Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
MSS. február 24. 2 Vasárnap Űj módszerek, új technika Újszerű sínépítés Hamburg: Érdekes kísérletbe kezdtek a szakemberek Hamburgban. A város földalatti vasútjának egyik 400 méteres szakaszán a síneket kavics és talpfa nélkül, különleges „ragasztó”-anyag- gal erősítik a vasbeton alzathoz. Erre a célra a síneket keménygumi-betétes acéllemezre szerelik. Orosháza, Békéscsaba, Gyula gázellátásának megoldásáról Gázlelőhelyek a megyében — Tervezés és megvalósítás — A termálvizek hasznosítása Megyénk lakói értesüllek lapunkból arról, hogy Orosháza környékén évek óta sikeres fúrásokat végeztek olajlelőhelyek után. Az olajkutak mellett több földgázkutat is feltártak, s különösen jelentős a pusztaföldvári földgázmező. Ez a gázlelőhely az alapj-a például az Orosházi Üveggyár működésének is. A három város gázellátásának problémáiról beszélgetünk a megyei tanács tervosztályán dr. Pusztai Ferenc Irány a kommunista világgazdaság A szocialista nemzetközi együttműködés nélkülözhetetlen eszközei az egységes szabványok Az ember nem is hinné, hogy " a köznapi élet és a korszerű termelőmunka milyen szerves tartozékai a szabványok. A gyártmányok választékát, nagyságrendjét, az alkatrészek csatlakozhatóságát, cserélhetőségét, a minőséget, a biztonsági követelményeket stb. szab. ványok regisztrálják. A műszaki rajzok vagy az acél minősége kijelölését ugyancsak szabványok írják elő. Magyarországon nem kevesebb, mint 10 ezer országos érvényű szabványt tartanak nyilván. Ugyancsak 10 ezer, de a mienkétől sokban eltérő állami szabványelőírás van a Szovjetunióban. Ennél nem sokkal kevesebb az NDK-ban és Romániában, 13 ezer Lengyelországban, 17 ezer Csehszlovákiában és kb. hatezer Bulgáriában. A különböző nemzetközi szabványok alapján bizonyos termékeket (hengerelt árut, mosógépet, televíziót, stb.) más-más kivitelben gyártanak egyes baráti országokban. Az exportáló ország kénytelen a rendelő fél szabványaihoz igazodni vagy fordítva, s ez növeli az adott termékek választékát, a raktárkészleteket, s megnehezíti a gazdaságos, nagysorozatú gyártás kialakítását. A szovjet, lengyel, stb. tervezőirodákban készített műszaki dokumentációt is hossza, dalmas munkával, a hazai előírások szerint honosítani kell. Holott, ha egységes előírások alapján készülnének a rajzok, az átvétel szinte fordítássá egyszerűsödne, meggyorsítva beruházásaink előkészítésót. kJ em nehéz tehát belátni, hogy a szocialista országok közötti sokoldalú gazdasági együttműködés fejlesztésének egyik égető feladata a szabványosítás. A szocialista országok közös szabványainak kidolgozása már évekkel Növekszik az olcsó, divatos kardigánok termelése A Hódmezővásárhelyi Divat- Kötöttárugyárba nemrég két automata síkhurkológépet szállítottak Angliából. Már megérkeztek az angol szakemberek is és megkezdték a gépek felszerelését. A programvezérléses gépek a beléjük helyezett lyukkártyáiknak megfelelően, pontosan a megadott formára és méretre kötik a pulóverrészeket, így a korábbinak hatodára csökken a szabásza ti hulladék. Egy-egy gépen tizenkét pulóver készül egyszerre, évi termelésük pedig meghaladja a negyedmilliót. ezelőtt elkezdődött a KGST egyes állandó bizottságaiban és a szabványügyi intézmények között, ősz. szesen mintegy 270 egyeztetett szabvány jött így létre. Tavaly a KGST XVI. ülésszakán létrehozták a szabványügyi állandó bizottságot, s megteremtették a szervezeti feltételeket a tagországok szabványainak következetesebb egységesítéséhez. Az utóbbi fél évben ez a munka meg is gyorsult, s eddig összesen 75 téma (transzformátorok, villamosvezetékek, szigetelések, stb.) szabványosításában állapodtak meg. Az új, közös szabványok kidolgozása nem egyszerű mechanikus feladat, számba veszik a tudomány és technika legújabb vívmányait, hogy az új szabvány minél inkább szolgálja az anyagtakarékosság, a súlycsökkentés, a minőségjavítás, a gazdaságos gyártás és a munkamegosztás korszerű követelményeit ÍJ gy an csak a XVT. ülésszakon határozták el a KGST közös szabványügyi intézetének felállítását. Az intézet, amely Moszkvában székel majd, különböző kutatásokat, kísérleteket végez a szabványosítás tudományos, műszaki és gazdasági kérdéseinek elvégzésére. Az intézet feladatának javasoljuk többek között az ipari és háztartási villamoskészülékek egységes érintésvédelmi előírásainak, az automatika-elemek szabványosítási rendszerének kidolgozását, a csomagoló eszközök méreteit, a korrózióvédelem és a klimatizálás szabványainak egységesítését. A nemzetközi munkamegosztás szélesedésével arányosan növekszik a KGST-országok közötti külkereskedelmi forgalom. Azt, hogy egyik állam milyen méretű, választékú, minőségű, stb. nyersanyagot, felgyártmányt, szerelési egységet (csapágyat, villanymotort) és készterméket szállít a másiknak, nem dönthetik el az adott üzem vezetői, sem a termelőberendezések éppen meglévő színvonala. Csak szigorú, objektív kritériumok, a szabványelőírások. A külkereskedelmi szervek az áruk átvételénél nem egyezkednek, hanem egyetlen körülményt vizsgálnak: megfelel-e a termék a nemzetközi előírásoknak? Aligha lehet ez másként, ha komolyan vesszük a nemzetközi munkamegosztást. Képzeljük csak el, hogy máshol gyártják a traktort, mint a hozzá kapcsolódó munkagépet. A traktor csak akkor lesz használható, ha biztosítva van horonyszám szabványosításával. Ugyanilyen szigorú szabványelőírásokra van szükség a különböző szerelési egységeknél, csapágyaknál, csavaroknál, csapszegeknél, autóvillamossági cikkeknél, stb. Lényegében tehát a szocialista országok tervegyeztetésének sajátos eszköze a nemzetközi szabványosítás. A korszerű nemzetközi szab** ványok minden országban és minden üzemben közvetlenül serkentenek majd a műszaki színvonal emelésére, a szervezettség és a technológia javítására, a fegyelem megszilárdítására. Mert amikor a kooperáció kilép a nemzetközi keretek közül, nemcsak a határidőkkel, hanem a minőséggel, technológiai fegyelemmel szemben is egyre növekszik a szigor. A nemzetközi kooperáció aligha tűri el a pontatlanságokat, a csere- szabatosság hiányát, s az alkatrészek utólagos illesztgetését és a fölösleges javítgatásokat. Kovács József osztályvezetővel és Kelemen János főmérnökkel. Tájékoztatásul atmondottáik, hogy a beruházások előkészítése megkezdődött a Kőolajipari Tröszt Gázipari Főosztályának közreműködésével és a közeljövőben tanácskozásra kerül sor, ahol már a megvalósítás módjai is napirendre kerülnek. Természetes, hogy a három város gázellátásának megoldása nem megy egyik napról a másikra, hiszen gondot okoz mindhárom városnak nagy területen történő elhelyezkedése, az, hogy kevés a magas szintű házak száma. Addig míg Budapesten például egy-egy lakás gázellátása négyezer forint költséggel megvalósítható, addig nálunk ez az összeg éppen a vezeték hosszúsága és a távolságok miatt magasabb lesz. Elsősorban — mint azt Kelemen elvtárs elmondotta, a beruházási célt kell összeállítani, majd ezután kerülhet sor a beruházási programra, s végül a kivitelezésre. Már az látható, hogy Orosházán 1964 közepére megindulhat a kivitelezés. Ami azt jelenti, hogy már ott veze'.ékből kapják a lakóik a gázt. A többi város gázellátása csak a harmadik ötéves tervben várható, de már akkor úgy épülnek a lakások is, hogy alkalmasak legyenek a gázvezetéken érkező gáz fogadására. ■Milyen költséget igényel es, és milyen kalória értékű gázt kapnak a lakók? — A három város ellátásához előreláthatóan 50 millió forintos beruházási költség szükséges, s ehhez hozzá kell még számítani a távvezetékek és a fogadóállomások költségét is. Az viszont bizonyítható, hogy ez a terület ener-1 giahordoző anyagokban szegény, mert mind a szenet, mind a fát más területről szállítjuk megyénkbe, s a gáz olcsóbb. A pusztaföldvári gáz jó minőségű, hiszen köbméterenként hatezer kalóriát ad. Hogyan oldható meg a lakások gázfűtése? — Az elmúlt években sikeres kísérletek folytak a lakásokhoz használatos fűtőtestek előállítására s ma már Budapesten gyártják a „Parapet” típusú gázkályhákat, amelyek előnye az eddigiekkel szemben, hogy a gáz még ömlés esetén sem juit a lakásba. — Sok szó esik mostanában az Alföldön található termálvizek hasznosításáról. Vajon a megyében milyen lehetőségek vannak? Gyulán vagy Békéscsabán fűthe- tők-e a lakások a feltárt termálvizekkel? — Az tény, hogy az Alföldén majdnem mindenütt találtak már termálvizet, de az eddigi kutak hozama és hőfoka nagyon eltér egymástól — válaszolta Kelemen elvtárs. — Sem a békéscsabai, sem a gyulai kút hozama nem teszi lehetővé, hogy ezeket lakásfűtésre használjuk fel. További geológiai feltárást kell végezni, és csak az új adatok birtokában gondolhatunk arra, hogy esetleg hasznosítsuk a ma még szunnyadó termálvizeket. — Ma még mind a gázfelhasználás, mind a termálvíz hasznosításának problémája tervként szerepel az osztály előtt, de remény van arra, hogy a közeljövőben kielégítő megoldást találunk, a minél hamarabbi megvalósításra is — fejezte be nyilatkozatát dr. Pusztai Ferenc elvtárs. <d. U Hétköznapjaink romantikája „...Társadalmunk folyamatainak... hőse a szocializmust építő, a közösségi ember...” (A VIII. kongresz- szus beszámoííjából.) Divattá, sikké vált — mindennapjainkban arról beszélni, hogy a társadalom középszerűvé formálódott. Hogy messze tűnt az egykori harci tűz és belső lobogás — a régi markáns hősök ma házat alapoznak, személykocsira gyűjtenek, külföldi utakat terveznek. Addig is, a jól végzett munka után elüldögélnek a tv- készülék előtt. Valahogy békésebbé lett a világ — zsörtölődnek a régi harcosok —, vajon hol van a régi csaták romantikája? Nemcsak ők vélik ezt, erről írnak a hazánkban járt nyugati újságírók is. Csodálkoznak, hogy középületeinken nem látnak zeng- zetes jelmondatokat, az emberek nyugodtak és jólöltözöttek. Keresik a pártot és nem találják, mert úgy keresik, magasan az emberek felett, díszes szónoki emelvényen, esetleg hatásos határozatok és ígéretek sorai között. És mert így nehéz megtalálni, azt mondják: „Liberalizálódik a magyar nép!” Pedig leraktuk a szocializmus [ alapjait, s nem is akármilyen kö- az általa meghajtott munkagép ' rtilmények között. Prüszköltek csatlakozása, a horony tengely és a külhoni elleneink, dolgozott és hatott a belső meg nem értés, le kellett küzdeni mindent, ami régi. És előrementünk, mert májusi fagy és nyári aszály éppúgy nem tudott visszavetni, mint a Münchenben szomorkodó „Bálint gazda” berzenkedő morgolódása. Tízmilliós kicsi országunk az elmúlt évben megint öt százalékkal növelte nemzeti jövedelmét, tíz százalékkal külkereskedelmi forgalmát, negyvennyolcmilliárd fo_ rinttal gazdagította a nép vagyonát Hát ne higgye senki, hogy mindez a középszerűek, a „liberálisok” diadala... Az ország legrangosabb vasipari kombinátjának erőműtelepén ősztájt tárcsákat hegesztettek. Az erőmű az ipar szíve, az itt dolgozók bizonyítják az energiát, a vérkeringést. S hegesztés közben egy óriási dörrenés után elszakadt a tömlő, egy rohanó lángnyelv a gázpalack felé tartott. A középszerű ember első reflexe a szaladás lenne: rögtön robban, veszélyben az élet! A szocializmust építő ember első gondolata: veszélyben a műhely, a gyár! S miközben néhányan az ajtó felé szaladtak, két dolgozó ugrott egyszerre az oltókészülékekhez. A küzdelem alig néhány másodperc alatt lezajlott. Mire a tűzoltók megérkeztek, elmúlt a veszély, a vérkeringés folytatódott a Duna mellett lüktető gyáróriásban. Bizonyítva a kongresszus később megfogalmazott beszámolójának sorait: ”... a munkásosztály a hatalom kivívásában és megvédésében, valamint a szocialista építőmunkában tanúsított állhatatosságával és hősiességével kivívta valamennyi dolgozó réteg osztatlan elismerését és megbecsülését. A helytállás ilyen példáiról azonban kevés szó esik. Miközben vita folyik a cinizmusról, generációs problémákról, s a múltat idézve nemegyszer ütik a döglött lovat — e példák szerényen megbújnak eredményeink között. Nem emelkednek ki az eredmények sorából, csakúgy, mint a világító tv-készülékek, fejlődő kereskedelmi hálózatunk vagy könyvkiadásunk emelkedő számadatai. Hovatovább a megszokott felszín alatt már lelkesedni is elfelejtünk, netán szégyellnivaló- nak tartjuk a hétköznapi kisebb- nagyobb győzelmeket. Fiatal költőnőnk versét olvastam a nép katonáiról, munkás- és parasztfiatalokról, akik háborúból visszamaradt aknák ártalmatlanná tétele után vért adtak a megyei kórházban, hogy visszaragadjanak a haláltól egy beteg kisfiút. Költőnőnk a témát készen kapta, formába öntötte, és dalt írt belőle. Tizenkét- soros lágy melódiát. A könnyű sorok elszálltak a légbe, ki emlékezik rájuk ma már? Pedig lelkesedni, lelkesíteni kellett volna lüktetőén, messzehanpzóan. Mert nem mellékes szavainknál a forma sem.
