ber: Seres Imre agrármérnök, Cedó Mihály állami gazdasági fő­kertész és Nagy András íőker- tész oktatja a résztvevőket. Egya­ránt tartanak elméleti és gyakor­lati foglalkozásokat. Az öt hónapon át tartó tanulási vizsga követi. Sikeres vizsga ese­tén a hallgatók szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak és szakmunkás­ként helyezkedhetnek el falujuk termelőszövetkezetében vagy va­lamelyik állami gazdaságban, ker­Elismerő oklevelet kapott a tótkomlósi Viharsarok Tsz a kongresszusi versenyben elért jó helyezésért tó érzés volt tudni eddig is azt, hogy a mi szövetkezetünk, a tót­komlóst Viharsarok, a legerőseb­bek közé tartozik megyei és orszá. gcs viszonylatban is. Most, feb­ruár 25-én még jobban megerő­södött bennünk ez az érzés, ami­kor közgyűlésünkön Párkány Já­nos elvtárs, az orosházi járási pártbizottság titkára átadta a me. gyei pártbizottság elismerő okle­velét azért, mert a kongresszusi versenyben részt vevő 181 termelő- szövetkezet közül mi értük el a II. helyezést. Az oklevél átadása után a köz­gyűlés a szövetkezeten belüli el­múlt évi verseny értékelésével foglalkozott. Legjobb eredményt az l-es számú üzemegység ért el, s ezért 10 ezer forint jutalomban részesültek az ott dolgozók. A munkacsapatok versenyében első Trujám Márton munkacsapata, amely 5000, második Ácsai János munkacsapata, amely 3000 forint jutalmat kapott. Bízunk benne, hogy az idén még Jobban kibontakozik a verseny, mert minden brigádban van lehe­tőség a többtermelésre. Abonyi József né Tótkomlós, Viharsarok Tsz tészetben. Azok a beutalt bete­gek, akik ezen a tanfolyamon ta­nulnak, táppénzt kapnak, a tsz-ta. gok pedig naponta egy fél munka­egység-jóváírást szövetkezetüktől. A tankönyvekről, írószerekről, munkaeszközökről a szanatórium gondoskodik. Minden segítséget megadnak a tanítványoknak, hogy gyógyulásuk közben nyugodt, csendes környezetben eredménye­sen sajátíthassák el új foglalkozá­sukat, s ezzel megszabaduljanak elhelyezkedési gondjaiktól. P. R. A szakvezetőket is beválasztják a szocialista brigádokba Mezőhegyesen Jól esett volna tudni az okát A Mezőhegyes! Állami Gazda­ságban az elmúlt évben 43 brigád tűzte célul a szocialista cím eléré­sét Legjobb eredményt a kertészet és a gyümölcsös dolgozói értek él. A gyümölcsösben például a rend­kívüli aszályos időszakban éjjel- nappal öntöztek, a szokásosnál többször permeteztek s kiváló mi­nőségű árut szállítottak külföldre. A jégverés ellenére tervüket tel­jesítették. Az év végi értékelés ki­derítette, .hogy azért tudtam kima­gasló eredményeket elérni, mert a kerületvezetőt, kertészt és más szakvezetőt beválasztották a terü­leten dolgozó szocialista brigádok­ba. így együtt éltek a brigádta- gókkal s komolyabb segítséget tudtak ' nyújtani munkájukhoz, mintha csak patronálták volna őket. A jó eredmények láttán, a gaz­daság dolgozói elhatározták, hogy ez évben mindenütt beválasztják a szocialista brigádba a szakveze. tőket, specialistákat. A Szovjetunió központi távírdájának épülete Moszkvában, a Gorkij utcán J30000000000000000000000000000000000000000000000 „Ültessenek halálos beteg gyermekünkbe még egy szívet!” Dán szülök kérelme a szovjet tudósokhoz — Eddig még csak állatoknál sikerült még egy szívet beültetni a testbe A dán lapok közlése szerint egy „án házaspár azzal a kéréssel for­dult az egyik szovjet tudóshoz, hogy halálosan beteg kislányuk, Anita mellkasába ültessenek át még egy szivet. A gyermek apja, Willy Hege­lünk Jensen kijelentette, a dán orvosok minden reményt felad­tak, hogy kislánya valaha is meg fog gyógyulni. A kétségbeesett apa leveleit írt Moszkvába, Vla­gyimir Gyeniszov professzornak, aki már több sikeres szívátülte­tési kísérletet hajtott végre álla­tokon. Arra kérte a neves orvos­omért, hogy gyermekénél Is al­kalmazzanak hasonló szívműté­tet. A szülők minden felelősséget magukra vállalnak az operáció után esetleg fellépő komplikációk miatt. Gyeniszov professzor újságírók flőtt kijelentette, a dán szülők le­velét még nem kapta meg szemé­lyesen. Megvárja a levél megér­kezését és a kórisme alapján dönt, mielőtt akár pró akár kont­ra nyilatkozna. Késznek mutatko­zott, hogy a beteg kislányt bár­mely pillanatban megvizsgálja. Gyeniszov közölte az újság­írókkal, röviddel ezelőtt hajtott végre szívműtétet egy majmon. Az állat jól bírta az operációt. A Szovjetunióban is számosán van­nak, jelentette ki a sebész, akik­nek szívátültetésre volna szüksé­gük. Az a véleménye, hogy elő­ször kellően ki kell kísérletezni az eljárást, mielőtt embereken haj­tanának végre hasonló műtétet. Leglényegesebb feladat, el kell dönteni, hogy az emberi szervezet kópes-e idegen szívet befogadni. A szovjet professzor véleménye szerint embereken végrehajtott műtéteknél nemrég elhaltak szí­vét kell a beteg testbe átültetni, gyermekeknél elhunyt gyerek vagy fiatalkorú szivére van szük­ség. (Sz. L.) Kedves szokás honosodott meg a* utóbbi években Békéscsabán. A Jókai Színház művészei közül néhányan Időnként ellátogattak az Cttöroházba, ahol életükről, pályájukról, s a színészet dolgai, ról tájékoztatták kis vendéglá­tóikat. Utána közös műsorral, dallal, játékkal, családias hangú, latban telt az idő a búcsúvételig. A napokban ismét találkoztak volna. A hírre — a hideg idő el­lenére — a város legtávolabbi részéből is jöttek kisdobosok és úttörők. Kétszázötvenen várták virággal, apró ajándékokkal és szivük teljes melegével a ked­ves színészvendégeket. Telt-múlt az idő, de hiába, egy sem jött el. Nagy volt a keserűség. Mi lehetett az elmaradás oka? Állítólag azok a színész „bácsik" és „nénik”, akik odaígérkeztek a találkozóra, előzőleg nem várt és fárasztó színpadi próbákon vet­tek részt. Ám akármin! is tör­tént, jól esett volna tudni az okát, hogy az a 250 pajtás ne vá. rakozzék hiába. Az is tökéletes megoldás lett volna, hogyha az Űttörőház meglátogatásának a „szerepébe” olyan színész „bá­csik” és „nénik” ugranak be, akik éppen ráérnek. Mindegy, megtörtént a dolog. A hoppon maradt pajtásoknak már eszükben sincs neheztelni emiatt, s egy újabb találkozón a régi szeretettel és barátsággal fo­gadnák színészvendégeiket, <^-Ö— JBj_____________gM-jMMgi A MALTEROSLÁNY — Hé, Juci! Ne álmodozz! — iáltja lentről valaki. Persze Pista bácsi, meg is fe­J'.ici biztos léptekkel halad vé­gig az állványon. Nem törődik az alatta feszitő mélységgel, nem, érzi a szelet sem, amely pedig beleakaszkodik pufajkájába. Ha öt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy otthagyja a faluját és a városba jön maitarosnak, bizony a szemébe kacagott vol­na. De hát mit hoz az élet? Egy váratlan karambol, egy váratlan temetés, és az ember sorsa egy­szerre kettétörik... Szörnyű nap volt az... Ügy képzelte, hogy nem élj túl a sze­rencsétlenséget. Most már mind. egy. Él. Nemcsak ő, hanem a gyerek is. Jóska fia. Legalább maradt neki valami Jóskából. Hiába akarták a szülei elvétetni, nem engedte. Talán már késő is lett volna. Azt mondják, az or­vosok is csak az elején csinálják meg az ilyesmit. Azóta nem nézett férfira. Le­het, hogy a pletyka úgy kúszik ma is körülötte, mint a mérges kígyó, mindegy. Ö már túl van rajta. S talán majd jön egyszer valaki, aki elhiszi neki az igaz­ságot. Talán egy özvegyember, akinek szintén van gyermeke, akinek megvan a saját gondja, bánata, aki megértőbb a más ba_ javai szemben. A szél fütyürészve süvít el a füle mellett és belekap szőke ha­jába, amely kissé kilóg kék fej­kendője alól. Jólesik itt fent áll­ni, még ha szélben is, és innen nézni lefelé. Milyen más képe van felülről mindennek. Az em­iedkezett róla. — Gyüvök mán! —- rikolt neki vissza, azután elindul lefelé. — De belejöttél a légtomá- szásba! —- mondja odalent az öreg. Nem sérti, hogy így beszél hoz­zá, tudja, hogy kicsit az apja hé­berek összezsugorodnak és mese­beli törpéknek látszanak. Csak két-három emelet az egész, és máris megváltozik a világ. Vajon kik fognak itt lakni? Már nem tart soká, ők elkotród. nak innét, s azok jönnek... Hoz­zák a bútorokat, a matyójukat.­lyett gyámkodik felette. Ha va­laki udvarolni kezd neki a le­gények közül, figyelmezteti, hogy ki a rendes, és ki az, aki­től szabadulni kell. Ö persze csak nevet. Hiszen nem kell neki senki sem. Senki?*. Ez az új legény izgat. Ja. Ez más. Ezzel Jó lenne egy­szer elmenni valahova... Szíve­sen megkérdezné az öreget, hogy miként vélekedik róla, de nem meri. Hátha kibeszélné. Mert mégiscsak gyarló az emberi ter­mészet. — Te Juci, mondanék neked valamit, de csak négyszemközt. A lányba belenyilall a kíván­csiság. — Tyü fene... Csak nem gyón­ni akar nekem? — Eszem ágában sincs! Inkább téged akarlak meggyóntatni! — Gyóntassa az öreganyját, ne engem! — von vállat Juci és nevet hozzá. Mi jutott megint ■szébe Pista bácsinak? Szerencsére jelzik a delet, :iem tűnik fel, ha külön vonulnak. Behúzódnak az egyik maltersza- gú lépcsőházba, ott veszik elő a papírba csomagolt ebédjüket. — Te Juci... Tudod, hogy én jót akarok neked. Hát épper. ezért meg kell mondanom, hogy Miska tegnap érdeklődött utá­nad... hogy miféle lány vagy te? Én csak annyit mondtam, hogy a vőlegényed meghalt az esküvő előtt egy héttel. Azóta sem néz­tél rá senkire... — Ja... az az új legény... —- Játssza a lány a közömbösét, pe­dig elfutja a melegség. — Tetszik néked? — kérdezi Pista bácsi és hirtelen a szemébe néz. Juci zavarba jön. Mit is felel-

Next

/
Thumbnails
Contents