Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

1963. február 24. 10 Vasárnap SPORT* SPORT « SPORT Meddig fut zátonyra a „sport hajója Nagykopáncson A község, mint egy kis sziget a nagy óceánon, s körülötte a tanyák, mint a „víz” fölé emelkedett sziklák mago­sodnak. A „sport hajójában” evezünk, amely bizony nemegyszer futott már zátonyra. Télen a nagy hó, tavasszal a sár, nyáron a betakarítási munkák, ősszel pedig a jövő alapjainak meg­teremtése, mint a hullámokat növelő szél jelentkezik, amelyen az előbbre jutás bizony nehéz, s nekisodorja a hajót a „sziklának”, az lékét vág raj­ta, s az addig gyűjtött kincs ismét el­folyik. Erről beszélgetünk. A sportról, a fiatalok életéről. Hogyan lehet itt összefogni a fiatalokat, hogyan lehet itt sportolni. Mert, Nagykopáncs sporttörténete is íródik. Ezt bizonyítja a legutóbbi Falusi Dol­gozók Spartakiádjának megyei dön­tőjén való részvételük, labdarúgó- csapatuknak a környező községekben ismert híre. S ez a hír nem mai kele­tű. Bar valamikor nem nőtt túl a ta­nyák néhány holdas portáin. Csak, akik ott éltek, tudták, hogy az a fel­szerelés, amelyben a béreseik, napszá­mosok kergették a labdát, nem sport­köri tulajdon, hanem azoké, akik fil­léreiket a templomi persely helyett a sportolóknak adták. Aztán a levente- foglalkozások jelentettek némi spor­tolási lehetőséget, de az alig éledező sportéletet tova sodorta a háború szele. — A mát és a tegnapot nem is le­het egy napon említeni — mondotta Mikulai Lajos, a Kossuth Termelőszö­vetkezet sportkörének elnöke, aki ti­zennégy éves kora óta aktív művelője Építtetők figyelem!!! n családi és társasház építési ankétok ezen a héten az alant felsorolt helyeken lesznek megtartva: február 26-án, kedden Mezők ovácsházán és Nagyszénáson, febr. 28-án, csütörtökön Gádoroson, március 3-án, vasárnap Békéscsabán. Közöljük továbbá, hogy az ankctokkal egybekötve Me- zőkovácsházán a járási kul- túrházban és Békéscsabán a múzeumban építési kiállí­tás nyílik. Minden lát a érdeklődőt szívesen rendezőség. 78 a sportnak, sportoló és vezető. — A felszabadulás után az 50-es években kezdtük ismét feltámasztani a spor­tot, de hiába, csak a labdarúgást tud­tuk életire hívni. A Bairtuczok, Csabai, Karizs, Kiskovács-fivérek, Mikulai,- Must Károly rúgták a labdát, s kö­réjük gyülekezett a fiatalság. Az ered­mény nem maradt el. 1954-ben csapa­tunk körzeti első lett és az Orosházáin rendezett döntőn Nagyszénás csapatát legyőzve, Gerendással szemben egy gólkülönbséggel maradtunk alul. Ez­után ismét csak pangott a sportélet. A lelkeseknek kedvét szegte községünk vezetőségének passzivitása, az erköl­csi és anyagi támogatás hiánya. Ilyen előzmények után nyújtott se­gítséget az Orosházi Járási Testneve­lési és Sport Tanács és a KISZ. Közö­sen munkálkodva, sikerült az addig spontán működő sportkört szervezeti keretek közé fejleszteni és 1961-ben megalakult a termelőszövetkezeti sportkör. A lassan döcögö „szekér” azonban ká­tyúba jutott. A község vezetőiben neon találtak megértőkre. Az ígéretek ugyan nem maradtak el, de annál in­kább azok teljesítése. A község gaz­dái helyett ismét a KISZ segítette a sportolni vágyó fiatalokat. A KISZ megyei bizottsága teljes garnitúra lab­darúgó-felszerelést, a lányoknak dresszt adtak. A község fiataljai sem maradtak adósak. A napi munka után társadalmi munkával építettek tröpíLab- da- és labdarúgó-pályát. — Már a fűmagot vetettük, ültettük a facsemetéket, hogy minél szebb le­gyen majd a pályánk, s csaknem minden készen volt, amikor újból köz­bejött valami — folytatta a sportkör elnöke. — Más célra kellett az a te­rület. Elveszett több ezres érték, elve­szett a fiatalok munkája. Bizony az ilyen dolgok bénítóan hatnak a sport­élet fejlődésére. Szerencsére a sport­szeretet nagyobb volt, mint az elkese­redés, s újra kezdtük az egészet. Igen, újra kezdték. Megépítették a pályát, beneveztek a járási labdarúgó- bajnoksag H. osztályába. A kudarcok sorozata nem vette kedvüket. Tanulni akartak, hogy a később beérő gyü­mölcsöt élvezhessék. A fiúk mögött a lányok sem maradtak el. Legyőzve a maradi előítéleteket, röplabdáztak. És ha nehéz harcok árán is, de sikerült a Falusi Dolgozók Spartakiádjának megyei döntőjében részt venniük. Ez volt az első olyan siker, amelyet még a község vezetői is elismeréssel fogad­tak. Eredményekről beszélgettünk, a hi­bákat mérlegeltük, majd a tervek ke­rültek szóba. Meggyőződéssel mond­ta a sportköri elnök, hogy egyre többet akarnak tanulni. Készülnek, sportolnak, mert tudják, hogy ez a napi élettel vele jár, szük­séglet, igény. S ez már önmagában nagy eredmény. Amikor madártávlatból ismét vissza­néztünk, nem láttuk a tanyákat, ösz- szekötő utakat. Nyomokat hagyott a kemény tél, de egyet még az sem tu­dott befagyasztani: a sportszeretetet. Ez utat tört magának a zuzmarás tél­ben. S ha majd a község vezetői is rádöbbennek arra, hogy az életben, a napi feladatok megoldásában csak testben és lélekben erős, edzett embe­rek tudnak helytállni, akkor a ma még alig-alig mozgó, ritka szórakozást nyújtó sportolás pezsgő sportéletté lesz s Gí Ti — E E E L K —• Ügy látszik. hiányzik az edzés A csudát van. Azt szeretném* Nagykopáncson is. MAJNAR JÓZSEF Öthónapi börtönbüntetésre ítélték Háté Jánost, az orosházi t. számú postahivatal volt vezetőjét Február 21-én hozott ítéletet az Orosházi Járásbíróság Máté Já­nos, az orosházi 1. számú posta- hivatal volt vezetője ügyében. Máté János, az 1-es számú pos­tahivatal vezetője az elmúlt év elején észrevette, hogy tilalom él_ lenére egyes levelekben pénzt is küldenek. Elhatározta, hogy ezek­ből kiveszi a pénzt. Ezt a cselek­ményt 1962 március végétől no­vember végéig folytatta. A bíróság Máté Jánost szám szerint meg nem határozható hi­vatali visszaélés és a társadalmi tulajdon sérelmére folytatólago­san elkövetett kisebb súlyú lopás Egy város rombadölt Barce (Reuter) Pénteken késő este befejezték a földrengést követő mentési mun­kálatokat a líbiai Barce városá­ban, ahol olyan heves földrengés rázkódtatta meg a körzetet, hogy az egész város rombadölt. A hiva­talos jelentés szerint — a korábbi hírekkel ellentétben — három­száz halálos áldozata volt a ka­tasztrófának. Legtöbbjük gyer­mek. Pénteken este ugyanebben a körzetben újabb földlökések vol­tak, ezek azonban nem okozhattak további anyagi kárt, mert már nincs ép ház a városban. Tizenkétezer ember veszítette el otthonát. Líbiában háromnapos hivatalos gyászt rendeltek el. A király jó­tékonysági alapot létesített. A Nemzetközi Vöröskereszt bizott­ság, az Egyesült Arab Köztársa­ság, és az angol Vöröskereszt se­gélyt ajánlott fel. (MTI) Setikém. Egy-két lépcső és így li­heg? — Nem a lépcső az oka. Emelje meg ezt a táskát... No, ügyei Majd­nem a lábára esett. Hát könnyítsen a terhen. —* Nem bánom, de a hátát maga tartja szakikám. En kimentem ma­gam. Itt van mindjárt az első cso­mag. Ebben a Békéscsabai Előre jó kondíciójáról, de gólképtelen csa­társoráról van szó. Mellette sorako­zik a gyulaiak vasárnapi gyenge já­téka, az orosháziak balszerencséje, Unyatyinszki védése. Ez egyébként érdekes volt. Képzelje, Popol 30 mé­terről rúg egy szabadot. A labda, mintha ágyúból lőtték volna ki, irányt vett a kapura. Erre Unya­tyinszki, a MÁV kapuvédője, csuka­fejessel mentett. Csak azt nem tud­tam hirtelen, hogy Popolt sajnáljam a macerálásért, amit kapott vagy a kapust, akinek alighanem zavaros lett a feje egy pillanatra. Aztán itt van a kovácsháziak bravúrja is... — Ejnye, Setikém, hát a VTSK-ról semmi? — Ahogy mondja. Ügy megsértőd­tek — mint hallottam —, hogy még a barátságos mérkőzésük eredményét sem voltak hajlandók közölni. Ha rajtuk múlott volna, talán még a sorsolásból is kihagyatták volna ma­gukat, nehogy megjelenjen nevük ebben az újságban. —* Jó, rendben van. Ha kimaradt, mit csináljunk. Egyébként aki meg­haragszik, az meg is békül. De mi van a másik csomagban? —í Pszt. Indiszkrét dolog. Házas­ság. — No és! Az ilyen dolgokat úgyis megtudja az egész világ. —« Nem biztos. Ugyanis a tv és a sport házasságáról van szó. —i Ne mondja, már ilyen is van? ha lenne. Arról van szó, hogy a vi­déki sportköröknél létkérdés a ren­dezvények bevétele. Ha a tv akkor közvetíti mondjuk a Bp. Honvéd— FTC mérkőzést, amikor a Sarkadi Kinizsi Mezőkovácsháza ellen ját­szik, a nézők feleannyian vannak, így aztán fuccs a pénznek. — S mi köze ennek a „házasság­hoz"? — Ha ilyeneket kérdez, abbaha­gyom. Hát nem érti? Most a tv és a vidék sportja nem egyeznek. Ha viszont ők ketten egybekelnének, tudja mi lenne abból? Ne is vála­szoljon, mert félek, hogy melléfog. Inkább én mondom meg: egy orszá­gos lakodalom. Mert a kecske is jóllakna és a káposzta is megmarad­na, ha az egyenes-adás helyett a tv este közvetítené a mérkőzést. — Ez igen. De most jut eszembe, miért nem akarja ezért a hátát tar­tani? Mondja csak nyugodtan, majd én tartom. —• Várjon, ne örüljön, mert mon­dok mást is. Szarvason félbesza­kadt egy bajnoki kosárlabda-mérkő­zés, edzés miatt. Elfelejtettek szólni Kunosnénak, hogy bajnoki mérkőzés van, ő viszont edzést akart tartani a tornateremben. Tartott is. Mert mit neki egy bajnoki, ha edzésről van szó! Lefújatta a mérkőzést. No, most lelkendezzen. —* Hát bizony csak nyelni tudok egyet. EZek után egy darabig nem merek Szarvasra menni, az biztos. r-4 Ne is, különösen ma. ■-i Miért, mi van ma? Hát nem tudja? Választás. Volt már szavazni? Nem? Akkor iparkod­jon, mert délután sportműsor van a tv-ben. Most még megnézheti, nincs bajnoki a zöld gyepen. De én me­gyek is, a viszontlátásra. Az üres táskát itt hagyom, gyűjtögessen egy-két dolgot vasárnapig, s majd érte jpvök. Első lett az Orosházi Spartakusz birkózócsapata Kiskunfélegyházán Vasárnap Kiskunfélegyházán öt sportkör részvételével rendezték meg az országos in. osztálya kötöttfogású egyéni és csapat birkózó-bajnokságot. Megyénkből e versenyen az Orosházi Spartakusz és a Békéscsabai VTSK birkózói vettek részt. Az Orosházi Spartakusz légsúlyban, váltósúlyban, nagyváltósúlyban és félnehézsúlyban bűntette miatt 5 hónapi börtön- büntetésire ítélte. Az ítélet nem jogerős. 1VV\AVVAVVVVVV\AVVVWMAA1AA11MVVVVVVVVVVVVWVVV/VV /WWWWVWVWWVW első helyet, lúgsúlybam és nagyváitö- súlyban második, míg váltó- és fél- nehézstdyban harmadik helyet szer­zett. Különösen jól szerepelt Valkai és Farkas, akik a nap legszebb mér­kőzését vívták. A csapatverseny végeredménye: j. Orosházi Spartakusz 27 pont, 2. Kis­kunfélegyháza 22 pont, Bemek István bácsit csak úgy hívták a falu­ban, hogy a mozis Dé­rnek. Nagyon ráillett ez a ragadék név. Még gyerkőc korában babo- názta meg őt a „csoda”. Vándormozisok érkeztek a községbe. A kocsma szállójában ütöttek ta­nyát. Több pajtásával szájtátva bámulta, mint állítanak egy háromlá­bú, üvegszemű fekete dobozt egy nagy lapos ládára. A falra lepedőt szegeztek, az ablakokat pokróccal fedték el. A mindenfelől összehordott székeket, lócákat, pado­kat ellepő sokadalom nagy álmélkodására, mi­kor az egyik mozis verk­lizni kezelte a fekete do­bozt, az üvegszemből fénysugár lövelödött a lepedőre, melyen utcák, s az utcákon járókelő emberek, rohanó kocsik tűntek elő. Később vonat is robogott a vásznon, egyenesen a nézők felé. Az elöl ülők rémülten ugráltak fel helyükről. Aztán csatajelenetek kö­vetkeztek. A másik mo­zis, aki nem verklizett, vadul vert egy dobot, néha meg riasztópisz­tolyt sütött el, az ágyú- tüzet utánozva. Csuda nagy láng csapott ki be­lőle, mesélte Demek 1st­Pista bácsi mégis elment a moziba ván bácsi, idézgetve első mozizásának történetét. A nagy durrogtatás egy­szer majdnem veszedel­met okozott. A filmsza­lag akkor még nem tár­csára csévélődött, hanem a vetítőgépről egy közön­séges kotlató kosárba fu­tott alá. Az egyik csata­jelenetnél a „hangosító” izgalmában a kosárba lőtt, s az akkori gyúlé­kony celluloidszalag nyomban lángra lobbant; tüze, füstje a mennyeze­tig csapott. De a közel­ben lévő vizeshordó megtette a magáét. Csakúgy, mint máso­kat, a Pista gyereket sem ijesztette el a mozitól az eset, hű maradt hozzá szinte a legutóbbi idők­ig. Az ő jegyét a megszo­kott helyére, mindig csak neki adták ki minden film első falubeli vetí­tésekor. Egyetlen „prä­miert” sem mulasztott volna. Még a nagy me­zei munkák idején is be­szaladt arra a két órára. Olyan szenvedélye volt az neki, mint másnak a pipa vagy az ital. Hanem, egy hónapja tán, híre futott a falu­ban, hogy a Demek bá­csi hűtlen lett a mozi­hoz. — Beteg-e vagy mi lelte? — kérdezgették egymást az emberek. Ki­derült, hogy televíziót vett a veje, akivel egy fedél alatt lakik. Éppen úgy magával ragadta őt az „új csodának” a látá­sa, mint egykor a mozi. Leült 6 már eléje né­hányszor a művelődési otthonban, egyebütt, ahol volt, de csak futó­lag. Most, hogy helyben, a lakásban nézhette, szinte hozzáragadt, any- nyira megkedvelte. — Nem kell már a fa­in végéről bejárni kultú­ráért, az jött ki hozzám — mondogatta. Most, vasárnap azon­ban megint csak bedugta a fejét az öreg a mozi­pénztár ablakán: — Adjál Mariskám lelkem egy bilétát a tí­zes sor elsőbe, hiszen tudod már, melyikbe ... Így, ni. Köszönöm. A kezdésre várakozók nyomban körülfogtak és záporoztak feléje a kér­dések: — Összeveszett az otthoniakkal Pista bácsi? — Megunta a tévé-műsort? — Nem győzi kivárni, míg a mo­zifilmeket a televízió­ban is játszok? ~ Jót mosolygott a bajusza alatt, aztán így adta meg a választ: — Egyik se. Sőt, mond­hatom, úgy megszeret­tem a tévét, mint egyko­ron a mozit. Olyan az, akár házon az ablak; a világba látni rajta. Okos volt, ha ezer fejjel volt is okos, aki kitalál­ta. Más miatt jelentem meg ismét. Egy hónapi televíziózás után rá­jöttem, hogy az is más meg a mozi is más. Gon­doltam, nem csapom be magamat tovább. Filmet, igaz szíve szerint csak moziban nézhet az ember. En, mozis Demek István állítom, hogy így van. Másutt ízét, erejét veszti. Meg aztán kell az a kis szertartás; jegyváltás, várakozásbeli beszélge­tés, elfészkelődés a szék­ben, cúkorkamajszólás, miegyéb. No, meg a nagy család, a moziközönség. Csak vele együtt lehet jóízűen búsongani vagy kacagni a filmen. Ez az, amit a legjobb márkájú televízió sem pótolhat, emberek! Oj Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents