Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
KHB. február 17. 4 Vasárnap ÚTKÖZBEN Ismerek két embert. Az egyik világtalan. Ül a zongoránál, mosolyog és a billentyűkre simítja a látnivágyás zokogását. A beszédben nem ismeri a pontokat, csak a kérdőjelet. Mindent kérdez, mert mindent tudni akar. Körülötte élet van, s ő ezt nem látja, csak érzi. A másik néma. Ott üldögél Békésen, a Malom utca sarkán lévő kis borbélyüzletben. Nagyra nőtt, kitágult szemeit segélyt- kérően forgatja. Többet Iáit, mint akárki, de nem tudja elmondani, tovább adni. Mozgatja a kezeit, mint egy bűvész, s a béna hangszálak artikulátlan hangokat közvetítenek. Aki pedig lát is, beszélhet is, az lásson és beszéljen is. Békéscsabától Szarvasig o Érdemes megpróbálni. Ha legközelebb arra visz az útjuik a vasúti híd felé, s miikor azt elhagyják az egymásba rohanó utak torkolatától száz méterre álljanak meg a villamos távvezeték békéscsabai állomása mellett. Itt, ha az égre néz az ember, egy dróthálót lát maga fölött Az összefutó vezetékek egymás fölötti hálózatát. Az oszlopkolosszusok tömören és szilárdan állnak. Válluk roskad az energiától. Nem tudom kJ, hogy van vele, de ez a látvány lenyűgöző. Eleven, nek tűnő figyelmeztetés a századra és a szocializmusra. Itt az embert meglegyinti a csodálatos technika lehelete, s nem kell ahhoz különös embernek lenni, hogy megérezzük: valahol a szocializmus is jelen van itt. A vérkeringés központja (még akkor is, ha aiállomás a neve). Az életet adó és felemelő energia monumentális képe. Megálltam és hallgatóztam. Egy hatalmas szív dobogását is meg- éreztem. Ahogy az út elhagyja Békéscsa. bát és nagy, ölelő ívekkel kanyarog Szarvas felé, utolérünk egy teherautót A vibráló ponyva alatt emberek dideregnek. Ki jól, ki rosszabbul öltözött. Látom, néhányuknak cinkét fogott az orra. Hideg téa van és hajnal Jó lenne előzni, de síkos, keskeny az út, s a teherautó sofőrje nem húzódik le. Talán észre sem vett bennünket. Aztán lassít a kocsi, befordul az Előre Tsz központjába. Még látom: egy fiatalasszony, ott, a kocsi padján fázósan rázkódik össze. Azután — szabad az út — rohanunk tovább. Levetem a kabátot, pokoli meleg tud lenni ebben a kocsiban. o Régi ismerősöm a kétsopronyi kőkrisztus, elnéztem néhányszor, ahogy felkiáltójelként merőlege- sedik a Hunyadi Tsz központja előtt. Alacsony vasrács övezi és néhány szál hervadt virág őrzi az öregkor hitét. Néztem a keresztet és a ráfeszített kőkrisztust. Ruháját elhalványította a könyörtelen idő. Valamikor lila és sárga színek keveredtek a vérszínű pirossal — rikítóan. Mondom, itt áll a kőkrisztus és a háttérben a ma már jól gazdálkodó Hunyadi Termelőszövetkezet központja van. Még állnak a régi kuláktanya jellegzetes épületei: a kicsi lakóház, a nagy istálló és a magtár, a gó- rék, alattuk a sertésólak. Mindezek mögött a legmodernebb ízlés szerint épített 200 férőhelyes istálló terpeszkedik, tőlük balra silógödrök csukott és tátott száját látom. Ezeket is, mint ahogy a hatalmas dohánypajtákat, belepte hóval a tél. Az úthoz közel a tsz egyik legújabb építménye, a magtár van. Azután a fehér szántóföldeken pihen meg a szemem. Hatalmas táblák! Alszanak még, de fehér testüket itt-ott már megborzolta a műtrágyát szóró traktor. így nézzük most is a szocializmust ketten: a Krisztus meg én. A kőkereszt geometriai merőlegesként ezen az egyáltalán nem furcsa tájon. És nem is furcsán figyeli ezt az ima nélkül boldogító világot Sokat hallottam már az olajbányászok Újvári-brigádjáról, akik Szarvas környékén a kétezer méJavul a ba'esetelhárítás és egészségvédelem a Békéscsabai Téglagyárban A balesetelhárítás és egészség- védelem javítására intézkedési tervet készítettek a Békéscsabai Téglagyárban. A terv szerint 1963- ban a fürdők, napközik és bölcsődék, valamint az 1-es és 2-es kemencékhez tartozó mellékhelyiségek vízellátását és csatornázását biztosítják. Az 1—2-es telepeken intézkedéseket tesznek a pormalmokban képződő egészségre ártalmas, nagy mennyiségű por csökkentésére. Ebben az évben megszüntetik a gépterem túlzsúfoltságát is, a lakatosokat új helyiségbe költöztetik. Ugyanakkor továbbfejlesztik a telepek térvilágítását. Érdemes naposbaromfit vásárolni a földmfivesszövelkezetnél A gépi keltetésű naposbaromfi gyorsan fejlődik, nagy termőképességű fajta. Tartása előnyös. Jó minőségű, egészséges naposcsibe — előjegyzés szerint — minden községben bármilyen mennyiségben vásárolható. 66 térén túl forgatják a fúrófejet. Megismerni jöttem őket. A hatalmas torony csendesen, szomorúan áll a hófödte pusztában, néma motorok fogadnak és furcsán sok a személygépkocsi. Itt van a vállalat igazgatója is és a belügyi szervek néhány munkatársa. Az emberek szomorúak, törtek, álmosak. Csak itt tudtam meg, hogy aznap éjjel leégett a berendezés nagy része. Milliós értékű motorok váltak semmivé. Most az okot, a felelősséget kutatják. Biztosan megtalálják. De az embereket, az Újvári-brigád tagjait, akik a plébódéban ülnek, hallgatom, nem lehet megnyugtatni. Emberek, munkások, akik az éjjel a sajátjukat látták veszni. Szarvason piac van. Döcögő szekerek igyekeznek a község központja felé. Némelyiken rozsét, a másikon ketrecbe zárt hízó malacot cipelnek. Szánkók csilingelnek. Kerülgetjük a sűrű sorban haladó járműveket, lehúzódunk a Vasipari Ktsz épülete mellé, bekukkantunk egy pillanatra. Az új épületekben négyszáznál többen dolgoznak. Exportra is termelnek és 36 millió forint az éves tervük. Modem, korszerű középüzem. Valamikor csendőrlaktanya volt. A piac kellős közepében. A háziasszonyokat, akik vásárolni jöttek, nem zavarja a tél. Hull a havas eső, letakarják a tejfölt, túrót műanyagkendővel, ízlelik, vásárolnak, vitatkoznak, alkudnak. Piacon vagyunk. Szarvason diadalkapuk is vannak. Valamelyik ünnepünkre építették, azóta itt maradtak. A felírat kifakult rajta. De az emberek szívében mégis eleven a rezdülés, lüktet a változás — életünk velejárója ez. K. M. CSANADAPACA Néhány szó egy jól sikerült monográfiái művecskérol Egyszerűségében is mutatós, ér. deklődést felkeltő falutörténeti munka került a kezünkbe, Mik- lya Jenő: Csanádapáca című monográfiái könyvecskéje. Ahogy a belső címlapon olvasható: Adatok a község történetéhez, földrajzához, néprajzához. Ez a tartalmi utalás azonban kiegészítésre szorul annyiban, hogy nem csupán a hagyományokban gazdag múltat, hanem az eredményekben sokkal gazdagabb jelent is megmutatják a könyv szerzői, sőt ablakot tárnak Csanádapáca jövőjébe is. Azért említünk (,szerzőket”, mert — miként tudomásunkra jutott — Miklya Jenő ugyan a kezdeményező, a szerző, a „prímhegedűs” a monográfia megszületésében, de jelentős segítői voltak ebben a községi tanács elnöke, Dán cső András, a helyettese, Kiss Ferenc és a felelős kiadó: Varga Gábor vb-titkár, aki egyben a tömör, kifejező Előszó szerzője is. A műből írásos és dokumentációs formában, bő képanyaggal tárul elénk a község földrajza, a falu alapításától kezdve pedig a történelme, társadalmi, népességi alakulásának a menete, s a felszabadulástól napjainkig fejlődésének minden mozzanata. Részletes függelék, adakozó mennyiségben mellékelt jegyzetanyag egészíti még ki. Ilyen rövid terjedelemben nem lehet feladatunk a mű alapos, részletes értékelése, azonban első olvasásra is megállapíthatjuk, hogy a megyéről és néhány helységéről eddig megjelent mai monográfiák sorában könnyed olvashatóságával, jól áttekinthető do- kumentális anyagával és a leglényegesebb, legfontosabb szempontok szerint válogatott statisztikai számadataival mindenki számára érthető, igen hasznos és példamutató műként, a legjobbak közt foglal helyet. Azonban ez a rövid ismertetés nem volna teljes, ha Miklya Jenő szerepét a monográfia megszületésében nem állítanánk igazi helyére. Noha nem Csanádapáca szülötte, de 1947-től 1958-ig pedagógusként működött a községben és ez alatt szerette meg annak lakóit, lendületes életüket. Elhatá- lozta, hogy — minden szabad idejét feláldozva — gyűjteni fogja mindazt, amiből felmutathatná a község önarcképét. Helyben és különböző egyetemeken, levéltárákban kutatta több mint egy évtizeden át mindazokat az adatokat, dokumentációkat, mélyek Csanádapáca „előéletére” vonatkoztak. A község jelenének a megörökítése azonban természetszerűleg már kollektív munka eredménye, miként azt említettük is. A csanádapácai monográfia bizonyára arra serkent majd más községeket is, hogy hasonló módon önmaguk és a világ élé tárják létük és eredményeik tényét, a szocialista haza társadalmi térképén elfoglalt helyüket H. R. Időt és anyagot takarítanak meg A Gyulai Bútoripari Vállalatnál tavaly hetvenkét újítást javasoltak a dolgozók. Ebből negyvennégyet bevezettek. Az újítások több mint 290 ezer forint megtakarítást jelentettek az üzemnek. Többek között öt órával csökkentették az egy szekrényre eső munkaidőt és ezzel együtt javították a minőséget is. A legjelentősebb újítást Utasd Zoltán művezető és Szabó András asztalos nyújtotta be. Eddig a bútorok éleire furnír lemezeket ragasztottak, amelyek mozgatás közben letöredeztek, rontották ezzel a bútorok minőségét. Az újítás szerint az élfunírozás helyett keményfa piskótalécezést használ, nak. imwiMk v.;.v{ő;.ő>/W.v.v W# t KISREGÉNY Qimim Mmm 13. Amióta egybekelték a fiaitalok, Kincses József leint lakott a fazekasműhelyben. Úgyis itt szeretett a legjobban. A búbos kemencét már begyújtotta, jókedvre derítő melegség járta át a vályogfalakat, a dikót, amelyet cifra háziszőttes takart, s a padlóból, lócákból is elsom- polygott az alattomos hideg. A szürke agyagliszt finom ham- vassággal vonta be az egész szobát, még a famennyezetet is, amely alatt papírkönnyűségű, évtizedek szárította deszkapol- cok hidaltak. Most egyetlen darab edény sem száradt a polcokon, a korong is elhagyatottan unatkozott az ablaknyílás előtt. Annál nagyobb rangot kapott télire a kecskelábú asztal. Itt vacsoráztak, itt beszélgettek, s gyakran megesett, hogy vendégek ülték körbe. Középütt bóbiskolt a petróleumlámpa, az emberek pedig sült tököt majszoltak, diót ropogtattak, közben tanakodtak a politikáról, leleményesen faggatva az öreg Kincsest. Klári bablevest meg túrós csuszát főzött vacsorára. Szótlanul eszegettek. Kincses olyanformán böködte villára a csuszát, mint aki hajat látott az étéiben, de titkolni igyekszik a kellet- lenségét. Ritkán falt, sokáig rágta az ételt és úgy nyelt, mintha fájt volna a torka. Dani se mutatott sokkal nagyobb étvágyat. Lopva az apósát fürkészte, s ehhez nem ^s kellett fölnéznie a tányérjáról: elég volt, ha csak az öreg villával babráló kezét figyelte. Ebből is láthatta, hogy Kincses József kedve nem mondható éppen rózsásnak, ennélfogva az alkalom is rossz, szándékuk él- újságoiására. Száraz meleg zsúfolódott a szobába, és ettől kdvirult a fiatalasszony, maga is meleget sugárzott. Kerék arcát alma puszi nesí tette, lenvirág színű szemére harmat csöppent és élesen ragyogtak elő pillái alól a parányi csillagfények. Figyelme ugyanolyan friss volt, mint máskor, biztatott a jobb étvágyra, kézügyébe adott vizet, sőt, s a falatozásban is jó példát mutatott. Pedig az izgatottság egyre merészebben zakatolt benne. Tudatni kellett apjával az elhatározást, mert egy-két nap múlva indulni akartak szerencsét próbálni. Csakhogy az öreg Kincsesnek igen nagy szüksége volt rájuk testileg-lelkilag. Ha Klári nem főzött, senkitől nem remélhetett egy tál meleg ételt, a tisztaságra is csak asszonykéz tud igazán vigyázni, emellett óvni kellett az apa örömét, nem zúdíthatták szívtelenül a nyakába a magányt. Ezekre gondolva Klári vonakodott előhozakodni a szándékkal. Szebb egyetértést már nem is kívánhatott. Néhány hét alatt annyira meghitté vált hármuk között a családiasság, hogy maga is ragaszkodott az együtt maradáshoz, nem is ment volna el semmi pénzért, ha a körülmények valamivel marasztalóbbak. Kincsest meg éppen annyira bántotta a busongás, hogy a baj tovább tetéződötf. Hallgatnia kellett a baljóslatról, és ettől csak jobban kínozta a tépelődés. Megérezte, a fagyokkal rossz napok érkeznek a falura, féltette a fiatalokat a bántódástól. Szerette a boldogságukat, a reményeiket, a szíve kamráiba zárta volna őket, hogy senki ne érhessen hozzájuk rossz szándékkal. Klári lerámolta az edényeket,
