Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

Vasárnap korteskedése 1963. január 20. AKKOR ÉS MOST... Nagyságos Alispán úr! Hermina, Malkovics József Mako. A gyomai képviselőválasztás vics Béláné> Hoffmann Miklós, alkalmával 1931. július 5-én a Laesny József, Nádhera Lászlóné, osendőrség a Vangel-párt. autóit a Uhrin M. Imre endrödi, dr. Van- községházán leállította, a vezetők- gél Gyula budapesti lakosokat, tői a hajtási igazolványokat el- Nevezett tb. főszolgabíró eljá- : szed te, ugyanakkor a Zsoké-pánt rása megállapítja a hivatalos ha- autói szabadon futottak, és szállít, talommal való visszaélés vétségét Itatták be a szavazóheíyiséghez és kimeríti a Bv. 4. § 2. bekezdés a szavazókat. alapján a feltűnően durva becsü­Órák tőitek el az Igazolványok letsértés vétségét. Mindezek alap. felülvizsgálása nélkül. Senki sem ján dr. Bakos József gyomai tb. akart tudni a dologról, még ke- főszolgabíró ellen a hivatalos ei- vésbé vállalni a felelősséget. járás megindítását kérni bátorko­Végre fél 11 órakor a választók clom- csoportosulását ellenőrző dr. Ba- Endréd. 1931. augusztus 20-án. kos József tb. főszolgabírót — á Kiváló tisztelettel Csernus Mihály plébániával szemközti ház előtt— sk. apátplébános v. képviselő, megszólítottam és megkértem, törvényhatósági bizottsági tag. hogy ne tűrje ezt az anomáliát, Az r,Akl<or"-tói azóta amikor a főispán és főbíró rendel- messze járunk, de ez a 6707/1931. kezése szerint az autók szabadon alispáni szám alatt iktatott bead- íutása biztosítva van. vány, ha jobban, szemügy re vesz­Azt felelte, hogy neki semmi szűk, beszédes bizonysága a múlt iíöze a dologhoz, mire azt jegyez- „konstellációjának”... 1 am meg. hogy egyik sofőr azt A mából visszanézve úgy ném- állította többünk előtt, hogy a fő- lik, hogy abban a kaotikus világ- bíró úr utasítására állította le az ban még a botrányoknak és a autót a csendőrjárőr. Bakos Jó- ‘pletykáknak is megvolt a ma­isét magából kikelve kiálltotta: guk jelentősége. Hát még a poüti- Ez hazugság, rágalom, merje még ka eseményeinek és szereplőinek... egyszer ismételni! Nyilvánvaló, hogy minden tevé­Kérem a sofőr ezt állította’ — kenységük mozgatója, érdeke, ismétlem előbbi mondásomat, uralkodója a hatalomvágy, a pénz­nyugodt szenvedélytelen hangon! vágy"... Csak az érvényesülés ve- .Bakos József tb. főbíró még rjzíi őket. Az emberek képviselők szenvedélyesebben kiáltotta, hogy akarnak lenni,^ a képviselők az- ez hazugság és öklével a vállamra dián államtitkárok, miniszterek, a Ütött. A nem várt tettlegesség oly miniszterek pedig többséget akar- készületlonül talált,. hogy az ütés nak, hogy boldoguljanak és ha- következtében az árok partjáról talmon maradhassanak. Ez a fő! lecsúsztam az árokba. Nagy lelki- A többi mellékes! Mellékes a tíz- eröre volt szükségem, hogy a millió magyar— visszaütésitől felháborodásomban Ma a szellemében és enkclcsei- tartózkodjam, de papi állásom, ben újjáéledt ország újra válasz- másrészt a kölcsönös inzultusból tásra készül származható — véres összeütkö- Találóbban nem fejezhe­ss«, hisz nagy tömeg látta a tárna- tem mással cikkemet, mint amit a dúst — önmérsékletre intett. Azt Népszabadság minapi számában feleltem, hogy „ezért felelni fog”, • olvastam: A felszabadulás előtt a mire ő csendőri kísérettel — képviselőnek vajmi kevés Jcöze rendőrség után kiabálva a köz- volt azokhoz, akiinek bizalmából ségháza udvarára ment be. — A ezt a címet megszerezte, jelenetnek sok tanúja volt, akik Ma közéleti tisztséget betölteni Joözül néhányat tanúul benevezni egyet jelent a nép szolgálatával és bátorkodom: Kalmár Imrérié, özv. érdekeinek képviseletével. Kovács P. Istvánná, Sz. Uhrin Dr. Csákabonyi Kálmán Csöníör János Harmincéves. Szabályos munkásarc. Orosházán a Ková­csék tanyáján nevelkedett. Hónapos volt az apja. 1950-ben a mélyfúró-berendezések gyárában átképzős. Tagja lesz a pártnak, vezetőségi tagja a DISZ-nek. Elküldik a Petőfi po­litikai tiszti iskolára. 1952-ben csapatszolgálatra megy. Ké­sőbb ezred DISZ-titkár. 195 4-ben megnősült kérésére Oros­házára helyezik. Haza. Egy év múlva leszerel. Azóta az Oros­házi Vas_ és Kályhdipari Vállalat esztergályosa. A pártszer­vezet vezetőségi tagja, a városi bizottság revíziós -bizottsá­gának tagja, munkásőr. Néhány nappal ezelőtt képviselőnek jelölték. Íme Csöntör János életútja. Röviden, a riport vázlata is elmond mindent, amit tudni kell erről az emberről. Szabályos út. Nincs is benne döccenő? Ahogy vesszük. — Állj! — intett ekkor a Haup tartannak a tiszt. A Hauptmann fékezett. Gyor­san kiszállt a kocsiból, ledobta a drótkötél végét a vojilatőkam- póról, s ismét a volán mellé ült. A terepjáró megindult előre, s a következő pillanatban a hidat alkotó, zörgő vaslemezeken át­szelte a két szi kla tömb közötti mély szakadékot Egy óra hossza telhetett el az­óta, hogy a gépkocsikaraván le­tért az országútról, s elindult az erdő sűrűjében. A terepjáró ek­kor egy széles tisztásra ért. Se fű, se fa nem nőtt rajta. Csupa' kő és homok volt az egész tér­ség. Előttük újabb szükíatömbök emelkedtek ki öszevissza a földből, félkör alakban határol­va a tisztást. A sziklák vége ki­nyúlt az Elba partjára. A naigy folyó hullámverése valahonnan mélyről, lentről hallatszott. A tisztás közepe táján egy magá­nyos szirt látszott. Személygép­kocsi meg egy teherautó állt mellette, a kocsik körül pedig néhány férfi diskurált. Hogy köztük volt-e Kerimov, — Ribin ezt nem tudta megállapítani. És nem is volt rá ideje. Azonnal cselekednie kellett. A tisztáson jókora kövek áll­tak ki a földből. A kocsi bukdá­csolva, jobbra-balra dőlve ha­ladt rajtuk. Amikor ismét erő­sen megdőlt a terepjáró, Ribin elfciáltotta magát, s kiesett az ülésről a közben kinyílott ajtón át. — Álljon meg! — jajveszékelt Ribin, miközben a kocsi ajtajá­ba és oldalába kapaszkodott, s a lábával a földet szántotta. A Hauptmann azonnal féke­zett. A terepjáró megállt. Torp kiugrott a kocsiból, s a földön fekvő, fájdalmasan sóhajtozó Ribin fölé hajolt Közben egymás után húztak el mellettük a teherautók. A vezérkocsi a tisztás közepén emelkedő sziklától tíz lépésnyire fékezett. Upitz, Kerimov és egy ismeretlen őrnagy várakozott a gépkocsikaravánra. A második teherautó az előzőtől kissé balra állt meg. S jött utánuk a többi kocsi is. A sofőrök kikapcsolták a motort és a karavánt kísérő tisztekkel együtt kiszálltak. Egy­szeriben benépesült a tisztás. — Hé! — kiáltott Upitz a hoz­zá legközelebb álló Korzsovnak. — Jöjjön ide! Korzsov és még néhány tiszt odament és körülfogta Upitzot. Köztük volt Percev őrnagy is. S mialatt Korzsov megmagyarázta, miért maradt le á terepjáró a Gruppenführer megbízottjával és a gépkocsikaraván parancs­nokával, Percev odasúgta Asz- kernek: — Itt van Adolf Torp! Vi­gyázz! Aszker meglepetten, kissé ér­tetlenül nézett a társára. — Vigyázz Torpra! — ismétel­te Percev. — Torp itt van, azon­nal jön. Aszker alig észrevehetően bó­lintott, s óvatosan körülnézett. A teherautók között sán tikéivá © Nehezen tudott elszakadni a földtől. Ezer szállal kötötte a fa­lusi élet. Parasztember, nincstelen feltűnt Ribin, s mellette Torp, aki karonfogva segített a járás­ban a lábát fájlaló „kollégá­nak”. — Gyere az én kocsimba — suttogta Percev. — Ez az itt, bal­ról a második. Én ott leszek mellette. Percev a kocsija felé indult. Aszkef ment utána. Torp közben meglátta Upitzot. Azonnal faképnéí hagyta a „kol­légát”, s odasietett, hogy jelen­tést .tegyen. Ribin .is odatartott. Üpitz legyintett. — Csak hagyja, már minden­ről tudok. — A mellette álló tiszthez fordult, s így szólt: — Kezdjék! A tiszt a sziklához indult, s le­ült a tövében. — Menjünk kissé távolabb! — mondta Upitz a körülötte tartóz­kodóknak, s a kezével is intett hozzá, hogy jó messzire menje­nek az emberek. Eltelt néhány másodperc. A sziklatömb tövében mataté tiszt felegyenesedett. S ebben a pilla­natban megmozdult a szikla és lassan arrébb csúszott a föl­dön. Azon a helyen, ahol az imént állt, egy hatalmas vas­páncél látszott. Motorzúgás hallatszott, s a vaspáncél felemelkedett. Amikor függőleges helyzetbe került, megállt. A bányalejáratokra em­lékeztető nyílás tárult fel mö­götte. A zúgás erősödött, s vala­mi zümmögésszerű zörejjel pá­rosult. (Folytatjuk) cseléd volt, valamennyi családtag ja. Azok voltak az ősök is. De a fiataleiyiber ki akart törni. El­menni, látni a világot, szakmát ta. nulni, ez volt a vágya, Írisz erre tanította az apja éveken át. Aztán elszakadtak a kötelékek. Sikerült. A gyár befogadta. A gyár? A nyüzsgő világváros is. A tanyasi, félénk fiú tántorgott az új életben. Nem találta a helyét. Minden fur„ csa, minden izgalmas volt. Hány­szor gondolt arra, hogy vissza­megy nem neki való, hiába, ő pa­rasztnak született. Erős akarata* a barátok segít­sége, a munkások megtanították élni, mert megtanították vele a szakmát. Amikor megismerte a titkot, megrészegült a csodálatos erőtől, ami felszabadult benne. Forgó alkatrészek. Vasról leolvadó forgácsok. Az éles kés, amint be­lemart a fém húsába és az alak­talan tömegből az ő akaratával csodás jószág lett. Ez mindennél többet jelent Azután a mozga­lom. Tagja lett a pártnak. A gyár DISZ-szervezete egyik vezetőségi tagja. Mintha örökké köztük élt volna, úgy érezte. Szabad volt. Al­kotott. Kell-e ennél nagyobb bol­dogság az embernek? © 1951-ben behivatták a pártiro­dába. — Ügy gondoltuk, Csöntör elv­társ, hogy javasolunk tiszti isko­lára. Ilyen emberekre van szük­sége a néphadseregnek. Elfogadta. Nem jó szívvel. De, ha a párt mondja, akkor nem vi­tatkozik. Megszakadt benne vala­mi, amikor búcsúzott a barátai­tól, a gépektől. „Talán nem kel­lett volna”. Ez zakatolt állandóan a fejében. De a katonáiét roha­nása, a tanulás, a repülő idő min­dent’elfeledtetett vele. Szívta ma­gába a tudományt, mindegy, hogy mit. Észre sem vette, hadnaggyá avatták. Elküldték csapatszolgá­latra. Itt azután megváltozott minden. Más volt az élet, mint a tiszti iskolán. Nem a nehézség, nem az bántotta. Megbirkózott ő már nagyobb feladattal is. A fia­tal szakaszparancsnok-helyettes katonákat indult nevelni. Sikerrel De valami állandóan nyomta .., Ebben a feszültségben feloldást jelentett, hogy helyt adtak kéré­sének: Orosházára helyezték —■ haza. Akkor már megnősült. Meg. tudta osztani a gondokat, a gondo­latait élettársával. Már ketten határozták el, amire katonai pá­lyafutása alatt vágyott Leszerelt © Csöntör János magára talált Igen, a gyár, az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat otthona lett Azóta is az. Megbecsülték a mun­káját, jobban,, mint bármikor és, bárhol azelőtt. Mégint az eszter­gapadnál állt. Alakította a forrná, kát. Az élet követelt. Szabad idejé­ben a pártnak dolgozott, rövidé^ sen alapszervi vezetőségi tag lett Megválasztották a városi pártbi­zottság revíziós bizottsága tagjá­nak. Tagja lett a munkásőrségnek, így azután, munkáját, ha letette, szaladt a családjához vagy oda, ahova épp a kötelessége hívta. Fe­lesége a ruhagyárban dolgozik.; Két lányuk van. Az egyik hétéves, a másik öt. .Felváltva vigyáznak rájuk. Amikor az asszony délelőtt dolgozik, ő dólutános vagy for­dítva. Néha segít a nagymama is. Szabá’yos élet? Talán. A bukta­tók nem látszottak. Soha senki sem tudott róla, most mondta ed először idegennek. o Néhány nappal ezelőtt a Haza­fias Népfront vezetői keresték fel. Elmondták, mi a tervük. Ha egyet­ért vele, a Hazafias Népfront je­löli a képviselőválasztáson. Meg­lepődött. A jelölőgyűlésen sokan vettek részt az üzemből. Néhányan hoz- zászóltak. Tomyi István azt mond. ta: — Régóta ismerem. Együtt gyei. rekeskedtíink. Együtt dől gozunk az üzemben. Jobb képviselőt nem is választhatnánk magunknak. Javaslom Csöntör Jánost. A ba­rátom. Ha megválasztják — akik je­lölték, azok is választják —;30 éves korában elérte azt a legnagyobb kitüntetést; amit magyar állam­polgár elérhet. Azt mondta, nem gondolkodott még a programon. A népfront programja az övé is. Egy mégis van, amire, az első pillanat­ban már gondolt: itt élni tovább, a műhelyben, a munkások, a ba­rátai között, őket képviseli, az ő gondjukat kell ápolgatnia, A jelölőgyfllés útán hazament, s másnap hajnalban már a gépe mellé ált! Kézbe vette a munka­darabot. Beillesztette a szorítóba, meghúzta az indítékaid, s feszül­ten figyelte a vasról olvadó forgá. cijot. Az éles kés belemart az acél testébe, alakította, formálta a fémet. Amikor elkészült az .első­vel, kivette a gépből. Ellenőrizte a pontosságot, a minőséget. Nem selejt. Csöntör János képviselő-jelölt így, hát megint elkezdett egy mun­kanapot, — korteskedett: i Kiss Máté

Next

/
Thumbnails
Contents