Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

1963. február 21.

5

Csütörtök

Less-e mezőgazdasági szakkor

Gyomán ?

fl mezőgazdasági szakember- |

képzés, a termelőszövetkezeti tagság szakismereteinek bővítése ma már olyan feladatok, melyek nélkül nem lehet egyről a kettőre jutni mezőgazdaságunk terméshozamának, színvonalának ügyében. Éveik óta nagy erőfeszítéseket tesznek művelődési otthonaink vezetői, a megyei, járási és községi TIT-szervezetek azért, hogy minél több helyen szerveződjön tsz-akadérnia, ezüstkalászos tanfolyam, újabban mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam is. Ahol ezek szükségességét idejekorán felismerték a község vezetői, ott ma már nem kell különösképpen „szervezni” a tsz- akadómiát, a szakmunkásképzőt, akad jelentkező bőven.

Ä korszerű agrotechnika elterjesztésének egyik alapját képezik azok a mezőgazdasági szakkörök is — a számuk, sajnos még nem nagy —, amelyekben elsősorban a községek agrárértelmisége fog össze, hogy területük talajviszonyairól, az állattenyésztés helyi lehetőségeiről, fejlesztésének módozatairól vagy más munkaterületekről alkotott véleményüket kicseréljék, szakköri vitákon, foglalkozásokon gyarapítsák önmaguk tudását is, és ugyanakkor a tudomány erejével segítsék a közös gazdaságokat.

Sajnos, nincs még sok ilyen szakkörünk. A megalakulás és néhány összejövetel után — ha nem határozzák meg konkrét feladataikat, ha nem ösztönzik őket ilyen vagy olyan területű tudományos munkára — legtöbbjében beáll a krízis, és ez könnyen a szakkör széthullásához vezet. Valami hasonló történt Gyomán is, ahol pedig különösen hasznos volna, ha az atgrárértelmiségiek időnként összejönnének, és egészséges, teremtő vitákban próbálnák segíteni a község, a járás mezőgazdaságának izmosodását.

Egy esztendővé! ezelőtt került szóba a községi tanács vb- ülésén, hogy össze kellene fogni a mezőgazdasági szakembereket, és

— ha a forma megtetszik nekik

— mezőgazdasági szakkört alakítani velük. Amint mesélik, össze is jöttek egyszer-kétszer, de ezek inkább a spontaneitás megnyilvánulásai voltak, szervezetté nem váltak, és nem is válhattak, ha erre — akiknek kellett volna — különösebben nem is törekedtek. Igaz, hogy abban az időben sok agrárértelmiségi megvált a községitől, de — hiszen ez csak természetes! — jöttek helyettük újak. A szakkörből azonban nem lett semmi.

Arról tehát, hogyan nem lehet életképes, és kisugárzó mezőgazdasági szakkört szervezni, van már tapasztalatuk. Most tehát jó lenne a dolog másik oldalán elkezdeni újra, és ebben a munkában nem maradhat magára a művelődési ház vezetősége, de nem is marad bizonyára, hiszen — többek között — a Hazafias Népfront 1962/63. évi művelődési feladatai között is szó van arról, hogy: „A Hazafias Népfront fontos feladatának tekinti a mező- gazdasági szakemberhiány megszüntetését a társadalom mozgósításával, a mezőgazdasági szakemberképzés elősegítésével. Annak érdekében tevékenykedik, hogy a tsz-parasztság körében tudatosuljon a szaktudás növelésének fontossága, serkentse őket... Munkája kiterjed... a mezőgazdasági szakkörök szervezésére, szaktudásuk továbbfejlesztésére és a szakköri munka segítésére is.

Úgy véljük, a Hazafias Népfront gyomai szervezete tehát máris nagy segítője lehet annak, hogy a község termelőszövetkezeteiben és máshol dolgozó mező- gazdasági szakemberek összefoghogy harcoljunk ellene. Aki pedig ezt nem veszi tudomásul, annak semmi helye a pártban. Vagy a tagsági könyv, vagy a romantika. De erre ne legyen magának gondja. Mi majd elintézzük.

Gátakat szakító kényszer parancsolta Antinak, hogy boruljon le a vörösiposztós asztalra, ne szégyellje a zokogást, csak a lelke könnyítésével törődjön, panaszolja el falánk fájdalmait, zsarnok magányát, befogadatlan szerelmét, amelyről még senkinek nem beszélt. De tudta, hogy mégsem adázkodhat együgyűvé, állt hát egyenesen, nyurga termete fegyelmezetten magasodott és ajka a szeretet lágyságával mozdult meg.

— Ne bántsuk őket. Boldogok.

Szekeres nézte az óráját. Hirtelen sietős lett a viselkedése. Anti szavait nagyvonalúan hagyta válasz nélkül. A legényhez ment, megütögette a karját.

— Rosszul néz ki. Igyon több tejet. És szervezzék a csoportot. Mozgassa meg egy kicsit a vén Kincsest is. Tanácsolom, hogy kérjen fegyvert. Kell az. Határövezetben kétszeresen nehéz pártmunkásnak lenni. Na, viszontlátásra, Pásztor elvtárs.

Enyhültén, atyáskodó jóindulattal nyújtott kezet. Így adta tudtul, hogy a dorgálást nem kell túlságosan komolyan venni, s

hogy Anti a bizalom birtokosaként dolgozzon tovább.

*

Az öreg Kincsesnek szélesre tárult a szeretete, hálálkodó kedvességgel viszonozta az emberek jóindulatát, amiért nem hagyták cserben, meghallgatták a szavát és idesereglettek hozzá esti tanyázásra. Mintha a búbos kemence is egyetértett volna gazdájával, bőkezűen ontotta melegét a fazekasműhely agyag, szagú falai közé. A cserépszárxtó polcok, melyek a mennyezet alatt függtek, vendégül látták a kucsmákat meg a cséié kalapokat, a koromgozószék pedig engedelmesen tartotta hátán a köd- mönöket, bekecseket.

Nyolcán ülték körbe a nyers színű asztalt, pihenő könyökök sorakoztak egymás mellé, s türelmes csavargással kereste helyét a pipafüst a kék rétegekben. Aszott képű parasztok figyeltek a lámpafényre vagy a két borosüvegre, kinek mi tetszett jobban.

Anti is itt volt, sápadt, keskeny arca megbékóltnek látszott, nagy fekete szeme mélázva fürkészte az embereket, mintha a fejek biccenéséből, a bajuszok állásából, a csomós ujjú kézfejek formájából próbálta volna kiolvasni a gondolatokat. Ö tanácsolta ezt a beszélgetést, sürgetni akarta a csoport megalakulását. Kincses József szívejanafc, megalakítsák a maguk szakkörét, és már ezen a tavas zom- nyáron sokat adhassanak a község közös gazdaságainak, megismertetve és megszerettetve a korszerű agrártudomány sokféle új sikerét.

Szervezni, csak jó célok érdekében lehet eredményesen. A mezőgazdasági szakkör megalakítása jó cél, és nem hisszük, hogy akadna olyan szakember, aki időről-időre ne jönne össze szívesen megtárgyalni a nagyvilág mezőgazdaságának, és a saját, szűkebb körű világuk mezőgazdaságának problémáit, és összevetve a kettőt, nem igaz, hogy nem születhetnének hasznos javaslatok, ötletek, me. lyek egytől-egyig a község szövetkezeteinek hasznát szolgálnák.

fl nehézségek ellenére is úgy

gondoljuk: érdemes lenne még egyszer megpróbálni! Egyszer ugyan már nem sikerült. Ugyan, mi baj ? Másodszor sikerülnie kell. Ha mindenki akarja, és mindenki segíti. Ha szívüggyé válik ez is.

Sass Ervin

Bolondos halászfalu

Mulatságos történet egy fiatalemberről, akit csak a munka érdekű. Kedvese után is egy kidolgozandó tervezetei visz magával az üdülőhelyre — egy halászfaluba. Ezúttal azonban másként alakulnak a dolgok, s a bonyadalmak után hősünk előterébe helyezi a boldogságot is. (Bemutatja a mezőberényi Szabadság mozi, 1963. február

21—23-ig.)

Növekvő érdeklődés a TIT Filmbarátok Körének előadásai iránt

Idestova négy esztendeje már, hogy a filmművészet jobb megismerésének céljából a Megyei Moziüzemi Vállalat megszervezte a Filmbarátok Körét. A kör működése tartalmilag azonban annyira az ismeretterjesztés területére illik, hogy a Moziüzemi Vállalat rövidesen megvált tőle és a kör három év óta a TIT Békés megyei Szervezete Filmbarátok Köre címen, annak kebelében tevékenykedik. A megye mindhárom városában alakult ilyen kör. Tagjainak száma Békéscsabán 320, Gyulán, 150 és Orosházán 140.

A kör tagjai más szervezett issen kapott az alkalmon, a parasztok se húzódtak, így hát szépszerével lámpa köré gyűltek.

— Vétket nem veszek magamra — magyarázta óvatoskodva az egyik redős halántékú vendég — nem gondolom én, hogy számításból beszólsz, Kincses József. De mit ér a szél, ha nem hoz felhőt? Vagy ha hoz is, hát jég van benne! Nem szeretnék olyan vásárba menni, ahol meddő teheneket árulnak.

A csűrő-csavajró paraszt szomszédja, egy tömpeorrú ember, akinek a füléből úgy nyiladozott elő a szőr, mint a korai árpabokor, együttérzőn himbálta a fejét.

— így igaz, márpedig akkor jobb lesz ezt meggondolni. Még sehol se csináltak szövetkezetét a járásban. Csak a hírét hallottuk, de erről meg hallgasson az ember, ha bölcs, mint hogy rosszat mondjon. Én nem állítom, hiszen honnan tudnám. De elég sok nyavalya hírlik a közösről. Hogy kiporciózzák a fejadagot, hogy zsoldot fizetnék, hogy még a gatyára való vásznat is az állam méri ki. Meg Ilyesmi. Hát kell ez?... Mondjá- ok meg: jó ez? ... Láttatok nár olyan bolondot, aki önként rakja a bolhát a gatya korcába?

(Folytatjuk)

mere tterjesztő előadássorozatok- j hoz hasonlóan, látogatási igazol- | vánnyal rendelkeznek. A vetítésre ; kerülő filmalkotások a MOKÉP ■ filmarchívumának anyagából va- ■ lók és olyan sorrendben kerülnék • vetítésre, hogy nézőik a film tör- ; ténetének, művészi és technikai • fejlődésének útját végig követhes- : sók. Tehát egyáltalán nem öncélú : szórakozásról, hanem kifejezetten : ismeretterjesztésről van szó. Min- : den vetítést előadás előz meg. A i sokféle tematikában többek közit ! szerepel filmesztétika, filmtörté- jj nélem, műfaj ismeretek, rendezés, ! gyártás és egyebek.

A filmnek, mint kulturális szóra- ■ kozásnaik a népszerűségét igazolja ! az a tény, hogy a kör tagjai közt ■ munkások, mezőgazdasági dolgo- ! zók, értelmiségiek és az ifjúság 5 egyaránt képviselve vannak.

Ifjúsági

emlékünnepséget rendez j az MSZ6T

■

A magyar—szovjet baráti és kölcsö- ! nős segélynyújtási egyezmény létrejöt- • lének 15. évfordulója tiszteletére if- ■ júsági emlékünnepséget rendez feb- ! ruár 22-én, délután 3 órakor Békéscsa- l bán, a Brigád Filmszínházban a kő- ;

I zépiskolás diákok részére a Magyar— ! Szovjet Baráti Társaság megyei titr j kársága. Az ünnepségen Szűcs Ildikó • elszavalja Jevtusenko: Az én ideoló- • giám című versét. Ezután Pankptai ! István, az MSZBT megyei titkára : mond ünnepi beszédet. Az előadás ; után a Szállnak a darvak című filmet ■ vetítik.

FEBRUAR 31.

Békési Bástya: Halál a cukorszige- ! ten. Békéscsabai Brigád: Erkel. Bé- ; késcsabai Szabadság: Isten őszi csil- 5 laga. Békéscsabai Terv: Fagyosszen- ! tek. Gyomai Szabadság: Az elcserélt • randevú. Gyulai Petőfi: Az aranyem- • bér. Mezőkovácsházi vörös Október: S ördögcsapda. Orosházi Partizán: A ; szórakozott professzor. Sarkadi Pe- ! tőfi: A francia nő és a szerelem. S Szarvasi Táncsics: Pinocchió. Szeghal- J mi Ady: A fehér csat. S

Apróság?

A napokban egy ismerősömmel találkoztam, ő mesélte el ezt a széljegyzetbe kívánkozó esetet:

— Házassági évfordulónk közeledett. A feleségem régóta ágyakozott egy szép, köves aranygyűrűre. Gondoltam, meglepem vele, így aztán szépen lassan összegyűjtögettem eá a pénzt. No, nem olyan drágáról volt szó, a csabai Ora-Ékszerbolt pénztáránál háromszáz-egynéhány forintot fizettem érte. Örültem, mert az ajándékgyűrű nagyon tetszett a feleségemnek. Csillogó-villogó kék kö vett benne akkora, mint egy közepe* lencseszem.

— Ezzel a kövei gyűlt meg a tojom. Képzeld, alig hordta és aUg gyönyörködött benne másfél hétig, egyszer csak kiesett a kő, és begurult a szekrény alá. Ügy kiesett ae arany foglalatból, mintha benne sem lett volna. Nagy nehezen megtaláltuk, ' másnap bevittem a boltba. Mondom, most vettem, alig másfél hete, és máris... Igen, válaszolta az egyik eladó, „ezeket a gyűrűket sokszor visszahozzák, hogy hamar kiesik a kő”. Ez viszont engem egyáltalán nőm vigasztalt meg. Ml az, hogy „hamar kiesik?” Egyáltalán: miért esik ki? ts ha már többen ráfizettek az ajándékozásra, miért nem figyelmeztettek, hogy kalkuláljam bele ac ajándékozás örömébe a kő várható kiesésének ürömét is?! Persze, eot nem lehet. Akkor pedig miért árulnak ilyen ékszert? Mert ugyebár: nem vásárol az ember minden második nap aranygyűrűt, ékkővel?

— Elküldték Pestre, hogy a követ erősítsék vissza. Egy hónapig vártam rá. Nem került sokba, talán 1« forintot fizettem. Viszont a kő másnap újra kiesett! A feleségem öröme (és az enyém is) most már végképp oda lett. Nem is tudom, mit kezdjek azzal a gyűrűvel? Vigyem vissza megint? Egy hónap múltán majd újra visszakapom, és másnap újra kl- pottyan belőle a kő ...

— Azt hiszem, eltesszük — emlékbe. Mert hordani nem lehet.

Apróság, de azért érdemes volt megírni néhány sorban. Tényleg: mit kell ilyenkor csinálni? Kidobni az ablakon az egészet? Mert, ha nem hordható, akkor mit ér?