Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

MSS. Január 4. 2 Péntek Egy darab középkor az atomkorban — Szaúd-Arábia — Élű anakronizmusnak is nevez­hető a „mesés” Arab-Keletnek ez a csücske, amelyről gyakran esik szó, mióta Jemenben megmozdult a föld, a haladó erők elsepertek a szaúd-arábiaihoz hasonló feudális uralmat. A félelem, hogy a felcsa­pott láng nem áll meg a határnál, állította a jemeni reakció oldalára Szaúd királyi- Ez indította meg lavinaszerűen az eseményeiket: a király szélnek eresztette kormá­nyát és újat szervezett Fejszal trónörökössel az élen. Ojabb csa­patokat küldött a monarchesta je­meni lázadók megsegítésére. Majd megszakította a diplomáciai vi­szonyt Kairóval. Mindez szoros kapcsolatban volt a királyság sú­lyos belső helyzetével, amit foko­zott az az elégedetlenség, amely a jemeni köztársaság ellen tett lé­pések nyomán fakadt. Talai ben Ebdel Azaz, aki nemrég még bel­ügyminisztere volt Szaúd király kormányának: az EAK-ba mene­kült és megalakította a szaúd- árábiai felszabad í tási frontot. Egyben kifejezte azt a meggyőző­dését, hogy Szaúd király reakciós rendszere néhány hónapon belül szétmállik. Sugárhajtású repülőgép — és elevenen nyúzás Vessünk egy pillantást erre az országra, ahol talán a világon leg­élesebben domborodnak ki az el­lentmondások. Ibn Szaúd király, aki százmil­lió fontot tékozol el évente, száz lóerős Limousine kocsin, festői öl- tözéflcű testőrök nyüzsgő sokadal­mában mutatkozik Riyadh neon- reklámok viliódzó fényében fürdő utcái. Ha útra kel lobogó fehér burnuszábán: hipermodern Comet tfpusu sugárhajtású repülőgépbe száll. Ezek a külsőségek jelzik a-/ atomkort. A középkort Mekka és Medina, az iszlám szent városai idézik ara. jongófc tömegével vagy Kába, a híres fekete kő, amely hit szerint a zarándokok bevallott és lerako­dott bűneitől vált olyan sötétté. De még inkább képviselik a sötét időiket az emberkínzó büntetések. Olyan bűncselekményekért, ame­lyekért Európában legfeljebb né­hány heti fogság a büntetés, a bű­nös jobb kezének levágása, a so­rozatos bűncselekmények tettese­it vagy a visszaesőket elevenen megnyúzzák. Azért Szaúd-Arábiá- ban is haladtak a korral. A tolvaj egykor kíntól eltorzult arccal szenvedett, amikor a hóhér bárd- ja lesújtott, a csonkot pedig fer­tőzések elkerülése végett forrás­ban levő olajba mártották. Napja­ikban ez másképp történik: az let végrehajtásánál sebész .zisztál, aki helyi érzéstelenítést égez a bűnösön, és miután a hó- .íér elvégezte feladatát — a bün­tetések végrehajtása nyilvánosan történik — ürvöltve szirénázó mentőautó viszi a gondosan bekö­tözött ‘ áldozatot kórházba, ahol államköltségen várja meg a tel­jes gyógyulást. A levágott kezet elrettentő példaként egy cölöpre erősítik. Riyadbban még néhány évvel ezelőtt megköveztek egy há­zasságtörés miatt halálra ítélt nőt. A büntetés végrehajtásánál ez esetben is orvos segédkezett, tel­jésen élkábította az elítéltet. Szaúd-Arábdában a hóhér bárd- ja uralkodik, és a középkor sötét­je terjeng. Ezen az atomkorszak sem változtatott. Az országot fel­kereső utazók azonban alig vesz­nek észre valamit ebből. Az ide­gent pompás Cadillac-okban, ele­gáns taxikban szállítják a repülő­tér beton kifutójától a luxusszál­lodáig. Riyadh, a 180 ezer lakosú főváros virágzó oázis, a naptól égetett kősivatag kellős közepén. Itt minden megtalálható: kényel­mes bumgalowok, úszómedencék, hűtőszekrények, koktélpartik. Az aki itt él, semmit sem ismert meg az igazi Szaúd-Arábiából. A nyomorúság óceánja A főváros színes, látványos, fény­űző kis szigete körül az ország a hihetetlen nyomorúság és elmara­dottság óceánja. A lakosságot egyaránt sújtja szegénység és betegség. Sehol kor­szerű kórház, iskola az ország bel­sejében, ahová nem is juthat el könnyen idegen. Az írástudatla­nok száma óriási. Az 1 600 000 négyzetkilométeren elterülő Sza­úd-Arábiában 6 200 000 ember él. Ebből hatmillió csak tengődik. Évente ezrek pusztulnak el gyógy­kezelés hiányában és a sovány táplálkozás következtében. Pedig az ország mesésen gaz­dag. A világ olajkészletének egy- hatoda a Szaúd királyságát képező sivatag homokja alatt található. Viszont ebben az országban él talán a világtörténelem legtöbbet költekező uralkodója is. A sivata­gi királyság ura, Szaúd király mo­numentális fényűzésre, élvhajhá- szásra dobálja azokat a milliókat, amelyekből egy egész elmaradott népet fel lehetne emelni. Amit a király és családja évente elkölt, az háromszor akkora összeg, mint amit a hatmillió nincstelen okta­tására, egészségügyi ellátására, la­kásai építésére, vízellátására és közlekedési célokra fordítanak. 18 millió font költséggel építtette Riyadhban huszonötödik palotáját. A 62 éves királynak 56 ágyasa és 41 fia van. (Leányait nem számol­ják.) Legújabb palotájában külön játszóteret és iskolát építtetett gyermekeinek, valamint kórházat, mecsetet és töl* úszómedencét. Djiddai palotája, mely „mind­össze” 12 millió fontba került, olyan hatalmas, hogy egyik ud­varán elférne a Fehér Ház és a Budtdngham-palota együtt... Szaúd király eladta országát A pénz folyik a költekezéshez. Az amerikaiak hatalmas olajbe­rendezéseket és támaszpontokat építettek. Kezükben van az egyet­len vasúttársaság, a repülőtársa­ság, az erő- és vízművek. Szaúd király pedig átveszi százmillió fontos nyereségrészesedését és adományaival féken tartja a kirá­lyi családból származó több száz herceget. A rabszolgakereskede­lem egyébként ma is divatos Sea­Adenauer Január 21-én utazik Párizsba Bonn (MTI) Bonnban csütörtökön hivatalo­san közölték, hogy Adenauer kancellár január 21-én utazók Pá­rizsba hogy két napon át meg­beszéléseket folytasson De Gaul­le elnökkel. A kancellárt elkíséri Schröder külügyminiszter, vala­mint Von Hassel, az új hadügy­miniszter és Heck családvédelmi miniszter is. Az Adenauert kísérő miniszterek a francia miniszterek­kel folytatnak majd közvetlen tárgyalásokat. úd-Arábiában. Amikor a házas­ságtörést a nép körében nyilvános kivégzéssel büntetik, a hercegek háremei egyre zsúfoltabbak. A hercegeknek is szenvedélye az építkezés. Káprázatos palotáikban, asszonyoktól körülvéve, kábító­szerek élvezetével töltik napjaikat. Egy idő óta azonban valami kezdi megzavarni a kábult álmo­kat. A korszerűsítés és a hagyo­mányok hívei között egyre széle­sedik a viszály. Kialakult egy csoport, amely úgy véli, hogy az ország óriási bevételének más hi­vatása van, mint a király, a her­cegek pazarló életmódját kielégí­teni. Fejlesztési terveket sürget­nek, luxuspaloták helyett iskolák, egészségügyi intézmények létesí­tését szorgalmazzák. Korszerű költségvetési és közigazgatási rendszert óhajtanak. Talal herceg ennek a csoportnak egyik vezető­je volt, ezért kellett külföldre menekülnie. Ami Jemenben napjainkban történik, abban Szaúd-Arábia hol­napja dereng. Hiába küzd ellene Szaúd király, az anakronizmusok előbb-utóbb eltűnnek a történe­lem süllyesztőjében és az arábiai föld kincse a ma még nyomorgó hatmillió ember jövőjét fogja szolgálni. Kiss István A családban marad Egy nyugatnémet divíziót bocsátottak a NATO-huderők ren­delkezésére. így hangzik a rövid hír, de a Bonn és aa Atlanti Paktum közötti viszonyt ragyogóan jellemzi a hivatalos kom­müniké szövege: „A nyugatnémet hadosztályt Foertsch, a Bun­deswehr főfelügyelője adta át a NATO-nak. Az Atlanti Pak­tum nevében pedig Speidel tábornok vette át a katonai egysé­get”. íme, a „véletlen” különös játéka. Foertsch és Speidel hosszú éveken át Hitler tábornokaként szolgáltak, majd mind­ketten a nyugatnémet hadsereg generálisai lettek. Speddel ez­után átment vendégszerepelni a NATO-hoz. Tulajdonképpen sok változás nem történt, csak az uniformisokat kellett időn­ként átalakítani. A cégér változott, a bolt maradt. S. E. A kubai nép, forradalmának évfordulóját ünnepli Havanna. (TASZSZ) Nyikolaj Ceigir és Alekszej Ivannyikov, a TASZSZ tudósítói közlik: A kubai forradalom 4. évfordu­lója alkalmából Havannában tar­tott nagyszabású ünnepség ismét bebizonyította Kuba forradalmi népének megbonthatatlan egysé­gét. A kubai főváros lakossága zász­lókkal és transzparensekkel már a Angol nők béketüntetése London (MTI) A Londonban dühöngő hóvi­harral dacolva hatvamtagú nőkül- döttség vonult tüntető menetben a miniszterelnöki hivatalhoz, ahol Mac mi liánhoz címzett, mintegy háromezer londoni családanya által aláirt levelet adott át. A le­vél hangoztatja: — Mi anyák, súlyosan aggódunk az atomfegyverkísérletek követ­kezményei miatt, amelyek az em­beri életet és egészséget fenyege­tik. Itt a legfőbb ideje az eltiltó- egyezmény megkötésének. Már régóta meg kellett volna tenni a leszereléshez vezető első lépé­seket. A tüntető menetben felvonult küldöttség tagjai végül csajágak­ból font koszorút helyeztek él a hősi halottak emlékművén. A ko­szorún a következő felirat olvas­ható: A múlt háború halottal emlé­kének hódolva ígérjük, hogy 1963-ban újult erővel és elszánt­sággal harcolunk a békéért. Az amerikai béke. és leszerelési nőmozgalmafc táviratilag biztosí­tották támogatásukról londoni társaikat. kora reggeli órákban gyülekezni kezdett a Jósé Marti nevet viselő forradalom téren és a környező utcákon. A forradalom tere ünnepi zász­lódíszt öltött. A teret szegélyező épületek homlokzatain Lenin, Fi­del Castro és Kuba nemzeti hősei­nek portréi láthatók. A Jósé Marti emlékmű alapzatát Marx és Engels portréi díszítik. A kormánypáholyban helyet foglaltak Osvaldo Dortáoos köztár­sasági elnök, Fidel Castro minisz­terelnök, a vendégpáholyban az egybegyűltek közt található Pavel Popovics szovjet űrhajós. Másfél órán át tartott a kubai fegyveres erők díszszemléje. A fel­vonulást a légelhárító és partvé­delmi erők legmodernebb fegyve­rei, a szárnyas rakéták zárták be. A díszszemle után megkezdő­dött a kubai dolgozók felvonulása. A felvonulók melegein üdvözölték Fidel Castrot, a kubai vezetőket és a külföldi vendégeket. Ezután Fidel Castro miniszter- elnök nagy beszédet mondott. (MTI) Védjük a közös vagyont — A tsz-ellenőrző bizottságok szerepének fontosságáról — Ma már túljutottunk azon az akadályon, amit a termelőszövet­kezetekben még két-három évvel ezelőtt rendszerint így fejeztek ki: „Kérem, nálunk az ellenőrző bizottság csak papíron működik”. Eleinte sok ilyen tsz-ellenőrző bizottságot tartottak nyilván. Ké­sőbb, a termelőszövetkezetek erő­södésével, a termelőszövetkezeti demokrácia mind erőteljesebb ki- teljesedésével párhuzamosan e bizottságok összetétele is megvál­tozott. A hanyagok, a közömbösek, a közösség ügyei, iránt érzéketlen emberek helyett másokat válasz­tottak ebbe a fontos szervezetbe, s ma már esetleg csak elvétve akad olyan tsz-ellenőrző bizott­ság, amely „papíron működik”. Más kérdés az, hogy is működ­nek a tsz-ellenőrző bizottságok. Itt még akad megoldandó kérdés bőven. A tettvágytól sarkallt, moz_ •gékony, de kevés ismerettel, ta­pasztalattal rendelkező tsz-ellen­őrző bizottságok sok esetben nem tudják, hogyan fogjanak hozzá ellenőrző munkájukhoz, hogyan óvják a közös vagyont, hogyan tegyenek eleget maradéktalanul a tsz közgyűlésétől kapott megbíza­tásuknak. Ezért az alábbiakban l néhány olyan elvi kérdésről szó­lunk, amelyek a gyakorlati tevé­kenység során leginkább eltorzul­nak. Említsük először is a tsz-ellen­őrző bizottságok jogi helyzetét. Elvileg ugyan tisztázza ezt az alapszabály és az 1959. évi 7-es számú törvényerejű rendelet. Az alapszabály és az említett rende­let szelleméből következik, hogy az ellenőrző bizottságok, a tsz-ta- gók, társadalmi szervek, az ellen­őrző tevékenységért csak a közgyű­lésinek tartoznak felelősséggel. Igen ám, de ugyanakkor az ellenőr­ző bizottság elnöke és tagjai egyéb munkát is végeznek a tsz-ben és ebben a minőségben kötelesek vég­rehajtani a munkacsapatvezető, a brigádvezető, az elnök vagy más vezető utasításait. Nyilván ebből a jogi kettősségből erednek azok a torz jelenségek, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy az elnök gyakran utasítást ad az ellenőrző bizottságnak mondván, hogy most ezt. majd azt az üzemágát ellenőrizzétek és utána „munkátok eredményéről tegyetek nekem jelentést”. Ilyen utasítást az elnök vagy más veze­tő nem adhat. Természetesen más kérdés az, ha utasítási kötelem nélkül felhívják az ellenőrző bi­zottság figyelmét valamilyen viszr szásságra. Munkakörükben, termelőmun­kájuk során tehát a tsz-ellenőrző bizottságok elnökei és tagjai ugyanúgy kötelesek végrehajtani az elnök vagy más vezető utasítá­sait, mint a tsz bármely más tag­ja. Abban a pillanatban azonban, mikor ellenőrző munkához fog­nak, nem adhat utasítást számuk­ra senki. Akkor már ők ellenőr­zői minőségben dolgoznak, s el­lenőrző munkájukért egyedül csak a tsz közgyűlésének tartoznak fe­lelősséggel. Tehát, ha szükséges­nek látják, ellenőrizhetik az el­nök, a főmezőgazdász, a főkönyve­lő vagy más vezető munkáját is. Ezt a jogi kettősséget nem nehéz megérteni és főleg nem szabad szem elől téveszteni a tsz-ellen­őrző bizottságoknak. Egy másik fontos kérdés az el­lenőrző munka iránya. Itt is némi zűrzavar tapasztalható. A gya­korlatlan ellenőrző bizottságok könnyen abba a hibába esnek, hogy minden gazdasági esemény lefolyásánál ott akarnak lenni, minden pénztári vagy raktári be­vétel nyilvántartásba vételét lát­ni akarják stb. Ez nem célraveze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents