Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
19(13. február 26. Kedd így szavazott megyénk Egyetértés, optimizmus, bizakodás A gyulai járásban a sasavazóhe- lyiségeket már kora ragged elárasztották a választók. Az ed aki I-es számú választókörzetben Nagy P. János, tsz-gazda, feleségével, fiúkkal és menyükkel járultak az urna elé. Krizsán Péter bácsi is, mint sokam mások, szintén az egész családjával, feleségével és fiával érkezett a szavazóhelyiségbe. Kétegyházán, ebben a román nemzetiségű községben 9 óra tájban a választóknak több mint fele már leadta a szavazatát. Ahol élég nagy volt a helyiség — mint az 5-ös szavazókörzetben —, beszélgető csoportok alakultak. Egyik ilyen csoportban Csobán Tibor, Szabó György, Kóczián István, Dobriczán György, Béke Tsz-beli gazdák, miközben elégedetten szemlélték a nagy sürgést-forgást, a jövőt latolgatták. A termelőszövetkezetek az egyesülés felé mozgolódnak. Eredetileg négy tsz volt a községben. 1962-bpn a Kossuth és a Béke egyesült. Egy hete, hogy a Búzakalása-beliék is e gondolat mellett foglaltak állást. E héten várható, hogy az Uj Barázda is igent mond a dologban. Arról, hogy bírják-e szakemberrel és közös erőfeszítéssel, bizakodva beszélnek. Segíteni akarnak az elma. radókon. Mert volt gyenge gazdaság. A Búzakalászban alig több mint 15 forintot ért egy munkaegység. Meg is mondta erről a véleményét Nikula Jánosmé, az egyik odavaló kétgyermekes gaz- dasszony. — Szavaztam. Jóra adtam a bizalmam, de a tsz-tői többet várok — jegyezte meg a 4-es számú szavazókor kapujában. Előrenézett, miiközben a párt politikájára és saját véreire adta a voksot. — Sok szerencsét és eredményes. jó munkát kívánok az új tanács tagjainak! — Ezzel a jó kívánsággal kísérte Nagy Sz. Sándor élettársa, egy derék dobozi asz- szony szavazását, és két dolgos kezével egyszerre — mint valami ereklyét — ünnepélyesen tette az urnába a szavazócéduláit. Jókívánságát az egész járás Szinte visszhangozta. Már a déli órákig a választók 95 százaléka leadta szavazatát. A gyorsaság titka Amikor 11 óra tájban Körös- nagyharsányba érkeztünk, a falu vezetői mosolyogva fogadtak bennünket — Mi már 8 óra 55 perckor befejeztük a szavazást — mondta Farkas Ferenc elvtárs, a tanácselnök. — Azt hiszem, a sarkad i járásban elsőnek végeztünk. Két Választási Békéscsabáról Békéscsabán a választás épp t hallható, hogy azt kérdezgetik: BaillagUinlk a napsütötte Mhaiugrai úgy mmt másutt regélj orato | Már vége volna a szesztilalom-j “ kezdődött, de voltak, akik mar fél nak? Ezután Pali bácsi szódát hétkor ott topogtak a választási enged egy kis pohárba, szalvétát iroda előtt, és szinte egyidőben érkeztek a szavazatszedő bizottság tagjaival. — Sietünk — mondta egy csemegebolti eladó, mert ma még ki is ’"'•dunk. Kisgyűlés A 2-es számú általános iskolában 8 óra körül vagy húszán tartózkodtak a szavazóhelyiségben. Ekkor megérkezett Kiszely bácsi, aki akkurátusán végigolvasgatta a szavazólapokon feltüntetett neveket, hümmögött egy kicsit, majd felemelte kezét, krákogott egyet és a hirtelen beállt csöndben, így szólalt meg: — Szeretném megkérni az elvtársakat, hogy a mo6t megválasztott tanácstagoknak és országgyűlési képviselőknek adják át az én üzenetemet: azt kérem, hogy gondoljanak miránk is, azokra, akik már nem tudunk dolgozni, akik idősek vagy betegek vagyunk. Én arra szavazok, hogy törődnek velünk ezután is. A formás kis beszéd után a szavazócédulákat beletette a borítékba, mindenkinek jó egészséget kívánva eltávozott. Egy fél szilva Tizenegy óra felé megtelt a Csa- ba-presszó is, ahol Káposzta Pali bácsi halkan szolgálja fel a rendéit gyümöicsleveket, feketéket ezen a napon. Egyszer csak hangosan az egész presszóban jól hallhatóan így szól: — Igenis! a vendégúmak egy fél szilvát! Minden szem arra fordul, és többen meglepődnék, amikor Pali bácsi határozottan mondja a pult mögött állóknak, hogy ő igenis szilvát kér onnan bentről, és bemutat á raktár felé. Többen ide- az órájukra néznek, szinte tesz a tálcára, s arra ráhelyez egy másik kis poharat, amibe szinte kárörvendően, gúnyosan rfevet a befőttnek éltett szilva. Nevet a presszó, de nevet a vendég is és nyugodtan kis kanállal fogyasztja el „az országos elvonókúrán” egyetlen módon fogyasztható szilvát. (—ezi). szavazóhelyiségünkben 955-en adták le szavazatukat nagyon jó hangulatban. — Mi volt a gyorsaságuk titka? — Titokról nem nagyon beszélhetünk. 7 órakor már sokan várták a helyiségek nyitását. A szavazatszedő bizottságok gyorsan és pontosain dolgoztak. Hamarosan befejezzük a szavazatok számlálását és visszük a járási tanácshoz. A körösnagyharsányiak nemcsak a megyében, de az országban is az elsőik között voltak hazafias kötelességük teljesítésében. Mentünk volna András bácsi A gyomai járás dolgozói, termelőszövetkezeteinek tagjai többségében már a reggeli órákban eleget -tettek hazafias kötelezettségüknek. A járásban elsőnek 12 óra előtt pár perccel Ecsegfalva község választási elnöksége - jelentette be, hogy az urnákat lezárják és megkezdik a szavazatok összeszámolását. Az 5-ös számú szavazóhelyiségben — a községtől hat kilométerre lévő tanya világban, az Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái már reggel 9 órakor leszavaztak. De a többi szavazóhelyiségben is alig 15—20 szavazópolgár hiányzott. Délelőtt 10 óra felé a tanácsházán az 1-es számú szavazóhelyiségbe 65 év körüli idős embert a felesége karon fogva vezette az urnához. Amikor belépett, a szavazatszedő bizottság tagjai szinte egyszerre szóltak: miért jött be András bácsi, hiszen tudjuk, hogy beteg, s megígértük, hogy kivisszük a mozgó- urnát magukhoz... — Megmondtam akkor is, ha fel tudok kelni magam megyek oda, mert ezt hivatalos helyiségben szeretem elintézni. De, ha kedvesek akartok lenni, akkor hazavihettek, mert úgy érzem felmondja a lábam a szolgálatot. Aki 80 évvel ezelőtt szavazott először A regényhős tizedik lépésnél megálltunk, paroiázni ke&U mert a ítátaO, s agilis pedagógusnak eok ismerő je, tisztelője van itt. Az új iskola kanyarulatánál tartunk már, amikor sokat sejtetően hozzám hajol: — Nézd csak, ki jön ott... — biccent előre, s mutat is, nehogy soikáig kelljen keresgélni a célt. — B. Nagy Sándor bácsi, Szabó Pál: Talpalatnyi íőld című, regényének piros Góz Jóskája. Szavazná jön az öreg a kettes körzetbe. Mezőberényben, a Puskin utca egyik szép ivü i házában a konyhának kinevezett kis szobában, frissen borotválva, vasalt élű nadrágban ült Szabó Imre bácsi, aki néhány hét múlva tölti be 103. életévét. Deres, rövid haja van, kisfiús csikófrizurára vágva. Mosolyogva, jókedvűen fogad bennünket. — Milyen jó szándék vezette magukat hozzánk? Papp József, a száiia- zatszedö bizottság egyik tagja válaszol imndnyu- junk nevében. — A , szavazócédulát hoztuk Imre bácsi. Hallottuk, nehezére esik a járás, s az urnát hoztuk el magához.. Amikor elmondjuk, hogy miért jöttünk ilyen sokan, hiszen a hivatalos emberekkel együtt, kíváncsiskodó újságírók is vannak, a neveik után érdeklődik, Ahogy bemutatkozunk, izell, forgatja a szavakat, emlékezetébe, a végtelen időbe vési a neveket. Papp József neve hallatára emlékezni kezd az öreg. Amikor megtudja, hogy szabó volt az apja és éppen nála inaskodott, földeiül, *•» Az apádtól van egy jó tmlákem! tőle tanultam a nótámat. Énekli: „Haj fosztóka., fosztóka, kukorica fosztóka. A szivemnek nyugalmától fosztott meg egy kis barna". Nevetős, derűs életű öregember, öreg? ö azt vallja, hogy lassan megúnja már a dolgot és megöregszik. Az irigység talán ebben az esetben nemes. A hivatalos emberek átadják Imre bácsinak a szavazócédulákat. Remeg, a tűtől, ollótól görbült keze, de nem enged segíteni. Pedig • lánya is, aki a maga fiatalos (majdnem) 80 évével fürgén mozog az az öreg körül, segítene. Ez az ő joga, ne szóljon bele senki. Talán (0 évvel ezelőtt szavazott először, de az évszámra, meg hogy kit választottak nevt emlékszik. „Nem sok jót hozott nekem, hát nem is nagyon figyeltem meg." A hivatalos aktus után, történeteket mesél az öreg, évtizedekkel ezelőttieket, úgy mintha most történt volna. Csak a falióra dallamos ütése figyelmeztet bennünket a múló időre. Iz ifjúságot ás a tekintélyt kockázatos dolog egy kalap alá venni. Nem azért mondom ezt, mintha nem férne meg békésen egymás mellett a két fogalom, inkább azért, mert a tekintély egy kicsit a korral jár, s — embere válogatja — a harmincadik negyvenedik év között szokott kristályosodásnak indulni. Persze, ez nem recept, hiszen van, aki soha nem szerez magának tekintélyt, mert gyatrán sáfárkodik cselekedeteivel, ám akad olyan ember is, aki már fiatal korában, túl a húszon, innen a harmincon — kivívja a népszerűséget, az emberek tiszteletét és rokonszenvéf. Ez utóbbiak közé kell sorolnom egy nagyszénása fiatalembert is. Apáti Nagy Gábornak hívják, faAki csatát nyert Ezek után illő a kérdés: tekintélyének, s népszerűségének mi a titka? nyári gyakorlatait itt töltötte falujáMíg egyetemre járt, „Trágyakazlat akarsz csinálni?” — vontak szemöldököt az öregek. A vezetőség mellé állt: csináld meg! Megcsinálta! Az eredmény ékes, fényes: a téli fejési átlag ban. Az utolsó két két deci híján 9 liter tehenenként. évben már a tsz ösztöndíjasaként tanult. Amikor tavaly, nyárelőn véglegesen hazatért, a legnehezebb munkát vállalta. Az állattenyésztés irányítását bízták rá. Örült ennek a feladatnak, mert az előző Tavaly csak 7 volt vagy annyi se. Az állatok táppal való etetése ellen kézzel, lábbal hadakoztak, amikor megpendítette. A tudomány beszélt belőle. Konok volt és győzött. Ma már a sertéseknél. rés közepette nagyon kapóra jött a megyei keltető állomás ajánlata: neveljenek gyöngyöst. A közvélemény kardoskodott: szabadtartás, ban és tudásában bízva nekivágott 5—6 hónap kell, míg elérik az 1,20 kilós súlyt. Kényes állat. Ha megjönnek az őszi esők, megette a fene az egészet... A fiatal agrármérnök kitartása, ban és tudásában bízva nekivágott a veszélyes útnak. Amikor a háromezer gyöngyös megérkezett, előhozakodott tervével: a vad aprójószágokat „dróthálópalotába” csukja, megakadályozza ezzel repévek hazaruccanásai meggyőzték csibéknél éppúgy használják, mint kedésüket, súlycsökkenésüket. arról, hogy jók az adottságok, szé- a borjaknál. A sertések daraérté- pet lehet produkálni, ha a törek- kesítése 16 százalékról 24-re emel- vés szakértelemmel párosul... kedett. Gyorsabban gyarapodik az Nem csinált ribllliót — hogy ed- aprójószág, csökkentették a hizia- lura, s posztra nézve a nagyszé- dig semmi sem volt jó, amit tét- lása időszakot. A tagok pedig nási Lenin Tsz agrármérnöke. A tek —, nem szállt szembe harag- odáig jutottak az eredmény látgai senkivel. Az apróságokkal kezdte csendesen, megfontoltan. Megmagyarázta, hogy mennyivel ésszerűbben lehet dolgozni egy 22. és 23. év delején jár még, de szavának hitele, súlya, munkájának dicsérője jócskán akad máris az idősebb nemzedék körében. Hogy a fiatalok, a lányok, s fiúk kis leleményességgel. Az idősebis szeretik és becsülik, azt a KISZ- titkárság fémjelzi. Egyöntetűen az 6 kézébe adták a „karmesteri pálcát”... Mindezekre korona friss tanácstagsága. Nyolc év után apját, idősebb Apáti Nagy Gábort váltotta fel a község parlamentjében, így hát „családban maradt” továbbra is i a közösség gondcsokrának nyesegetése. bek nem hittek neki. „Ez a gye-, rek magyaráz nekünk?” Mindjárt I javasolta, hogy a tehenészettől távol elfl!|ároban| ^ siióg5drök megtöltésére he vesztegessék az erőt, az istálló mellett csináljanak kazalsilót. Ezzel megspórolják a hosszú cipekedést, a kocsik sárbá- ragadását, a lovak fárasztásit. tán, hogy tápszerért ostromolják a vezetőséget, használni akarják háztáji jószágállományuknál is... Mindezek mellett Apáti Nagy Gábornak mégis a gyöngyösök hozták meg az igazi elismerést, a falu tiszteletét. Ki hitte volna? történt, hogy a fiatal vezetőség ____________kénytelen kelletlen rájött: a kacsanevelési tervet nem tudják teljesíteni a veszteségek miatt. Mit tegyenek? Csibét vásároljanak nyáron? Mi lesz, ha beüt valami nyavaja? A fejtöMég júiusban — Ne is próbálkozz, ilyet még nem csinált itt senki, megdögle- nék ezek, ha nem repülhetnek — vetették ellene. — Majd meglátjuk — felelte ő és véghezvitte elgondolását. Számítása bevált. Meghízlalta a gyöngyösöket, húsuk puha lett, repülési ösztönük megcsappant, megszokták a kényszert. Gyorsan gyarapodtak, úgyannyira, hogy 15 hetes korukban 1 kiló 20 dekás átlagsúllyal adhatták át őket, 20 hét helyett. A tervezett 42 ezer forint helyett 85 ezer forint csur- rant a nagy család kasszájába. Amikor ezt megtudta a tagság, képletesen szólva kalapot emelt a „gyerek” előtt... Hát így nyert csatát Apáti Nagy Gábor. Pallag Róbert
