Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-24 / 19. szám
Csütörtök öregeit a rlfjl üál(uztdmkvót Mélyen barázdált arcukon olyan szívósak a ráncok, mint fákon a kéreg. Apáink, nagyapáink őfc, akiknek ifjú kora mélységes gondokban, megaláztatottságban telt, s ez sokáig a felszabadulás után is nyomot hagyott a gondolkodásukban. Csak az „ősi becsapás" táplálta bennük időnként a reményt: hátha másképp lesz ezután. De akkoron egyik választás sem hozott változást a nép nyomorúságában — erre rá kellett jönniük. Csak az egyik új képviselőt váltotta fel esetleg egy másik „bölcs honatya”. Ok mégis várva várták az új vilígot> s mikor az eljött, évekig nem ocsúdtak fel a magukban hordozott félelemből: hátha másként lesz egyszer_ Ma optimizmus lebeg az arcukon, s mintha a vén barázdák is megifjodtak volna. Sokfelől jöttek: tanyákról, cselédviskókból, kubikos taligák mellől, paraszt, kisgazda, s más pártok lobogói alól, amíg idős koruk derekán a dertjís, bizonytalanságtól mentes élet küszöbén összegyűltek, egy új zászlót a népfront zászlaja alatt. De beszéljenek ők_ „Csak” 65 esztendős, de 5 is megélt már vagy 15 választást, ebből négyet a felszabadulás után, Kö- rösladányban. — Csak a húszas évek végén, meglett férfikoromban kaptam meg a szavazójogosultságot. Tudták a községházán, hogy ellenzéki vagyok, hát sokáig nem engedtek az urnákhoz. A kubikosnak „kuss” volt a neve meg a joga. A demokrácia egyenlővé tette a dolgozókat és ez jó. A magam fajtájának könnyebb megélhetést adott. Tíz éve vagyok tsz-tag, s még idáig mindig megvolt, ami kellett Csak rosszabb ne legyen soha. Most is 467 munkaegységem van, mert már mi is eljutottunk odáig hogy megkapjuk a munkánk után, ami jár. Erre a politikára szavazok a karommal is.. <-------------1 983. Január 24. Vakarcs István Bakk Lajos szintén ladányi ember, s még „fiatalabb”, mint a többiek, 61 íves. ö nemcsak szavazópolgár, hanem tanácstag-jelölt is, s már 1919-ben, mint vöröskatona küzdött azért ami ma megvalósul. — Amióta megalakítottuk a tanácsokat, én a községi tanács tagja vagyok. Most is jelöl a körzetem. Nincs még gyerek sem La- dányban, aki ne ismerne, s jönnek hozzám sokan ügyes-bajos dolgaikkal: adósérelem, nyugdíjügyek és más miatt. Legutóbb többen azt kérték, hogy az artézi kút mellé állítsunk egy villanyoszlopot, mert hajnalban nem látják a kutat nincs megvilágítva. Amit lehet, elintézek, a tanács a községért van— <-------P uskás Mihály 69 éves, s a csárdaszállása Ezüst- kalász Tsz gazdája, de Köaöstar- csán lakik. — Szembeálltunk egymással mindig a régi választások alatt.. Éket vertek közénk az urak, nagy okosan megosztottak bennünket. Én a kisgazda párt mellett álltam. Nem volt egység a szegény emberek között így aztán abba vittek bennünket, amibe akartak. Egyik fiam ennek az áldozata lett, ottmaradt a háborúban... De megértük azt, hogy egymás mellé illeszthessük a vállainkat Igaz, az én testem már öreg, de még megteszem, amit kell. Itt Tárcsán a második körzetben választási bizottsági tagnak jelölt a népfront és fel is esketett a tanács5 Erdei Imre bácsi 70 esztendős, a szeghalmi Rákóczi Tsz éjjeliőre. — Ma olyanok a képviselőink, mint’ Fehér Lajos, akit gyermekkorából ismerek, egy szegényparaszt sarjadéka. A mi régi gondolataink, vágyaink csak talán jobban, tudósabban kimondva, őben- nük fogalmazódnak meg, s válnak általunk is válóra... Nagy dolog az, hogy a Sárrétről elűzhetjük az évszázados átkot, az aszályt. Az országgyűlés, s a mi képviselőnk segít nekünk ebben, akinek az apja arató volt, ő meg gyűjtő, hát érzi az itteni gondokat Egy lett a képviselő meg a nép, ezért magunkra is szavazunk, amikor rájuk tesszük a voksolVásárhelyi Gyula szintén közel áll a 70-hez, de öregen is fiatalos akarással veszi ki részét a jövő építéséből. — ... mert a mi jövőnk már nem megfoghatatlan, mint a délibáb. Régen az volt. Hiába Ígérgették a képviselőjelöltek Szeghalmon is négyévenként a vizet, csak maradt az egy kút az egész új telepen. Villanyról nem is beszéltek, mert sötétségben akarták hagyni a népet. Csák mostan lett vizünk is, villanyunk is, biztos megélhe- tőségünk is, amióta igazából mi válasszuk a képviselőinket, elöljáróinkat. Érdemes volt ezt megérni— * Érdemes volt. A cél, amelyért ők küzdöttek sokszor reménytvesztetten, de fáradhatatlanul — beteljesedik. Sokan nem érik meg teljes beteljesedését. Nemrég búcsúztatták Ladányban Bucsi Antal 67 éves, Csorváson Bállá Sándor 83 éves tizenkilences veteránodat, akik egész életüket tették a szocializmus magasztos eszméjére, ök már nem élvezhetik a mát, a holnapot. De az apák, nagyapák, 8 az ő iáik, unokáik egyesült erejéből a régi cél, az 6 céljuk is megvalósul. Mi 777 ! 'Aannylan a tegnapból a mába ér- Hftttünk, s a jövőbe nézünk... Varga Dezső Megkedvelték a tudás jó ízét ügyszer Orosházán az után ér* deklődtem, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok hogyan élnek, milyen alkalmuk, módjuk van a művelődésre, tanulásra, szórakozásra? A városi takács művelődési osztályául hamarosan annyi hasznos jó dologgal ismertettek meg, hogy alig győztem jegyezni és egy kicsit csodálkozni is. Persze, az nem csodálkozásra való, hogy az orosházi tsz-fiatalok tanulnak, képezik magukat, hogy lassan egyre több a jó példa ha- társzerte, * tanulás szervezettsége azonban már okot adott némi csodálatra és az is, hogy a város pedagógusai mennyi szép áldozatvállalással sietnek a fiatalok segítségére. Alig olvasok bele a világosan és érthetően elkészített kimutatásokba, máris megállapítom, hogy ezekbe az esti iskolai osztályokba sok-sok parasztfiatal jár, hogy pótolja tudását. Mégis ott kellene talán kezdenem, hogy a Dózsa Tsz kihelyezett osztályaiban folyik a leglelkesebb, a legodaadóbb tanulás. Három ilyen kihelyezett osztály működik ebben a termelő- szövetkezetben, kettő a központban, ebbe az 5—6. és 8. osztályosok járnák, és a hetedikesek külön, egy «egész osztályt alkotnak, ugyanakkor a monon üzemegységben is szerveztek egy esti iskolát, 14 tanulóval. Közöttük is sok a fiatal. A Dózsa központjában a III. számú általános iskola, a man őri részen Összegyűlt „felnőtt-diákokat” pedig a IV. számú általános iskola pedagógusai tanítják. A Dózsa esti általános iskolá** ja sikerének van egy titka. Nem nagy titokról yan szó, csupán arról, hogy a legtöbb KISZ- tag tanul, művelődik, ilyen vagy ' olyan oktatási formák hallgató- 1 ja. Kiss Amália könyvelő, a KISZ- 1 vezetőség tagja azt mondja: I — Nézze, az biztos, hogy elég nehéz összefogni a szervezet tagságát, nagyon szétszórtan élnek és dolgoznak a mi fiataljaink. De azért tavaly is voltak eredmények, az idén is lesznek, mert úgy akarjuk. Volt egy taggyűlésünk, ahol megbeszéltük az oktatást, szinte tagonként; ki, hol tanul, hol lenne számára jobb, előnyösebb? A KISZ-oktatást Pukánszky Sándor vezeti. A hallgatók közül mondjak néhány nevet? — Tessék! — Erzsiák András lakatos-tanuló, Molnár Imre zetoros, Csizmadia Béla, Berta Éálmán... A KlSZ-aktatásról már csak egy pici ugrás, újra az esti általános iskola. Oda is járnak a szervezet tagjai, de KISZ-en kívüli fiatalok is, jó néhányan. Kiss Amália, a mindig kedves mosolyú kiszista lány már említi is, sorban, ahogy gondolataiba ötlik néhány név. — Az elsők között jelentkezett — jól emlékszem ‘— Ravasz Julianna, az egyik növénytermesztési brigádunk tagja, neki a nyolcadik osztály hiányzik, úgy gondolta, kijárja azt is. Hallom, hogy igen jó „tanuló” lett belőle. KISZ- ti tikárunk, Misik Pista is nyolcadikos, de nyolcadikos például Keresztes Béla rakodómunkás is. VI i sem természetesebb, hogy az általános iskoláról beszélgetve, szóba került a középfokú oktatás. Kiss Amália jól ismeri a Dózsa fiataljait és hosszasan mesél Dénes Istvánról, az építőbrigád tagjáról, aki a szegedi építőipari technikum levelező hallgatója, majd Komádi Sándorról, aki villanyszerelő a tsz-ben és esténként a könyveket bújja, mert jól szeretne vizsgázni a gépipari technikum vizsgáin. — Valamennyien azt mondják — igen, a taggyűlésen beszélgettünk erről legutóbb —, kell a tanulás, mert ha nem tanul az ember, lemarad, elszáll a feje felett az idő... Fiatalok és milyen jól látják. És a szórakozás? Erre milyen lehetőségek vannak az orosházi Dó_ zsában? Van! Bőven. A tsz vezetősége szívén viseli a fiatalok kívánságait és olyan szép klubhelyiséget rendezett be a központban, hogy esténként ritka az a fiatal, aki bevágyik a városba, hiszen itt, a kinti klubban is megtalál mindent: lehet táncolni, rádiót hallgatni, televíziót nézni, sőt, még szellemi vetélkedőt is szoktak rendezni. Legutóbb a Petőfi Tsz fiataljaival mérték össze tudásukat és most azt tervezik, hogy összehozzák valahogy a visszavágót is. A dózsásoknál zajlik az élet, ** a fiatalság mindjobban megkedveli a többet tudás ízét, gyönyörűségét és már aktívan tanul, műveli magát De mi a helyzet a város többi szövetkezetében? A KISZ-oktatás már szépen kialakult, sokan járnak ezekre az estekre. Az állami oktatásról pedig ismét a művelődési osztályon mondanak el néhány kedvderítő adatot — Induljunk ki talán abból, hogy Orosházán 319-en tanulnak a dolgozók esti iskoláiban Ez az összlétszám: idősebbek, fiatalok együtt. A Dózsa iskolája mellett nagyon jó a rákóczitelepi Vörös Csillag körzetében szervezett esti iskola és a szentetomyai Petőfi tagjait tömörítő iskola. Nézzük az elsőt! A Vörös Csillag Tsz-ből huszonkilencen járnak iskolába. A tanfolyamot Lengyel Pál pedagógus irányítja. Győré József, Szűcs Ferenc, Mucsi Judit, Varga László- né tartja a legtöbb órát a két tagozatra osztott esti iskolában. Még szorgalmasabb tanulók a szentetomyai Petőfi Tsz tagjai! Közülük harmincegyen igyekeznek, hogy mielőbb befejezzék általános iskolai tanulmányukat. Sok tsz-fiatal jár itt is az esti iskolába Soroljuk? Gál Istvánná, Keresztes Irén, Bánfi István, Szilágyi János, Stefán Imre, Krecsmárik Pál... A legidősebb közöttük 21 éves, a legfiatalabb pedig tizenhét. A szövetkezeti fiatalok ott vannak még a város két tsz- akadémiáján, öt ezüstkalászos tanfolyamán. A tanulásban a ki- szesek járnak az élen, s könnyű meggyőződni róla, hogy a jó példa mind több követőre talál Sass Ervin
