Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

1963. január 17. 5 Csütörtök Néhány héttel ezelőtt képes ri­port jelent meg a Népújság ha­sábjain Bíró Györgyről, a gyulai Zöld Mező Termelőszövetkezet KISZ-titkáráról. A befejező so­rokban megemlítettük, hogy az agilis ifjúsági vezető szerepkönyv utón kutat, mert az alapszervezet kis kollektívája vidám műsort akar betanulni és ■ előadni a tél folyamán. A riport megjelenése után ked­ves meglepetés érte a KISZ-tit- kárt. Vékony kis csomagot kapott Békéscsabáról, s a csomagból Hel­feladónak tói Jenő: Menazséria című, tavaly megjelent könyve került elő, melyben számos vidám írás és je­lenet található. A feladó csupán annyit írt: Olvastam a Népúj­ságban színdarabproblómájufcról, e kis könyvet használják sok si­kerrel. A szövetkezet fiataljai — élükön Bíró Gyurival — nagyon megörülték a váratlan ajándék­nak. Hamarosan hozzákezdenek a legvidámabb jelenetek betanulá­sához. Az ismeretlen feladónak ezúton mondanak hálás köszöne­tét segítségéért. fii/í Keserű szerelem \ Egyre több nyugati film foglalkozik a faji megkülönböztetés kér­désével. Ez nem véletlen, e probléma felvetése és megoldása ége­tő. A magyar mozilátogatök a „Ti 'ztességtudó utcalány”, a „Megbi­lincseltek”, s „A gyűlölet áldozata” után, most újabb ilyen témájú haladó alkotással találkozhatnak, a Keserű szerelem című francia filmmel. Már az első képsor magával ragadja a néző figyelmét. Fe­hér orvosi kezek magasba emelnek egy fekete újszülöttet. Franco- iseí a. fehér fiatalasszony fekete gyermeknek ad életet. Az anya keblére öleli csecsemőjét, s közben újra átéli különös szerelmének történetét. A filmet a békéscsabai Szabadság Filmszínház játssza január 17-től 23-ig. hagyva a Berlin—Hamburg au­tósztráda fölött haladtak a szov­jet repülők. Ám nem Hamburg volt az úticéljuk. Különleges feladatot teljesítettek. Vagy harminc kilométerre Karlsl üstétől, egy kihalt puszta­ságról fehér színű rakéta röp­pent a magasba. A gépcsoport a jelzés irányába fordult. Lámpa­fény pislogott alattuk, egyenletes időközönként kihunyva, aztán ismét felgyulladva. A gépek csökkentették a sebességet, s az öt szállítórepülőből ejtőernyősök ugrottak ki. Ez volt Likov tábor, nők csoportjának második külö­nítménye. Egymás után értek földet az ejtőernyősök. Sötét színűre fes­tett selyemejtőemyőiket szinte alig lehetett észrevenni a levegő­ben. Valamennyien német kato­natiszti vagy közlegényi egyen­ruhában voltak. A leszállás he­lyén várakozó Percev őrnagyot azonban ez nem lepte meg. Első. nek a Wehrmacht-őmagyi egyenruhát viselő Ribin ezredest ismerte fél. A két férfi ös&zeölel- kezett. — Pavél Petrovies! Kedves cimborám! De régóta nem láttuk egymást! Van már vagy két éve is, mi? — Pontosan két éve, ezredes elvtárs! — Azt hiszem, nálad minden rendben van. Mielőtt Moszkvá­ból elindultam volna, telefonál­tam hozzátok: az asszony is meg a kislány is egészséges, nincs semmi bajuk. — Köszönöm, Oreszt Ivano- vics. Mi a helyzet? — Még nem tudom. — Ribin hátrafordult, s odaszólt valaki­nek: — Körzsov! Egy tiszt termett előtte a sö­tétségből. Hauptmanni rangjel­zés volt a paszományán. — Ismerkedjenek meg. — Ri­bin bemutatta egymásnak a két felderítőt. Utána azt az utasítást adta Korzsovnak, hogy bontsa ki a rádióleadót. Körös-körül, az egyre áthatol- hatatlanabb sötétségben (felhők mögé bújt a hold) szüntelen sür­gés-forgás hallatszott. Léptek za. ját, suttogó beszédfoszlányokat hozott a lengedező szél. Visszajött Korzsov. —■ A leadó működésre kész, ezredes elvtársi Egy kis üreghez vezette Ribint és Percevet. Ott volt felállítva a leadó. Halvány fény látszott a készülék skáláján. Felette vörö­sen izzott a kis jelzőlámpa. Két rádiós tett-vett a berendezés kö­rül. — Kezdjék — rendelkezett Ri­bin. A rádiós lekopogott néhány je. let, átment vételre, s csakhamar írni kezdte, amit hall. A paniron gyorsan nőttek a számoszlopok. Őszintén egy műszaki állandó bizottság munkájáról Bárkiről is legyen szó. a róla alkotott vélemény elsősorban munkájától függ. Azt hiszem, hogy ez a vélemény ugyanígy vonatkozik egy testület, egy szerv munkájára is. Most a tanácsválasz- tásakra készülődve nem árt — és nem is lehet felesleges —, ha egy pillanatra visszanézünk az elmúlt négy esztendőre. Békéscsabán so­kan és jól ismerik Paróczai Géza alvtórsat, a téglagyár volt főmér­nökét. Azért mondom, hogy volt, mert jelenleg nyugdíjas, bár volt munkahelyén, ma is mindennapos vendég. Munkája s élete ide kö­tötte a városhoz... a gyárhoz. Ö mesélte, hogy tizenhatéves korá­ban az iskolai szünetben is szíve­sen dolgozott a gyárban. És csak } néhány évtől eltekintve, amikor katona volt, nem járt be reggelen­te az üzembe. Paróczai elvtárs 8 év óta tanácstag Az elmúlt négy esztendőben ta­nácstagi megbízatása mellett a műszaki állandó bizottság elnöke­ként tevékenykedett. Az egyik reggelen vele és Sipicziki János osztályvezetővel ültünk le hármas­ban beszélgetni arról a négy esz­tendőről, amely az elmúlt tanács­tagi választás óta eltelt. A téma a műszaki állandó bizottság mun. kája volt Mit és mennyit tudott segíteni vajon áz állandó bizottság az osz­tálynak? Kezdeményezett-e és cseleke­dett-e időben az állandó bizott­ság? Paróczai elvtárs elöljáróban el­mondotta, hogy a bizottság tagjai mindnyájan városukat szerető tanácstagok, akik szívvel, lélek­kel igyekezték ellátni tanácstagi megbízatásukat. Példákat sorolt fel, mikor a bizottság hosszas vita után javaslattal fordult az osztályhoz az Árpád-fürdő ügyé­ben. Nemcsak javasolták a társa­dalmi munka szervezését, hanem Amikor az első papírlap meg­telt, Korzsov a kezébe vette, le­ült véle kissé távolabb a földre, és hozzáfogott hogy zseblámpá­jának fényénél áttegye folyóírás, ba a rejtjeles szöveget. Ribin azonnal átvolvasta az elkészült szövegrészt. Likov tábornok kö­zölte benne: a teherautóoszlop huszonegy órakor elindult Ham­burgból, s éjfélre várják Karls- lusteba. — Biztos, hogy ezen az úton jönnek? — kérdezte Korzsov. — Más út nincs? — Volt — felelte Percev. — Volt másik út is, de két légitá­madás teljesen használhatatlan­ná tette. Felrobbantottak két via­duktot és egy hidat. A rádiós befejezte a vételt, s Korzsov gyorsan kisifrírozta a rádiagramm második részét is. Az állt benne: az első egység egy óra múlva kezdi az akciót. A repülőtér közelében földet ért ejtőernyős egységről volt szó. A rádiógramm végén egy fi­gyelmeztetés állt: a rejtekhely­nél tartózkodik Kerimov őrnagy is, ezért a legszigorúbb elővigyá. zatosségot kell tanúsítani. Ribin hátrafordult. — Korzsov elvtárs! Figyelmez­tesse az elvtársakat, hogy bármi történik, egyetlen civilruhás egyént se bántsanak. (Folytatjuk) maguk is ásót fogtak az Orosházi út villamosításának befejezése­kor. A hasznos és pozitív példák mellett Paróczai elvtárs maga is ’lismerte, hogy a bizottság kevés olyan javaslattal fordult az osz­tályhoz, amely új módon világí­totta volna meg a város előtt álló problémákat. önkritikusan beszélt Paróczai elvtárs arról is. hogy a bizottság tagjai sokszor belevesztek saját körzetük problémáiba. Félreértés ne essék. Most csak a műszaki állandó bizottságról mondjuk ezt, azért, hogy értsenek belőle mások is: Sok esetben a tanácstagok csak azt látják, hogyha kilépnek a há­zuk elé, gidres-gödrös a járda, rosszul ég a villany vagy nem folyik az utcasarki kút vize. És tanácsülésen vagy állandó bizott­sági ülésen örök témaként így me. rűltek fel a „saját” utca problémái. A házunk előtti sár. lehet bosz- szantó dolog. De tanácstagjaink­tól nemcsak azt várjuk, hogy a körzetükben fellelhető hiányos­ságokra hívják fel a végrehajtó szerv, tehát a tanács figyelmét, hanem 1963-ban már jogosan azt is várjuk, hogy rendelkezzenek azzal a képességgel is, hogy egész városuk vagy egész megyéjük ügyét összefüggéseiben lássák. A házunk előtti sár könnyen el­tüntethető akkor, ha erőnket összefogjuk és nem forgácsoljuk szét. Nemré­giben írtuk csak meg, hogy a Bé­késcsabát átszelő 140 kilométeres úthálózatból még mindössze 40 kilométert mondhatunk jónak és a többi javításra, s felújításra vár. Tehát a tennivaló adott. Látható. Korai lenne ma még az új ál­landó bizottság feladatait kijelöl­ni. De azt érdemes figyelembe vermi, amit Sipiczki János osz­tályvezető így foglalt össze: — Az állandó bizottságtól váro­si szemléletet várunk, azt várjuk tőlük, hogy ismerkedjenek meg az egész várost érintő problémákkal és úgy tegyenek javaslatot ne­künk — az osztálynak. Olyan összetételű állandó bizottságra van szükség, amely szakképzettségénél fogva maximális segítséget tud nyújtani. Lassan kibontakoznak Békéscsa­ba 20 éves távlati fejlesztésének tervei. Az abban felsoroltak nagy erőfeszítést kívánnak az osztálytól ás sikerrel csak akkor tudjuk megvalósítani, ha mellettünk olyan műszaki bizottság áll, amely részt vállal ebből. A beszélgetés során Paróczai élvtárs elismerte, hogy az állandó bizottság hozzáértése fontos do­log. S azt hiszem ebben a kérdés- íren az olvasó is egyetért velünk. Mert minden terv elsősorban any. nyit ér, amennyit abból megvaló­sítanak. Tehát az állandó bizott­ság elé kerülő javaslatok csak úgy érnek valamit, ha azok tükrözik a város fejlődését és lehetőségeit. Hozzátenni és elvenni. Ez a lé­nyege az állandó bizottság munká­jának. Hozzátenni az osztály irá­nyító munkájához azt, amit a tár­sadalom széles rétege igényel, s elvenni azt, ami nélkülözi az ala­pot, a megvalósíthatót. őszinte elismerés jár mindazoknak a tanácstagok­nak, akik Békéscsabán a műszaki állandó bizottság munkájában részt vettek. Munkájuk hasznos volt, segítették a város előtt álló feladatok megvalósítását. A követ­kező bizottságba is olyan tanácsta­gok kellenek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy már elő­re látnak, nem köti le őket a há­zuk előtti sár, szárnyalni tudnak és magukkal tudják ragadni kör­zetük minden lakóját. Ehhez pedig nemcsak szív és jó szándék, hanem a szakmai isme­ret is nélkülözhetetlen. Dóczi Imre Qőjeakát Jojcakát.., — csak így „népiesen”, hány­szor, de hányszor hallhatod felettébb nyájas olvasóm, esti hazamenetelkor. Ér­telme különböző, aszerint, hogy hol, mikor és kik mond­ják. No, persze az sém közömbös, hogy miéit és milyen hang­súllyal ejtik ki ajku­kon némelyek. Most erről, a „némelyek” részéről használt joj- cakátról lesz szó, né­hány originál példá­val illusztráltan. — Jojcakát — mondta a forgalmista Bürgözd-felső megál­lónál a mozdonyveze­tőnek. és mikor az egyszál rohanó utas már majdnem elérte a vonatot, ő felemelte a tárcsát, s a szerel­vény el füstölgőit. — Jojcakát — csap. tó le a kissWakot órájára pillantva a kikiricskisvárdai 77. számú postahivatal dolgozója egy ex- presszlevéllel beroha­nó ügyfél előtt — Máskor élőbb tessék jönni — mondta fed- dőn. — Jojcakát — állt fel a szedőgép mellől és indult az öltözőbe a velezdbeleki Hír­harsona 12 oldalának utolsó hasábjánál a szedő, holott már csu­pán négy és fél sor lebillentyűzése volt hátra, de hát lejárt a munkaidő, mit tehe­tett egyebet. Túlórá­ban szedte ki eey má_ sik azt a néhány sor „resztlit”. — Jojcakát — in­tett búcsút tártainak a pilótakabinban Rep Elemér másodpilóta, mert leiárt a szolgá­lati ideje, s azzal ki­lépett az aitón. örök­re. Ugyanis a sötét­ben nem láthatta, • • • hogy éppen a La Manche csatorna fe­lett szállt a gép. Csak egy kis ideig várt vol­na még, a londoni reptérig. Blőd József, raktári segédmunkás éppen egy több mázsás lá­dát tartott egyensúly­ban. A rákodóállás pereme volt a másik egyensúlyozó rész. A közeledő daru lett volna az a harmadik, „aki” majd felö’eh a terhet, s megszaba­dítja B’őd Jóskát az egyensúlyozástól. Em­berünk azonban fél­szemmel a karórájá­ra pillantva látta, hogy pont lejárt a mun ka i dej e. Nyom- ban elengedte a feje felett lebegő ládát. Kettőjük váratlan randevújában Blőd Jóska maradt alul de véglegesen — Jojca­kát! IL R.

Next

/
Thumbnails
Contents