Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

1983. január 29. 7 fasárna* A párizsi metrótól az algíri utcáig1 Becs. Először fordult elő, hogy az osztrák külügyminisztérium hiva­talosan megcáfolja osztrák lapok magyarellenes uszító rágalmait A szombaton nyilvánosságra hozott cáfolat azokat a valótlan lapjelen­téseket igazítja helyre, amelyek a valóságnak meg nem felelően azt állították, hogy a Fertő-tó je­gén Magyarországra tévedt és minden hivatalos eljárás nélkül Ausztriába rövid úton visszaadott két osztrák fiú ügyében az osztrák külügyminisztériumnak többször kellett interveniálnia a magyar hatóságoknál. Az osztrák külügy­minisztérium cáfolata ezzel szem­ben megállapítja: A külügymi­nisztérium intervenciójára nem volt szükség, mert mielőtt még il­letékes osztrák szervek az osztrák külügyminisztériumot az ügyről tájékoztathatták volna, a magyar hatóságok örvendetes módon már vissza is adták Ausztriának a két fiút.1 A külügyminiszteri cáfolat a valóságnak meg nem felelő jelen­tést közlő lapok közül csak a Neues Österreich szombati számá­ban jelent meg. A Volksstimme az üggyel kapcsolatban megjegy­zi: Sajnos, nem mindig követi az ilyen szükséges cáfolat a szomszé­dos Magyarország ellen megjelenő uszító lapjelentéseket.1 Az osztrák fiúk egyébként, aki­ket a magyar határőrök a fagy­haláltól mentettek meg, nagyon jól érezték magukat Sopronban, ahol felmelegedtek, jóllaktak és kialudták magukat. Hazatérésük után bécsi újságíróknak ezt mond­ták: nagyon meg vannak eléged­ve a Sopronban tapasztalt magyar /endégszeretettel. A magyar ha­tárőrök hazatérésük előtt még bő­séges uzsonnacsomagot is adtak nekik. (MTI) Algéria bizonyos mértékben még ma is Párizsban kezdődik. Le­szállók a föld alá a metró Frank­lin D. Roosevelt állomásán, s a fehér csempés fal mentén vak fia­talember ül a székén, nyekergeti harmonikáját, bádogdobozában csörrenve hullanak a frankok. Nem félreértés, ötfrankos, amely ma öt centime-ot ér. Mit lehet venni belőle? Jóformán semmit. De ez az algériai fiatalember kora reggeltől késő estig ott ül a for­galmas metro-folyosón, még ott is ebédel, így valami összegyűlik a torlódó tömeggel. Ezt a külső ren­det már az első független kor­mány állította helyre a zűrzavar után, megfékezte a zavarosban halászokat, visszaszorította a bű­nözők világát. Ezért is van nagy tekintélye a kormánynak, elisme­rik eredményeit, s hozzáteszik: alig két—három hónap alatt eny- nyit elérni, már ez is számottevő siker . S igazuk van. A külső jelekből az ide látogató vendég nemigen veszi észre, hogy néhány hónapja itt nagy változás történt, őrséevál­még intézkedéseket is felfedezni. Igaz, néhány ezer embert mozgósí­tottak, hogy rombolják le a viskó­városokat, a bádoglemezekből, hulladékokból összetákolt nyo­mor-kunyhókat, amelyek még ma is a francia gyarmati uralom szé­gyenét hirdetik. ­De ez a munkaalkalom kevés a szükségletekhez képest, a többség munka nélkül kóborol. Mégis, sokra értékelik, hogy Ben Bella kormánya három hónap alatt csaknem 3000 lakást épített, s kiosztotta éppen azoknak a sok- gyermekes családoknak, amelyek a gyarmati korszakban a nyomor- negyedek kalyibáiban húzódtak meg. Az elmenekült OAS-vezérek négyszobás luxuslakásait is a 8— 10 gyermekes arab családok kap­ják. A gazdasági élet helyreállításá­nak egyik legnagyobb gondja a2 agrárreform végrehajtása, • a nincstelen fellahok földhöz jutta­tása. Algériában ma az egyik leg­népszerűbb politikus Ouezgan földművelésügyi miniszter az FLN idős, tapasztalt harcosa. Ha megjelenik valamelyik faluban, az utcákon tömegek veszik körül, tanácsait kérik, véleményét sze­retnék hallani. Ouezganra hárul az a nagy feladat, hogy megszer­vezze az agrárreformot. Miniszté­riumának egyik felelős vezetője mondta el nekem, hogy a kor­mány tervei szerint a franciák-el- hagyta birtokokat nem osztják fel, hiszen a eddigi nincstelen paraszt nem is tudná mivel megművelni. Sokuknak még faekéjük sincs, igavonó állatokról nem is beszél­ve. A franciák hajókra rakták öszvéreiket is, hogy Franciaor­szágban a lóhússzékekben mérjék ki. A termelőeszközöket legjobban úgy használhatják ki, ha állami gazdaságokat alakítanak, élükre munkásokból alakult igazgatóta­nácsokat neveznek ki, s így szer­vezik meg az új ország mezőgaz­daságát. A városokban természetesen más jellegű az élet. Itt már nehezeb­ben élnek a családok, s főként a gyerekekből, akik kis faládikák­kal hónuk alatt róják az utcákat, a ládákban cipőtisztító szerszám* s szinte lépésenkint állítják meg a járókelőket, arabokat és euró­paiakat egyaránt. — Uram, cipőt tisztítani! A felszólítást nehéz elhárítani, mert az arab gyerekek élelmesek és a családnak szüksége van a pénzre, amit a tíz-tizennégyéves fiúk megkeresnek. Igen, ezek a fiúk a kereskedő­szellemet már a vérükben hord­ják. Algír nem egyéb, mint egy hatalmas kereskedőváros, min­denki vesz és elad, fényűzően be­rendezett boltokban vagy az arab lakónegyednek, a easbah-nak zeg­zugos, keskeny, keleti romantiká- jú sikátoraiban. S ahogy a felnőt­tek, ha megkeresték a család fenntartására elegendő napi jöve­delmet, összecsomagolják porté­káikat, s mennek a kávéházba csevegni és kávét, inni, a kölykök is a tervezett bevétel után hónuk alá szorítják a faládát, betérnek a játékterembe, ahol a fal mellett sorakoznak a csillogó és cs'Mnge- lő amerikai játékautomaták. A ..felesleges pénzt’’ eljátsszák, sok­szor apró, a földből alig ki1 átsző fiúk is, akik ládájukra állnak, hogy elérjék a gép billentyűjét. A teremben ott ugyan a hivatalos fi­gyelmeztető: „18 éven aluliaknak belépni tilos!” — de ez a francia 'őncköt kevéssé érdekli, hiszen ki tudja, mikor kell összecsomagolni az automatákat és hazamenni, ahol nagyobb a konkurrencia. Mert a születő szahad Algériának valóban nem elsősorban játék­utomatákra van szüksége Várkonyi Tibor A dogmafízmusnak és szekfásságnak nincs többé helye A Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusának szombati napja Berlin A Német Szociaüista Egységpárt VI. kongresszusának szombati na­pirendjén az új szervezeti szabály­zat szerepel. A beszámolót erről Erich Honecker, a politikai bi­zottság tagja tartotta. Hangsúlyoz, ta, hogy a Német Szocialista Egy- ságpárt harcolt és harcolni fog a revízión izmus és a dogmatizmus ellen. „A dogmatizmusnak és a szektásságnak nincs többé helye a Német Szocialista Egységpártban” — mondotta, majd bejelentette, hogy a stralsundi járási pártbi­zottság első titkárát leváltották szektás hibák, az emberekkel való durva bánásmód miatt. A kritika és az önkritika, valamennyi mar­xista párt egyik legfontosabb is­mérve — hangsúlyozta —, elvtár­sak segítsége az elvtársaknak a hibák kijavításához. Éppen ezért a kritikát és az önkritikát a mi pártunkban is erősíteni kell. Erich Honecker ezután bejelen­tette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kommunistái több mint 60 000 alapszervezeti taggyű­léssel készültek fel a kongresszus­ra, s a szervezeti szabályzat terve­zetéhez 1200 módosító javaslat ér­kezett Honecker beszámolója után a kongresszus megkezdte a szerve­zeti szabályzat vitáját. N. Sz. Hruscsov szombaton Eisenhüttenstadtba látogatott él. (MTI) Az oszfrák kölűgymfnlsztér'um hivatalosan cáfolja a Magyarországra tévedt két osztrák fiú átadásával kapcsolatos osztrák lapjetentéseket naptar —- 140 évvel ezelőtt, 1823. jinuár 21-én született Madách Imre költő. Első lírai versei 1840-ben Lantvirágok címmel jelentek meg. Hat fiatalkori drámája közül legsikerültebb a Férfi és a nő című, melyből már kicsendül későbbi nagy művének alapeszméje: a fér­fi nagy nő nélkül is. A sza­badságharc alatt súlyos beteg­ség sújtotta, utána bebörtö­nözték, felesége elvált tőle. 1359-ben írt Civilizátor című vígjátékával a Bach-rendszert gúnyolta ki. 1963. január 20., vasárnap. Madách Imre A 15 színből álló, jambusokban irt Az ember tragédiája cí­mű műve 1861-ben Arany János gondozásában jelent meg. Benne a háladó középnemesség világszemlélete tükröződik, a maga ellentmondásaival. Madách eszményi Embere jobb lét után vágyik, de a forradalmakban nem látja meg a kiutat. A Tragédiát filozófiai mélységei, a belőle kicsendülő dialektikus történelmi■ felfogás s a gazdag nyelvezet nemcsak irodalmunk legmaradandóbb, hanem a világirodalomban is a magyar kul­túra legreprezantívabb alkotásává teszik. Madácsh művét 1961-ig 18 nyelvre fordították le. _90 évvel ezelőtt, 1873. január 20-án született Johannes V ilhelm Jensen dán költő és író, aki regényciklusával az észa­ki ember kultúrfejlődésének eposzát írta meg a kezdettől a XV. századig. Ebből a jégkorszak emberét ábrázoló Gleccser című kötet magyarul is megjelent. 1944-ben Nobel-díjjal tün­tették ki. Henri Alleg ismert algíri szabadságharcos újságírót a franciák tíz év börtönre ítélték. A börtönből 1961. október 3-án megszökött. Al­géria függetlenségének kikiáltása után. újra megindította lapját, az Alger Republicaint. 1962-ben Magyarországra is ellá'ogatott. Ké­pünkön; Henri Alleg és Henry Zanettazzi tördelőszerkesztő a lap nyomdájának szedőtermében. (MTI Külföldi Képszolgálat) csörgő pénzdarabokból. Egy má-1 sik metró-állomáson, másik vak algériai koldussal találkozom. Mindennap itt ülnek, szinte kibé­relt helyük van, s nem mennek haza a napfénybe, a Földközi­tenger narancs illatú partjára. Miért? Jobb Párizsban koldul­ni? Nem, az igazság az, hogy Franciaországban nemcsak arab koldusok vannak, muzulmán munkások is. Sokan és még töb­ben lesznek. Az Air France-nak és az Air Algérien Légitársaság­nak (lényegében ma még ez utób­bi is francia) naponta több gépe száll el a tenger felett, viszi és hozza az utasokat, fedélzetén több arabbal. Ben Be’la kormánya hív­ja haza a tanult fiatalembereket, pedagógusnak, közigazgatási tiszt­viselőnek, vezető funkciókba. Mennek, de vannak, akik el is jönnek Algériából, ide Franciaor­szágba. Meglepő ez, de ha a hát­terét vizsgáljuk, könnyen érthető­vé válik. Algériában nehéz ma munkát kapni. Nem azért, mintha nem lenne elég tennivaló, hiszen a nyomorúságos viskók helyébe lakásokat kell építeni, az elha­gyott földeket meg kell művelni, zer és ezer feladat várna min- lenkire. De megszervezni a dolgot nehéz, mert a franciák, akik a ’áUalatok tulajdonosai, gazdái ■oltak, sebtiben eltávoztak, ott íagyták arab munkásaikat állás is kenyér nélkül. Ben Bella kor­mánya maga is adna munkát a •étlenül tengődő millióknak, ha lenne pénze finanszírozni a kiadá­sokat. S ha nincs pénze, ez is a 'randák bűne, mert az OAS el­égette még az adókönyveket is, adót már idestova egy esztendeje senki sem fizet, s így kiürült az állam kasszája. Néhány hónapnak kell eltelnie, amíg mindezt rendbe tudják hozni, keményen kézbe venni az ügyeket, addig is a nép­nek súlyos gondokkal kell küzde­nie. Igaz, a főváros külső képén mindez nem lá’szik. Algír o’yan, mintha kis Párizs lenne, hatalmas nagyvárosi forgalommal, zsúfolt nutób\i-7ekkal, vásárlókkal, tö­mött áruházakkal és az utcákon tás, a francia gyarmatosítók he­lyét a nemzeti kormány funkcio­náriusai vették át. Annyiban nem lehet ezt észrevenni, hogy nyoma sincs az átmeneti korszak rendet­lenségének. A minisztériumok kora reggeltől késő estig dolgoz­nak, a nagy országos tervek ki­dolgozása mellett gondjuk van ar­ra is, hogy az emberek mindenna­pos apró-cseprő ügyeit intézzék. S ilyen sok van. A tengerparton emelkedik fennhéjázóan a Motel Aletti, Algír legnagyobb és leg­előkelőbb szállodája, ahol csak a gazdag franciák és külföldiek bé­relhettek szobát. A luxusszálló árait még ma sem lehet megfizet­ni. Ott állnak előtte a különböző nemzetiségű kocsik, nyüzsgő ide­genforgalom, kíváncsiak és üzlet­emberek, akik körülnézni akarnak itt vagy pénzt keresni. Alig száz méterrel arrébb az algíri prefek- tura épülete, amolyan polgármes­teri hivatalféle, ahol az utcán mindig rengetegen várakoznak. Arab férfiak és nők guggo’nak órák hosszat a fal mellett, várják az időt, hogy bemehessenek, ami­korra megidézték őket, hallgata­gok vagy egymással beszélgetnek. Öltözetük tarka. Van, aki a hagyo­mányos burnuszt, turbánt vagy fezt viseli, vannak fiatalok, mo­dem európai szabású ruhákban, lepellel borított, lefátyolozott arcú nők és ifjú lányok, mintha a pá­rizsi Concorde-téren sétálnának. Éppen ott tartózkodtam, amikor megjelent a rendelet a felszabadí­tó háború alatt keletkezett családi ügyek rendezésére. Gyermekek születtek és idősek haltak meg if­jak estek el a francia fasiszták or­gyilkos golyóitól, házasságokat kö­töttek. A francia hivatalokban -okán nem jelentették be az ;lyen eseteket, mert azt a közigaz­gatást nem tartották a maguké­nak. Most visszamenőleg lehet ’örvényesen rendezni az ügyeket. Persze, az idegent különösen az érdekli, hogy a nehéz körülmé­nyek között és a gondok ellenére :s mégis hogyan él a felszabadult ’akosság miként rendezi be új vi- ’ágát. Ebben a tekin’etben még gén nehéz határozott jeleket, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents