Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

1963. február 22. 5 Ne szégyelljük bevallani Az olvasó valószínű észrevet­te, hogy egy idő óta nem jelenik meg a Mit tapasztalt az ÁKF? című rovatunk. Ebben tártuk nyilvánosság elé minden máso­dik vasárnap, hogy az Állami Kereskedelmi Felügyelőség el­lenőrei milyen visszásságokat, szabálytalanságokat, visszaélése­ket fedtek fel, s hogyan büntet­ték azokat, akik megrövidítették a fogyasztókat vagy a köztulaj­dont. Ritka eset, de itt megmond­juk a rovat célját is: részben nyilvánosság előtt szégyenbe kí­vántuk hozni a mulasztókat, részben a kisebb visszaélések publikálásával vissza akartunk tartani embereket a nagyobb csalások, sikkasztások elköveté­sétől. De ahogy mondani szokás mos­tanában: megfúrták a rovatun­kat. Szó érte ugyanis a kereske­delmi felügyelőséget: „no, no ta­lán az a célotok, hogy lejárassá­tok a kereskedelmi dolgozók be. csületét.” És ilyen igénnyel bur­kolt piszkálódás is előkerült: „miért nem mutatjátok be azo­kat a cikkeket megjelenés előtt nekünk?” Meg több hasonló, amivel kényelmetlen helyzetbe hozták a felügyelőséget és ami miatt ők aztán kértek bennün­ket, hogy egyelőre állítsuk le a rovatot. Megtettük, egyetérté­sünk ellenére, hiszen a rovat a felügyelőség tapasztalataiból táplálkozott. Címében is viselte ezt a jellegét. Nem értünk vele egyet! Nem hisszük el, hogy azok, akik eny- nyire óva intettek a kereskedel­mi dolgozók becsületének meg­védésére, valóban ez járt a gon­dolatukban. Az a nagyon sok ke­reskedelmi dolgozó, aki tisztá­nak érzi magát és aki tudja, hogy nem nyúlt a fogyasztó sta- neszlijába és nem „szerzett” a köz raktárából, az nem érezte a „gázolást becsületében”. Nem, mert hiszen nem ő került a nyil­vánosság szégyenpadjára, hanem az, aki azt megérdemelte. S akkor mire vonatkozik az „óva intés”? Szerintünk talán egy kissé a „tárcára”: „megtud­ják a felsőbb szerveink, hogy az én terü’etemen, „tárcámon” mi­lyen fogyatékosságok vannak...” Ez pedig már nem egészen meg­nyugtató dolog. Ha a hibákat ta. kargatni akarjuk vagy takargat­juk is — azok egyre szaporod­nak, sokasodnak, s végül árvíz­ként összecsapnak a fejünk fe­lett. Meg egy másik gondolat: hát vigasztalhatja magát bárme­lyik kereskedelmi szerv vezető­je abban, hogy a felsőbb ható­sága nem tudja az esetleg elő­fordulható hibát? Emberek va­gyunk és vétünk hibákat. Ezt, ha bevalljuk, ha nem, így van. És azt sem szabad gondolni, hogy a hibák feltárásával a terület ve­zetője kisebb lesz felettesei előtt. Még csak a tekintélye sem csor­bul.­Értsünk egyet. Nem kell félte­nie senkinek a tekintélyét, mi sem akartuk rovatunkkal ’ ezt bántani, mert sokkal fontosabb cél lebegett előttünk: óvni, fél­teni a szarkáktól a fogyasztók és a köztulajdon „zsebét”! Varga Tibor Megjelent A községi tanácstagok kézikönyve A Közalkalmazottak Szakszer­vezete a jövőben fokozott segítsé­get kíván nyújtani a tanácsi dol­gozók — elsősorban a választások után újonnan hivatalba lépő funkcionáriusok — valamint a társadalmi aktivisták munkájá­hoz. Ennek első lépéseként a szakszervezet — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsával közö­sen — kiadta A községi tanácstagok kézikönyve című munkát. A könyv részletesen elemzi a tanácstagok feladatait, s azok é a törvényeket és rendeleteket, amelyek alapján napi munkájukat végzik. — Más, más — hajtogatta bé­késen Kincses József. — A fenét más. Azt mindannyian belátjá­tok, hogy a bajban érdemes ösz- szefogni. Csak a jóban húzódtok el egymástól, mint az irigy em­ber. Forogjon egyszer másképp az eszetek. Gondoljátok végig, hogy a jóban is összefogtok. Hát csak a tüzet lehet közösen olta­ni. Mert csak úgy lehet. Máskü­lönben porrá ég a falu. De for­dítsátok meg: ha nem bajt, hanem hasznot ígér az alkalom, akkor százszorosán érdemes összefogni. Gondolkoz­zatok, emberek... A parasztok egészségeset hall­gattak, ki-ki a maga kontójára. Nem is néztek egymásra. Noha szorosan ültek, mégis magányo­sak voltak, féltőn figyelt min­denki a saját sorsára. Egyszer csak nevetgélni kez­dett az a paraszt, aki szemben ült Kincses Józseffel. Hordófe­jét jókedvű kétkedéssel hajto­gatta, mint akit furfanggal akar­nak rászedni. — Mézbe mártod a szavaidat, József! De nem nyalogatom tőle a szájam, ne búsulj. Engem nem csapsz be. Bort iszol, aztán vi­zet prédikálsz. Kincses meglepetten füléit. — Miről beszólsz?... — Tudod te, hamis apostol! — emelte föl a hangját a hordófe- jű és már nem nevetett. — Ha tudnám, nem kérdez­ném — mondta keményen Kin­cses. — Bennünket csalogatsz az egérfogóba, a lányodat meg suttyomban elküldted pénzt ke­resni. Nekünk is van ám eszünk, hallod-e?! A házigazda szórakozottan ha­rangozott rövidet a lábával, hát­radőlt a széken, csak ökle ma­radt az asztalon. Fejét a mellé­re hajtotta, mintha számolni akarta volna, hogy hány gomb van a mellén. — így igaz — bólintott réve- dezőn. — Elküldtem. A falu meg marasztalta. Sírtak-ríttak, amikor elment. Micsoda hálát­lanság! Amikor pedig a férfiak megtáncoltatták a lakodalmán, az asszonyok meg bekötötték a fejét, mintha csak a lányuk lett volna... De én elzavartam. Kell a pénz. Földet veszek a kerese­tén. Inkább szalonnát eszem főtt étel helyett, magam mosom az ingeimet, aztán inkább lefek­szem aludni, ha beszélgetni sze­retnék. Másképp nem lehet meggazdagodni. Ti mindent job­ban tudtok, emberek... Előrehajolt a dermedt csend­ben és újra töltötte a pohara­kat. Ez esztendőre végképp kihűlt a világ. Napnyugta után már érezni lehetett a tél közelségét, a város széléig osont a hideg, az erdők szélén megállt Ólálkodni, mint a csikasz farkasok. Az árokban összezsugorodva kucor- gott az eperfa lombja, a maka­dámút ridegen csengett a mu­raközi lovak szakállas palája ON2ETLENOL © Találkozunk velük a tanácskozásokon, ahol a város, a község fejlesztését beszélik meg. Ott vannak az iskolákban, amikor a gyermekek neveléséről van szó. Szervezik a különböző gyűléseket, előadásokat, szakmai tanfolyamokat, filmvetítéseket, műsoros esteket, baráti találkozókat. Fáradhatatlanok, ha az építkezéseknél, a járdák felújítá­sánál, az ivóvíz bevezetésénél van szükség a munkájukra. Kezükbe veszik az ásót, a la­pátot és dolgoznak becsülettel. Mindezt önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül. Hogy kik ezek az emberek? Gyűjtőnevükön így ismerjük őket: társadalmi munkások. Párttagok és pártonkívüliek, idősek és fiatalok külön-külön, és együtt a lakosság minden rétegéből összefogva dolgoznak. A napi munka után, szabad idejük nagy ré­szét feláldozva segítik a közös ügyet © Az aranykoszorús jelvény tulajdonosa Az elmúlt hetekben különösen sokat írtak a lapok a MÁV dol­gozóinak helytállásáról, a nagy hidegben, a hófúvások idején. S bár máskor kevés szó esik róluk, a szolgálat akkor is szolgálat, helyt kell állni nap, mint nap. Müller Dezső MÁV-kocsivizsgáló naponta indul útjára, télben, hó­ban, sárban. A nagy hideg idején még a vastag bundakabát sem adott elég meleget. Barázdált ar­cára mosoly derül, amikor az MSZBT-ben végzett társadalmi munkájáról beszél. A nehéz szol­gálat megviseli, hiszen már nem fiatal. De mint mondja, az a meg­Ma nyílik meg Budapesten Koszta Rozália kiállítása Koszta Rozália festőművésznő már sok sikeres tárlaton mutat­kozott be itthon, Békés megyében is, és elismerten egyike azoknak, akik művészetükkel leghűsége­sebben tükrözik a mai ember életét, hétköznapjainak jellemző, sokatmondó mozzanatait. A mű­vész legutóbb Lengyelországban és másutt járt tanulmányúton, és most ott készült rajzait állítja ki a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének Dorottya utcai kiállító- termében, Budapesten. alatt. A por elnehezült a hideg­től, nem libbent belőle lágy go­moly, ha masíroztak rajta a fu­varos lovak. Pedig sök kocsi nyöszörgött a tompa estében, hordták az építőanyagot a város felől, ahonnan halvány lámpák pislogták idáig vidéki szegényes­ségüket. Kláriék az országúton csava­rogtak, lassan és szótlanul, a névtelen idegenek elhagyatott- ságával. Megszeppent érzéseik türelmetlenül vergődtek, keres­ték a nyugvóhelyet, mint a ké­sői fecskék, melyek így decem­ber dereka táján a föld közelé­ben bolyonganak, szárnyuk két­kedve billen, de repülnek, re­pülnek fáradhatatlanul, míg el nem bújhatnak a fagy halálos érintése elől. Az asszonyka Dani hóna alá bújt, onnan nézte szomorú el- érzékenyültséggel az építkezést, ahol már harmadik hete dolgoz­tak. Nem látott semmi vigasz­talót. A majdani textilkombinát egyelőre még feketén, zordonul magasodott az országút mentén. Estére mindig meghalt és ilyen­kor ijesztővé vált, mintha a munka hatalmas koporsója lett volna. Klári tudta, sok-sok nap milliónyi meleg mozdulata kell ahhoz, hogy estére se hűljön ki az építkezés, hogy az emberi ke­zekből áramló élet önállósuljon és a gyár éjszaka is barátsággal duruzsolja tele maga körül a .levegőt. (Folytatjuk) becsülés, amelyben társadalmi munkájáért részesítik, mindig újabb kedvet ad. Negyvenévi szakszervezeti munkájáért két évvel ezelőtt megkapta a hűség- jutalmat: díszes jubileumi tag- könyv-borító lapot. Idős kora el­lenére, a nehéz szolgálat mellett is, mindig van ideje társadalmi munkára. A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság fáradhatatlan aktí­vája a MÁV Fűtőháznál. 1961- ben ezért a munkájáért jutalmul több napot töltött a Szovjetunió­ban. Amikor hazajött, megszer­vezte a szocialista munkabrigádot és a Szovjetunióban szerzett ba­rátok levelezését. Sok jól sikerült találkozó, kiállítás, filmvetítéssel egybekötött előadás dicséri mun­káját. Méltán kapta meg néhány év­vel ezelőtt kiváló társadalmi munkájáért az MSZBT aranyko­szorús jelvényét. „Az emberekkel nem könnyű bánni” Nagy Lajost munkahelyén ta­láljuk a Kéményseprő Vállalat­nál. S, hogy a szakmáját mennyi­re szereti, azt bizonyítja, hogy 1949 óta itt dolgozik. Békéscsabán igen sokan ismerik úgy is, mint a Hazafias Népfront VI. kerületi titkárát. Fáradhatatlan a társa­dalmi munkában, szervezi a kü­lönböző gyűléseket, összejövetele­ket, a Hazafias Népfront rendez­vényeit. A választások előkészíté­sében a kerület 87 népfrontaktí­vájával együtt ő is igen sokat dol­gozott. A felesége sokszor tréfá­san kérdi, amikor munkából ha­zatér: No, ma este hova visz az út? Az utóbbi napokban ugyanis csaknem minden szabad idejét a gyűlések szervezésével, a válasz­tások előkészítésével tölti. — A társadalmi munka meg­szervezésére sok idő kell — mondja Nagy elvtárs —, s bizony erre csak a munkaidő után ke­rülhet sor. Az emberekkel nem könnyű bánni, sokszor viszolyog- nak az emberek, amikor felkeres­sük őket. Így volt ez az Urszinyi Dezső utcai járdaépítésnél is. Minden családot meglátogattunk, kértük, segítsenek, hogy mielőbb elkészüljön a járda. Bár ez min­den lakó érdeke, mégis sokan vo­nakodtak a társadalmi munkától. S amikor látták, hogy mások hoz­záfogtak, egymás után jelentkez­tek és beálltak a többiek közé. Ilyenkor érezzük, hogy nem dol­gozunk hiába. Most az ivóvíz elvezetésén fá­radoznak. A tanács 40 000 forin­tot szavazott meg a községfejlesz­tési alapból ahhoz, hogy a Szőlő utcai lakók jó ivóvizet kapjanak. A Hazafias Népfront aktívái Nagy Lajos irányításával az idén is megszervezik a társadalmi mun­kát, hiszen a környék lakói közül sokan vannak, akik másfél kilo­méteres távolságból hordják a vi­zet. Munkájukat biztosan siker koronázza az idén is, akárcsak az Urszinyi Dezső utcai járdaépítés­nél. A vöröskeresztes aktíva A férje azt mondja, hogy néha keveset is dolgozik a közös ügyért. A Vöröskereszt IV. kerü­leti titkára azonban más véle­ménnyel van Mísur Jámosnéról. — ö a legaktívabb — mondja. — Ketten alapítottuk meg a szerve­zetet a kerületben, s azóta is együtt dolgozunk. — Szerencsénk van. Misumét éppen otthon találjuk a kedves kis lakásban. — Most szerveztük meg a köz­egészségügyi tanfolyamat — mondja. — Ez volt a legnehezebb, de sikerrel járt, mert eddig hu­szonötén jelentkeztek. Nagyon szeretik a környék lakói a külön­böző egészségügyi előadásokat. Szerveztünk már teadélutánokat és öregek napját is. Talán az utóbbi volt a legszebb. Kaanyik Judit Hideg-metegburkoló, tetőfedő-szigetelő, festő-mázoló, bádogos szakmunkásokat vesz fel az É. M. BÉKÉS MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4., földszint 2. alatt. 08349 Aszfaltútépítő Vállalat vidéki építésvezetőségeire, változó mun­kahellyel, azonnali hatállyal felvesz megfelelő képesítéssel rendelkező irodavezetőket, SZTK-kezelőket, raktárosokat és bérelszámolókat. Jelentkezni önéletrajzzal 22-én és 25-én: Szeged, Bajza u. 2. sz. alatt. Telefon: 12—62. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. 24961

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents