Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-05 / 3. szám
Í963. január 5. 4 Szombat A PAP LEÁNYAI TITKON ABBAN REMÉNYKEDTÜNK, hogy csak Kaiti és Anikó fogad bennünket, a papa és a mama távol lesz valahol. Így kevésbé feszólyezetten beszélgethetünk. A reménykedés nem volt hiábavaló. A köztiszteletben álló tiszte- letes urat temetésre szólította kö- teflessége, kedves, gömbölyű asz- szonya pedig elkísérte, mert rokonfélének adták meg a végtisztességet. Kati nyitott ajtót, úgy ahogy vártük: bizalmatlanul és csodálkozva. Nem tudta hirtelenében elképzelni, hogy mire vagyunk kíváncsiak mi szel hozott beranün9 két pontosan hozzájuk, a kis falu pap-lakjába. Mert olyan még nem fordult elő a családi krónikában, hogy újságírók tegyék tiszteletüket. Anikóval, már a szoba meghitt melegében ismerkedtünk meg. Természetesen ő is meglepődött jöttürikre. Aztán, amikor végig- mondtuk mondókánkat, amiben benne foglaltatott látogatásiunk oka, célja, feloldódott némileg a bizalmatlanságuk. — Arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan élnek, hogyan gondolkodnak a pap lányai. Minden rendű-rangú fiatallal beszélgettünk már örömeikről, gondjaikról, de pap-gyerekekkel még nem. Azt nem vallottuk be, hogy iskolájukban hallottunk már egyet- mást felőlük: a Nyakas-gyerekekről, csak a búcsúzáskor. KATI ÉS ANIKÖ, hogy feloldják saját bátortalanságukat, bemutatták nekünk szobájukat. Először természetesen a mackó-családot, mert arra a legbüszkébbek: Teddire, Dorkára, Micire, Muki- ra és a legkisebbre: Kati kabalájára. A mackókat a televíziós készülék dicsérete váltotta feL Mun- kácsyjuk kellemes estéket ajándékoz a családnak, a legjobban a „Ki mit tud” műsorokat várják és az ifjúsági, vitákat, A tv mellett egy jó öreg pianínó támasztotta a falat. — Már évek óta tanulunk zongorázni. December 25-én Annival felléptünk a kultúrházban az Irodalmi színpad műsorában — vidámadott fel Kati, Annira pillantva, s hozzátette még: — szép tapsot kaptunk. HOGY KÁRPÓTOLJÁK elmulasztott élményünket, eljátszották kettesben Mozart: Figaró házassága című operájából Figaró áriáját. Öröm vóLt nézni őket, ahogy mindenről feledkezetten, a zene iránti alázattal és szenvedéllyel adták át magukat a művészet varázsának. — Mindent ilyen lelkes odaadással csinálnak? — vallattuk őket a tanulásra terelve a beszélgetést. Mindketten gimnáziumba járnak. Kati Szeghalomra harmadikJANUÁR S. Békési Bástya: A torpedó visszalő. Békéscsabai Brigád: Az aranyember. Békéscsabai Szabadság: Az aranyember. Békéscsabai Terv: Lopott boldogság. Gyomai Szabadság: A francia nő és a szeretem. Gyulai Erkel: Senki nem tud semmit. Gyulai Petőfi: Csu- dapest. Mezőkovácsházi Vörös Október: Bölcsődal. Orosházi Béke: Az ős- eirdő urad. Orosházi Partizán: Münchhausen báró. Sárkádi Petőfi: Candlde avagy a XX. század optimizmusa. Szarvasi Táncsics: Fagyosszentek. Szeghalmi Ady: Hátha mégis szere ba, Anni Körösladányba az elsőbe. Kati jeles volt tavaly, Anni is jeles, de kitűnő is lehetne, ha a tornával nem állma annyira hadilábon. Az iskolában szorgalmas, segítőkész lányoknak ismerik őket. Mindketten tagjai a KlSZ-szerve- zetnek. Ez a tény váratlanul ért bennünket, írhatom úgy is, hogy: hihetetlenül hangzott Kati és Anni mosolygott tanúskodásunkon. — Mielőtt beléptünk volna a KISZ-be, természetesen itthon összeült a család és megbeszéltük a dolgot. Sem apu, sem anyu nem haragudott ránk. Megértették, hegy kedvünk van hozzá... Apu különben is tagja a Hazafias Népfront járási bizottságának. Hívják néha Gyulára is, Szeghalomra is. EGY SZUSZRA HANGZOTT EL MINDEZ. Ám ott bujkált bennünk továbbra is a kétkedés kis ördöge. — Hogy egyeztetik össze a vallást és a KISZ-t? Hiszen a célok... Nehezen született meg a válasz. — Furcsa lenne, ba mi megtagadnánk azt, amit apa tanít és hirdet, mondták a lányok, egymást felváltva, kisegítve. Aztán Kati így folytatta: — De szeretjük a közösséget is. Mi. mind a ketten úttörők voltunk. Vörös nyakkendőt is hardtunk. A KISZ-ben sem tanulunk rosszat. Én például az „ifjúság a szocializmusért” próba foglalkozásainak naplóját vezetem az osztályunkban. És szívesen csinálom. Miért ne? Jó együtt lenni a többiekkel. Áz lenne a furcsa, ha begubóznánk. Mi is épp olyan fiatalok vagyunk, mint mások... MEGLEPETT BENNÜNKET ez az őszinteség, de ugyanakkor jó érzés is hullámzott át rajtunk. Nem vártunk többet, még ennyit sem. Felesleges és igaztalan lett volna tőlük, ha tirádát zengtek volna a KISZ-ről. Ügy sem hittük volna el. így, keresetlen szavakkal, hitele lett a vallomásnak. A tény önmagában is örvendetes: ezek a gyerekek nem vetik el a közösséget, s szüleik sem vonják őket felelősségre, mert nemcsak a vallásnak élnek. Már a búcsúzásnál tartottunk amikor a tiszteletes úr és felesége megérkezett a temetésről. Átfáztak egy kicsit a hosszú 'úton, vissza kellett hát fordulni a hópaplan os utcáról a meleg szobába. Nem volt apelláta, le kellett ülni újra néhány percre, s koccintani kellett a találkozás és az új esztendő békességére, várható örömeire. A világért sem haragudtak, hogy távóllétükben kopogtattunk be hajlékukba. Amikor elmeséltük nekik, hogy miért jöttünk és mit hallottunk, elégedetten néztek össze. — Nem a vitrinnek, hanem az életnek neveljük leányainkat — mondta a tiszteletes úr, s méleg pillantással simogatta meg őket. — Nem tiltunk meg olyat, ami együttjár a fiatalságukkal. Magunkkal szemben követnénk el vétséget. Mi is voltunk fiatalok. POHARUNKAT EMELTÜK és koccintottunk az ifjúság egészségére. Pallag Róbert Battonyán hallottuk A község hat termelőszövetkezete és a mezőhegyes! József Attila Tsz nagyszabású, közös vállalkozás megvalósításába kezd a tél végén. A tsz-ek a Dózsa Tsz területén hatezer férőhelyes sertéshizlaldát építenek az idén. A szükséges anyagot a közös gazdaságok adják össze és segítséget kapnak az államtól is. Az elgondolások szerint az év második felében már megkezdődik a hizlalás a sertéskombinátban. • Folynak a februári tanácsválasztások előkészületei a községben. Kereken 100 tanácsi választókerületben adják le szavazatukat a lakosok. Ennek megfelelően száz jelőlőgyűlést tartanak január 10-től január 21-ig. • A battonyai gimnázium évék óta helyhiánnyal küzd. Ebben az évben megkezdődik a tantér emJ&nu&r 5-én este 7 óraikor: SZILVESZTERI KABARÉ Bérletszünet. A JÓKAI SZÍNHÁZ értesíti kedves közönségét, hogy január 5-én és 6-án a SZILVESZTERI KABARÉ előadásaira szelvénybérlet is beváltható 81246 hiány felszámolása, ugyanis négy tanteremmel bővül a gimnázium. A tanítás céljára egy régebbi épületet alakítanak át hatszázezer forintos költséggel, a Néphadsereg utcában. Szó van arról is, hogy fiúkollégiumot létesítenék az új tanítási évre. 86 Aszker a földön ült, fejét a tenyerébe temette, s közben a homlokát dörzsölte az ujja hegyével. Mi tévők legyenek? Hogyan szerezzék meg a Thedderrel kapcsolatot tartó ügynök címót? Nagyon sok múlik azon, hogy ki tudják-e deríteni, hol tartózkodik ez az ember. Ezen töprengett a másik két felderítő is. Semmi okos megoldás nem jutott az eszükbe. Eleit egy óra, kettő, s ők még mindig ugyanazon a helyen, a bokrokkal benőtt domboldal egyik mélyedésében ültek. Harmatos lett alattuk a kivénült fű. Lassan előtűntek a dombtetőn álló kastély körvonalai, Érdekes látvány volt. MintV ......... T lÍM&llUvb Fagyosszentek Vannak olyan községek, termelőszövetkezetek, ahol még nem egészen egy nagy család a közösség, ahol még akadnak széthúzok, hibákat elkövetők nem is kis számban. A filmben szereplő Űj Élet Tsz is ilyen. Az emberek megrögzött, régi szokásai, a család határain túllátni nem tudó, kelepcébe zárt gondolatok, a közösség sorsa iránti közömbösség, érzéketlenség mások érzései iránt — ez béklyózza életüket. Pontosan ilyen tagjai vannak a filmbeli szövetkezetnek és a városból érkező Czimmer Andrásnak, az új elnöknek, ugyancsak nehéz dolga kezdődik, amikor átveszi a vezetést... így kezdődik a film története. Bemutatója Szárításon lesz, 1963. január 3-tól 6-ig. Négy évtized a gáton Harminckilenc évi szolgálat után nyugdíjba vonul Mokos Sándor, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke. Diplomáját 1923-ban szerezte a Budapesti Műegyetemen. Két évig dolgozott a fővárosban, majd a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulathoz került, 1928 óta pedig a Felső-Tiszai Ármentesítő Társulatnál dolgozott. Munkásságával nagymértékben elősegítette, hogy a Nyírség árvízvédelmi felkészültsége, vízgazdálkodása a mai szintet elérte, gazdag tapasztalatait hasznosították a nagyobb méretű árvíz- védelmi, építési és vízhasznosítási tervek elkészítésében és végrehajtásában, A megbecsült, köztiszteletben álló szakember tanácsaira volt munkatársai továbbra is számítanak. Most megvalósítja régi tervét: mint a szervezés alatt álló Vízügyi Múzeum vezetője, megírja a megye vízgazdálkodásának történetét. (MTI) ha az előhívó oldatba tett fénykép rajzolódna ki. Közeledett a hajnal. Aszker felemelte a fejét. Borzongás futott rajta végig. — Nem sikerült — mondta maga elé csendesen. — Pedig Thedder ma elutazik!... „Ma elutazik”. Mintha villámütés érte volna Percevet. j — De hiszen, a kastélyból még nem ment ki... — ragadta meg Aszker karját. Egy másodpercig egymásra néztek. Aztán Aszker hirtelen odahajolt és megölelte Percevet. Megértette a társát félmondatból is. Válóban, a Seiferttel és Upitf- cal folytatott beszélgetés után nem hagyta el a kastélyt, ott éj- * szakázott. Ma pedig elutazik. A közeli órákban tehát találkoznia kell az emberével, hogy átadhassa neki a kettétört fésű felét. S ha Thedder nyomába szegődnek ... • Napsütéses őszi reggel Ali, amikor Karlsluste nyugati pályaudvarára egy jól öltözött fiatal pár érkezett a Karlsluste—Nüm. berg között járó reggeli vonathoz. A férfi negyven év körüli lehetett, bő szabású kék felöltőben és f< ezüstös szürke kalapban. Gyöngéden karonfogta kedves arcú útitársnőjét. A bejáratnál álló, az utasokat ellenőrző csendőr elmerülten lapozta irataikat. A lakhelyet igazoló bélyegző, s a másik, az állandó foglalkozást bizonyító pecsét meg a többi bejegyzés — minden ott állt a megfelelő oldalon. — Rendben van — szólalt meg a csendőr, miközben visszaadta az igazolványokat. — Mehetnek. S kezét a sapkájához emelve tisztelgett. A csendőr tekintete valamivel tovább maradt az asz- szony arcán, amint azt a szolgálati. ügy megkövetelte volna, „Valóságos Gretchen, mintha fsak egy húsvéti üdvözlő lapról lépett volna le *— gondolta a csendőr, miközben a nő aranyló. szökés hajában, bájos kék szemében, s az arcán időnkint megjelenő finom gödröcskékben gyönyörködött. — Csak a szalaggal átkötött nyakú báránykák hiányoznak mellőle”. A csendőr egészen addig követte őket a tekintetével, amíg csak be nem szálltak a vagonba. Az asszony egy szép formájú nagy táskát vitt a kezében. A férfi hosszú tokba bújtatott horgászfelszerelést szorongatott a hóna alatt. Egy nagy bőröndöt vitt utánuk a hordár. Valameny- !' nyi holmit felrakták a csomagtartóra. Hamarosan elindult a vonat. Az asszony, akin annyira rajtafelejtette a szemét a csendőr, Tamara Stireva volt, úti társa pedig Pavel Percev.
