Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
1963. január 17. 5 Csütörtök Néhány héttel ezelőtt képes riport jelent meg a Népújság hasábjain Bíró Györgyről, a gyulai Zöld Mező Termelőszövetkezet KISZ-titkáráról. A befejező sorokban megemlítettük, hogy az agilis ifjúsági vezető szerepkönyv utón kutat, mert az alapszervezet kis kollektívája vidám műsort akar betanulni és ■ előadni a tél folyamán. A riport megjelenése után kedves meglepetés érte a KISZ-tit- kárt. Vékony kis csomagot kapott Békéscsabáról, s a csomagból Helfeladónak tói Jenő: Menazséria című, tavaly megjelent könyve került elő, melyben számos vidám írás és jelenet található. A feladó csupán annyit írt: Olvastam a Népújságban színdarabproblómájufcról, e kis könyvet használják sok sikerrel. A szövetkezet fiataljai — élükön Bíró Gyurival — nagyon megörülték a váratlan ajándéknak. Hamarosan hozzákezdenek a legvidámabb jelenetek betanulásához. Az ismeretlen feladónak ezúton mondanak hálás köszönetét segítségéért. fii/í Keserű szerelem \ Egyre több nyugati film foglalkozik a faji megkülönböztetés kérdésével. Ez nem véletlen, e probléma felvetése és megoldása égető. A magyar mozilátogatök a „Ti 'ztességtudó utcalány”, a „Megbilincseltek”, s „A gyűlölet áldozata” után, most újabb ilyen témájú haladó alkotással találkozhatnak, a Keserű szerelem című francia filmmel. Már az első képsor magával ragadja a néző figyelmét. Fehér orvosi kezek magasba emelnek egy fekete újszülöttet. Franco- iseí a. fehér fiatalasszony fekete gyermeknek ad életet. Az anya keblére öleli csecsemőjét, s közben újra átéli különös szerelmének történetét. A filmet a békéscsabai Szabadság Filmszínház játssza január 17-től 23-ig. hagyva a Berlin—Hamburg autósztráda fölött haladtak a szovjet repülők. Ám nem Hamburg volt az úticéljuk. Különleges feladatot teljesítettek. Vagy harminc kilométerre Karlsl üstétől, egy kihalt pusztaságról fehér színű rakéta röppent a magasba. A gépcsoport a jelzés irányába fordult. Lámpafény pislogott alattuk, egyenletes időközönként kihunyva, aztán ismét felgyulladva. A gépek csökkentették a sebességet, s az öt szállítórepülőből ejtőernyősök ugrottak ki. Ez volt Likov tábor, nők csoportjának második különítménye. Egymás után értek földet az ejtőernyősök. Sötét színűre festett selyemejtőemyőiket szinte alig lehetett észrevenni a levegőben. Valamennyien német katonatiszti vagy közlegényi egyenruhában voltak. A leszállás helyén várakozó Percev őrnagyot azonban ez nem lepte meg. Első. nek a Wehrmacht-őmagyi egyenruhát viselő Ribin ezredest ismerte fél. A két férfi ös&zeölel- kezett. — Pavél Petrovies! Kedves cimborám! De régóta nem láttuk egymást! Van már vagy két éve is, mi? — Pontosan két éve, ezredes elvtárs! — Azt hiszem, nálad minden rendben van. Mielőtt Moszkvából elindultam volna, telefonáltam hozzátok: az asszony is meg a kislány is egészséges, nincs semmi bajuk. — Köszönöm, Oreszt Ivano- vics. Mi a helyzet? — Még nem tudom. — Ribin hátrafordult, s odaszólt valakinek: — Körzsov! Egy tiszt termett előtte a sötétségből. Hauptmanni rangjelzés volt a paszományán. — Ismerkedjenek meg. — Ribin bemutatta egymásnak a két felderítőt. Utána azt az utasítást adta Korzsovnak, hogy bontsa ki a rádióleadót. Körös-körül, az egyre áthatol- hatatlanabb sötétségben (felhők mögé bújt a hold) szüntelen sürgés-forgás hallatszott. Léptek za. ját, suttogó beszédfoszlányokat hozott a lengedező szél. Visszajött Korzsov. —■ A leadó működésre kész, ezredes elvtársi Egy kis üreghez vezette Ribint és Percevet. Ott volt felállítva a leadó. Halvány fény látszott a készülék skáláján. Felette vörösen izzott a kis jelzőlámpa. Két rádiós tett-vett a berendezés körül. — Kezdjék — rendelkezett Ribin. A rádiós lekopogott néhány je. let, átment vételre, s csakhamar írni kezdte, amit hall. A paniron gyorsan nőttek a számoszlopok. Őszintén egy műszaki állandó bizottság munkájáról Bárkiről is legyen szó. a róla alkotott vélemény elsősorban munkájától függ. Azt hiszem, hogy ez a vélemény ugyanígy vonatkozik egy testület, egy szerv munkájára is. Most a tanácsválasz- tásakra készülődve nem árt — és nem is lehet felesleges —, ha egy pillanatra visszanézünk az elmúlt négy esztendőre. Békéscsabán sokan és jól ismerik Paróczai Géza alvtórsat, a téglagyár volt főmérnökét. Azért mondom, hogy volt, mert jelenleg nyugdíjas, bár volt munkahelyén, ma is mindennapos vendég. Munkája s élete ide kötötte a városhoz... a gyárhoz. Ö mesélte, hogy tizenhatéves korában az iskolai szünetben is szívesen dolgozott a gyárban. És csak } néhány évtől eltekintve, amikor katona volt, nem járt be reggelente az üzembe. Paróczai elvtárs 8 év óta tanácstag Az elmúlt négy esztendőben tanácstagi megbízatása mellett a műszaki állandó bizottság elnökeként tevékenykedett. Az egyik reggelen vele és Sipicziki János osztályvezetővel ültünk le hármasban beszélgetni arról a négy esztendőről, amely az elmúlt tanácstagi választás óta eltelt. A téma a műszaki állandó bizottság mun. kája volt Mit és mennyit tudott segíteni vajon áz állandó bizottság az osztálynak? Kezdeményezett-e és cselekedett-e időben az állandó bizottság? Paróczai elvtárs elöljáróban elmondotta, hogy a bizottság tagjai mindnyájan városukat szerető tanácstagok, akik szívvel, lélekkel igyekezték ellátni tanácstagi megbízatásukat. Példákat sorolt fel, mikor a bizottság hosszas vita után javaslattal fordult az osztályhoz az Árpád-fürdő ügyében. Nemcsak javasolták a társadalmi munka szervezését, hanem Amikor az első papírlap megtelt, Korzsov a kezébe vette, leült véle kissé távolabb a földre, és hozzáfogott hogy zseblámpájának fényénél áttegye folyóírás, ba a rejtjeles szöveget. Ribin azonnal átvolvasta az elkészült szövegrészt. Likov tábornok közölte benne: a teherautóoszlop huszonegy órakor elindult Hamburgból, s éjfélre várják Karls- lusteba. — Biztos, hogy ezen az úton jönnek? — kérdezte Korzsov. — Más út nincs? — Volt — felelte Percev. — Volt másik út is, de két légitámadás teljesen használhatatlanná tette. Felrobbantottak két viaduktot és egy hidat. A rádiós befejezte a vételt, s Korzsov gyorsan kisifrírozta a rádiagramm második részét is. Az állt benne: az első egység egy óra múlva kezdi az akciót. A repülőtér közelében földet ért ejtőernyős egységről volt szó. A rádiógramm végén egy figyelmeztetés állt: a rejtekhelynél tartózkodik Kerimov őrnagy is, ezért a legszigorúbb elővigyá. zatosségot kell tanúsítani. Ribin hátrafordult. — Korzsov elvtárs! Figyelmeztesse az elvtársakat, hogy bármi történik, egyetlen civilruhás egyént se bántsanak. (Folytatjuk) maguk is ásót fogtak az Orosházi út villamosításának befejezésekor. A hasznos és pozitív példák mellett Paróczai elvtárs maga is ’lismerte, hogy a bizottság kevés olyan javaslattal fordult az osztályhoz, amely új módon világította volna meg a város előtt álló problémákat. önkritikusan beszélt Paróczai elvtárs arról is. hogy a bizottság tagjai sokszor belevesztek saját körzetük problémáiba. Félreértés ne essék. Most csak a műszaki állandó bizottságról mondjuk ezt, azért, hogy értsenek belőle mások is: Sok esetben a tanácstagok csak azt látják, hogyha kilépnek a házuk elé, gidres-gödrös a járda, rosszul ég a villany vagy nem folyik az utcasarki kút vize. És tanácsülésen vagy állandó bizottsági ülésen örök témaként így me. rűltek fel a „saját” utca problémái. A házunk előtti sár. lehet bosz- szantó dolog. De tanácstagjainktól nemcsak azt várjuk, hogy a körzetükben fellelhető hiányosságokra hívják fel a végrehajtó szerv, tehát a tanács figyelmét, hanem 1963-ban már jogosan azt is várjuk, hogy rendelkezzenek azzal a képességgel is, hogy egész városuk vagy egész megyéjük ügyét összefüggéseiben lássák. A házunk előtti sár könnyen eltüntethető akkor, ha erőnket összefogjuk és nem forgácsoljuk szét. Nemrégiben írtuk csak meg, hogy a Békéscsabát átszelő 140 kilométeres úthálózatból még mindössze 40 kilométert mondhatunk jónak és a többi javításra, s felújításra vár. Tehát a tennivaló adott. Látható. Korai lenne ma még az új állandó bizottság feladatait kijelölni. De azt érdemes figyelembe vermi, amit Sipiczki János osztályvezető így foglalt össze: — Az állandó bizottságtól városi szemléletet várunk, azt várjuk tőlük, hogy ismerkedjenek meg az egész várost érintő problémákkal és úgy tegyenek javaslatot nekünk — az osztálynak. Olyan összetételű állandó bizottságra van szükség, amely szakképzettségénél fogva maximális segítséget tud nyújtani. Lassan kibontakoznak Békéscsaba 20 éves távlati fejlesztésének tervei. Az abban felsoroltak nagy erőfeszítést kívánnak az osztálytól ás sikerrel csak akkor tudjuk megvalósítani, ha mellettünk olyan műszaki bizottság áll, amely részt vállal ebből. A beszélgetés során Paróczai élvtárs elismerte, hogy az állandó bizottság hozzáértése fontos dolog. S azt hiszem ebben a kérdés- íren az olvasó is egyetért velünk. Mert minden terv elsősorban any. nyit ér, amennyit abból megvalósítanak. Tehát az állandó bizottság elé kerülő javaslatok csak úgy érnek valamit, ha azok tükrözik a város fejlődését és lehetőségeit. Hozzátenni és elvenni. Ez a lényege az állandó bizottság munkájának. Hozzátenni az osztály irányító munkájához azt, amit a társadalom széles rétege igényel, s elvenni azt, ami nélkülözi az alapot, a megvalósíthatót. őszinte elismerés jár mindazoknak a tanácstagoknak, akik Békéscsabán a műszaki állandó bizottság munkájában részt vettek. Munkájuk hasznos volt, segítették a város előtt álló feladatok megvalósítását. A következő bizottságba is olyan tanácstagok kellenek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy már előre látnak, nem köti le őket a házuk előtti sár, szárnyalni tudnak és magukkal tudják ragadni körzetük minden lakóját. Ehhez pedig nemcsak szív és jó szándék, hanem a szakmai ismeret is nélkülözhetetlen. Dóczi Imre Qőjeakát Jojcakát.., — csak így „népiesen”, hányszor, de hányszor hallhatod felettébb nyájas olvasóm, esti hazamenetelkor. Értelme különböző, aszerint, hogy hol, mikor és kik mondják. No, persze az sém közömbös, hogy miéit és milyen hangsúllyal ejtik ki ajkukon némelyek. Most erről, a „némelyek” részéről használt joj- cakátról lesz szó, néhány originál példával illusztráltan. — Jojcakát — mondta a forgalmista Bürgözd-felső megállónál a mozdonyvezetőnek. és mikor az egyszál rohanó utas már majdnem elérte a vonatot, ő felemelte a tárcsát, s a szerelvény el füstölgőit. — Jojcakát — csap. tó le a kissWakot órájára pillantva a kikiricskisvárdai 77. számú postahivatal dolgozója egy ex- presszlevéllel berohanó ügyfél előtt — Máskor élőbb tessék jönni — mondta fed- dőn. — Jojcakát — állt fel a szedőgép mellől és indult az öltözőbe a velezdbeleki Hírharsona 12 oldalának utolsó hasábjánál a szedő, holott már csupán négy és fél sor lebillentyűzése volt hátra, de hát lejárt a munkaidő, mit tehetett egyebet. Túlórában szedte ki eey má_ sik azt a néhány sor „resztlit”. — Jojcakát — intett búcsút tártainak a pilótakabinban Rep Elemér másodpilóta, mert leiárt a szolgálati ideje, s azzal kilépett az aitón. örökre. Ugyanis a sötétben nem láthatta, • • • hogy éppen a La Manche csatorna felett szállt a gép. Csak egy kis ideig várt volna még, a londoni reptérig. Blőd József, raktári segédmunkás éppen egy több mázsás ládát tartott egyensúlyban. A rákodóállás pereme volt a másik egyensúlyozó rész. A közeledő daru lett volna az a harmadik, „aki” majd felö’eh a terhet, s megszabadítja B’őd Jóskát az egyensúlyozástól. Emberünk azonban félszemmel a karórájára pillantva látta, hogy pont lejárt a mun ka i dej e. Nyom- ban elengedte a feje felett lebegő ládát. Kettőjük váratlan randevújában Blőd Jóska maradt alul de véglegesen — Jojcakát! IL R.
