Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

1963. január 23. 4 Szerte SsivbőS wállsls'in dí A körjeeli orvosukat jelölték városi tanácstagnak a csabai 92-es körzet dolgozói — Nagyon rendes ember a dok­tor — mondja a rendelőből kilé­pő mama, a várószobában ácsorgó férjének, s az határozottan rábó­lint, hogy úgy igaz. Hiszen ott az ajtón a nagybetűs felirat, hogy gyermekeknek rendelés csak dél­előtt, most meg már estébe for­dul az idő és Szikszai doktor mégsem mutatott ajtót. Rettene­tes is lett volna a szenvedő ki­csivel vizsgálatlanul visszafordul­ni a közel húszfokos hidegben. De türelmes kezelést kap az ősz hajú Medovarszky bácsi is, aki nem sokkal hat előtt, amikor már az orvosnak a jelölőgyűlésre kel­lőié indulnia, azzal állít be, hogy csúnyán elvágta a kezét. Persze első az orvosi kötelesség. De hát­ha doktorunk csak azért ilyen készséges most, mert jelen a kró­nikás, aki néhány tájékoztató szóért jött, az élete felől szeretne érdeklődni? A riporter szeme nem röntgengép, s a feltevés egyelőre feltevés marad. Idő már csak útközben jut beszélgetésre, ahogy a Bessenyei utcai kihelye­zett osztály felé igyekszünk, ahol « 92-es körzeti jelölőgyűlés lesz. Szaggatott mondatokból alakul ki dr. Szikszai István, jaminai kör­zeti orvos önarcképe: — Először ötvennyolcban jelöl­tek tanácstagnak és most ismét megjelent egy bizottság, s kért a körzet lakossága nevében, hogy vállaljam el... Most, hogy Csaba- szabadit és néhány távoli utcát lecsatoltak a területemről meg az adminisztrációt is más végezheti, könnyebb valamivel a munkám, több időt szakíthatok a közügyek­nek. Hetedik éve orvoskodom. Egy évig a megyei tanács egész­ségügyi osztályán dolgoztam... Fe­leségemmel együtt csanádpalotai- ak vagyunk. Szüleim tsz-nyugdí- jasok, testvéreim tsz-tagok... Mint tanácstag, a városi egészségügyi állandó bizottság elnöke voltam, azonkívül mindennap szemtől szembe találkozom Csaba, Jamina, közvetlenebbül; a körzet egészség­ügyi és egyéb problémáival. » Mikor a zsúfolásig telt tante­remben Kés jár János, iskolaigaz­gató, a jelölőgyűlés elnöke, a vá­ros és a kerület fejlődéséről tar­tott beszámolója és a jelölt életé­nek, eddigi munkásságának ismer­tetése után felteszi a kérdést: ki szavaz dr. Szikszai Istvánra, min­den kéz a magasba lendül. A szó most már a jelölté: — Köszönöm a jelölést. A meg­tisztelő feladatot szívből válla­lom és ígérem, hogy négy év alatt minden erőmmel a nép, a kerület, a körzet ügyét szolgálom. Mint orvos, elsősorban természe­tesen az egészségügyi kérdéseket képviselem. Van belőlük. Hogy csak néhányat említsek; a tégla­gyári rendelő kicsi, szűk. Tágas, modern kellene. A tanács már megvásárolta a helyet hozzá a pi­actéren. A benti „nagyrendelő” óraszámainak bővítését napiren­den tartani, ez is fontos. Például kétszer hatórai sebészeti rende­léssel kétszer annyi beteg kerül­het azonos idő alatt sorra. Aztán egy orvos, ha ráadásul tanácstag­gá választják, mindig figyelem­mel kíséri az üzletek, munkás- szállók, kórházak, iskolák, utcák, termelőszövetkezetek egészség­ügyét, a város és a városrész ivó­vízellátását és hasonlókat őszin­tén köszönöm megtisztelő bizal­mukat, jelölésemet Felcsattan a taps. ******* ■'» ■■—» »^rrnnjyvHfcncfiD: Hl/tftfrR4p6 Amikor a fák még nagyok voltak Lev Kulidzsanov, a film rendezője -kiforrott művész, aki jellegze­tes, sajátos stílussal analizálja a hősei lelkében lezajló folyamato­kat. A figurák külső kifejezésmódjának egyszerűsége és a belső lel­kivilág telítettsége, ez a rendező fő elve, nemcsak ebben a filmben, hanem a Múló éveit és a Szülői ház című filmjeiben is. Kulidzsa­nov stílusa költői,»lírai, de ugyanakkor nem idegenkedik a humor­tól sem. Legújabb filmjében tulajdonképpen két főhős van. A töb­biek csak háttért képeznek az ő jellemük ábrázolásához, az ő cse­lekedeteik indokolásául. (Bemutatja a füzesgyarmati November 7 mozi január 24-től 26-ig.) Néhány év múlva a megye minden termelőszövetkezetében klubot létesítenek Palacsintasütő automata A Szombathelyi öntöde és Fém­megmunkáló Vállalat konyhagé­peinek családját újabb „taggal” gyarapította: palacsintasütő auto­matát szerkesztettek. A gép egy­szerre megsüti a palacsinta mind­két oldalát, megtölti és összecsa­varja. (MTI) Színesebbek lesznek folyóirataink Egész hegyet képeznek a cse­peli szabadkikötőben azok a lá­dák, amelyek az Atheneum Nyomdába kerülő új mélynyomó rotációs gép alkatrészeit tartal­mazzák. A gép szétszedve, 22 va­gonban most érkezett meg Olasz­országból. Az Athéneum Nyomda rekonst­rukciója, a nyomdaipar egyik legfontosabb beruházása jelentős állomásához jut el a hétnyomómű­ves rotációs gép üzembe helyezésé­vel. Ügy tervezik, hogy az üzem­próbákat júniusban megkezdik. A berendezéstől a színes folyó­iratgyártás színvonalának emelé­sét várják. A hét nyomómű lehe­tővé teszi, hogy az eddiginél szebb, színes kép-illusztrációval jelen­hessenek meg folyóirataink. (MTI) Miért-® köz^mb&sség? melyből tisztán érződik, hogy olyan ember váltotta ki hallga­tóságából, akit becsülnek, szeret­nek. Válasz is ez a taps a króni­kás ama feltevésére, hogy dr. Szik­szai nem a sajtó jelenléte s a je­lölés előtti önfegyelem miatt volt- e olyan készséges és türelmes a rendelésre érkezettekkel szem­ben? Nem, mert a 92-es körzet jelöltje máskor is emberbarát, mindig és mindenben a gyógyítás vágya vezérli. H. R. A megyei tanács vb művelődés- ügyi osztálya a közelmúltban minden járásban felmérést vég­zett, hogy megállapíthassa, hány tsz-klub működik a megyében. A felmérés pontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a tsz- klubok egyre nagyobb szerephez jutnak a szövetkezeti parasztság, a tsz-fiatalság szórakozásában, ál­talános és szakmai műveltségének emelésében, világnézetének for­málásában. Az adatfelvétel az 1961. január elsejei állapotot tük­rözi. Eszerint a termelőszövetke­Cikkírás közveilenül a szedőgépbe Egy újfajta automatikus szedő­rendszer, amelyet újságnyomdák­ban alkalmaznak, percenként há­romezer szót lyukaszt rá egy sza­lagra, amelyet azután egy szok­ványos lipotype, vagyis sorszedő­gépbe vezetnek be. A „Los Angeles Times” decem­ber elseje óta jelenik meg ezzel az új rendszerrel, amely igen nagy megtakarítást jelent időben, pénz­ben és munkaerőben egyaránt. A lap munkatársai anyagukat spe­ciális elektromos írógépeken ké­szítik el, s a gépek el vannak lát­va lyukasztószalag-berendezéssel. A szükséges korrektúrát elektro­nikus berendezés végzi. (Az „Arbeiter Zeitung”-ból) zetekben létesült klubok 106. Közülük állandó jelleggel működik 99, a fennmaradt kilenc pedig időszakosan. A járások kö­zül a békési járásban működik a legtöbb, mert a 27 Isz közül 25- nek van klubja Legkevesebb a gyomai járásban van. Itt a tsz-ek száma 16, a kluboké 10, de azok­ból 9 csupán időszakosan funkci­onál. A városok között Gyula ve­zet. Mind a hat termelőszövetke­zetében van klub. Orosháza T tsz-ébői 6-ban, Békéscsaba 7 tsz- éből 5-ben működik. A jelenlegi ütem melett néhány év múlva a megye minden ter­melőszövetkezete büszkélkedhet ezzel a kulturális intézménnyel JANUAR a Békéscsabai Brigád: Kertes házaké cája. Békéscsabai Szabadság: A Nőm- ty fiú esete Tóth Marival. Békéscsa­bai Terv: Hintónj-uró szerelem. Gys lai Erkel: Münchhausen báró. Oroshá­zi Béke: A pokol szolgálatában; Szarvasi Táncsics: Darázsfészek. WWWWWWWWWA/VWWWWWWWWV^WWWWVWWWWWWWWV> IVWW Dicséretet érdemlő kezdeménye­zés bontotta ki szárnyait 1961-ben a tótkomlósi és a Kondorosi Föid- müvesszövetkezetek között. A két fmsz dolgozói és vezetői elhatároz, ták, hogy versenyre kelnek egy­mással, A több pontból álló fel­tételek között szerepelt az általá­nos gazdálkodás, különösképpen a tervteljesítés, s egy sor más. Kö­zös elhatározásuk az volt, hogy az egymással való vetélkedés ötéves időtartamú legyen. S úgy határoz­tak: negyedévenként, félévenként, majd pedig minden év lezárása után rendszeresen megküldik egy­másnak az elért eredményt írásos értékelés formájában. Az említett két föUlművesszö- vetkezet vezetőjének közös elhatá­rozásáról, megállapodásáról tud­tak a Földniííveszövetkezetek Já­rási Központjánál is, ahol helyes­lésre talált e kezdeményezés. És mégis... A két fmsz vezetői — amiről meg is győződtünk —, negyed­évenként, félévenként, s minden óv lezárása után valóban rendsze­resen küldik egymásnak az írásos értékelést. S a számok és a tények bizonyítják, hogy helyes volt az a kezdeményezés, amit 1961-ben kö­zös elhatározás alapján megvalósí­tottak. A Földművesszövetkezetek Járási Központját azonban an­nak ellenére, hogy tudtak a tót­komlósi és a Kondorosi Fmsz-ek vezetőinek kezdeményezéséről, most a második cv lezárása után sem érdekelte az eredmény. Vagy­is a két év óta egyszer sem voltak kíváncsiak a járási vezetők, a két fmsz veraingésére. S ez úgy is ki­fejezésre jutott, hogy a két cv óta egyszer sem tűzték napirend­re, hogy a két föidművesszövctke- zet vetélkedése hol tart, s jó irány, ban halad-e? Vab” miért e nagyfokú közöm­bösség? B. I. A nagyanyja köthette körül a nagykendővel; a fejét is takarja, kis teste *melegét is óvja. Egy kis hajtincs azért kilátszik, azt fehérre őszítette a hó. Gondosan letopogja gumicsizmájáról a havat, aztán lép be a fényesre kefélt, meleg terembe. Egy darabig körbe forog, mint játékos kiskutya a farkincája után, mire nagy nehezen eléri kis kezével a kendő csomó­ban végződő csücskeit. Kioldja és a kályha mellé teríti egy székre — hadd száradjon. A kendő alól egy kis cso­mag is előkerül. A keze- ügyébe helyezi. Széket húz a kályha mellé, s nyögve, mint az óregek, lehúzza a csizmáját. Az egyik minduntalan eldől, nem akar a másik mel­lett „vigyázzba” állni. Egy darabig igazgatja 1 őket, végül a raknneát- 1 lant nekitámasztja a Gumicsizma és halettcipő kályha oldalának. Szé- gyellősen vetkezni kezd. Kis melegítő, nagy nad­rág mind lekerülnek ró­la... Aztán kibontja a csomagot. A spárga cso­móját a fogával lazítja meg. Fél szemmel figye­lem. Nyugodtan, szinte simogató mozdulatokkal varázsolja elő a Népsza­badság egy régebbi szá­mából a hófehér atléta­trikót, a fekete nadrá­got, a fehér szalagot, egy foghíjas fésűt és a — ba­lettcipőt. Felhúzza a tri­kót, gyorsan kapkodva, szemérmesen. A torna- nadrágot zavartan for­gatja, rám néz. Értem. A sarokba állok, arccal a fái felé. — Megfordulhat a bá­csi! — Megfordulok, s most már, hogy szóba állt velem, nyíltan is szemlélhetem. Fogai kö­zé fogja a hajcsatot, amíg fésülködik, s mu­tatja a tükör, amint kis­sé szegletes, de mégis bá­jos mozdulattal átköti hosszú, fekete haját a tízszer is kivasalt hófe­hér szalaggal. Pipiske- dik mezítlábán, hogy jobban lássa magát a tükörben. Még egy utol­só, örök női mozdulat­tal lesimítja szemöldö­két és a balettcipő felé fordul. Igazi balettcipő az: hófehér és az orrán... igen az orrán ott van az a kör alakú végződés, az a parafa, amin annyira nehéz, de mégis olyan iz­galmas megállni... Megsimogatja, s tiszta kis lábával úgy lép bele, annyi gyöngédséggel, mintha tündérország ha­tárát lépte volna át-. Rajta kívül még senki sincsen itt. Megszokta már, hogy fél órával előbb érkezzék mint * többi, hiszen az ö kis hétéves lelkének hosszú lenne tanítás után haza­menni messzire, s aztán újra visszajönni. Beme­legít, guggoló támaszok­kal, kecses hajladozások- kal. Olyan a repülő feke­te hajával, fehér szalag­jával, mint egy kis falu­si tündér. S míg balettcipője nesztelenül suhan a fé­nyes parketten — « nagijkendő békésen szá­rad és a vizes gumicsiz­ma bánatában nekidől a meleg cserépkályha ol­dalának... Ternyák Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents