Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-13 / 291. szám
december 13. 6 Csütörtök Jobban használják ki a magánkereskedők a helyi áru-alapot — Miért nem fehér köpenyben? — drágák a giccsek — tanácskozás a magánkereskedőkről — A Békés megyed Állami Kereskede&má Felügyelőség nemrég megvizsgálta a magánkereskedők helyzetét, valamint azt, hogy azok hogyan tudják kisegíteni az állami és szövetkezeti kereskedelmet. A vizsgálat tapasztalatainak alapján tanácskoztak kedden délelőtt Békéscsabán, az SZMT székházában a magánkereskedők, ahol Rózsa Imre elvtárs mondotta el a kereskedelmi felügyelőség tapasztalatait. A mintegy 33 magánkereskedés ellenőrzése során azt tapasztalták többek között az ÁKF munkatársai, hogy a magánkereskedők általában betartják az üzletköri előírásokat, vagyis a kereskedők elsősorban olyan árukat árusítanak, amelyekre jogosultak. Ennek megfelelően megyénkben a magánkereskedők 80 százaléka élelmiszerek és háztartási cikkek forgalomba hozatalával, 20 százaléka pedig ruházati és vegyes iparcikk értékesítésével foglalkozik. Jogosulatlan kereskedés általában a vásározóknál fordul elő. A napi nyolc órai nyitvatartási időt betartják, sőt összességében körülbelül napi tíz-tizenkét órát tartanak nyitva. Az ellenőrzés azonban felfedte azt is, hogy többen — a 33 el-Véletlenül éppen akkor figyelek az előadóra, amikor azt mondja: — Az ezüstkalászos tanfolyamokat pedig tartsuk állandóul a szemünk előtt— Hát kérem, én megpróbáltam, de nem ment. Először is a nagy tartásba hamar elzsibbadt a kezem, másodszor meg nem láttam tőle semmit. így aztán elnézést kérek az előadó tói, de én bizony letettem— Hirtelen kor ez a mienk. Tele van rejtélyekkel. Legutóbb is például valaki „lelépett” az értekezletről és — uram bocsá’ — egy negyedóra múlva visszajött... Ki értheti ezt meg? Valahányszor a sajtó, valamely hiánycikket tollhegyre szúr, holtbiztos, hogy aztán még annyira sem lehet hozzájutni, mint annak előtte. A sajtó nyomán ugyanis az olyan személyek is rohamra indulnak, mondjuk például a T- elosztó megszerzéséért, akik petróleumlámpával világítanak. «——» Egyik ismerősöm meséli: — Mint minisztériumi személyzetis értettem csak meg, miért ítélik el a felnőttek a mai fiatalokat. Ugyanis akárhány önéletrajzot elolvastam, abban mindenkinek szörnyen sanyarú gyermekkora volt— DECEMBER 13. Békési Bástya: Fagyosszentek. Békéscsabai Brigád: Monte Cristó grófja L, II. rész. Békéscsabai Szabadság: Monte Cristó grófja I., n. Tész. Békéscsabai Terv: A lelkiismeret lázadása, in. rész. Gyomai Szabadság: Amikor a fák még nagyok voltak. Gyulai Petőfi: Lázadás. Mezökovácsházi Vörös Október: Lopott boldogság. Orosházi Partizán: Ilyen hosszú távoliét. Sar- M Petőfi: Egy év kilenc napja. lenőrzés között tíz esetben — nem írták ki a pontos nyitva tartást. Az árubeszerzéssel kapcsolatosan Rózsa elvtárs elmondotta, hogy a magánkereskedők zöldség-, gyümölcs-ellátása azért nem kielégítő, mert csupán a központi árualapra építenek, nem használják ki a helyi árubeszerzést. Az ellenőrzés azt is tapasztalta, hogy akad tiltott forrásból való árubeszerzés. Előfordult, hogy az egyik lőkösházi vegyeskereskedő külföldi iront hozott forgalomba, aminek beszerzési árát természetesen nem lehetett megállapítani. Ennek kapcsán mondott él az ÁKF vezetője egy másik problémát, ami a magánkereskedőkkel kapcsolatos: a bizonylatok és számlák vezetése — bár az utóbbi két évhez viszonyítva történt javulás — még mindig nem kielégítő. A megvizsgált 33 kereskedés közül nyolc helyen találtak szám. la nélküli árut, melyek közül három esetben pénzbírságot is kiszabtak. Az értékesítéssel kapcsolatosan megtudtuk az értekezleten, hogy a magánkereskedők 42 millió forintos forgalmat bonyolítanak le megyénkben. A magánkereskedők árukészlete Minden remény meg volt rá, hogy végre megszületik az új magyar darab. A három szerző tövóről-hegyére megállapodott a témában, a műfajban, a jellemekben, a cselekmény idejében, színhelyében, sőt már a súgó személyében is, amikor minden felborult: nem tudtak megegyezni, kinek a neve legyen elől a színlapon. Lapzártakor a vita még folyik, a darabhiány tehát tovább tart. «—■» Csúcsforgalom van a gázpalack-cseretelepen. A telepvezető alig győzi írni a „Készpénzfizetési jegyzékeket”. Nagy a sorbánállás. Csak azt nem tudom, miért kell a szerintem felesleges adminisztrációval bajlódni, amikor minden palackért kereken 33 forintot kell fizetni. Ha tehát a telep kap mondjuk ezer palackot, a vezető ezerszer 33 forinttal köteles elszámolni. Adminisztráció nélkül is. Kolumbusz tojása ez kérem, csak az illetékesek nem jöttek rá... A mellékhelyiségben karton lóg a falon, rajta művészi betűkkel a felirat: A csikket ne dobd a kagylóba! Alatta ceruzával írott válasz húzódik röviden, tömören: Ne tegezz! Vannak még érzékeny embereké. Hihetetlenül sokféle kapcsolat tud lenni az emberek között és számuk a fejlődéssel együtt nő. Nemrégiben az egyetemi vizsgák idején az egyik „elhúzott” hallgató így invitálta hasonló sorsra jutott kollégáját: — Gyere sorstárs, igyunk egy féldecit-. A film- és színházlkedvelök állandó készültségben vannak. Alig várják, hogy a kritika lehúzza valamelyik darabot vagy filmet, rögtön rohannak jegyet venni, mert holtbiztos, hogy azt mindenki megnézi... Ó. Kovács István egész megyében általában kielégítő. Azt azonban tapasztalta a vizsgálat, hogy egyes kereskedők nem mindig veszik figyelembe a lakosság igényeit. Weitz Jánosné kevermesi vegyeskereskedő, a vizsgálat során cukrot, lisztet, margarint nem árusított. Azt is „észrevette” a kereskedelmi felügyelőség, hogy többen nem szívesen árusítanak petróleumot. Megtalálhatók, különösen a ruházati szakmában, a giccs jellegű áruk is. Wallenstein József mezőberényi és Huppert Józsefné békési kereskedőknél különböző méretű falvédők, térítők díszelegtek ízlést rontó giccs-mintáikkal. — És sajnos ezeknek az „iparcikkeknek” az ára is olyan magas, hogy szinte semmiféle kalkulációval nem lehet „elérni”. Kirívó példaként említették a fogyasztók érdekvédelmével kapcsolatosan Klein Sándor orosházi cipész-kellék kereskedőt. Ugyanazoknál a cikkeknél követett el ártúllépést a mostani ellenőrzés során is, amelyek miatt már korábban figyelmeztették. Az egészségügyi előírásokat a 33 ellenőrzött magánkereskedő közül tízen nem tartották be. Különösen vonatkozik ez a családtagokra, akik csak esetenként segítkeznek az üzletben. Elhanyagolják sokan a féléves alkalmassági vizsgálatok megújítását. Sajnos általános, hogy a magánkereskedők az előírástól eltérően nem fehér köpenyben, hanem ,,civilben” szolgálják ki a vásárlókat. Ezenkívül szó volt még az értekezleten a cégtáblák hiányosságáról, az üzletek piszkosságáról, az áruk helytelen raktározásáról. Az értekezlet végén az Állami Keres, kedelmi Felügyelőség három magánkereskedőnek dicsérő oklevelet nyújtott át. Varga Tibor 1691 Hitlert azonban elsősorban a keleti front helyzete aggasztotta. A háború sorsa ott dőlt el, ahol a szovjet csapatok — megsemmisítve a fasiszta haderőt —, gyorsan nyomultak előre. Rövid idő alatt felszabadították Vilniust, Grodnót, Bresztet,- s a Wehrmacht hadosztályainak üldözése közben átlépték Lengyelország állami határát. A legutóbbi hírek szerint pedig az oroszok átkeltek a Nemanon, s egészen megközelítették Németország határát! Igaz, Hitlernek volt miért pánikba esnie, s féktelen dührohamokra gerjednie. Megértette: csak rendkívüli Intézkedésekkel, csak megfélemlítéssel és terrorral lehet' az országot a háború folytatására kényszeríteni... Az adjutáns lépett Upitz szobájába. Rejtjeles táviratot ho-A JELLEIT — Hová, hová, Cini barátom — lépett a szobából gyanús sietséggel kifelé igyekvő fiúcska elé az édesapja. — Tóth Pistihez — torpant meg amaz. Szalonnát sütünk — bökött jobb kezével a frissen hántolt nyársvesszőre, mely a bal hóna alá szorítva, lándzsaként ágaskodott előre. — A leckéd rendben, kisfiam? — Hogyne, apu. — Akkor jól van. De tudod, hogy este kikérdezlek? No, szaladj. Időben itthon légy!... Hohó! Állj csak egy pillanatra. Mi dudorodik a zsebedben? Ejha! Pénz — hökkent meg, odacsapva tenyérrel. — Kotord csak gyorsan elő. — Kettő... négy, hat... Gyerünk csak, az utolsó fillérig — hangzott erélyesen. — így ni. Hét forint nyolcvan fillér, egy elsősnél és én, az apja nem tudok róla. Honnan, édes fiam? — Itt volt a Gizi néni. Ö adta, rollerre, hangzott dacosan. Lendült az atyai kéz, hussant a nyársvessző Cini hóna alól, s a meglepett kis „pénzmágnás”, aki előbb még fölényes biztonsággal hazudta élete első nagy hazugságát, melegében elszenvedte élete első kiadós verését, a maga vágta vesszővel. Igaz ugyan, hogy Gizi néni adakozott, a rollerre gyűjtés sem tartozott a képzelet világába, de apunak az nem tetszett sehogysem, hogy zsebéből, időnként — tudta nélkül — hiányzik néhány forint. Ügy gondolta, hogy a dolgok nagyon is összefüggnek. A büntetés alapos volt. Cini azt a megfellebbezhetetlen parancsot is kapta, hogy az egész esetet szó szerint elmondja az iskolában az osztályfőnök néninek és megígéri neki, hogy többé nem csinál ilyet. Utóvégre az iskola becsülete is azt kívánja, hogy jellemes tanulói legyenek Őszintén megvallva, a parancs szó szerinti végrehajtásában Cini apukája maga is kételkedett. Honnan venne egy hat esztendős legényke ehhez akkora 1 elkierőt — gondolta. Nemsokára azonban maga az osztályfőnök néni újságolta, hogy Cini milyen férfiasán viselkedett. Feltűnt neki egyik nap, hogy minden tízpercben őt környékezi. Délben aztán nagy hősen hozzálépett és így szólt: — Beszélni szeretnék a tanár nénivel, négyszemközt. « A tanáriban aztán Cini sírva elmondott mindent, s megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyesmit. Azonban kérve kérte őt, hogy ne tudjon a dologról senki, maradjon az a kettőjük titka. Persze az eset akkora hatással volt a tanár nén>re. hogy —• a szereplő nevét elhallgatva ugyan — mégis -elmesélte az esetet nevelőtársainak. Egy alkalommal Cini osztályában, az osztályfőnöki órát tartó tanár bácsi „mesét” mondott a gyerekeknek egy kisfiúról, aki hozzányúlt apukája pénzéhez és ráadásul még neki állt feljebb. — Ugye, gyerekek, közietek egy sincs ilyen? — kérdezte gyanútlanul. — Nincs! — kiáltotta kórusban az osztály. Azonban alighogy csend lett, felemelkedett helyéről Cini, két jól táplált könnycsepp gördült végig arcán, úgy vallotta önként: — Az a kisfiú én voltam... Üj Rezső Tovább fejlesztik Füzesgyarmaton a könyvtárat (Tudósítónktól) Füzesgyarmaton a községi könyvtárnak jelenleg 750 olvasója van. A könyvtári munka mellett nagy gondot fordítanak a községben a könyvterjesztésre is. A helyi földművesszövetkezet aktívát családról családra látogatnak és így ismertetik meg a legújabb könyveket a község lakóival. A könyvtár fejlesztésére a községi tanács százezer forintot biztosított, melyből teljesen felújították a belső berendezést és jelentős mennyiségű új könyvet is vásároltak. zott. A birodalmi titkosszolgálat központja válaszolt Upitznak az auschwitzi ügyben küldött félj egy zésére: az Andrej nevű orosz hadifoglyot kihallgatták, de semmit sem lehetett megtudni tőle. Kivégezték. A szovjet foglyok egy csoportja — több mint háromszáz ember — tegnap megszökött. Eddig csak a szökevények egy jelentéktelen részét sikerült elfogni és a lágerbe visszavinni. Valamennyiükre alkalmazták a „Kugel”-parancsot. Nem sokkal később újabb hírekkel jöttek be Upitzhoz. Az Abwehr rádióügyeletese jelentette: az ismeretlen rádióadó, amely eddig Karlsluste környékén működött, tíz nap óta hallgat. Ellenben észleltek egy ezidáig ismeretlen leadót, amelynek ugyan az a jelzőmetódusa, mint a karslustei állomásnak, csak nem onnan, hanem valahonnan Ostburg környékéről ad. zás sikertelen maradt. A leadó igen bonyolult szisztéma szerint sugárzott, folyton változott adásának ideje, napja, órája, sőt még a hullámhossza is, úgyhogy tehetetlennek bizonyultak véle szemben a kémelhárítók. S ráadásul nem mindig ugyanarról a helyről adott, állandóan vándorolt a környéken. Nem kevesebb fejtörést okozott a rejtjeles közlemények kisifrírozása sem. Az Abwher legjobb rejtjel, szakértői hosszú éjszakákat töprengtek az értelmetlen betű és számrengeteg felett, amelyet sikerült elkapniuk az adásból. De csak egyetlen egyszer tudtak valami egészen rövid szövegrészt kihámozni belőle. Aztán új rejtjel-kulcsra tért át a leadó, s nem akadt, aki valamennyire is érthető, s főleg használható dolgot tudott volna kisütni a furcsa rendszerű számok. Egy ismeretlen leadó!... A katonai kémelhárítók már elég régen, jó esztendő óta észlelték adásait az éterben. De hosszú ból. Az Abwehr emberei megfigyelték: a titkos leadó tulajdonosai speciális rejtjelező-gépet alkalmaznak, amelynek működési ideig nem sikerült bemérni, mert valami különleges antennát alkalmazott, amely egészen szokatlan módon, rövid szakaszonkini sugárzott az éterbe. Adásai mindig rövidek voltak, s ez nagyon megnehezítette a bemérők munkáját. Végül megállapították, hogy Karlsluste környékén működik a leadó. Mindent megmoz gattak, hogy felkutassák és megsemmisítsék a titkos rádióállomást. De valamennyi próbálkoelvéről a német katonai felderítőknek mindössze halvány sejtel. meik voltak. Ám az az egy megfejtett rádiógramm-rész is elegendő volt, hogy az Abwehr tájékozódjon, kivel áll szemben. A közleményben ugyanis az archívumokat őrző titkos rejtekhelyről volt szó, s ezt Karlslusteból, vagyis pontosan onnan sugározta az adó, ahol a rejtekhely van!... Ezután vetette be Upitz a már ismert kom.
