Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
1M3. február 24. 7 Vasárnap Egy hét a nemzetközi politikában A genfi nemzetközi leszerelési értekezelet túljutott a századik ülésén, s az angolszász delegátusok megegyezési szándékának hiánya és merevsége a február 12-én kezdődött mostani tanácskozás-sorozatot is a zsákutca veszélyével fenyegeti. A kísérleti robbantásokról évek óta folyó tárgyalásokon az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői újra meg újra azt hajtogatták, hogy „ha a Szovjetunió beleegyezik saját területén az ellenőrzésbe, akkor a megegyezés előtt nyitva áll az út”. S Moszkva, mint ismeretes, beleegyezett. A múlt év végén bejelentette, hogy hozzájárul országa területén a nemzetközi helyszíni ellenőrzéshez. Ez kimozdította a kátyúból a tárgyalásokat. Az egyezmény létrejöttéhez azonban két félre van szükség. A Nyugaton lett volna a sor, hogy megmutassa: tud hajlékony lenni, ha kompromisszum jelenik meg a láthatáron. Washington viszont ezúttal a helyszíni ellenőrzések száma növelésének követelésével halogatja a megegyezést: az eredetileg kért 2—4 helyszíni ellenőrzés helyett 8—10-et követel. A szovjet javaslat nyomán úgy tűnt, hogy a megegyezés kézzelfogható közelségbe került. Mint a Liverpool Post írta: „Hruscsov engedménye óta nem állnak az útban elvi ellentétek, csak kompromisszumot kell kötni a helyszíni ellenőrzéseik száma tekintetében. Ha tehát Kennedy hajlandó az alkotó munkára, óriási értékű egyezmény jöhet létre. Az Egyesült Államok bizonyos — elsősorban a "hadiipart képviselő — körei azonban erőteljes kampányt kezdtek az egyezmény megkötése ellen. Érveiket megpróbálják „tudományosan” is alátámasztani. Így Teller, a magyar Származású hírhedt atomfizikus, akit a hidrogénbomba atyjának neveznek, kijelentette, hogy a „megállapodás Münchent jelentene az Egyesült Államok számára”. Kennedy elnök közvetlenül a genfi értekezlet jelenlegi szakaszának megnyitása előtt utasítást adott a föld alatti kísérleti robbantások folytatására. Ez volt tehát Washington válasza az atomcsöndről hozott ENSZ-köz- gyűlési határozatra, s ez az igazi értéke annak a zajos amerikai propagandának, amely szerint az Egyesült Államok állítólag kedvező légkört igyekszik teremteni a tanácskozásokhoz. A szovjet küldöttség, hogy kivezesse az értekezletet az újabb .zsákutcából, ismét kezdeményező lépéseket tett Indítványozta, Harold hogy az államok vállaljanak ünnepélyes kötelezettséget: nem használnak idegen területet az adomfegyver-hordozó állomásoz- tatására. Szerdán Kuznyecov szovjet külügyminszterhelyettes előterjesztette kormányának javaslatát a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai megnemtámadási egyezményének megkötésére. Az amerikai és angol küldöttség azonban mindezideig megelégedett annak ismételgetésével, hogy „adoik-veszek alapon’1 hajlandók vagyunk a tanácskozásra. A gyakorlat azonban mást bizonyít. A karibi válság leküzdése óta gyakran hallunk arról, hogy a reálpolitikusok idejét éljük. Kennedy nemrég azt írta, úgy tűnik, közte és Hruscsov között nincsenek nézeteltérések a tekintetben, hogy atomszázadunkból ki kell küszöbölni a háborút. A szavak elhangzottak. Az emberiség most a tetteket várja. A héten két másik nemzetközi tanácskozás is lezajlott Genfben, éspedig az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) minisztereinek értekezlete és az ENSZ tudományos és technikai konferenciája. Az EFTA képviselői Heath lordpecsétőr beszámolója alapján megvitatták a Közös Piac országai brüsszeli tárgyalásainak kudarca nyomán előállt helyzetet és sajnálattal állapították meg, hogy a „hatok” Angliai csatlakozásának meghiúsításával tovább késleltetik az európai gazdasági integrációt. Ismeretes, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Nagy-Britannia vezetésével 1960 tavasza óta azokat a nyugat- és észak-európai országokat fogta össze, amelyek a Közös Piaccal szemben meg akarták őrizni kereskedelmi versenyképe-ségüket, ami gazdasági fejlődésük egyik feltétele. A tanácskozás során fény derült azokra a nehézségekre, amelyekkel a tagállamoknak meg kell birkózniuk, ha a Közös Piac vámfalán kívül maradnak. „Az EFTA a Közös Piac megoldatlan problémáinak hű tükre” — jelentette ki a vitát jellemezve Schaffner svájci 'szövetségi tanácsos. Heath közölte, hogy Anglia közös piaci belépéséhez csak a politikai feltételek megváltoztatása adhat módot, s a csatlakozást most már a „hatoknak” kell kezdeményezniük. Az ENSZ genfi tudományos értekezletének munkájában mintegy 100 ország képviseletében közel kétezer küldött vett részt, s Wilson a 16 napos tanácskozás során 1800 javaslatot terjesztettek elő az elmaradott országok fejlesztésének problémáiról. Ez a nagyszabású vita egyik állomása volt annak az útnak, amelyen a fejlett országok segítséget nyújthatnak a gazdaságilag elmaradott államoknak. Betancourt venezuelai elnök, az „olajország diktátora” a napokban ünnepelte hatalomra jutásának 4. évfordulóját. A nemzetközi közvélemény figyelmét azonban nem a caracasi hivatalos szertartások pompája és Betancourt „nagy” beszéde, hanem más ragadta meg. A venezuelai hazafiak az évfordulón felejthetetlen ajándékkal „kedveskedtek” a diktátornak: hatalmukba kerítették az Anzoategiu nevű kereskedelmi hajót, hogy felhívják a világ népeinek figyelmét az országban dühöngő terrorra és tiltakozzanak az ellen. Betancourtot mindez különösen kellemetlenül és kínosan érintette, azért is, mert éppen hivatalos amerikai látogatásának előestéjén játszódott le. A hatás természetesen Washingtonban sem maradt el. A Wall-Street urai nyomban védencük segítségére siettek. Bejelentették, hogy az Egyesült Államok tengeri és légi erői a venezuelaival „teljes összhangban lépnek fel”, hogy az „Anzoate- guit” elfogják vagy elsülyesszék. A szinkronizált „fellépés’1 azonban nem járt eredménnyel. A hajó befutott egy brazil kikötőbe és bátor szabadságharcos utasai a brazil kormánytól politikai menedékjogot kaptak. Washington számára persze ennél is súlyosabban esik latba az a tény, hogy Betancourt lába alatt inog a talaj. Az országban hosszabb ideje folynak a baloldali erők akciói, fegyveres megmozdulásai a diktátor ellen. A partizánmozgalom egyre szélesebb méreteket ölt. A Kennedy és Betancourt tárgyalásairól kiadott közös közlemény megerősíti, hogy a kommunistaellenességben élenjáró venezuelai rendszer hű támaszt talál Washingtonban. A szálak összefonódnak. Betancourt már másfél éve szakított Kubával, s az „olajország” évi 150 millió tonna kőolajtermésének háromnegyede amerikai kézen van. A belső ellentmondások azonban végsőkig kiéleződtek. A gazdasági életet a külföldi monopóliumok uralják, az államadósságok horribilis összegre rúgtak, a munkanap még mindig 12 óra, a hasznosítható földterület 85 százaléka nagybirtok, a megélhetési költségek rohamosan emelkednek. Omladozik Latin-Amerikának ez a ,kaszárnyaépülete” is. Márkus Gyula NAPTAR 1963. február 24., vasárnap. Landler Jenő — 35 évvel ezelőtt, 1928. február 25-én halt meg dr Landler Jenő, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja. Mint ügyvéd a vasutasok pártfogója volt, az 1904-i és 1918-as vasutas sztrájk egyik szervezője, jelentős szerepet vitt az 1. világháború alatt a háborúellenes mozgalmakban, ezért letartóztatták. A Tanácsköztársaság idején népbiztos, majd a 3. hadtest, később a Vörös Hadsereg főparancsnokaként a proletariátus nagyszerű harcait irányította. A proletárdiktatúra után az emigrációban is a KMP egyik vezetője volt. Cannesban halt meg, hamvait Moszkvába a Kreml falában helyezték el. Megjelentek Válogatott beszédei és írásai — 1960. — 175 évvel ezelőtt, 1788-ban e napon született Johann Dahl norvég festő, a múlt század egyik legkiemelkedőbb skandináv tájképfestője. • — 10 évvel ezelőtt, 1953-ban e napon halt meg Szergej Vi- nogradszkij orosz mikrobiológus. Munkássága fontos a természetben az anyag körforgásának kutatása terén. — 115 évvel ezelőtt, 1848. február 24-én tört ki a Párizsi forradalom. • Ma vám jégtörő Mátyás napja, a néphit szerint, ha e napom Mátyás jeget talál, akikor „megtöri”, azaz elolvasztja. Ha azonban nincs jég, akkor még tovább fog tartani a hideg. Kubai hadihalók meghiúsították az elieníorradalmárok partraszállását Havanna (TASZSZ) A kubai haditengerészeti flotta hadihajói visszatérítettek hazai kikötőbe két hailászhajót, amelyeket nemrég ellenforradalmárok ejtettek zsákmányul. A halászhajókat az egyik Kubához közel felevő szigeten fedezték fel. A kubai ellenforradaknáirok a hajókkal partraszállást terveztek, de fogságba esték. A foglyul ejtett személyek tanúvallomása szerint az ellenforradalmárak ezt a szigetet támaszpontként használták Kubába irányuló fegyverszállításokhoz. A letartóztatottak közül hárman beismerték, hogy részt vették a békés kubai halászhajók elleni kalóztámadásban. A letartóztatott személyék továbbá beismerték, hogy egy csoporthoz tartoztak, amelyet az Egyesült Államok központi felderítő szolgálata kubai bevetésre képezett ki abból a célból, hogy ott szabotázscselekményeket kövessenek el és békés lakosokat gyilkoljanak meg. A letartóztatott csoport különleges feladata az volt, hogy fegyvereket szállítson Kubába és Las Villas tartomány északi részében ellenforradalmi bandákat szervezzen. A letartóztatott kalózok elmondták, hogy az ellenforradalmi csoportok támaszpontként Puerto Rico, Venezuela, Costa Rica és a floridai partok közelében lévő szigetek területét használják. A foglyoknál fegyvereket, okmányokat, pénzt és amerikai katonai egyenruhákat találtak. (MTI) •MuaMa«unH«maunHiu*miunn I Tessék választani Vonzó ajánlat fekszik az angol ha■ jógyárosok asztalán: a Szovjetunió ■ szívesen rendelne személyszállító és 5 teherszállító hajókat. A londoni és a ■ washingtoni kormány, különböző ■ körök és emberek azonban lefogják • a hajógyárosok kezét: „Szovjet be■ hatolás, ne vegyétek át a rendelést !” ■ Angliában azonban a hajóépítő S üzemek egy része kihasználatlan, S munkanélküliség van, s így nagyon S is elkelne a hosszú évekre szóló és S nagy terjedelmű szovjet rendelés. A S hajógyárosok tehát savanyú képet S vágnak a felülről jött tilalomhoz. S Vigasztalásul ezért most azzal biz- S tátják őket, hogy ne búsuljanak — az Angol Munkáspárt új vezetője kárpótlásul gyárthatnak majd Polaris tengeralattjárókat. Vagyis olyan London: H. Wilson. Galtskell utódja, megválasztás után Ajs*£frók gyűrűjében. (MTI Külföldi Képszolgálat) Sztratoszférában repülő interkontinentális rakétahordozó gépek a Szovjetunióban Moszkva Szombaton, a szovjet fegyveres erőik napján egy moszkvai napilap szenzációs katonai hírt hozott nyilvánosságra: a légierő korszerű fegyverei között szerepel a sztratoszférában szálló interkontinentális rakétahordozó repülőgép, amely a stratégiai bombázók helyét foglalja el a modem fegyverek sorában. A Szovjetszkaja Rosszija fényképén jól látható a 10-es számú iriásgép, törzse alatt a legalább I 15 méter hosszú nagy rakétával. [a négymotoroe repülőgép alakja és hajtóműveinek elhelyezése a TU—114-re, a világ legnagyobb utasszállító repülőgépére emlékeztet; viszonylag kicsiny alapterüle- .ű szárnyai enyhén csapottak. A lapban közölt riport természetesen nem ismerteti a gép pontos műszaki adatait, de a tudósító részletesen leirja a gyakorlati repülés közben szerzett élményeit. Elmondja, hogy felszálláskor az űrhajósok elbeszéléséből '.smert hirtelen gyorsulást érezte, s csak oxigénmaszk segítségével tudott lélegzeni. A hadászati rakétahordozó gép több ezer kilométernyi utat tett meg. (MTI) atommeghajtású járműveket, amelyekről amerikai ellenőrzés alatt álló rakétákat lehet kilőni, „önöknek úgyis mindegy — mondják a vigasztalók —, hogy miért kapják a pénzt, személyhajókért vagy katonai tengeralatti árókért.” A pénz szempontjából valóban mindegy —, de csak egy ideig. A Szovjetuniónak szállítandó hajók ugyanis hozzájárulnának a nemzetközi kereskedelemhez, a tengerek forgalmához, a különböző országok gazdasági kapcsolataihoz, s ezáltal újabb és újabb hajók építését tennék szükségessé. Ezzel szemben a Pola- risok tevékenysége szomorú eredményre vezethet: ha ezek a rakéták egyszer elindulnak, olyan válasz érkezik, amely... Ez pedig még a hajógyárosoknak sem mindegy. y. X*
