Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-16 / 39. szám

tW3. február 16. 2 Szombat Megbecsülés és bizalom Vannak emberek — milyen jó, ’ hogy kevesen —, akik túl­zottan optimisták, ha szóba kerül a falusi fiatalság helyzete. — Nincs itt semmi baj — mond. ják ők. — Ha a tsz minden hónap, ban ad munkaegységelőleget ne­kik, nem mennek el városba!... Vajon igaz lenne-e ez? Csak részben. A pénz ugyan mágnest jelent, de emellett más igényei is vannak parasztifjúságunknak. Bizonyítják ezt azok a válaszok, melyeket a napokban hallgattam végig. Városból visszakerült fia­talokat faggattam, vallattam ar­ról, hogy miért fordítottak hátat annak idején falujuknak. Őszin­tén elmondották, hogy „mi fájt”... Persze, a pénzről is szó volt, de emellett azt hányták-vetették fel, hogy nem törődtek velük a falu­ban, nem becsülték őket, nem ál­doztak jóformán semmit arra, hogy tanulhassanak, kulturálód­hassanak és ők nem akartak lera­gadni a „sárban”. Megelégelték a vezetők közömbösségét, a szellemi tunyaságot, többre vágynak, meg­tartó, jellemet, s embert nevelő kohóba vágynak. Hát inkább ezért jöttek el. És a perspektíva miatt, ahogy mondták. Ez furcsán hang­zott. Megmagyarázták, hogy mát értenek alatta. Városban — úgy vélik —, többre vihetik, itt tanu­lásra ösztökélik őket, jobban el­érhetik a műveltség forrásait... Volt ebben a gondolatfüzérben va­lami igazság. Az, hogy mennyire fals kép alakult ki bennük a falu jövőjéről s e kép kialakításához mennyire hozzájárultak egyes fa­lusi vezetőink azzal, hogy elha­nyagolták a falu fiatalságának eszmei, politikai, erkölcsi nevelé­sét a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének kezdeti szakaszá­ban. A kikkel — tsz-tag fiúkkal és " lányokkal — mostanában alkalmam volt beszélgetni, szinte kivétel nélkül két dologra apellál, tak: a megbecsülésre és a biza­lomra. A perspektívával nincsen baj. Megbecsülést és bizalmat vár­nak, kívánnak, ez az éltető ele­mük. A pénzre is szükségük van, mert hát élni szeretnének, szóra­kozni, ruházkodni, néha kiránd'il- ni. Tökéletesen igazuk van. Ahd viszont csak ezt nyújtják nekik, ott keveset nyújtanak. A pénz néni egyenlő a megbecsüléssel, csak egy kis része annalk. Melléje számos dolognak kell járulnia. Melyek ezek? Mindenekelőtt: legyen helyük, szavuk a falu társadalmi éle­tében. Ne csak kérjenek tőlük, ha baj van, de akkor is gondolja­nak rájuk, ha valamiben dönteni kedL Ők éretlenek még az okos vélemény formálására? Aki ezt vallja, az tagadja az ifjúság éles­látását, talpraesettségét, alkotó- képességét. Aki a munkában meg­állja a helyét, az megérdemli, hogy adjanak véleményére is. Na­gyon örvendetes dolog, hogy mos­tanában a tanácstagi jélölőgyűlé- seken sok községben fiatalokat is jelöltek a községi, járási tanács tagjai közé. Csabacsiidön például 8, Nagyszénáson tíz fiatalt dele­gáltak az utcák lakód. A megbe­csülés és bizalom jele ez. Nagyon üdvös lenne, ha 6 termelőszövet­kezetek vezetőségében több fiatal arccal találkoznánk, többéi, mint most. Ha azt várják a vezetősé­gek, hogy a fiatalok lelkiismerete­sebben dolgozznak, s mindenütt megállják a helyüket, akkor a vé­leményükre is legyenek kíván­csiak. Mert van véleményük, van­nak hasznos javaslataik. Azt akar. ják, hogy gyorsabban, jobban ha­ladjon a szövetkezet, s ne csak kecmeregjen. A megbecsüléshez tartozik a tudásgyarapítás elősegítése is. Sajnos, falvainkban ezzel keveset törődnék még. Nem veszik észre, hogy a fiatalok általános művelt­sége milyen sok kívánnivalót hagy maga után. Kevesen tagjai és rendszeres olvasód a könyvtárak­nak, hiányoznak a népszerű elő­adások, különféle tanfolyamok. KISZ-szervezetednkben ugyan van politikai oktatás, de többnyire öt- lettelen, kevéssé érdekes, s koránt, sem elégíti ki a fiatalok érdeklő­dési szomját Az aranykalászos tanfolyamok mellett szervezhetné­nek ateista-köröket, filmszeminá­riumokat, még több szellemi ve­télkedőt, a jó ízlés formálására divatbemutatókat, táncbemutató­kat. Egyre jobban előtérbe kerül az öntudat formálásának szüksé­gessége falun is. A fiatalokat kell elsősorban ösztökélni, hogy úttörői legyenek az új társadalmi szoká­sok elterjesztésének. |Jagy gond a KISZ-szerveze­tek hélyiséghiánya. Ahhoz, hogy az ifjúsági kollektíva dol­gozni, tanítani, hatni tudjon, ez minimális követelmény. Ennyi megbecsülésre igazán szükség van. Az utóbbi időben jelzések érkeztek arról, hogy a fiatalok otthonaiból szövetkezeti klubot csináltak. A szövetkezeti klub nagyszerű dolog, de ne a KISZ­helyiségeket vegyék el erre a célra! Kötegyánban könyvtárat rendez­tek be a KISZ-helyiségben, s ad­tak helyette egy kicsike szobát, ahol még a taggyűlést is nehéz megtartani. Magyarbánhegyesen és a battonyai Május 1 Tsz-ben hasonlóan cselekedtek. Csoda-e, hogy ennyi „megbecsülés” láttán ezeknek a falvaknak a fiataljai nem valami lelkesek. Ilyen ap­rónak, jelentéktelennek látszó, de valójában nagyon lényeges dol­gok vetnek gátat falusi KISZ- szervezeteink működésének. Ér­demes lenne többet törődni ezek­kel az „apróságokkal”... Néhány helyen — Gádoroson, Tótkomlóson, Kondoroson — nagyszerű helyiségekkel rendel­keznek a fiatalok, és mégis gyen­ge az ifjúsági munka. Itt már a pártszervezetek és a tanácsi veze­tők is hibásak, mert nem adnak elég segítséget a KISZ-szervezet szénájának rendbe tevéséhez. A megbecsüléshez tartozik az is, hogy néha utánanézzenek a veze­tők: hogyan lehetne segítséget ad­ni a fiataloknak. Mert ha meg­torpannak, szükséges, hogy tá­mogatást kapjanak. Cok szó esett már arról, hogy ** a különféle termelési verse­nyek nem eléggé ösztömzőek, von­zóak a fiatalok számára a tsz-ek- ben. A magyarázat egyszerű: a lel- I kesedés lángját lelohasztja az, hogy az értékelést, jutalmazást mellé­kes dolognak tartják, pedig ez a legfontosabb. Jól csinálják ezt a mezőhegyes! József Attila Tsz- ben, s ott él, hat, lelkesít is a verseny. Nem lenne ördöngős tett, ha mindenütt így csinálnák ezt, a kedvszegés helyett. A megbecsülés és a bizalom, az anyagi ösztönzők érvényesítése nagy tettekre tudja ösztökélni a falusi fiatalságunkat is. Hajtóerő ez, melyet szüntelenül fejleszteni kell Az eredmény feledteti a fá­radtságot! Pal lag Róbert NA PTAR 1963. február 16., szombat — 125 évvel ezelőtt, 1838-ban halt meg Alekszandr Polezsa- jev orosz költő. 1826-ban írta meg a Száska című szatirikus költeményét, ami miatt bünte­tésből a katonasághoz vonultat­ták be, ahol kegyetlenül bán­tak vele, majd. 3 évre a Kauká­zusba küldték harcolni. Innen megszökött és ezért halálra korbácsolták. Demokratikus gondolkodástól áthatott költe­ményeivel szenvedélyesen tilta­kozott a cári elnyomás ellen. WM Alekszandr Polezsajev — 100 évvel ezelőtt, 1863. február 16-án született Justh Zsdg- mond író. Fiatal korát Párizsban töltötte, majd onnan hazatérve birtokán parasztszmházat állított fel. Kora társadalmát regény­ciklusban kívánta ismertetni, ebből 3 kötet készült el: A pénz legendája, Gányó Julcsa és posztumusz műve, a Fuimus. • — 70 évvel ezelőtt, 1893-ban e napon született Mihail Tuha- csevszkij, a Szovjetunió marsallja. Az első világháború idején mint gárdatiszt a bolsevikekhez csatlakozott, majd jelentős ré­sze volt a Vörös Hadsereg megszervezésében. A polgárháború idején hadsereg, majd 1922-ben a nyugati front parancsnoka volt. A szovjet hatalom megszilárdulása idején fontos katonai tisztségeket töltött be. Mint hadügyi népbiztos-helyettest, a sze­mélyi kultusz idején elkövetett törvénytelenségek során kémke­dés és hazaárulás vádjával bíróság elé állították és kivégezték. Üjabb merényletet készítettek elő De Gaulle ellen Párizs Pénteken délben hivatalosan közölték Párizsban, hogy a köz- társasági elnök elleni összeeskü­vés miatt letartóztatták a katonai főiskola hat tisztjét és a főiskola egyik nyelvtanárnőjét. Az össze­esküvők meg akarták gyilkolni De Gaullet, aki pénteken délelőtt meglátogatta a katonai főiskolát. A letartóztatott tiszteknél gép­pisztolyt találtak, ezzel akarták lelőni a köztársasági elnököt. A nyomozás eddigi eredményéből arra következtetnek, hogy az ösz- szeesküvést ugyanazok a CNR— OAS-körökhöz tartozó elemek ké­szítették elő, akik a tavaly au­gusztus 22-i merényletet. (MTI) WtNMOK, MiRiervT ■ ■ GimtWMkm rá, hogy itt hevesebb formát ölt az osztályharc. Értette már Kincses József, mire való ez a nagy sietség. Vé­leménye még nem volt, csak a kedve súlyosodon el. A ráncok szinte ráfagytak az arcára. Tett néhány bicegős lépést, az abla­kon is kitekintett, majd tétován motyogta: — Értjük, értjük... A Pravda cikke az iraki terrorhadjáratról Moszkva (TASZSZ) A szovjet embereiket mélysége­sen aggasztja az Irakban dühön­gő terror, az iraki demokraták üldözése — írja a Pravda. Szé­gyenletes leszámolás a demokra­tákkal című szerkesztőségi jegy­zetében. Az iraki kommunisták — írja többek között a lap — hősies har­cukkal nagy tiszteletet és általá­nos elismerést vívtak ki ma­guknak. Hosszú éveken át kérlel­hetetlen harcot vívtak Fejszál és Nuri Szaid nyugatbarát mo­narchists. rendszere ellen. Az Ira­ki Kommunista Párt tagjainak százai, köztük a párt sok veze­tője éveken át sínylődött Nuri Szaid börtöneiben, ahol emberte­len kínzásokat szenvedtek él, de a hóhérok nem tudták megtörni harci szellemüket. Az iraki kommunisták —- foly­tatja a Pravda — 1958. július 14- én az első sorokban mentek ro­hamra a nyugatbarát reakciós iraki monarchia ellen. Életüket nem kímélve küzdöttek az Iraki Köztársaság függetlenségének megerősítéséért, a júliusi forrada­lom magasrendű céljainak tel­jes megvalósításáért Ma — hangsúlyozza a lap — sötét erők fel akarják használni a pillanatot arra, hogy fizikailag megsemmisítsék az iraki nép ér­dekeinek legönfeláldozóbb védel­mezőit, az arab népek boldogulá­sáért vívott küzdelem legáldozait- készebb harcosait. A Pravda, külföldi hírügynöksé­gek, a sajtó és a rádió közlemé­nyeit idézi az iraki demokraták ellem folytatott üldözési hadjárat méreteiről és megállapítja, hogy a február 8-án bekövetkezett ese­mények fejlődése felháborította a világ haladó közvéleményét. Ez­zel kapcsolatban a lap részlete­ket közöl a Francia Kommunista Pártnak az iraki terrorral kap­csolatos nyilatkozatából, és a Franciaországban tanuló iraki di­ákok felhívásából. (MTI) 12. Piros arcú, kurta legény volt Csuka Péter pártmunkás, a já­rási bizottság instruktora. A hu­szadik esztendejét még nem töl_ tötte be, de jól értett ahhoz, hogy föllépésével miként szerez­zen tekintélyt rövidke életéhez. Görbe lábával, amelyen passzos volt a csizmaszár, katonásan ko­pogtatta a padlót a jegyző iro­dájában. — Hát akkor nézzük a telék- könyveket — mondta sietősen, nagy komolyan, mint akinek ke. vés az ideje és a parancsnoki gesztusokhoz szokott hozzá. A gyalult képű, stuccolt baju- szú jegyző frissen szaladt az al- máriumszerű iratszekrényhez. Lengyel nadrágja mély buggyot vetett a térde alatt, komikusán vékony lábszárára kígyómintás harisnya feszült. Bordó vadász- bakancsának még a talpszélé is ragyogott. Serény majommoz­dulatokkal válogatott az avatag, vászon kötésű könyvek között. Az öreg Kincses hiába talál­gatta, hogy miért szalasztották érte sebtében a kisbírót, egyelő­re még nem lett okosabb. Kér­dőn tekintgetett a póznatermetű Pásztor Antira, a falusi párttit­kárra, de az sem tudhatott töb­bet nálánál, mert olyanformán nézelődött, mint akit idegen helyről cipelték ide és nem tud­ja elképzelni, hogy mit akarhat­nak tőle. — Parancsoljon, Csuka elv­társ ... — csattantotta le Kar­cagi jegyző úr a két telekköny­vet a zöldposztós asztalra. Csuka nem nyúlt a könyvek­hez, csak szigorúan rájuk né­zett. Szőke fejét előreszegte. — Keresse ki azokat a gazdá­kat, akiknek legalább kétszázöt­ven arany koronát érő ingatlan­juk van. Vagyis a kulákokat. — Míg a jegyző megnyálazta az ujjait, s lapozni kezdett, ő a két kommunistához fordult: borús harciassággal, ítélethirdető han­gon magyarázta: — Számba kell venni a kulákságot. Létérde­künk, hogy korlátozzuk a falusi osztályellenséget. Nincs többé kesztyűs kéz. Csak akkor hiszik el, hogy proletárdiktatúra van, ha be is bizonyítjuk A korláto­zást nekünk kell kezdeni. Határ­övezetben élünk, számíthatunk Pedig semmit sem értett. Csu­pán annyit tudott, hogy a nagy­gazdák mega vékony dolmányú parasztok ősidők óta acsarkod- nak egymásra, abban sem kétel­kedett, hogy a gyengébbek nem húzhatják többé a rövidebbet, de ez a hirtelen fordulat várat­lanul érte. Nézte a szőke fejű, görbe lábú legényt, a hatalom küldöncét és elképesztette az a valószínűtlen tény, hogy ilyen gyerekember hozza a parancsot, s tőle, a vén bakától megdöb­bentő öntudatossággal, nyers magabiztossággal követel enge­delmességet. Kincses a világért sem akart ellenkezni, hiszen a kommunista kötelességei közül a hűséget és a fegyelmet tartotta számon a legjobban. Mégis ráte­lepedett a szomorúság: nem tud­ta fölfogni, hét oltottak ekkora merészséget ebbe a legénybe, akinek még fogalma sincs az életről, de úgy diktál, mintha vele együtt verték volna sám­fára a zalaegerszegi intemálótá- borban. — Hát kérem szépen... — nézett föl a könyvekből ünnepé­lyes arccal a jegyző. — A követ­kező gazdákat érinti a kategori-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents