Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

1*63. január 3«. 2 Szerda Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) mis mennyiségét érte el, viszont a mezőgazdaságtól felvásárolt áru- mennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal növekedett. Megfele­lően növekedett a teherszállítás, a személyszállítás és a külkereske­delmi forgalom, valamint 8 szá­zalékkal nőtt a beruházás is az előző évhez képest. A lakosság összes pénzbevétele 1962-ben 1961-hez képest 4,2 szá­zalékkal növekedett, fogyasztása pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az 1962. év eredményeihez tar­tozik, hogy az év végén a kormány hozott néhány szociális intézkedést. Ezek: a szülési szabadság meg­hosszabbítása, az özvegyi nyugdíj javítása, néhány fogyasztási cikk árának csökkentése. Amint tisztelt hallgatóim emlé­keznek rá, a kongresszuson szó esett további ilyen, az életszínvo­nalat és a nép jólétét érintő intéz­kedésekről. így a családi pótlék felemeléséről a kétgyermekes csa­ládoknak, valamint még néhány más intézkedésről, amelyek meg­valósításának feltételein most dolgoznak az illetékes állami szer­vek, A Központi Bizottság és a kor­mány számon tart sok más, az élet- színvonalat érintő kérdést. Isme­retesek e1 őt tünk bizonyos munkás- kategóriák és bizonyos alkalma­zotti, értelmiségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz kénest kissé lemaradtak. Becsületeden me? kell azonban mondanunk, ho<*v az ebben a cconorfban ér-'nt^t+ fi­zikai és srei’^mi dolgozók száma natrvcn jelentős. Ha munkával, a termelékeny­ség emelésével, a termelési költségek csökkentésével meg­teremtjük a feltété’eket — le­gyen nyugodt mindenki — egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság és a kormány, boor a megol­dásra váró, az életszínvonalat érintő kérdése'-"t meg is old­ja. A képviselőház mandátumé négy évre szók Ha áttekintjük az egész választási ciklust, az a kép alakul ki. hogy az országgyűlésnek és a tanácsoknak nem kö1i szé­gyenkezniük választóik előtt. A négy esztendő alatt, vagyis 1958 óta, az ipari termelés 50 százalék­kal növekedett, megtörtént a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­se. Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés arra gondolnunk, hogy az elmúlt négy esztendő alatt a főiskolai és egye­temi hallgatók száma 34 ezerről 67 ezerre, a középiskolai tanulóik száma pedig 178 ezerről 330 ezer­re nőtt. Ez olyan kulturális vívmánya népünknek, amelyre büszke lehet, s egyúttal nagyon fontos biztosí­téka a jövendőnek is, hiszen min­den dolgozó ember tudja, hogy a munkához nemcsak gép vagy be­rendezés kell, hanem művelt em­ber is, aki ura a technikának. Tekintélyes szám az is, hogy a kiskereskedelmi forgalom — más­képpen a fogyasztás — a négy esz­tendő alatt 20 százalékkal, vagy­is egyötödével növekedett. Az a bizonyos individuális, egyéni sors is mutatkozik abban, hogy moet 2 300 000 takarékkönyv-tulajdonos van hazánkban, s a betétállomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 8,8 milliárdra emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az egyének helyze­te javul, mert különben honnan kerülne elő ez a majdnem 9 mil­liárd forintos vastart? lék. ami mindig jól jön a háznál. (Derült­ség.) A négyéves mérleg nem mutat tehát rossz képet. Ezeket az ered­ményeket a párt helyes politiká­jának, a dolgozó emberek, a nép alkotómunkájának köszönhetjük. Elmondhatjuk, hogy népünk a párt, a munkásosztály vezetéréve1, minden nehézséget határozottan és biztosan leküzdött Eredni ényeink összegezése azt mutatja, hogy szilárd a nép­hatalom, a szocializmus alap­jait leraktuk, a szocializmus teljes felépítésének időszaká­ba léptünk. Most, amikor választásra készü­lünk és számot kell adnunk a véáfcett munkáról, biztató és szép a kép, amit felvázolhatunk. Fel­vetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmiféle hiba? Minden olyan nagyon jól megy nálunk? Újra dicsérgetni kezdjük magúin­kat? Nem, elvtáreak, nem sza­bad ilyen hibába esnünk. Nem szabad azt mondanunk, hogy min. den nagyon jól megy. Tudjuk, hogy nincs minden rendben, de azért időnként illő is és szüksé­ges is számot vetni a végzett mun­ka eredményeivel, ez adja meg azt az érzést az egész népnek, hogy esik a képviselő a miniszter vagy a tanácstag, biztatgatni kellet hogy igyekezzék jobban dolgozni, mint eddig. A mi választási programunk rövid és szűk szavú: bevált po­litikánkat akarjuk folytatni, úgy, hogy azt minden terüle­ten az eddiginél is jobban, ha­tékonyabban érvényesítsük. Külpolitikánk célja, .hogy to­vább erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a varsói szerződés országaival, a szocialista orszá­gokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küzdünk az impe­rializmus, a gyarmati rendszer, az agresszió ellen. Küzdünk az atom­fegyver-kísérletek beszünfe* ősé­ért, amit a Szovjetunió legújabb javaslata reális közelségbe hozott. A népek joggal elvárhatják — és megkövetelhetik — az Egyesült Államok és Anglia kormányától, hogy a szovjet javaslatot maguké­vá téve biztosítsák az atomfegy­ver-kísérletek megszüntetését. Lankadatlanul harcolunk a I fegyverkezés ellen, az általános és j, teljes leszerelésért. Külpolitikánk alapelve változatlanul a békés egymás mellett élés és a normális viszony minden országgal. Belső építi .programunk: a párt vezetésével, az egész nép ■ részvételével oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Teljesítjük az idei tervet, az öt­éves tervet, teljesen építsük fel a szocialista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvonalát, kultúrá­ját, hogy azu'án eljuthassunk az egész emberiség legnemesebb cél­jait megtestesítő kommunista tár­sadalomba. Teljes erővel, forradalmi lendü­lettel és lelkesedéssel küzdünk a burzsoá szemlélet és a kapitalista múlt mindenféle maradványa el­len, a kommunista eszmék és a kommunista erkölcs győzelméért. Ez azt jelenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürokrácia és a lelketlensóg. a hatalommal való visszaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rendsze­rünk a dolgozók, a munka tár­sadalma, akkor abból kell kiin­dulnunk, hogy szabadság, jog, kedvezmény, dicséret — minden jár annak az embernek, aki mun­káját elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz ele­get A munka a jog alapja érdemes dolgozni, érdemes tanulni, érdemes küszködni, mert ez meg­hozza' gyümölcseit. Kádár elvtárs itt felhívta a fi­gyelmet arra, hogy amikor a hiá­nyosságokról beszélünk, tekintet­be kell venni azt a súlyos öröksé­get, ami a felszabadult népnek jutott. A tőkések, a nagybirtoko­sok, a Horthy- meg Szálasi-féle fasiszták meg a hitleristák a pusz­tulás és a tönk szélére vitték az országot és a népet. Küszködni kellett a történel­mi örökséggel. Harcolni kel­lett a hatalomért. S amikor már azt gondoltuk, hogy végre egyenesben vagyunk, hogy most már valóban minden rendben van, a hatalom is szi­lárd, már egyesültek is azok, akik­nek ez volt a történelmi útjuk, egy munkáspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási kitérő következett. Az egyik balra — a személyi kultusz, az isrflert követ­kezményeivel; a másik ped’g jobb­ra — az ellenforradalmi felkelés. Mindezeken a nehézségeken keresztültörte magát a magyar komunisták serege, népünk és a szocializmus minden őszin­te híve. Ha ezt mind számba vesszük és megnézzük a pil­lanatnyi helyzetet, lehetetlenr ség jó érzés né’kül gondolni a megtett útra. Persze most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisztérium és — hogy udvarias legyek —, vsai kevésbé jól dolgozó minisztérium. (Derültség). Van jól do’góró tanács és van kevésbé jól dolgozó tanács. Van jól dolgozó igazgató és van kevésbé jól dolgozó igazgató. Van jól dolgozó pártszervezet és ke­vésbé jól dolgozó pártszervezet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaság­ban is. De ettől nem esünk kétség­be. mert intézményeink, szerveze. teink. gyáraink, állami gazdasága­ink, termelőszövetkezeteink, tudo­mányos kutató intézeteink, a kul­túra alkotó intézményei többsé­gükben jót dolgoznak Most az a feladatunk hogy akik még nem deloornak jól, azokat meeb;rtas- «uk. mert erre mindig szükse” van. Mo«t né’dául. amikor a vá­lasztóknak jobban a kezük ügyébe A szocialista törvényesség hely­reállítása az utóbbi évek harcá- ; ban elért egyik legnagyobb vív­mányunk. Am ez úgy van, hogy egyrészről egyetlen állampolgárt scan szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de másrészről azt, aki a Magyar Népköztársaság tör- vényeit megsérti, mindig felelős- sógre is kell vonni. Elvtáraak! — folytatta beszédét Kádár János. Azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával tá­mogassa a Hazafias Népfrontot, an­nak célkitűzéseit és jelőlijeit. Azt kérjük, hogy a dolgozók munká­jukkal, politikai helytállásukkal támogassak az országgyűlést és a tanácsokat, és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell hallassák a kritika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt és után is kérjük a munkában való helytállást, azt, hogy minden dolgozó ves­se latba tudását, alkotó képes­ségét, feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. A mostani időjárás egyes mun­kákat hátráltat. Készenlétben kell azonban lennünk, hogyha az idő megengedi, azonnal nekilássunk és minden átmeneti kiesést pótol­junk. Ez szükséges ahhoz, hogy terveinket valóra válthassuk. Külön meg kell említeni, hogy nemcsak a Központi Bizottság és a kormány, hanem az egész nép elismeréssel gondolt arra, ahogyan bányászt estvérei nk most, a kü’ün- legesen nehéz körülmények kö­zött helytálltak és gondoskodtak arról a szénről, amit a rendkívüli, hosszan tartó hideg többletként megkövetelt. Ismeretes, hogy egy vasárnapi műszakot már ’teljesí­tettek, s százkét százalékos ered­ményt értek el, mégpedig úgy, hogy előtte is, és utána is minden­nap száz százalék felett voltak termelési eredményeik. A termelőszövetkezetekben most folynak a zárszámadások. Meg kell mondani, hogy a parasztemberek, a viszonylag fiatal termelőszövet- kezetek tagjai hősiesen helytáll­tak az aszállyal szembeni most már kétesztendős harcban. A helytállás egy példáját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esz­tendőben tulajdonképpen három- s^>r volt kritikus a nemzetközi helyzet, bár nem egyforma mér­tékben. Egyszer 1961 elején, ami­kor az amerikaiak támogatásával az első partraszállási kísérlet történt Kubában. Másodszor ugyanazon év nyarának végén és őszén, amikor a berlini kérdés kö­rül éleződött ki a helyzet, har­madszor pedig most, október 22- én és az azt követő napokban. Blffben a kritikus időben, a nagy próbatétel idején, néphadseregünk — tisztek és katonák egyaránt — nagyszerűen helytú^ak. 1961 őszén, amikor tovább1 bent kel­lett maradniuk a szolgálatukat le­töltött katonáknak, önkéntesen jelentkeztek további szolgálatra, s hasonlóan viselkedtek most, a Ka- rib-tengeri krízis idején. Ugyan­ebben az időszakban helytállásból nagyszerűen vizsgázott az egész magyar nép. Népünk október 22-én, 23-án, 24- én tudta, milyen súlyc» a hely­zet. A világ sok országában pánik, hisztéria tört ki. Emlékezzenek j Vissza azokra a napokra: nálunk az emberek talán egy kicsit job­ban figyeltek a hírekre, mint máskor, beszélgettek maguk kö­zött, de mindenki ott volt a mun­kahelyén és az egész nép nagy­szerűen, fegyelmezetten dolgozott. Semmiféle hisztéria, pánik vagy hasonló nem volt. Ez népünk érettségét bizonyítja és — ne ért­sék félre, ne vegyék szerénytelen­ségnek — azt is bizonyítja, hogy népünk nyugodt abban az érte­lemben is, hogy az ország vezeté­sében nincs kapkodás. Népünk bízott a Szovjetunió politikájá­ban, a nagy szovjet népben, Hrus­csov elvtársban és harcostársai­ban. (Lelkes taps.) Elvlársak ! Az elért eredményéket, a még meglévő hiányosságokat és az előttünk lévő célokat számba véve elmondhatjuk: na­gyon jók a feltételeink ahhoz, hogy a legközelebbi esztendők­ben minden téren ugyanolyan ütemben haladjunk előre, mint eddig. Ehhez az szükséges, hogy a párt rendíthetetlenül és szilár­dan kövesse azt az igazi marxista —leninista kommunista politikát, amelyet az utóbbi években köve­tett, s ahogy eddig nem engedte magát sem jobbra, sem balra rángatni, ezután se engedje. Arra van szükség, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom eszméje hassa út egész né­pünket, a nép tömörüljön még szorosabb egységbe és a párt vezetésével haladjon előre a szocializmus útján. A szocialista zászló alatt, a szocialista eszme jegyében le­hetséges a nemzeti egység megva­lósítása és ez a nemzeti egység már kialakulóban van. A nemze­tet nem őrlik többé kibékíthetet­len osztályellentétek. Népünk most 65 százalékában munkások­ból és alkalmazottakból, 30 száza, lékában szövetkezeti tagokból és segítő családtagokból áll. Ez tehát népünk 95 százaléka, akik között nincs semmiféle alapvető osztály- ellentét. Ellenkezőleg: van olyan közös cél — a szocialista társadal­mi rend teljes felépítése, a nép boldogulásának becsületes szolgá­lata és a nép, az egész nemzet fel­virágzása — amely az összefogást erősíti. Most tehát reális a cél; hirdet­nünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért, hogy a szocialista eszme hassa át egész nemzetünket és az összefogás növelje a ma­gyarság erejét. Nagy munka vár ránk és most, a nagy hidegben szigorúbb felté­telek között, majd könnyebb felté­telek között, de dolgom! kell. Választási „ígéreteink” között is ott van tehát, kedves elvtársaim, hogy szívósan, állhatatosan, s még jobban kell dolgozni, mert csak így érhetjük el és valósíthatjuk meg azt, amit az egész munkás­osztálynak, az egész népnek és minden dolgozó embernek kívá­nunk és óhajtunk; a még jobb és szebb életet! A feladatok előittünk állanak. Eszméink világosaik, a párt vezet, az előttünk álló akadályokat le­küzd j ük. Amikor fellépett Marx és En­gels, majd később Lenin és meg­született a Szovjetunió, a nagy vi­lágban az imperialisták, a tőké­sek ugyanazt csinálták; gyűlölték őket, haragudtak rájuk, ugyanak­kor kicsinyeltók és megvetették őket. A Szovjetuniónak pedig hol három hetet, hol két hónapot, hol három hónapot jósoltak megszüle­tésekor. És hol vannak az akkori lekicsinylők, hova lettek ezek az urak? A Szovjetunió viszont él és fejlődik, a szovjet nép a kommu­nizmust építi és a világon egy- milliárd ember építi a szocializ­must. Pártunk, kormányunk, a Haza­fias Népfront bízik a főváros és a vidék választóinak, a munkások­nak, parasztoknak, értelmiségiek­nek támogatásában. Meggyőződé­sünk, hogy a választás eredménye tovább erősíti rendszerünket és növeli a Magyar Népköztársaság Jó hírét a nagy világban — fejez­te be hosszan tartó, lelkes, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs — majd Dapsi Ká­roly zárszava után a gyár dolgo­zóinak, ifjúmunkásainak »nevében Kovács László, a hajtómű mun­kása és Has2onits Kornélia, az ön­tödei gyárrészleg dolgozója hatal­mas vörös szegfűcsokorral köszön­tötte Kádár Jánost * A választási gyűlés az Interna* cionálé hangjaival ért véget,

Next

/
Thumbnails
Contents