Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
19G3. február 34. 4 Vasárnap Ú T K. O 2 8 Csorvástól — Pusztaföldvárig o A csorvási utat tavaly még büszke akácfák szegélyezték. Ma már csak megcsonkított, darabokra vágott tetemük sorja csomózik. Az út két oldalán, itt-ott emberek dolgoznak. Száz-kétszáz méterre egymástól, kilométeres kihagyás is van. S aztán egy magányos, fekete, göndörhajú fiatalember. Barna sínadrág. Vastagon zsírozott, feszülő sibakancs. Fehér-fekete színű csíkozott gyapjúpulóver, izmos nyakát hanyagul kigombolt tiszta, barna ing övezi. Hajlong. Beleroppan a büszke szálfa, ahogy gyökéren vágja. Lenyúl a tőhöz, kezével elkaparja a fagyott, fölcsákányozott földet. Ahogy a közelébe érünk, fölegyenesedik, kutat a zsebében. Furcsa, hogy érdeklődünk a kiléte felől: „azt hiszik, lopom a fát?” Megnyugtatjuk. De talán ez a nyugtatás az érkezőknek kellene. A csudába is! Itt van egy fiatalember. Elegáns, látszik rajta, hogy városban nevelkedett, most meg itt vágja a fát. Furcsa. Megint nevet. Kacagása egészséges, tiszta: Egyetemista vagyok, végzős orvostanhallgató. Az apámnak segítek. Sok a gond, készülőik a diplomára. Tudják milyen jó dolog tanulás előtt ez a kis hajlongás. Hanem egy cigarettával megdobhatnának, mert hajnal óta kint vagyok, az enyém elfogyott. Megkínálom. Nadrágjába törli a kezét, úgy nyúl a symphoniá- ért. „Ha megnövök, majd megszolgálom. Viszlát.’’ A kacagása még sokáig kísér. o Az égig meredeznek az Orosházi Üveggyár hatalmas kéményei. Az üveghuta épületeit domF elhívjuk a lakosság figyelmét, hogy szövetkezetünk a kerékpárok szakszerű javítását, karbantartását bevezette. Javító-szolgáltató műhelyünkben: Gyula. Szt. István u. 4. sz. alatti házban, a kerékpárjaví- táson kívül mindennemű vasipar körébe tartozó javítást is elfogadunk. A javítást minden esetben legrövidebb határidőben teljesítjük. Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz 64480 borművön is láttam. Ma már az életnagyság is hűséges képet mutat. Azt hallottam, hogy valaki megbírálta az épülőfélben lévő víztornyot, amikor még készült. Azt mondta, a tetejéig sem érnek, máris összedől. Most olyan masszívan áll, mint egy megdönthetetlen felkiáltójel. Egyébként is, valamennyi épület a tömör erősség mintaképe. Meglátogattam — félhivatalosan — az ottani munkásszállásban élő egyik ismerősömet. Betegeskedett, nem dolgozott. Csak járkált föl alá a patika-tiszta épületben. — Menni kéne. Az embert csak eszi a fene ebben a kócerájban és kint meg annyi a meló, hogy elmondani is sok lenne. Elmaradtunk. Százmilliót kell ebbe az óriásba az idén belenyomni. Eddig ment a pénz, mert vagonszámra ömlesztettük az alapokba a cementet. Az apró-cseprő munka meg most következik. „Tré” dolog. Meg kell húzni a szíjat. Én meg itt vagyak ... Segédmunkás az építkezésen. o A tél arasznyi jeget meg hót fagyasztott az útra. Most olvad. A négy kerék méterekre csapja a havat, s nagyot ugrik a kocsi, a vacak, rossz makadámútan. Sietünk. Van még 20 percünk, és Mezőkovácsházán kell lennünk. Nyög a kocsi, nem szereti a rohanást, de hát zavarjuk. Az egyik kis faluban lassítunk, s ahogy elhagyjuk, megugrik a jószág. Szépre termett hófehér libák totyognak az árokparton. Az egyik megbillen, s már késő. Ha fékezünk, mi jutunk az árokba. Döccen, csattan a kocsi s a liba vergődik a sárban. Nem állunk meg, nincs rá idő. Az egyik kiskapuban öreg néni áll. Rémülten csalija össze a kezét. Most nemcsak arról az átokról van szó, amit nekünk szánt, hanem többről. Biztosan szeretettel ápol gáttá, nevelte maglibának, hogy a nyár nyu- godtabb legyen. Mi csak úgy mondjuk, hogy egy dög maradt az úton, miért Megrendezik a fiatal értelmiségiek bálját A KISZ megyei bizottsága mellett működő Fiatal Értelmiségiek Tanácsa a közelmúltban úgy határozott, hogy március 9-én, szombaton este nagyszabású bált rendez Békéscsabán. A bálon — melyet a Csaba Étterem összes termeiben tartanak meg — fiatal pedagógusok, orvosok, mérnökök, jogászok, színészek, ifjúsági vezetők vesznek részt a megye minden részéből. Az est műsorában budapesti művészek: Ákos Stefi, Majláth Jenő, Józsa János és Zoltán Pál lépnek fel a Balassi Művelődési Otthon tánczenekarának és Trucz József zenekarának kíséretében. A nyitótáncot a Balassi Művelődési Otthon társastánc-klubjának tagjai táncolják. EN engedik ki a libákat, amikor nem szabad. Szegény néninek aznap viszont halottja volt. o A mezőkovácsházi étteremben szénporos, nyűttruhájú, hatalmas szál fiatalember tántorog. Asztaltól asztalig megy. Ahogy issza a piros nagyfröccsöt, a lé lecsorog a szája gördül etében. Ténfarsg, összevissza beszél: Elvtárskáim, maguk honnan az isten csodájából csöppentek ide?! Mit nézik a szerencsétlen fuvaros embert? Aztán eltántorog. A kártyázok a sarokban durván ellökik, mert beleszól, a talonba. „Na, jól van apuskám, adod te még lejjebb is!” A kocsma előtt fázósan, kezét a kendője alá dugja, toporog egy sovány kis asszonyka. o Asszonyok találkozója Békéscsabán Az elmúlt vasárnap kedves ünnepség színhelye volt Békéscsabán az Ifjúsági Ház. A tsz-ek munkaversenyében győztes Petőfi Termelőszövetkezet asszonyait látták vendégül a nőtanács második j kerületi aktívái. A találkozón adták át a jutalmakat és okleveleket a 200 munkaegységes mozgalomban részvevőknek is és a kerület asszonyai uzsonnával kedveskedtek a vendégeknek. Március a kulturális események hónapja lesz Orosházán és a járásban is A pusztaföldvári párttitkárral beszélgetünk. Sok a baj a faluban, de van valami érdekes nagy- nagy változás az emberekben. Gondok ezek, nem is falusiak, hanem országosak. Olyan gondok, melyek néha örömmel töltik el az embert. Megzavarnak bennünket. Esőkabátos, derék szál idős ember lép a szobába. Szerény. Félénk. Nem akar leülni, állva beszél. — A fiam ügyében jöttem, Fábián elvtárs. — Hazajött? — Igen, vasárnap este. Jó lenne, ha segítene. A gyerek azt mondja, nagy tanulság volt neki a börtön. Én már nem tudok mit kezdeni. Csak a párt segíthet A gyerek egyetemista volt. Rettenetes bűnt követett el. Meglopta a társait. Börtönben ült. A párttitkár elgondolkodik. — Küldje be hozzám azt a gyereket. Kiss Máté A március Orosházán és a járásban a kulturális szemlék, megmozdulások ideje lesz. A tervek már elkészültek, és pontosan meghatározzák a különböző ismeretterjesztő előadások és más rendezvények részletes programját. A „Kulich Gyula” kulturális szemle keretében emlékeznek meg Justih Zsigmond születésének centennáriumáról is, és ez alkalommal több községi színjátszó csoport megállapodott abban, hogy produkcióikkal felkeresik egymást. így például a szentetor- nyai Petőfi Tsz kiszesei azt tervezik, hogy áprilisban Gádoroson vendégszerepeinek, és bemutatják Tabi László Esküvő című víg- játékát, míg a gádorosi pedagógus színjátszó csoport márciusban szerepel majd Szentetomyán Mo- liére: Botcsinálta doktor című darabjával. A Justh-centennárium jegyében mutatja be Orosházán és a járás több községében Bródy Sándor Dada című színművét az orosházi Petőfi Művelődési Ház színjátszó csoportja, a rákó- czitelepi Vörös Csillag Tsz KISZszervezetének színjátszói pedig Gergely Sándor Vitézek és hősök című darabját, melyet sokan már a Békés megyei Jókai Színház előadásából és a televízióból is ismernek. Az egyfelvonásos darabokkal készülő csoportok szemléje Csorváson lesz, itt a tervek szerint 4 község ifjúsága találkozik majd. A márciusi programhoz tartozik még — többek között — az Orosházán megrendezésre kerülő megyei képzőművészeti tárlat és egy fotókiállítás, valamint Tótkomlóson a helyi és a gádorosi képzőművészeti szakkör tagjainak alkotásaiból összeállított kiállítás, melyet a hónap második felében Gádoroson is bemutatnak. Végezetül szép eseménye lesz a márciusi kulturális megmozdulásoknak az orosházi Erkel szimfonikus zenekar, a gimnázium vegyeskara, a művelődési ház madrigál-együttese és a Petőfi-ének- kar közös hangversenye március 2-án. A szimfonikus zenekar márciusban még Nagyszénáson és Kardoskúton is hangversenyt ad. HItHIGIVY mmíitSim re. Az asszony nem szólt, csak az embere felé mozdította fejét, hogy ő tudja. Kustán gyermeki örömmel mosolygott rá a fénylő késre. — Lina, hozd a vajlingot. Berci, kerülj beljebb. Elébb iszunk egy kis pálinkát Ráérősen, csaknem lustálkodva kászálódtak a konyhába, ahol fekete vasfazekakban lobogott a víz a téglából rakott tűzhelyen. Kustán Dániel ma- szatos pohárkákat válogatott ki az ablakmélyedés kacatjai közül, s a törpe demizsonból törkölypálinkát csöpögtetett a kupicákba. Kulcsár húsos, lilaeres arcán az látszott, mintha rosszul aludt volna. Vörhenyes bajusza rendetlenül burjánzott duzzadt szája körül. Titkon a körülöttük settenkedő asszonyra figyelt, szótlan maradt mindaddig, amíg Kustáoné ki nem ment a konyhából. Kelletlenül nyúlt a kupicáért. — Te Dani. Amikor jöttem, rendőröket láttam a községháza előtt. Meg három idegen szekeret. Mit gondolsz, miért jöttek?... Kustán derűs közönnyel vonta fel a vállát — ök tudják. De ha jöttek, hát akkor el is mennek. — A nyugalommal megáldott emberek ráérősségévei döntötte bajusza alá a pálinkát, jókedvű borzongással krákogott. A poharat nem sietett letenni. Űjra töltött. — Nekem elég! — fogta le a karját Kulcsár. Alattomosan fürkészte barátja szelídségtől révedező, örökvidám arcát. Maga is hinni kezdte már, hogy Kustán szemei mögött, az erős bikahomlok alatt történt valami félelmetes. Ügy unszolta, ahogy a betegeket szokás: — Kezdjük, Dani. A kést bízd rám... De Kustán nem bízta rá. Megmarkolta kimérten, vizsgálódó szeme sokáig, mosolyogva gyönyörködött a karcsú pengében. — Hogy gondolod, Berci? Tizenhétéves koromtól nem volt olyan esztendő, hogy ne magam nyitottam volna utat a vérnek.« — Egykedvűen, határozatlan léptekkel indult ki a konyhából. A tornácon jókedvű szelídséggel szólt a feleségének: — Gyere, Lina. Szomjas vagyok, meleg vért akarok inni. Mintha vékony jégen jártak volna, némán, lassan közeledtek az ól felé. Kulcsár váltig azon töprengett szorongva, hogy miképpen csalja el a kést Kustán- tól. Az ól korlátjánál megálltak, rákönyököltek, nézték a disznót, amely rémületébe feledkezve ácsorgott a járó közepén. Kustán a reteszért nyúlt, vigyázató« mozdulattal nyitotta meg az ajtót, amikor az utcai kapu is megnyílt. Tisztán lehetett hallani a sarokvas nyöszörgését. Összenéztek. Léptek dobbanása gyűrűzött szét a fagyos földben. — Nézd már meg, ki a vendég — szólt a feleségének Kustán. Aztán a góré sarka mögül előbukkant három rendőr. Prémes sapkát, bundagalléros köpenyt viseltek, vállukon vadonatúj karabély sárgállott. Nem néztek erre mindjárt. Kettő az udvaron maradt, egy bekémlelt a kony-
