Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-12 / 290. szám
1962. december 12. 5 Szerda Pedagógusok írják A téli szünet felhasználása Uárom és fél hónapi tanulás *1 után, december vége felé elérkezik a várva-várt téli szünet. Ez minden diákot megörvendeztet. Legyünk őszinték és valljuk be, hogy az alapos munka erre az időre egy kissé már kifárasztotta a diákot és a tanárt egyaránt. Nem véletlen, hogy az iskolai munkát időszakonként megszakítják a kisebb nagyobb szünetek. Ez tervszerű és az indokolja, hogy a szervezetnek szüksége van némi kikapcsolódásra, a megszokott munka valamelyes fellazítására. Tapasztalati tény, hogy e fellazítások után, a felfrissült diák és tanár megújult erővel végzi további iskolai munkáját. E tervszerűen beiktatott iskolai szünet lényegét azonban helyesen kell értelmezni. Vajon érdemes-e erre a szünetre az a diák is, aki nem fáradt el, aiki a szünetig nem kellő buzgalommal végezte a feladatát? Akadnak bizony olyan tanulók, akik az' elmúlt három és fél hónap alatt nem tanultak elég szorgalmasan vagy csak „félgőzzel” álltak helyt önmagukért Nos, ezek ne részesüljenek a szünet áldásaiban? De igen, csakhogy éppen ők arra használják fel az okos pihenés eme időszakát, hogy pótolják, amit elmulasztottak. Érdekes tapasztalatokkal szolgálnak ezek a téli szünetek. Sajnos, akadnak olyan tanulók, akik a szünet idején visszaesnek. Amikor ismét megjelennek az iskolában, kiderül, hogy az‘ addig tanult anyag nagy részét elfeledték és az iskola megszokott rendjét terhesnek találják. Ügy látszik, egészen más tanuló jött vissza, mint amilyen távozott. Ugyan, miért? Az ok világos: az ilyen tanuló nem helyesen használta fel a szünetet. Magyarán szólva egészen hátat fordított valamennyi iskolai problémának. Nem fellazította az eddigi szilárd munkamenetet, hanem alapvetően felhagyott vele. Ez pedig helytelen. Azoknak a diákoknak, akiknek volna mit „behozni”, a szünet azt jelenthetné, hogy könnyedén, mégis eredményesen kiiktathatnák lemaradásukat. De' amint példák bizonyítják, rendszerint ezek a diákok panaszkodnak odahaza fáradtságról. Elhitetik a szüleikkel, hogy „abszolút” pihenésre van szűk. sógük. Némelyik szülő ezt az „érvet” el is fogadja. Tudomásul veszi, hogy a gyérek egyáltalán a kezébe se veszi a könyvet, hogy délelőtt 11-ig az ágyban marad, lustálkodik. Más esetben a gyerek az ebédidőig „elsétálgat” valahol. Ebéd után pedig a baráti találkozások következnek: a jégpálya, a mozi, esetleg a „házibuli” keretében megszervezett tánc — késő estig. Némelyik szülő ezeket az extra programokat még azzal is gazdagítja, hogy a szükséges mértéken felül ellátja zsebpénzzel a téli szünetet élvező gyermekét. £*soda-e, ha az üdülésre szánt —* téli szünet végén a tanuló szörnyen elfáradt és megválíozottan tér vissza az iskola padjaiba! A téli szünetnek azonban egyáltalán nem ez volta célja. A cél: pihenve szórakozni, szórakozva megtartani a kapcsolatot az iskolával. Azt kell jól megértem, hogy más dolog lazítani a tempón és más dolog a meddő lustálkodás, amely jobban fáraszt, mint az okosan megszervezett pihenés. Más dolog reggelenként egy órácskával tovább aludni — különösen, ha előző nap színházban volt a család — és más dolog délig az ágyban heverészni. Más dolog pihenni és más dolog minden könyvet a sarokba hajítani, semmi komoly kérdéssel nem foglalkozni. Jó színdarabok, jó filmek, jó tvprodukciók megtekintése — pihenés. Üdítő szórakozás egy-egy pompás irodalmi mű élvezete is. Nem tilos, sőt kívánatos a jégpálya, egy-egy kirándulás fél napra, némi tánc is. De azért a munkától teljes mértékben elszakadni nem szabad. Az okos pihenés, Okos időbeosztás. Jusson valamicske idő a kötelező olvasmányok elvégzésére, a tartalmi kivonatolásokra és szórakozásképpen az addig tanult anyag könnyed, de figyelmes ismétlésére. Az okos pihenés tiszta örömei közé tartozik a múzeumlátogatás, kiállítások, tárlatok, megtekintése. Az okos pihenés kelléke a kedvvel végzett munka: valamilyen szakköri terv realizálása, stb. Végül is, arra kell törekedni, hogy az iskolai tevékenység teljes egészében ne szakadjon meg. ^z sem árt, ha a téli szünet idején a tanuló segít az otthoni munkában. A családi közösség érdekében végzett bármiféle munka nem fáraszt, sőt üdít, és egyúttal a jellemeket is alakítja. A folyamatos munka, a folyamatos tanulás egyáltalán nem ellenkezik a téli szünet céljával. Csak éppen az ütem más... Dr. D. P. tm * no « m * » • *■ * * * *■ * * « #-« « * * Monte Christo grófja Dumas világhírű regényének immár IS. filmváltozatát készítették el újra a franciák. Az új változatot Claude Autant-Lara rendezte, főszereplői Louis Jourdan, Yvonne Furneaux és Pierre MondjI. Az új rendezés elsősorban a romantikus történet emberi vonásait hangsúlyozza mélyebben, és mindenképpen a legjobb új francia filmek közé tartozik. A Monte Christo grófját egyszerre mutatja be december 13-től 17- ig a békéscsabai Szabadság és a Brigád mozi. Hamletnek nincs igaza — tájon A Békés megyei Jókai Színház Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című színművének békéscsabai előadásai után, a darab most a megye községeiben mutatja be. Legutóbb, 1962. december 8- án Orosházán játszották *és ae előadás után ankéten vitatták meg a szereplő művészek és a közönség a darab mondanivalóját, az egyes alakításokat. A következőkben december 13- án Dévaványán, pénteken Kardostól ton, szombaton Gyulán, vasárnap Sarkadon, december 18-ár Kaszaperen, 19-én Mezőkovácsházán, 20-án Felsőmyomáson, 21-én Hunyán és 22-én Békésen kerül színre a Békéscsabán nagy sikert aratott darab. Jelenet a színműből: Szendrey Ilona és Győri Emil, mint özv. Tárnok Istvánná és fia, Gabi. Énekkar alakult Füzesgyarmaton SPORT SPORT Van-e kiút Békéscsaba labdarúgó dzsungeljébői (Tudósítónktól) A szeghalmi járási művelődési otthonban Csongor József igazgató, aki egyébként karnagy is, vállalta egy énekkar megszervezését és betanítását. Az énekkart november első napjaiban alakították meg húsz részvevővel, azóta már 35 tagra gyarapodott a létszám. Legfiatalabb tagja 17 éves, de vannak 60 éves részvevők is. Az énekkar rendszeresen tartja a próbákat és februárban tervezik egy teljes önálló est megrendezését. Ekkor mutatkoznak be először a közönségnek. Allathórházban teleld gólyák A költözésből visszamaradt három fiatal gólyát vittek be a gyerekek a békéscsabai kisállatkertbe, az ősz elején. Az árván maradt madarak közül még a hideg idő előtt kettőt a Békéscsabai Állatkórházba adtak be, egyet pedig a gyulavári általános iskolások vállaltak el teleltetésre. A gólyákat a nekik megfelelő hőmérsékletű helyen gondozzák, az állatkórházban a vágóhídról kikerült hulladékhússal etetik őket, s ha netán megbetegednének, még orvosi kezelést is kapnak. A madarak tavasszal visszakerülnek a kisállatkertbe. Már most hozza be motorkerékpárját javítás céljából hogy a téli idény alatt azt kellő időre elkészíthessük. BÉKÉSCSABAI LAKATOS és gépjavító ktsz motorkerékpárjavító részlege, Békéscsaba II., Álmos u. 5. Telefon: 13—17, szemben a vasútállomással. KERESSE FEL BIZALOMMAL SZÖVETKEZETÜNKET! 644 Lassan lecsitulnak a kedélyek, s aki egy kicsit is szívén viseli Békéscsaba, megyénk székhelyének sportját, az nyugodtan, reálisan értékel. Értékeli elsősorban a labdarúgást. Ennek kettős oka is van most: egyik, hogy a legnépszerűbb sportág, a másik az őszi gyenge szereplés. Tévedés ne essék, nem csupán az Építőkről van szó. Külön hangsúlyozzuk, hogy a labdarúgás hanyatlásán a város és nem az Építők labdarúgását értjük. Erre majd később térünk ki. Most azonban nézzünk csak szét házunk táján, keressük, kutassuk az okokaf és adjunk képet arról, hogy merre, hová tart Békéscsaba labdarúgóspertja. Mi a baj? Kevés a csapat? * Ez az állítás legalább annyira nélkülözi a realitást, mint az, hogy a minőséggel jól állunk. Csapat van elég. Tíz olyan csapatot sorolhatunk fel kapásból, amelyekben tehetséges fiatal játékosok kergetik a labdát. Ez az, szétforgácsoltak az erők, — mondják egyesek, s ezzel, mint akik mindent megmagyaráztak, a nagy fenoménhez hasonlóan várják, hogy majd lesz egy fúzió. Igen, igen, sokan ebben látják a fejlődést. Egy-egy új évad kezdésekor mindig előhozakodnak ezzel az érveléssel. Ezeknek az embereknek pedig nincs igazuk, csak abban, hogy keresni kell á kivezető utat. Csakhogy nem mindenáron akarunk NB Il-őt, nem a szocialista sport tisztasága árán. Hiába is integetnek, s mondogatják, hogy ezek csak szavak, hiába akarják békéscsabai példával bizonyítani, hogy a szocialista sport hová juttatja a labdarúgást, mert ország-világ szeme láttára vívták ki elsőségüket a szovjet sportolók, lettünk harmadikok a helsinki olimpián, Es ezt mind az új rendszerünk éveiben. Igenis, életképes a szocialista sport, csak tudni kell alkalmazni a normáit, tudni, hogy mi a sporterfcólcs, tudni irányítani, vezetni, hogy a sport vidám, hasznos mozgalommá legyen, tudni és szeretni kell a sportot. Vannak, akik azzal magyarázzák a visszaesést, hogy sok labdarúgó elment a városból Vasas, Palotai, Vékony, Kriskó, O0 gyán és még néhány, valóban tehetséges játékos búcsút mondott, de ez önmagában nem okozta a tartós hanyatlást. Sőt, a szétforgácsoltság sem, amelyen egyesek szerint a fúzió segítene, hiszen éppen az Építők esete bizonyítja ezt. A megoldást nem ezekben keli keresni. Hát akkor miben? Azt bizonygatni felesleges, hogy megyénk sporttalaja televény, s így Békéscsabáé is. Születtek itt is tehetséges sportolók eddig is és fognak is. Ha egy-kgt játékos mégis más vidékről jött, a csapatok zömét békéscsabai labdarúgók alkották. Ezt esupán azért kell megemlíteni, mert ügye azoknak sincs igazuk, akik a felfrissítést úgynevezett „idegen madarakkal” látják megoldani. Bár igaz, hogy például Popol sem békéscsabai, sőt több más ismert labdarúgónk is más városból került ide, de már évek óta itt játsszanak és nem is rosszul. Nem lehet és mi sem vagyunk az ellen, hogy olykor „idegen tolakkal” dicsekedjünk, de az semmi esetre sem helyes, Iiu ezt nevezzük -kivezető, követendő útnak. Ez egyébként is nenéz, elsősorban az érvényben lévő átigazolási szabály miatt, másrészt pedig az egyre ritkuló „vándormadarak” miatt. Az az igazság, hogy a csapatok többsége saját nevelésre tért át Lehet, hogy Békéscsabán is beválwa ez? Ez persze a nehezebb út. Könnyebb egy kész labdarúgót kapni, mint nevelni. Azonban mégiscsak az utóbbi utat kell választani, mint az úszók, vagy a eselgáncsozók tették. Igaz, az idén már volt mezítlábas bajnokság, az Építőknél labdarugóiskolát létesítettek. De vajon hogyan állt az ifjúsági labdarúgók névelése eddig? Alig volt csapat, ahol az ifiknek edzőjük lett volna. Azokat a gyerekeket, akik 14—15 éves korban, sőt még előbb is, a labdarúgás szeretete odacsábított a pályára, éppen hogy megtűrték, de nem foglalkoztak bellik. Azokat az ifiket pedig, akik különösebb foglalkozás nélkül ki tudtak emelkedni, rosszul nevelték Rosszul nevelték a játékostársai, asz edzők, de elsősorban a szurkolók. Addig duruzsoltak a fülükbe, hogy elbízták magukat, menők lettek, s ha netán kimaradtak a csapatból, megsértődtek, nem jártak edzésre. S ha ezek a fiatalok később nem találták meg a helyes utat, elkallódtak. íme tehát a helyes út sok kerékvágásaiból egy, a legszélesebb, a legfontosabb: az ifjúság nevelése. Az úton elindultunk a mezítlábas bajnoksággal, az ifjúsági labdarúgó-iskolával, de jövőre tovább kell lépni. A célig hosszú az út. Éppen ezért sosem szabad elfelejteni, hogy az ifjúság nevelése lassú, fáradságos munka. Gyors siker ritkán érhető el. Ahhoz külön tehetségek kellenek, akikből kevés van, de sok az átlagos, akiknek fejlődésük üteme az edzőn, az idősebb játékosokon, a sportkör vezetőin, a szurkolókon múlik. Ez az út, amelyen elindult Békéscsaba, első és igen fontos követelménye a bátyúból való kilábalásnak. E módszer azonban önmagában nem elegendő. Sok más is kell ahhoz, hogy Békéscsaba visszaszerezze régi hírnevét, fényét. De erről majd legközelebb. Majnái- Józse!
