Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-10 / 7. szám
’ 1963. Január 10. 2 Csütörtök KOMMENTÁR „Vásároljon ideológiát!" Két évvel ezelőtt hatalmas hirdetések jelentek meg a nyugati lapokban s piros, zöld, kék betűkkel harsogták a meglepő kérdést: „Van önnek ideológiája?” A hirdetések alatt Franz Buchman svájci származású pennsylvaniai lelkész gondolatait találták az olvasók — kifejtette, hogy a nyugati világ csak „megfelelő ideológiával” védekezhet a baloldali tömegek elégedetlensége és a kommunizmus ellen. Az agg prédikátor „Erkölcsi felfegyverzés’’ nevű mozgalma, amelynek támogatására néhány hírhedt amerikai, nyugatnémet és francia militarista politikus és szervezet szövetkezett, alapítójának „isteni sugallatán” nyugodott. A „sugallat” lényege az, hogy meg kell békülni és össze kell fogni mindenkivel, aki hajlandó az isteni rendet megzavaró szociális elvek és mozgalmak ellen és az atomfegyverekért harcolni a nyugati civilizáció védelmében.” Buchman doktor — befolyásos szervezetek anyagi támogatásával — buzgón kínáigatta az „ideológiáját”, meglehetősen kevés sikerrel. Az emberek nevettek a komikus hirdetéseken s nem vásároltak háborús eszméket. A reklám-cirkusz hamarosan abba is maradt; a támogatók, úgy látszik, megunták fizetni az eredménytelen hirdetéseket. Az elmúlt év végén azonban új kisérletet tettek. Az újra- felfegyverzés prófétája az 1963-as év alkalmából úgy látszik ismét mozgósította az atomháború néhány megszállottját, mert több hamburgi és bonni lapban feltűntek a hirdetések. Igaz, hogy csak két-három alkalommal; a siker ezúttal is elmaradt. A Stimme der Gemeinde című nyugatnémet újság, e „hasznos célkitűzés” eddigi eredményeit méltatva keserűen megjegyezte, hogy hiába minden, az „eszme” nem terjed... Talán valami hiba van az „ideológiában”? A járási tanács és a közügyek IJengeteg dolga akad egy járási tanácsnak, ha azt akar. ja, hogy jól menjenek a dolgok a járásában. Egy hónap viszonylag nagyon rövid idő, de mégis elegendő ahhoz hogy megmutassa, mennyi tennivalójuk akad a tanácstagoknak, az apparátusnak a közélet irányításában. Az utcán sétálva „csak” azt látja az ember, hogy ezt az utcát rendbe hozzák, emitt egy új építmény, amott pedig új „ruhát” kapott a ház. El is felejt gondolni arra, hogy ott bent, a tanácsházán sok vita. töprengés, fárasztó munka előzött meg minden újat, amit itt kint lát. Csupán az elmúlt hónapban mennyi minden okozott gondot a gyomai járásiaknak is. Vegyük sorba ezeket: mivel foglalkoztak a tanácsüléseken és a végrehajtó bizottsági üléseken? A végrehajtó bizottság is, a tanácsülés is tárgyalta a termelőszövetkezetek állatállományának át- teleltetési gondját. Mert nagyon is fő gondja ez most nemcsak a tsz- nek, hanem a tanácsnak is. Nem mindegy, hogy veszteséggel vagy veszteség nélkül érünk el a tavaszhoz. És mert nem mindegy, London — Bahama után A zenekar baklövése szinte szimbolikus volt. Amikor — hogy találkozzék Macmillan brit miniszterelnökkel — Kennedy elnök megérkezett a Bahama-szigetek székhelye, Nassau repülőterére, az együttes régi angolszász katonain- dulóra zendített. Csak éppen a szövegre nem emlékeztek a derék muzsikusok. Ezért a díszszázad előtt ellépő Kennedyt angol részről lényegében a következő zenés kérelem fogadta: „Óh, ne szedj r&, kérlek, ne csapj be.” És órákkal később a hírügynökségek jelentéseiből kiderült, hogy a dalnak volt alapja: Uncle Sam rászedte a brit oroszlánt a híres Skybolt-üigyben. ugyanis az, hogy a nyugat-európai hatalmak legalább annyira barátaiknak szánt politikai aduként, mint az „ellenség”, vagyis a Szovjetunió felé irányított katonai eszközként törik magukat olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal mag- fegyverek után. Hi a tét? A tét, a nyugat-európai vezető szerep, amelyért mind öldöklőbb harc bontakozik ki London, illetve Párizs és Bonn között. A Sky- bolt ebben a küzdelemben jelentett volna fontos csatanyerést — és ezért moraj lőtt fel a brit közvélemény, amikor Washington megszegte ezzel kapcsolatos ígérestagnál, és munkanélküliség ma is az ország reménytelenül krónikus betegsége. Ha ehhez hozzávesszük a gyarmatbirodalom gyors széthullását, a Brit Nemzetközösség kapcsolatainak — éppen a Közös Piac miatt történt — lazulását, a munkáspárti és a Tory-táboron belüli ellenzék ideges mozgolódását, valamint a Macmillan-kabinet óriási tekintély csökkenését, elmondhatjuk: Az elkövetkező időszak alighanem olyan tüzes karikáknak bizonyul, amelyen a brit oroszlánnak nem lesz könnyű keresztüljutnia. Harmat Endre ezért hozott igen értékes határozatokat a tanácsülés. Példának egyet-kettőt: gondoskodnak arról, hogy minden termelőszövetkezet a tervébe is rögzítse az állatférőhelyek felújítását. Az is fontos intézkedés, hogy segítik a közös gazdaságokat a helyes takarmányozásban: legyen az egyenletes, gazdaságos, s természetesen kielégítő. Aztán ilyen pontokkal találkozunk még a határozatban: hívja össze a végrehajtó bizottság a tsz-ek állattenyésztőit, valamint a községi állatorvosokat, s beszéljék meg az állattenyésztés helyzetét. Ezt javasolták a tsz-eknek is. Két- havonként beszéljék meg azt, hogy milyen problémák vannak az állattenyésztésben. Ha a termelőszövetkezetek megfogadják a tanács javaslatát — no meg, ha az apparátus is ügyeskedik a határozat végrehajtásában —, biztosan nem lesznek tűi nagy gondok az állatállomány kitelelte- ésében. Nem térünk ki most rá, de az almáit hónapban megtárgyalta a járási tanács az ecsegfalviak munkáját meg az endrődi tanács rendeletét is, melyet a közterületek használatának díjaival kapcsolatosan hozott. [ T gyancsak rengeteg dolga volt — a választási előkészületekről nem is beszélve — a végrehajtó bizottságnak. Nagyon helyesen megvizsgálta többek között az állami lakóházak rendben tartását, Mert nem szeretnék, hogy azok idő előtt tönkremen jenek, s aztán többszörös költségbe kerüljön a felújításuk. Meg is mondta a végrehajtó bizottság titkára: néhány állami ház azonnali rendbe hozásra, tatarozásra szorul, tovább nem lehet vele várni. Az egész járás területén ma 46 állami lakóház van a tanács kezelésében. Bár ezek tatarozására nem nagy összeg áll a járás rendelkezésére, mégis igen körültekintően, gondosan megbeszélték, hogy egyenként melyik házat mikor, milyen ráfordítással kell rendbe hozni. Sőt, határozatukban még arra is kötelezték a házikezelői szervek embereit, hogy tanulmányozzák a minisztériumnak azt a rendeletét, amely megszabja ■az állami lakóházakkal kapcsolatos munkát. IV agyon fontosnak tartjuk ma ■ már az egész országban az emberek gondolkodásának formálását, a lakosság nevelését, tanítását E tekintetben is megélhették dolgukat a gyomaiak. Nemcsak azért, mert a múlt hónapban a járási könyvtár munkáját is terítékre tették, hanem azért, mert rendkívül aktivan, hozzáértően tárgyalták a tudatformálásnak ezt a lényeges szervét. Az ülésen tízen mondták el gondolataikat, javaslataikat a mintegy ezer olvasóval rendelkező járási könyvtár munkájával kapcsolatban. Egy-egy mondatot talán nem is árt idézni: Fomok Vincze: „Javaslom, hogy a járás községeiben is tartsanak könyvankétokat, vitákat egy-egy könyvről...” Szumo- ri József: „Nagyon helyeslem, hogy a könyvtár dolgozói elmennek a dolgozók közé és ott propagálják a könyveket...” Gábor Sándor: „Nagy gondot okoz, hogy a községekben általában nincs megfelelő könyvtárhelyiség...” Bé. kési Mihály: „Javaslom a könyvtár dolgozóinak, hogy szervezzenek még több aktívát, akik segítségükre lehetnek az olvasómozgalom kiszélesítésében...” JJa röviden idéztük is a vita egy-két mondatát, azt bizonyítja, hogy a „maga helyén” tárgyalták a vb-tagok a könyvtári munkát A gyomai tanácsnak és végrehajtó bizottságának ezeken kívül természetesen nagyon sok napi gondja volt. De ebből a néhányból is lehet érezni, hogy gondján viseli a járás életét, fejlődését, ahogy mondani szokták: búját-baját. Mert valóban sok dolga van egy járási tanácsnak... Varga Tibor Harold Macmillan a napfényes Nassauból azóta hazatért a ködös, bronchitises, hóviharos Angliába, ahol huszonkét grófság jeges útjain vagy húszezer autó karambolozott S amikor Nagy-Britannia kormányfője belépett londoni rezidenciájába, a híres Downing Street 10-be, alighanem ő volt a világ egyik legkevésbé irigyelt miniszterelnöke, annyi problémával kellett szembenéznie. Mik ezek a problémák? Itt van először is maga a Sky- bolt-ügy. Lényege: Washington már régebben megígérte, hogy Skybolt-típusú rakétákkal látja el legbensőségesebb nyugat-európai szövetségesét. Ez nem kevesebbet jelentett volna, mint hogy az az amerikai kormány, amelynek esze ágában sincs támogatni a nyugat-európai hatalmak külön atom-ütőerejét — például De Gaulle esetében — Angliát illetően kegyesen kivételt tesz. Az egész brit stratégia az amerikai Skybolt-ígéretre épült. Vagyis arra a lehetőségre, hogy Anglia nukleáris teher céljuttatásához szükséges szállítóeszközzel rendelkezik majd. És amikor azt mondom, stratégia, távolról sem csak, sőt nem is elsősorban katonai, hanem legalább annyira politikai koncepciósa gondolok. A groteszk igazság tét Amikor pedig Macmillan a Skybolt helyett „kiharcolta” Kenned ytől a Skyboltnái jóval nagyobb hatósugarú Poláris-rakétákat, a brit sajtó azonnal kitapogatta ennek a megállapodásnak az Achilles-sarkát. Azt, hogy a Polárist csak speciális tengeralattjáróról lehet kilőni, elsősorban atomtengeralattjáróról, Angliának pedig sem megfelelő U-hajóflotta nem áll rendelkezésre, sem olyan eszköz, amellyel viszonylag gyorsan létesíthetne magának ilyet. A szigetországnak tehát gyakorlatilag még esztendőkig kell várnia az önálló atomrakéta politikai adujára, a nyugat-európai hegemóniáért vívott harcban. Macmillan másik nagy dillemá- ja, a Közös Piac-tagság komplexuma, ugyancsak ennek a küzdelemnek a vetülete. A „két öreg”, Adenauer és De Gaulle pillanatnyi érdekszövetsége Nassau után — látván, hogy a nehézségekkel küszködő Angliának nyújtott amerikai támogatás nagyon is véges — kíméletlenül fokozza nyomását a brit vetélytársra. A Párizs—Bonn tengely számára az ujjszorító meghúzását megkönnyíti Nagy-Britannia belső helyzete is. Az angol gazdaság számos területen, elsősorban a sokszor múlt századbeli ipari színvonalon megrekedt északon, — Igen, O reszt Ivanovics, csaknem száz tonnáról van szó! — És ezt a hatalmas súlyt repülővel kellene elhozni? — Javasoljon egyéb megoldást! — Hm... Nehéz ügy. — Olvashatta: Kerimov utalt a másik variációra is. Megszerzői és ott elrejteni az iratokat. Mondjuk elsüllyesztjük az Elbában. Nem kell félni, leforrasztott fémládákban vannak a dokumentumok. Beleegyezik maga ebbe a megoldásba? Aha, ugye, hogy nem. S természetesen igaza is van. A háborúnak, ahogy a mostani helyzetéből megítélhetjük, nem egy és nem is két hónap múlva lesz vége. Addig pedig még nagyon sok minden történhet! —■ De hát olyan hallatlanul bonyolult feladat... Meg kellene mozgatnunk több mint félszáz repülőgépet! Behívták Csisztov ezredest is. Néhány perc múlva megjelent a tábornok szobájában, elolvasta a Karlslusteból jött jelentést, s amikor végzett véle, Likovra emelte fiatalos tekintetét. — Talpraesett ember ez a Kerimov, tábornok elvtárs — mondta lelkesen Csisztov. — Tiszta, világos fejű fickó. Én, ha véleményt kérnék tőlem, fenntartás nélkül támogatom Aszker elképzeléseit. Megszólalt a telefon. Az egyik társosztályról közölték: az a férfi, aki iránt Likov tábornak érdeklődött, ma Dunquerque-be utazott repülőgépen. Egy óra múlva pedig ott átszállt egy másik gépre, s folytatta az útját. Freed Thedderről volt szó. Hamarosan meghozták a Berlinből érkezett rejtjeles jelentést is: Seifert visszatért a német fővárosba. — És Upitz? — kérdezte Likov tábornok a tiszttől, aki jelentést tett a berlini radió- grammról. — Felhívom a figyelmét, hogy ez az ember igen érdekel bennünket. — Még nem tudták megállapítani... Nézze meg ezt is, tábora nők elvtárs. Egy másik radiógrammot adott át Likovnak a tiszt. Ebben a jelentésben az áll, hogy a napokban Nyugatról Kelet felé tartva — a külföldi kémek egy nagyobb csoportja lépte át a francia—német határt Ma, két másik hasonló csoport követte őket. A német tábori csendőrség őrjáratainak sikerült elfogniuk néhány ügynököt. Az a gyanú, hogy valamilyen különös feladatra készülődnek az átdobott kémek. — Ugyanahhoz az ügynökséghez tartoznak, amelyikhez Thed- der — mondta csendesen Likov. A tábornok felemelte az ál- lambiztonsági hivatal vezetőjéhez szóló közvetlen telefon kagy. lóját, s engedélyt kért tőle, hogy bemehessen hozzá. Az állambiztonsági hivatal vezetője figyelmesen tanulmányozta a dokumentumokat, amelyeket Likov vitt be hozzá. — Bátor terv — szólalt meg végül. — Bátor és kockázatos. De hát más megoldás nincs. Igazuk van. Elvben én máris mellette vagyok. Likov megkönnyebbülten sóhajtott fel. — De... az akció méretei olyanok, hogy speciális engedélyt kell kémünk. Készüljön fel, Szer. gej Szergejevics. Maga ennek a csoportnak a vezetője, tehát magának kell majd referálnia. — Még ma kellene. Hatalmas
