Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

19(13. február 26. Kedd így szavazott megyénk Egyetértés, optimizmus, bizakodás A gyulai járásban a sasavazóhe- lyiségeket már kora ragged el­árasztották a választók. Az ed aki I-es számú választókör­zetben Nagy P. János, tsz-gazda, feleségével, fiúkkal és menyükkel járultak az urna elé. Krizsán Pé­ter bácsi is, mint sokam mások, szintén az egész családjával, fele­ségével és fiával érkezett a szava­zóhelyiségbe. Kétegyházán, ebben a román nemzetiségű községben 9 óra táj­ban a választóknak több mint fele már leadta a szavazatát. Ahol élég nagy volt a helyiség — mint az 5-ös szavazókörzetben —, beszél­gető csoportok alakultak. Egyik ilyen csoportban Csobán Tibor, Szabó György, Kóczián István, Dobriczán György, Béke Tsz-beli gazdák, miközben elégedetten szemlélték a nagy sürgést-forgást, a jövőt latolgatták. A termelőszö­vetkezetek az egyesülés felé moz­golódnak. Eredetileg négy tsz volt a köz­ségben. 1962-bpn a Kossuth és a Béke egyesült. Egy hete, hogy a Búzakalása-beliék is e gondolat mellett foglaltak állást. E héten várható, hogy az Uj Barázda is igent mond a dologban. Arról, hogy bírják-e szakemberrel és kö­zös erőfeszítéssel, bizakodva be­szélnek. Segíteni akarnak az elma. radókon. Mert volt gyenge gaz­daság. A Búzakalászban alig több mint 15 forintot ért egy munka­egység. Meg is mondta erről a vé­leményét Nikula Jánosmé, az egyik odavaló kétgyermekes gaz- dasszony. — Szavaztam. Jóra adtam a bi­zalmam, de a tsz-tői többet várok — jegyezte meg a 4-es számú sza­vazókor kapujában. Előrenézett, miiközben a párt politikájára és saját véreire adta a voksot. — Sok szerencsét és eredmé­nyes. jó munkát kívánok az új ta­nács tagjainak! — Ezzel a jó kí­vánsággal kísérte Nagy Sz. Sándor élettársa, egy derék dobozi asz- szony szavazását, és két dolgos kezével egyszerre — mint valami ereklyét — ünnepélyesen tette az urnába a szavazócéduláit. Jókí­vánságát az egész járás Szinte visszhangozta. Már a déli órákig a választók 95 százaléka leadta sza­vazatát. A gyorsaság titka Amikor 11 óra tájban Körös- nagyharsányba érkeztünk, a falu vezetői mosolyogva fogadtak ben­nünket — Mi már 8 óra 55 perckor be­fejeztük a szavazást — mondta Farkas Ferenc elvtárs, a tanácsel­nök. — Azt hiszem, a sarkad i já­rásban elsőnek végeztünk. Két Választási Békéscsabáról Békéscsabán a választás épp t hallható, hogy azt kérdezgetik: BaillagUinlk a napsütötte Mhaiugrai úgy mmt másutt regélj orato | Már vége volna a szesztilalom-j “ kezdődött, de voltak, akik mar fél nak? Ezután Pali bácsi szódát hétkor ott topogtak a választási enged egy kis pohárba, szalvétát iroda előtt, és szinte egyidőben érkeztek a szavazatszedő bizottság tagjaival. — Sietünk — mondta egy cse­megebolti eladó, mert ma még ki is ’"'•dunk. Kisgyűlés A 2-es számú általános iskolá­ban 8 óra körül vagy húszán tar­tózkodtak a szavazóhelyiségben. Ekkor megérkezett Kiszely bácsi, aki akkurátusán végigolvasgatta a szavazólapokon feltüntetett neve­ket, hümmögött egy kicsit, majd felemelte kezét, krákogott egyet és a hirtelen beállt csöndben, így szólalt meg: — Szeretném megkérni az elv­társakat, hogy a mo6t megválasz­tott tanácstagoknak és országgyű­lési képviselőknek adják át az én üzenetemet: azt kérem, hogy gon­doljanak miránk is, azokra, akik már nem tudunk dolgozni, akik idősek vagy betegek vagyunk. Én arra szavazok, hogy törődnek ve­lünk ezután is. A formás kis beszéd után a sza­vazócédulákat beletette a boríték­ba, mindenkinek jó egészséget kí­vánva eltávozott. Egy fél szilva Tizenegy óra felé megtelt a Csa- ba-presszó is, ahol Káposzta Pali bácsi halkan szolgálja fel a ren­déit gyümöicsleveket, feketéket ezen a napon. Egyszer csak hango­san az egész presszóban jól hall­hatóan így szól: — Igenis! a vendégúmak egy fél szilvát! Minden szem arra fordul, és többen meglepődnék, amikor Pali bácsi határozottan mondja a pult mögött állóknak, hogy ő igenis szilvát kér onnan bentről, és be­mutat á raktár felé. Többen ide- az órájukra néznek, szinte tesz a tálcára, s arra ráhelyez egy másik kis poharat, amibe szinte kárörvendően, gúnyosan rfevet a befőttnek éltett szilva. Nevet a presszó, de nevet a vendég is és nyugodtan kis kanállal fogyasztja el „az országos elvonókúrán” egyetlen módon fogyasztható szil­vát. (—ezi). szavazóhelyiségünkben 955-en ad­ták le szavazatukat nagyon jó hangulatban. — Mi volt a gyorsaságuk titka? — Titokról nem nagyon beszél­hetünk. 7 órakor már sokan vár­ták a helyiségek nyitását. A sza­vazatszedő bizottságok gyorsan és pontosain dolgoztak. Hamarosan befejezzük a szavazatok számlálá­sát és visszük a járási tanácshoz. A körösnagyharsányiak nem­csak a megyében, de az országban is az elsőik között voltak hazafias kötelességük teljesítésében. Mentünk volna András bácsi A gyomai járás dolgozói, ter­melőszövetkezeteinek tagjai több­ségében már a reggeli órákban eleget -tettek hazafias kötelezett­ségüknek. A járásban elsőnek 12 óra előtt pár perccel Ecsegfalva község választási elnöksége - jelen­tette be, hogy az urnákat lezárják és megkezdik a szavazatok össze­számolását. Az 5-ös számú szava­zóhelyiségben — a községtől hat kilométerre lévő tanya világban, az Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái már reggel 9 órakor lesza­vaztak. De a többi szavazóhelyi­ségben is alig 15—20 szavazópol­gár hiányzott. Délelőtt 10 óra fe­lé a tanácsházán az 1-es számú szavazóhelyiségbe 65 év körüli idős embert a felesége karon fog­va vezette az urnához. Amikor belépett, a szavazatszedő bizott­ság tagjai szinte egyszerre szól­tak: miért jött be András bácsi, hiszen tudjuk, hogy beteg, s meg­ígértük, hogy kivisszük a mozgó- urnát magukhoz... — Megmondtam akkor is, ha fel tudok kelni magam megyek oda, mert ezt hivatalos helyiség­ben szeretem elintézni. De, ha kedvesek akartok lenni, akkor hazavihettek, mert úgy érzem felmondja a lábam a szolgálatot. Aki 80 évvel ezelőtt szavazott először A regényhős tizedik lépésnél megálltunk, paroiázni ke&U mert a ítátaO, s agilis pedagógus­nak eok ismerő je, tisztelője van itt. Az új iskola kanyarulatánál tartunk már, amikor sokat sejtetően hozzám hajol: — Nézd csak, ki jön ott... — bic­cent előre, s mutat is, nehogy soikáig kelljen keresgélni a célt. — B. Nagy Sándor bácsi, Szabó Pál: Talpalatnyi íőld című, regényének piros Góz Jós­kája. Szavazná jön az öreg a kettes körzetbe. Mezőberényben, a Pus­kin utca egyik szép ivü i házában a konyhának kinevezett kis szobában, frissen borotválva, va­salt élű nadrágban ült Szabó Imre bácsi, aki néhány hét múlva tölti be 103. életévét. Deres, rövid haja van, kisfiús csikófrizurára vágva. Mosolyogva, jókedvűen fogad bennünket. — Milyen jó szándék vezette magukat hoz­zánk? Papp József, a száiia- zatszedö bizottság egyik tagja válaszol imndnyu- junk nevében. — A , szavazócédulát hoztuk Imre bácsi. Hal­lottuk, nehezére esik a járás, s az urnát hoz­tuk el magához.. Amikor elmondjuk, hogy miért jöttünk ilyen sokan, hiszen a hivatalos emberekkel együtt, kíváncsiskodó új­ságírók is vannak, a ne­veik után érdeklődik, Ahogy bemutatkozunk, izell, forgatja a szava­kat, emlékezetébe, a végtelen időbe vési a neveket. Papp József neve hallatára emlékez­ni kezd az öreg. Amikor megtudja, hogy szabó volt az apja és éppen nála inaskodott, földe­iül, *•» Az apádtól van egy jó tmlákem! tőle tanul­tam a nótámat. Énekli: „Haj fosztóka., fosztóka, kukorica fosztóka. A szivemnek nyugalmától fosztott meg egy kis barna". Nevetős, de­rűs életű öregember, öreg? ö azt vallja, hogy lassan megúnja már a dolgot és megöregszik. Az irigység talán ebben az esetben nemes. A hivatalos emberek átadják Imre bácsinak a szavazócédulákat. Re­meg, a tűtől, ollótól gör­bült keze, de nem en­ged segíteni. Pedig • lánya is, aki a maga fia­talos (majdnem) 80 évé­vel fürgén mozog az az öreg körül, segítene. Ez az ő joga, ne szól­jon bele senki. Talán (0 évvel ezelőtt szavazott először, de az évszámra, meg hogy kit választot­tak nevt emlékszik. „Nem sok jót hozott ne­kem, hát nem is nagyon figyeltem meg." A hivatalos aktus után, történeteket mesél az öreg, évtizedekkel ez­előttieket, úgy mintha most történt volna. Csak a falióra dallamos ütése figyelmeztet ben­nünket a múló időre. Iz ifjúsá­got ás a tekintélyt kocká­zatos dolog egy ka­lap alá venni. Nem azért mondom ezt, mintha nem férne meg békésen egymás mellett a két fogalom, inkább azért, mert a tekintély egy kicsit a korral jár, s — embere válogatja — a har­mincadik negyvenedik év között szokott kristályosodásnak indulni. Persze, ez nem recept, hiszen van, aki soha nem szerez magának te­kintélyt, mert gyatrán sáfárkodik cselekedeteivel, ám akad olyan ember is, aki már fiatal korában, túl a húszon, innen a harmincon — kivívja a népszerűséget, az em­berek tiszteletét és rokonszenvéf. Ez utóbbiak közé kell sorolnom egy nagyszénása fiatalembert is. Apáti Nagy Gábornak hívják, fa­Aki csatát nyert Ezek után illő a kérdés: tekinté­lyének, s népszerűségének mi a titka? nyári gyakorlatait itt töltötte falujá­Míg egye­temre járt, „Trágyakazlat akarsz csinálni?” — vontak szemöldököt az öregek. A vezetőség mellé állt: csináld meg! Megcsinálta! Az eredmény ékes, fényes: a téli fejési átlag ban. Az utolsó két két deci híján 9 liter tehenenként. évben már a tsz ösztöndíjasaként tanult. Amikor tavaly, nyárelőn véglegesen hazatért, a legnehezebb munkát vállalta. Az állattenyész­tés irányítását bízták rá. Örült ennek a feladatnak, mert az előző Tavaly csak 7 volt vagy annyi se. Az állatok táppal való etetése ellen kézzel, lábbal hadakoztak, amikor megpendítette. A tudo­mány beszélt belőle. Konok volt és győzött. Ma már a sertéseknél. rés közepette nagyon kapóra jött a megyei keltető állomás ajánlata: neveljenek gyöngyöst. A közvéle­mény kardoskodott: szabadtartás, ban és tudásában bízva nekivágott 5—6 hónap kell, míg elérik az 1,20 kilós súlyt. Kényes állat. Ha meg­jönnek az őszi esők, megette a fene az egészet... A fiatal agrármérnök kitartása, ban és tudásában bízva nekivágott a veszélyes útnak. Amikor a há­romezer gyöngyös megérkezett, előhozakodott tervével: a vad ap­rójószágokat „dróthálópalotába” csukja, megakadályozza ezzel rep­évek hazaruccanásai meggyőzték csibéknél éppúgy használják, mint kedésüket, súlycsökkenésüket. arról, hogy jók az adottságok, szé- a borjaknál. A sertések daraérté- pet lehet produkálni, ha a törek- kesítése 16 százalékról 24-re emel- vés szakértelemmel párosul... kedett. Gyorsabban gyarapodik az Nem csinált ribllliót — hogy ed- aprójószág, csökkentették a hizia- lura, s posztra nézve a nagyszé- dig semmi sem volt jó, amit tét- lása időszakot. A tagok pedig nási Lenin Tsz agrármérnöke. A tek —, nem szállt szembe harag- odáig jutottak az eredmény lát­gai senkivel. Az apróságokkal kezdte csendesen, megfontoltan. Megmagyarázta, hogy mennyivel ésszerűbben lehet dolgozni egy 22. és 23. év delején jár még, de szavának hitele, súlya, munkájá­nak dicsérője jócskán akad már­is az idősebb nemzedék körében. Hogy a fiatalok, a lányok, s fiúk kis leleményességgel. Az időseb­is szeretik és becsülik, azt a KISZ- titkárság fémjelzi. Egyöntetűen az 6 kézébe adták a „karmesteri pálcát”... Mindezekre korona friss tanácstagsága. Nyolc év után ap­ját, idősebb Apáti Nagy Gábort váltotta fel a község parlament­jében, így hát „családban maradt” továbbra is i a közösség gond­csokrának nyesegetése. bek nem hittek neki. „Ez a gye-, rek magyaráz nekünk?” Mindjárt I javasolta, hogy a tehenészettől távol elfl!|ároban| ^ siióg5drök megtöltésére he vesztegessék az erőt, az istálló mellett csináljanak kazalsilót. Ezzel megspórolják a hosszú cipekedést, a kocsik sárbá- ragadását, a lovak fárasztásit. tán, hogy tápszerért ostromolják a vezetőséget, használni akarják háztáji jószágállományuknál is... Mindezek mellett Apáti Nagy Gábornak mégis a gyöngyösök hozták meg az igazi elismerést, a falu tiszteletét. Ki hitte volna? történt, hogy a fiatal vezetőség ____________kénytelen kelletlen rájött: a kacsanevelési tervet nem tudják teljesíteni a veszte­ségek miatt. Mit tegyenek? Csibét vásároljanak nyáron? Mi lesz, ha beüt valami nyavaja? A fejtö­Még júiusban — Ne is próbálkozz, ilyet még nem csinált itt senki, megdögle- nék ezek, ha nem repülhetnek — vetették ellene. — Majd meglátjuk — felelte ő és véghezvitte elgondolását. Szá­mítása bevált. Meghízlalta a gyön­gyösöket, húsuk puha lett, repü­lési ösztönük megcsappant, meg­szokták a kényszert. Gyorsan gya­rapodtak, úgyannyira, hogy 15 he­tes korukban 1 kiló 20 dekás át­lagsúllyal adhatták át őket, 20 hét helyett. A tervezett 42 ezer forint helyett 85 ezer forint csur- rant a nagy család kasszájába. Amikor ezt megtudta a tagság, képletesen szólva kalapot emelt a „gyerek” előtt... Hát így nyert csatát Apáti Nagy Gábor. Pallag Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents