Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

IMS. január 18. 2 Péntek Fehér Lajos elvtársat jelölték országgyűlési képviselőnek Szeghalom dolgozói I CDdar idő sem tartotta tá­vol attól a szeghalmiakat, hogy szerdán este ott legyenek közsé­gük szülöttének, Fehér Lajos elv­társnak országgyűlési képviselő­jelölőgyűlésén. A jelölőgyűlésen megjelentek: Klaukó Mátyás elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára, valamint a járás vezetői. Hat órára volt meghirdetve a kezdés, de fél 7-ig sem lehetett megnyitni a gyűlést; mert újabb és újabb csoport emberek érkez­tek a termelőszövetkezetekből, akik régi ismerősként köszöntöt­ték a párt Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhe­lyettesét. Fehér elvtárs, a községi kultúrház előcsarnokában beszél­getett az őt körülvevő barátokkal, ismerősökkel. Nem férhetett Fehér Lajos élv­társhoz minden régi ismerős, egy­két szót azért csaknem valameny- nyien váltottak vele. Főleg azon­ban egymás között beszélgettek a „gyerekről”, aki itt a sárréti ta­nyák között cseperedett naggyá, szívta magába a nép szeretetét, s akármilyen magas posztra került, nem felejtette el, hogy honnan származott. (dfis, a múltban sók nyomorú­ságot látott emberek nyelve he­gyén forgott Fehér Lajos neve. A 70 éves Erdei Imre bácsi, kinek arcán olyan szívósak a ráncok, mint fán a kéreg,'így beszélt róla: — Apja arató volt, ő meg báty­jával, Gyulával gyűjtöttek utána. Tizenkétéves korukban már dol­gozniuk 'kellett, pedig Lajos olyan clngár gyerek volt, mint egy pa- szulykóró. Aztán nemcsak magas lett, hanem nagy ember is... Ügy tanulhatott csak, hogy édesapja segített csinálni a gimnázium te­tejét, ledolgozta a tandíjait. Aztán Lajos olyan jófejű volt, hogy tan­díjmentes lett, másokat tanított, igy jutott a könyvek árához. — Igaz... Jól fogta feje a tudo­mányt, nem is lehetett volna más­ként tanár — mondja a 64 éves Vásárhelyi Gyula bácsi, aki haj­dan Fehérók szomszédja volt. — A debreceni egyetemről is mindig hazalátogatott és beszélt nekünk. Akkor már a párt tagja volt. Tud­tuk mi jól, hogy mi teszi mind kisebbé kenyerünket, de 6 azt is megmagyarázta, hogy nem lesz ez mindig így, ha összetartunk... Szeghalmon meg is volt az össze­tartás , mert sok olyan ember akadt, mint Fehér Lajos, akii szer­vezte a parasztokat S ez az összetartás megismétlő­dött magasabb fokon a felszaba­dulás után, mikor a község dolgo­zó parasztjai termelőszövetkezet­be tömörültek.' Ma, ez az egységet alakítgató paraszti osztály fogadta már Fehér Lajost, aiki maga is, mint a Politikai Bizottság tagja sokat tett az utóbbi esztendőik ag­rárpolitikájának kimunkálásában. De kezdődik már a jelölőgyű­lés. Árpád Antal, a Rákóczi Tsz elnöke nyitja meg, majd Sándor József a nemzetközi helyzet rövid elemzése, valamint az ország szo­cialista építésében elért eredmé­nyek jellemzése után tömören is­merteti: milyen hozzájárulási adott Szeghalom a fejlődéshez. H termet zsúfolásig megtöl­tő emberek helyesléssel hallgat­ják megállapításait. Mindaz, amit mond Sándor elvtárs, való igaz: ha kisüzemi gazdálkodás folyna még a községben, a két utóbbi aszályos esztendő elvitte volna a zsírozót meg á kenyeret. S bár a •nagyüzemek lehetőségeit a kor­mány nagyfokú segítsége mellett, a gépek, a műtrágya segítségével sem tudták még teljesen kihasz­nálni, mégis a tavalyi esztendő­ben kétszer annyi búzát és kuko­ricát termeltek a község termelő- szövetkezetei, mint 1948-ban, ami­kor a rossz talajon 323 kiló volt búzából a hőldankénti átlag. S tovább javítják a szikes tala­jokat, építik a belvízlevezető csa­tornákat, szélesítik az öntözéses termelés területét. A nehéz szán- Lótraktorok mélyművelést végez­nek a földeken, az egyéb talajmű. velőgépek megkönnyítik a pa­rasztok munkáját. Évről évre jobb lesz és könnyebb az emberek éle­te. S ezt a politikát erősítette meg a VIII. pártkongresszus is... Ez a politika hozott mélyreható válto­zásokat az ország életébe, változ­atta meg a községek arculatát. Ebből a politikából fakadóan let­tek sok kilométeren új betonjár­dák, villany, törpevízmű, Szeghal­mon is. így bővülhetett négy tan­teremmel a gimnázium, fejeződhet be ebben az évben az új nyolctan- íarmes általános iskola építése, kezdődhet el jövőre egy rendelő- intézet építése a hozzátartozó 16 lakással és kerülhet sor a távlati tervben megvalósítandó 400 ágyas járási kórház építésére is. E politika megvalósítását tel­jes szívével és tehetségével gya­korlatilag is támogatja Szegha­lom népe, mert magáénak érzi, mert évről évre tapasztalja áldá­sait. S amikor Sándor elvtárs ar­ról beszólt: Szeghalom község sza- vazópolgárainak jutott az a megtisz keltetés, hogy az államapparátus legfőbb szervébe egy megyei kép­viselőt jelöljön, egyhangú, hosz- szan tartó taps csendült fel. Fehér Lajos élvtárs nevének kimondása­kor. Mélyen egyetértettek a gyűlés résztvevői Láda András elvtárs jelölésével is, akit a megyei és a járási tanácstagok listájára írtak fel. Ügy szokás ilyenkor, hogy a je­löltek röviden ismertetik életü­ket Fehér elvtárs ebbeli szavait halk egy másnak-mondogatássfü egészítették ki vagy húzták alá a jelenlévők, hiszen nemigen akad ember Szeghalmon, aiki ne ismer­né őt, még a fiatalabbak közül is. A múlt választásokon szintén a szeghalmi járás dolgozói jelölték képviselőnek, s négy év alatt folytonos volt a kapcsolata válasz­tóival. Sokszor őt keresték fel Pesten, sokszor ő jött választói­hoz, állandóan figyelemmel kísér­te a Sárrét fejlődését. Ezért tu­dott olyan közvetlen, s mindenkit érintő szavakkal szólni ezúttal is jelölőihez, akiknek a legnagyobb problémájából, az aszálytól való függésből kivezető utat vázolta. — öröm számomra, hogy szülő­falum is idejében felsorakozott a nagy harc idején a tsz-községek sorába. Igaz, az elmúlt két esz­tendő kedvezőtlen időjárással pá­rosult, de tudja mindenki, ha nem lett volna termelőszövetkezet, ilyen körülmények között hova ju­tottak volna a kisparcel'ák. Most az a feladat, hogy lépésről lépésre erősítsük a termelőszövetkezeteket minden vonalon. Ezért fordítsunk nagy gondot o premizálásokra, mert a jobban díjazott munka nemcsak a tsz-tagokat serkenti, hanem nagyobb termést, több te­jet és húst biztosít... Itt az ideje, hogy azok az elgondolások, ter­vek, melyek elhangzottak a járási pártértakezleten az öntözéses gaz­dálkodás bővítésére, gyakorlati végrehajtásra kerüljenek. S elmondotta Fehér elvtárs, a kormány maképpen segíti ezt az aszály sújtotta vidéket abban, hogy megvalósuljanak az öntözési tervek. A Keleti Főcsatorna, s a Berettyó vizének átjuttatásával duzzasztók, gátak, öntözőberende­zések épülnek, s a Sárrét jövője ezzel függetlenül az időjárás sze­szélyeitől... S hogy ez nemcsak álom, s ígé­rete a kormánynak, arról Fehér elvtárs szavai tanúskodtak azzal, hogy itt, a jelölőgyűlésen indítvá­nyozta a Rákóczi Tsz tagságának és a Halasi Állami Gazdaság dol­gozóinak: már most, amint az idő engedi, kezdjenek hozzá a csator­nák építéséhez, mert nyárra meg­kapják az öntözőberendezéseket... Soll SZŐ esett még a község jövőjéről, amiben Fehér elvtárs takácsokat adott, majd felszólalá­sát így fejezte be: — Képviselő-jelölésemet úgy fogadom, hogy az nem szemé­lyemnek, hanem' pártunk helyes politikájának szól. Február 24-én, amikor Szeghalom népe is az ur­nák elé járul, olyan meggondolás­sal tegye ezt, hogy szavazatával a VIII. pártkongresszuson megerő­sített politikai vonalvezetésre, a szocializmus teljes felépítését elő­mozdító politikára mondjon igent... Szavai után sokáig nem akarták még elengedni Fehér elv­társat a gyűlés résztvevői. A tör- pevízmű-építők a vízműépítés kü­lönböző fázisait bemutató fény­képalbumot nyújtottak át neki ajándékul. Az album címlapját hosszú hetek gondos munkájával Papp József méhész; az Űj Baráz­da Tsz tagja faragta ki körtefából. A címlapon a község gimnázi­uma látható, amelyben diákéveit töltötte Fehér elvtárs. A gyűlés után a Rákóczi Tsz gazdái látták vendégül képviselőjelöltüket, aki a késő esti órákig beszélgetett még kötetlenebb formában jelö­lőivel. Varga Dezső □u Általában kerülni kell a fegy­ver használatát. Magyarázza meg az elvtársaknak, hogy az ellenség embered között van sa­ját társuk is. — Értettem, ezredes elvtárs! — Korzsov tisztelgett és elment. — Ne nyugtalankodjék, Gr észt Ivanovics — szólt Percev. — Én elöl leszek, s amint meglátom, fedezni fogom őt, hogy minden rendben legyen... Kerimov pihenésre használta fel ezeket a perceket. Az ágyon végignyújtózva ledőlt, s.a feje alá tette a kezét. Az imént meg­nézte a fegyverét, gondosan át­vizsgálta, nehogy meglepetés ér­je, s még egyszer végiggondolta az akció tervét. Most — az egész bonyolult feladat végső, befejező Szív nélkül Alakul, formálódik az egységes paraszti osztály megyénkben is. A term előszövetkezetek politi­kai, gazdasági és szervezeti erő­södésével egyenes arányban ha­lad az egységes paraszti osztály kialakulásának üteme, és az Igé­nyek növekedése számtalan for­mában, nem utolsósorban tarta­lomban. Hónapról hónapra mindjobban kiderül, hogy min­den eddiginél többet és elmé­lyültebben kell foglalkoznunk a falusi kulturális élet tar­talmával, hatékonyságával, és mivel a hatékonyság szemünk előtt bontakozik fontos tényező­vé: a művelődés formáival és módszereivel is. Eredményeink jó alapot nyúj­tanak ahhoz, hogy kiteljesedjen, gazdagodjon a falusi kulturális élet, s a népművelés tömegmé­retűvé váljon, de hogy jó tar­talmat is gyümölcsözzön, ex a különböző módszerek, formák skálájának kibővítésére ösztö­nöz. A korszerűségre való törek. vés a falusi népművelő munká­ban sem maradhat üres frázis, mindenkinek, aki hivatásból, vagy csak belső indítékai sugal­latára mindennapi munkáján fe- , lül szeretetből, kedvtelésből fog. Ialkozik ezzel, kutatnia kell azo­kat az utakat-módokat, melyeket használva, a munka tartalma ha­tásosabban bontakozhat ki, na­gyobb visszhangot kelt az embe­rekben. A pártkongresszus egyszerű szavakkal, mélységesen igaz megállapításokkal fogalmazta meg a népművelés — benne a falusi kulturális munka — fel­adatait. Azt, hogy segítse a kor­szerű alapműveltség terjesztését, lerakja az új ízlés alapjait, .kibontakoztassa az emberek­ben a szocialista hazafiság és a nemzetközi szolidari­tás eszméit, új és új tartóosz­lopokkal erősítse a közösségi er­kölcsnek és életformának a mo­dern kor stílusában épülő gyö­nyörű fellegvárát. A felsorolás nem teljes, hiszen hosszasan le­hetne még szólni arról is. hogy a népművelő munka közvetlen célja — például e cikk vonat­szakasza előtt — erőt kellett gyűjtenie. Az utóbbi megfeszí­tett hónapok, különösen a Karls- lusteban eltöltött napok nem múltaik el nyomtalanul. Lesová­nyodott, a szája szögletéből ész­revehető ránc ívelt alá, s a sze­me megtört, fáradt fényű volt. Láztól tüzelt. Csak legalább egy órát szundítana! De ki tud alud­ni, amikor minden idegszála a pattanásig feszült, amikor ezer gondolat cikáz szüntelen az agyában, s ráadásul az egyik ag­gasztóbb, vészteljesebb, mint a másik!,.. Ügy intézett-e mindent, ahogy szükséges? Nem hagyott-e ki valamit a számításból? Eddig úgy látszik, hogy minden rend­ben van. És mégis... Felült az ágyon, cigarettáért nyúlt. De az­tán erős akarattal kényszerítette magát s ismét lefeküdt. Igyeke­zett elernyeszteni a testét, csuk­va tartani a szemét... Féltizenkettőre ment a kém­elhárító épületéhez. Szándékosan késett, hogy rövidebb ideig le­gyen az Abwehr székházéban. Attól tartott, hogy összetalálko­zik ott valakivel, aki esetleg fel­ismerj vagy más kellemetlen­ség, most igazán veszedelmes bo­nyodalom származik a hosszú időzésből. Upitz Gruppenführer már fel­öltözve, kabátban, sapkában vár­ta. Idegesen, türelmetlenül járt fel-alá a szobájában. — Alaposan megkésett — mondta bosszúsan, szemrehányó­nem lehet kozásában — a szövetkezeti pa­rasztok szakmai képzése, a me­zőgazdasági tudományok, mód­szerek érdekes, színvonalas pro­pagálása. Mindezeket megvalósítani régi népművelési módszerekkel lehe­tetlen. Mi tehát a teendő? Első­sorban az, hogy a falusi nép­művelést közelebb vigyük az élethez és kiirtsunk belőle min­den öncélúságot — mert ilyen is van még! Az kell, hogy a nép­művelés munkásait minden ren­dű és rangú fórumon sokkal na­gyobb megbecsülésben részesít­sék, mint eddig részesítették, de a kérdés másik oldalaként — az is, hogy a népművelés munkásai is gazdagítsák tudásukat, és — tisztelet a sok-sok kivételnek —, ne holmi mellékkeresetként ve­gyék az ismeretterjesztő előadá­sok megtartását, vagy bármit, amiért honorárium jár, hanem állandó permanenciá.ban kutas­sák az anyag, a témák közlésé­nek mind jobb módjait; s a szó igaz értelmében alkotó munkát végezzenek. Nem könnyű így, az bizonyos. De a kor mérföldes léptekkel ha­lad előre, és ahogyan erősödnek termelőszövetkezeteink, ahogyan gazdagodnak tagjai, úgy növe­kednek a kulturális igények is. Az igények kielégítése pedig a népművelés munkásaira vár, akik csak akkor végezhetik el feladataikat hasznosan, ha nem burkolóznak be valamikor való­ban jó, de ma már elavult mód­szereik takarójába, hanem fá­radságot nem sajnálva, egy-egy fél lépéssel mindig a tömegek igénye előtt járnak. Csak így, és sehogyan másként lehetnek a szocialista eszmeiség kulturális elhintői, a tömegkultúra falusi apostolai. hv Nagyszerű dolog népművelő­nek lenni, és még ennél is nagy­szerűbb látni, hogyan hoz dús termést az elhintett mag. Ezért Igazán érdemes, s tudom, hogy a népművelés szív-emberei ezt mondják. Mert szív nélkül nem lehet, semmit sem lehet jól csi­nálni. A népművelést sem. Sass Ervin an végigmérve Ásókért. Rögtön kijöttek az épületíbőL s kocsiba ültek. Upitz vezette az autót — s méghozzá rendkívül ügyesen. Nagy sebességgel szá­guldottak. A kocsi csaknem fé­kezés nélkül, csikorogva vette a kanyarokat, nem állt meg sehol, csak roharnt, rohant... — Nem fordulhat elő, hogy késnek a teherautók? — kérdez­te Aszker. — Nem. Már itt járnak a kö­zelben. — De.„ — Nincs semmi „de”. Meg­mondtam: már itt járnak a kö­zeliben. — A kitűzött idő szerint • ter­mészetes így kell lennie... — Nemcsak a kitűzött idő sze­rint. Egy órával ezelőtt a ko­csik elé ment az emberem. Az ő autójában rádióleadó van. Upitz „embere” Torp Sturm- fü'hrer volt. Vagy húsz kilomé­terrel Karlsluste előtt találkozott a karavánnal. Torp kis terepjá­rója közvetlenül az országút mellett húzódó nyúlgí ra ka­paszkodott fel, s néhány perc múlva dübörögve húztak el mel­lette a csapott orrú, magasított oldalú dieselek. Üres volt mind. Torp pontosan harminc kocsit számolt meg. Miután elengedte maga mel­lett a teherautósort, Torp meg­fordult a terepjáróval, s a gép­kocsioszlop után hajtott. Győr-

Next

/
Thumbnails
Contents