Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
1*63. január 3«. 2 Szerda Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) mis mennyiségét érte el, viszont a mezőgazdaságtól felvásárolt áru- mennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal növekedett. Megfelelően növekedett a teherszállítás, a személyszállítás és a külkereskedelmi forgalom, valamint 8 százalékkal nőtt a beruházás is az előző évhez képest. A lakosság összes pénzbevétele 1962-ben 1961-hez képest 4,2 százalékkal növekedett, fogyasztása pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az 1962. év eredményeihez tartozik, hogy az év végén a kormány hozott néhány szociális intézkedést. Ezek: a szülési szabadság meghosszabbítása, az özvegyi nyugdíj javítása, néhány fogyasztási cikk árának csökkentése. Amint tisztelt hallgatóim emlékeznek rá, a kongresszuson szó esett további ilyen, az életszínvonalat és a nép jólétét érintő intézkedésekről. így a családi pótlék felemeléséről a kétgyermekes családoknak, valamint még néhány más intézkedésről, amelyek megvalósításának feltételein most dolgoznak az illetékes állami szervek, A Központi Bizottság és a kormány számon tart sok más, az élet- színvonalat érintő kérdést. Ismeretesek e1 őt tünk bizonyos munkás- kategóriák és bizonyos alkalmazotti, értelmiségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz kénest kissé lemaradtak. Becsületeden me? kell azonban mondanunk, ho<*v az ebben a cconorfban ér-'nt^t+ fizikai és srei’^mi dolgozók száma natrvcn jelentős. Ha munkával, a termelékenység emelésével, a termelési költségek csökkentésével megteremtjük a feltété’eket — legyen nyugodt mindenki — egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, boor a megoldásra váró, az életszínvonalat érintő kérdése'-"t meg is oldja. A képviselőház mandátumé négy évre szók Ha áttekintjük az egész választási ciklust, az a kép alakul ki. hogy az országgyűlésnek és a tanácsoknak nem kö1i szégyenkezniük választóik előtt. A négy esztendő alatt, vagyis 1958 óta, az ipari termelés 50 százalékkal növekedett, megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés arra gondolnunk, hogy az elmúlt négy esztendő alatt a főiskolai és egyetemi hallgatók száma 34 ezerről 67 ezerre, a középiskolai tanulóik száma pedig 178 ezerről 330 ezerre nőtt. Ez olyan kulturális vívmánya népünknek, amelyre büszke lehet, s egyúttal nagyon fontos biztosítéka a jövendőnek is, hiszen minden dolgozó ember tudja, hogy a munkához nemcsak gép vagy berendezés kell, hanem művelt ember is, aki ura a technikának. Tekintélyes szám az is, hogy a kiskereskedelmi forgalom — másképpen a fogyasztás — a négy esztendő alatt 20 százalékkal, vagyis egyötödével növekedett. Az a bizonyos individuális, egyéni sors is mutatkozik abban, hogy moet 2 300 000 takarékkönyv-tulajdonos van hazánkban, s a betétállomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 8,8 milliárdra emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az egyének helyzete javul, mert különben honnan kerülne elő ez a majdnem 9 milliárd forintos vastart? lék. ami mindig jól jön a háznál. (Derültség.) A négyéves mérleg nem mutat tehát rossz képet. Ezeket az eredményeket a párt helyes politikájának, a dolgozó emberek, a nép alkotómunkájának köszönhetjük. Elmondhatjuk, hogy népünk a párt, a munkásosztály vezetéréve1, minden nehézséget határozottan és biztosan leküzdött Eredni ényeink összegezése azt mutatja, hogy szilárd a néphatalom, a szocializmus alapjait leraktuk, a szocializmus teljes felépítésének időszakába léptünk. Most, amikor választásra készülünk és számot kell adnunk a véáfcett munkáról, biztató és szép a kép, amit felvázolhatunk. Felvetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmiféle hiba? Minden olyan nagyon jól megy nálunk? Újra dicsérgetni kezdjük magúinkat? Nem, elvtáreak, nem szabad ilyen hibába esnünk. Nem szabad azt mondanunk, hogy min. den nagyon jól megy. Tudjuk, hogy nincs minden rendben, de azért időnként illő is és szükséges is számot vetni a végzett munka eredményeivel, ez adja meg azt az érzést az egész népnek, hogy esik a képviselő a miniszter vagy a tanácstag, biztatgatni kellet hogy igyekezzék jobban dolgozni, mint eddig. A mi választási programunk rövid és szűk szavú: bevált politikánkat akarjuk folytatni, úgy, hogy azt minden területen az eddiginél is jobban, hatékonyabban érvényesítsük. Külpolitikánk célja, .hogy tovább erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a varsói szerződés országaival, a szocialista országokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küzdünk az imperializmus, a gyarmati rendszer, az agresszió ellen. Küzdünk az atomfegyver-kísérletek beszünfe* őséért, amit a Szovjetunió legújabb javaslata reális közelségbe hozott. A népek joggal elvárhatják — és megkövetelhetik — az Egyesült Államok és Anglia kormányától, hogy a szovjet javaslatot magukévá téve biztosítsák az atomfegyver-kísérletek megszüntetését. Lankadatlanul harcolunk a I fegyverkezés ellen, az általános és j, teljes leszerelésért. Külpolitikánk alapelve változatlanul a békés egymás mellett élés és a normális viszony minden országgal. Belső építi .programunk: a párt vezetésével, az egész nép ■ részvételével oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Teljesítjük az idei tervet, az ötéves tervet, teljesen építsük fel a szocialista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvonalát, kultúráját, hogy azu'án eljuthassunk az egész emberiség legnemesebb céljait megtestesítő kommunista társadalomba. Teljes erővel, forradalmi lendülettel és lelkesedéssel küzdünk a burzsoá szemlélet és a kapitalista múlt mindenféle maradványa ellen, a kommunista eszmék és a kommunista erkölcs győzelméért. Ez azt jelenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürokrácia és a lelketlensóg. a hatalommal való visszaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rendszerünk a dolgozók, a munka társadalma, akkor abból kell kiindulnunk, hogy szabadság, jog, kedvezmény, dicséret — minden jár annak az embernek, aki munkáját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz eleget A munka a jog alapja érdemes dolgozni, érdemes tanulni, érdemes küszködni, mert ez meghozza' gyümölcseit. Kádár elvtárs itt felhívta a figyelmet arra, hogy amikor a hiányosságokról beszélünk, tekintetbe kell venni azt a súlyos örökséget, ami a felszabadult népnek jutott. A tőkések, a nagybirtokosok, a Horthy- meg Szálasi-féle fasiszták meg a hitleristák a pusztulás és a tönk szélére vitték az országot és a népet. Küszködni kellett a történelmi örökséggel. Harcolni kellett a hatalomért. S amikor már azt gondoltuk, hogy végre egyenesben vagyunk, hogy most már valóban minden rendben van, a hatalom is szilárd, már egyesültek is azok, akiknek ez volt a történelmi útjuk, egy munkáspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási kitérő következett. Az egyik balra — a személyi kultusz, az isrflert következményeivel; a másik ped’g jobbra — az ellenforradalmi felkelés. Mindezeken a nehézségeken keresztültörte magát a magyar komunisták serege, népünk és a szocializmus minden őszinte híve. Ha ezt mind számba vesszük és megnézzük a pillanatnyi helyzetet, lehetetlenr ség jó érzés né’kül gondolni a megtett útra. Persze most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisztérium és — hogy udvarias legyek —, vsai kevésbé jól dolgozó minisztérium. (Derültség). Van jól do’góró tanács és van kevésbé jól dolgozó tanács. Van jól dolgozó igazgató és van kevésbé jól dolgozó igazgató. Van jól dolgozó pártszervezet és kevésbé jól dolgozó pártszervezet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaságban is. De ettől nem esünk kétségbe. mert intézményeink, szerveze. teink. gyáraink, állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, tudományos kutató intézeteink, a kultúra alkotó intézményei többségükben jót dolgoznak Most az a feladatunk hogy akik még nem deloornak jól, azokat meeb;rtas- «uk. mert erre mindig szükse” van. Mo«t né’dául. amikor a választóknak jobban a kezük ügyébe A szocialista törvényesség helyreállítása az utóbbi évek harcá- ; ban elért egyik legnagyobb vívmányunk. Am ez úgy van, hogy egyrészről egyetlen állampolgárt scan szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de másrészről azt, aki a Magyar Népköztársaság tör- vényeit megsérti, mindig felelős- sógre is kell vonni. Elvtáraak! — folytatta beszédét Kádár János. Azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával támogassa a Hazafias Népfrontot, annak célkitűzéseit és jelőlijeit. Azt kérjük, hogy a dolgozók munkájukkal, politikai helytállásukkal támogassak az országgyűlést és a tanácsokat, és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell hallassák a kritika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt és után is kérjük a munkában való helytállást, azt, hogy minden dolgozó vesse latba tudását, alkotó képességét, feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. A mostani időjárás egyes munkákat hátráltat. Készenlétben kell azonban lennünk, hogyha az idő megengedi, azonnal nekilássunk és minden átmeneti kiesést pótoljunk. Ez szükséges ahhoz, hogy terveinket valóra válthassuk. Külön meg kell említeni, hogy nemcsak a Központi Bizottság és a kormány, hanem az egész nép elismeréssel gondolt arra, ahogyan bányászt estvérei nk most, a kü’ün- legesen nehéz körülmények között helytálltak és gondoskodtak arról a szénről, amit a rendkívüli, hosszan tartó hideg többletként megkövetelt. Ismeretes, hogy egy vasárnapi műszakot már ’teljesítettek, s százkét százalékos eredményt értek el, mégpedig úgy, hogy előtte is, és utána is mindennap száz százalék felett voltak termelési eredményeik. A termelőszövetkezetekben most folynak a zárszámadások. Meg kell mondani, hogy a parasztemberek, a viszonylag fiatal termelőszövet- kezetek tagjai hősiesen helytálltak az aszállyal szembeni most már kétesztendős harcban. A helytállás egy példáját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esztendőben tulajdonképpen három- s^>r volt kritikus a nemzetközi helyzet, bár nem egyforma mértékben. Egyszer 1961 elején, amikor az amerikaiak támogatásával az első partraszállási kísérlet történt Kubában. Másodszor ugyanazon év nyarának végén és őszén, amikor a berlini kérdés körül éleződött ki a helyzet, harmadszor pedig most, október 22- én és az azt követő napokban. Blffben a kritikus időben, a nagy próbatétel idején, néphadseregünk — tisztek és katonák egyaránt — nagyszerűen helytú^ak. 1961 őszén, amikor tovább1 bent kellett maradniuk a szolgálatukat letöltött katonáknak, önkéntesen jelentkeztek további szolgálatra, s hasonlóan viselkedtek most, a Ka- rib-tengeri krízis idején. Ugyanebben az időszakban helytállásból nagyszerűen vizsgázott az egész magyar nép. Népünk október 22-én, 23-án, 24- én tudta, milyen súlyc» a helyzet. A világ sok országában pánik, hisztéria tört ki. Emlékezzenek j Vissza azokra a napokra: nálunk az emberek talán egy kicsit jobban figyeltek a hírekre, mint máskor, beszélgettek maguk között, de mindenki ott volt a munkahelyén és az egész nép nagyszerűen, fegyelmezetten dolgozott. Semmiféle hisztéria, pánik vagy hasonló nem volt. Ez népünk érettségét bizonyítja és — ne értsék félre, ne vegyék szerénytelenségnek — azt is bizonyítja, hogy népünk nyugodt abban az értelemben is, hogy az ország vezetésében nincs kapkodás. Népünk bízott a Szovjetunió politikájában, a nagy szovjet népben, Hruscsov elvtársban és harcostársaiban. (Lelkes taps.) Elvlársak ! Az elért eredményéket, a még meglévő hiányosságokat és az előttünk lévő célokat számba véve elmondhatjuk: nagyon jók a feltételeink ahhoz, hogy a legközelebbi esztendőkben minden téren ugyanolyan ütemben haladjunk előre, mint eddig. Ehhez az szükséges, hogy a párt rendíthetetlenül és szilárdan kövesse azt az igazi marxista —leninista kommunista politikát, amelyet az utóbbi években követett, s ahogy eddig nem engedte magát sem jobbra, sem balra rángatni, ezután se engedje. Arra van szükség, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom eszméje hassa út egész népünket, a nép tömörüljön még szorosabb egységbe és a párt vezetésével haladjon előre a szocializmus útján. A szocialista zászló alatt, a szocialista eszme jegyében lehetséges a nemzeti egység megvalósítása és ez a nemzeti egység már kialakulóban van. A nemzetet nem őrlik többé kibékíthetetlen osztályellentétek. Népünk most 65 százalékában munkásokból és alkalmazottakból, 30 száza, lékában szövetkezeti tagokból és segítő családtagokból áll. Ez tehát népünk 95 százaléka, akik között nincs semmiféle alapvető osztály- ellentét. Ellenkezőleg: van olyan közös cél — a szocialista társadalmi rend teljes felépítése, a nép boldogulásának becsületes szolgálata és a nép, az egész nemzet felvirágzása — amely az összefogást erősíti. Most tehát reális a cél; hirdetnünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért, hogy a szocialista eszme hassa át egész nemzetünket és az összefogás növelje a magyarság erejét. Nagy munka vár ránk és most, a nagy hidegben szigorúbb feltételek között, majd könnyebb feltételek között, de dolgom! kell. Választási „ígéreteink” között is ott van tehát, kedves elvtársaim, hogy szívósan, állhatatosan, s még jobban kell dolgozni, mert csak így érhetjük el és valósíthatjuk meg azt, amit az egész munkásosztálynak, az egész népnek és minden dolgozó embernek kívánunk és óhajtunk; a még jobb és szebb életet! A feladatok előittünk állanak. Eszméink világosaik, a párt vezet, az előttünk álló akadályokat leküzd j ük. Amikor fellépett Marx és Engels, majd később Lenin és megszületett a Szovjetunió, a nagy világban az imperialisták, a tőkések ugyanazt csinálták; gyűlölték őket, haragudtak rájuk, ugyanakkor kicsinyeltók és megvetették őket. A Szovjetuniónak pedig hol három hetet, hol két hónapot, hol három hónapot jósoltak megszületésekor. És hol vannak az akkori lekicsinylők, hova lettek ezek az urak? A Szovjetunió viszont él és fejlődik, a szovjet nép a kommunizmust építi és a világon egy- milliárd ember építi a szocializmust. Pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront bízik a főváros és a vidék választóinak, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek támogatásában. Meggyőződésünk, hogy a választás eredménye tovább erősíti rendszerünket és növeli a Magyar Népköztársaság Jó hírét a nagy világban — fejezte be hosszan tartó, lelkes, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs — majd Dapsi Károly zárszava után a gyár dolgozóinak, ifjúmunkásainak »nevében Kovács László, a hajtómű munkása és Has2onits Kornélia, az öntödei gyárrészleg dolgozója hatalmas vörös szegfűcsokorral köszöntötte Kádár Jánost * A választási gyűlés az Interna* cionálé hangjaival ért véget,
