Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
W63. február 3, 4 Vasárnap <---------Idős Kovács János 28 éve űtőr. Most a Békési utat vigyázza. — Rég volt ilyen kutya telünk. A harmincas évekből emlékszem ilyesmire. Csak hát akkor nem kellett ennyit gondolni az útra, hiszen alig járkáltak még szánkón kívül más járművek. Most A darukezelő reggel felmegy a gép kabinjába, délben csak ebédidőre jön le onnan, s aztán estig folytatja a munkát. Mozogni nem lehet, kicsike a fülke. Viszont figyelni kell, pontosan dolgozni, mert az emberek, akik gémbere- detten állnak a vagon vagy a kocsi tetején, nem figyelhetnek mindenre. Rakodók, akik mínusz 15 fok hidegben dolgoznak. írta: Kiss Máté Fényképezte: Kocziszky László HHWMMk HltlHGIVY ben attól kellett tartania, hogy parazsas mellébein lángot fog az ősz lobbanékony levegője és elég itt az úton, mielőtt a kékes mesz- szeségben rejtőző boldogsághoz érne. Pedig, amikor egyezséget kötöttek Kincsessel, Klári apjával, a sánta, hóttszegény kommunistával, szóba sem került a szerelem. Az üzlet másképpen volt szent, mint az ő szerelme: hideEmberek meg jönnek a buszok csőstül meg a kisebb autók és hiába szórom a salakot, olyan bátrak lettek a sofőrök, hogy a nagy sebességtől visszaszórják az út szélére. Kovács bácsi meg újra kezdi szórni a salakot, hajnaltól késő estig. Ez a feladata, csinálja zokszó nélkül. a télben Mínusz 15 fokot mutatott a hőmérő, amikor aznap reggel elhagytuk a szerkesztőséget. Igazi fázós riportot készítettünk. Bejártuk Csabát, a vidéket, hogy megnézzük, mit csinálnak az emberek, hogyan dolgoznak ebben a télben. A képek és az újságíró tolla nem tudja visszaadni mindazt, amit tapasztaltunk, hiszen a tapasztalat is csak szerény, azok ismerik legjobban a nehézségeket, akik maguk viselik. A Körös-parton derékig ér a hó. A zúzmara tsillog az elsárgult nádleveleken. Milyen szép! Igen, így a kocsi ablakából. De az emberek, Juhos Miklós és Petri Mihály, akik a nádat vágják a Békéscsabai Építőipari Ktsz részére, azok nem így nyilatkoztak. Nem szép ez, hanem nehéz. Meggémberedett kézzel, fázós lábbal botorkálnak a hóban, amint a levágott kévéket összehordják. Néha megmelegítik az ujjuk hegyét lehelettel, s aztán tovább dolgoznak. A Marik-brigád szabadságra mehetett volna, — fagyszabadságra, ök, akik a szocialista címért küzdenek, azt mondták, hogy kibírják a telet, a békéscsabai állomás vágányainak novemberre újjá kell születniük. Maradtak és dolgoznak a télben. Az utász hajnalban kel. Szórja a salakot a síkos útra, hogy a békési busz biztonságban közlekedhessen. A rakodómunkásoknak szinte odafagy a kezük a vashoz. A rendőrök vigyáznak a biztonságra, figyelmeztetik a megtévedt gépjárművezetőket, s közben ők maguk, nem is tudni hány - fokos hidegben száguldanak oldalkocsis motorkerékpárjukkal. Emberek a télben. Ennyi lenne csupán? A hétköznapok hősei ők, akiknek feladatuk teljesítésében nem számít a dermesztő hideg sem. A békéscsabai állomás váltóit szerelik. — Nem lehetne ezt nyáron csinálni? — Nem bizony. Sietnünk kell, mert sok munka vár még ránk. És Szépe János, Gyuris János barátjával együtt fittyet hány a télnek. A váltó tömör vasára térképet rajzolt a tél, s nekik még kesztyűben sem lehet dolgozni, hiszen az érzékeny, pontos munkát kívánó fúrót kezelik.-----------> A ntal Ferenc szakaszvezető és Párkány György tizedes az Utakat járja. Nekik melegedés az is, ha megállnak rövidke időre, hiszen a száguldó motorkerékpáron sokkal hidegebb van, mint egyébként. Bizony jó lenne néha egy kis melegedőt inni, legalább egy kis forralt bort, de hát... így aztán, ha az idő engedi, egy feketekávé is megteszi, Abból se sűrűn. ■■■■■■■■ íme a Marik-brigád. A csákány visszapattan a kővé fagyott földről és becsukják a szemüket, hogy a feldobott kavics nehogy kárt tegyen bennük. Nem panaszkodnak. Maguk vállalták, ismerik a kötelességüket. Naponta három deci forró tea jár védőitalnak. Forró? _ Mire az utolsóhoz ér, langyosnak se igen mondható. A tüzet nem azért gyújtották, hogy meleg legyen a „műhelyükben”, hanem hogy a víz meg ne fagyjon a kannában. — Ha már ír. rólunk, akkor azt írja meg, hogy ilyen szerszámokkal nem lehet dolgozni. Nem acél ez a csákány, hanem bádog. Nem bírja a megfagyott földet Megjött hát az ősz, a szegény fazekasok messiása. Indulhattak a kölcsonfogatok szerte a tájak mélységeibe, hogy a nyáron égetett cserépedények kenyérré vál. tozzanak. Óvatosan gördült a kocsi, álmosan poroszkált a porban a két almásderes. Mintha máklevet ivott volna az egész világ, gyenge álmosság hódított embert, tájat, állatot. A dombok vállain hányaveti erdőpalástok hevertek, a völgyek öléből fiatalító illatok páráztak, a távoli hegyek sejtelmes reményként kéklettek át a verőfény lusta rezgésén, az út felett rovarok. kavarogtak, amott meg pille libbent a vakító fehér kilométerkőre, tearózsaszínű szárnyait éberen r>e- zegtette. Érett asszony volt az ősz. Almos kéjjel bontotta ki a hajót, vágyakozását a világra sóhajtotta és a táj megtelt súlyos szerelemmel. Kustán Dani, a lovak i gazdája fájdalmas gyönyörűséggel hagyta heverni tekintetét a szépségtől roskatag szülőföldön. Minden lélegzetvételtől csendes dallam ébredt a mellében, mintha harmonikává változott volna a tüdeje. Sok-sok tarkaság káp>- ráztatta a szemét, de a pillája akkor nehezült él legjobban, ha a mellette ülő Kincses Klárira tekintett. A lány hallgatagon nézelődött előre a lovak ingó feje fölött. Mogyoróbarna, selyemfényű haja lazára oldódott a rázódástól. A nefelejcsvirágokkal telehintett fehér keszkenő is hátracsúszott, csak a dús konty fölé borított szűzi sátrat, amely alá itt- ott beszűrődött a napfény, s ettől olyan gyönyörű derengés hal_ ványlott a pyakán, hogy Dani imádkozni szeretett volna. Nem akarta elhinni a legény azt az őrjítő szerencsét, hogy három hétig vele lesz a lány, idegen tájakon, idegen emberek között. Csitította az örömét, különgen és szürkén, akár az Isten parancsai. Ügy szólt az egyezség, hogy Kustán Dániel nagygazda kölcsön adja a fogatot a bevétel féléért. Minden köcsögért, fazékért, tálért és egyéb cserépholmi- órt annyi búzát kér a fazekas, amennyi púpozottan telíti a p>or. tékát. Itthon féleznek. Amíg a fuvar tart, a lovak eleségéről a kölcsön kérő köteles gondoskodni. Hát így indulhattak útnak. Az öreg Kustán nem jöhetett — csak nem alj ásít ja le magát ilyen cigánykaravánkodással. A sánta Kincses meg azért maradt otthon, mert ez időre a három holdacskája is munkáért sivalkodott. Nem féltette a lányát, Daniról is tudta, hogy nem tartozik az állatkodó legények közé. Sok mindenre gondolt, csak arra nem, hogy útközben életre serken a sok-sok zománcvirág a
